Valóság, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - SZÁZADOK - Szécsényi András: A Turul Szövetség és a munkaszolgálat kezdetei Magyarországon (1935-1936)

SZÉCSÉNYI ANDRÁS A Turul Szövetség és a munkaszolgálat kezdetei Magyarországon (1935-1936) (Bevezető) A történeti irodalomban és a tudományos közvéleményben az a tévhit terjedt el, hogy a munkaszolgálat intézménye Magyarországon az 1939. évi honvédelmi törvény­nyel (1939: II. tc.) jelent meg, holott ez a Turul Szövetség nevéhez kötődik. Tény, hogy a (kisegítő honvédelmi) munkaszolgálat a második világháború éveiben jórészt a hazai zsi­dóság ellen irányult, de nem tekinthetünk el attól, hogy ifjúsági (egyetemista és főiskolás korosztályt célzó) munkatáborok, munkaszolgálat önkéntes alapon 1935 nyarán létesült és egészen 1944 tavaszáig létezett a Magyar Királyság területén, s utóbbi szolgált mintául az előbbi számára.­ E téma főképp azért nem került a történeti vizsgálatok homlokterébe, mert az 1935-ben létesített Turul Munkaszolgálat, valamint az annak 1937-es államosítása utáni Egyetemi Önkéntes Munkaszolgálat (EÖM) központi iratanyagai nagyrészt elégtek, a források így töredékesek és szétszórtak, s csupán részeredményekről beszélhetünk.­ Történetét elsősorban azért indokolt mégis bemutatni, mert számos adalékkal szolgál a korszak társadalomtörténetéhez, újdonsággal a honvédelmi munkaszolgálat, valamint a népi moz­galom históriájához. Tudni érdemes, hogy az alapjául szolgáló közmunkavégzés a 19. század derekára, pontosabban az 1844: IX. törvénycikkből eredt. A bizonyos társadalmi csoportokra kötelező érvénnyel bíró közmunkavégzés, más formában az ellenforradalmi korszakban már komoly hagyományokra tekintett vissza.” Tanulmányomban az egyetemi munkaszolgálat intézményének csupán egyik­­ első, az egyetemi bajtársi mozgalomban gyökerező - szakaszának lényeges elemeinek bemutatására teszek kísérletet. (Európai alapok) A munkaszolgálat eszméje az első világháború idején alakult ki és csakhamar elterjedt egész Európában. Anélkül, hogy a kétségkívül elemzésre méltó előz­ményeket és példákat számba venném, ehelyütt csupán arra szorítkozok, hogy érzékel­tessem: a középosztályban is megnövekvő munkanélküliek számára az ifjúság egyes cso­portjai olyan önszerveződő akciókat indítottak, melyek segítségével az állásukat vesztett polgárok jövedelemhez jutnak, mégpedig úgy, hogy közben nem vontak el munkalehető­séget a felvevőpiacról sem. A diákok munkatáborokban dolgoztak és jellemzően vidéken, ahol a helyi közösség számára hasznos útépítései, útjavítási munkálatokban vettek részt. A szisztéma a háborút követő másfél évtizedben Európa-szerte elterjedt, legerősebb gyö­kerekkel azonban Svájcban, Németországban, Bulgáriában, Olaszországban és a skandi­náv államokban rendelkezett. Ezekben az államokban az ifjúság saját létesített munka­osztagokat, hogy helyi szinten segítsék az önkormányzatokat az útépítési, fakitermelési, folyószabályozási munkák Az egyetemista és főiskolás diákok jellemzően a nyári szünet­ben önkéntesen vállalták a néhány hetes fizikai munkát, amiért cserébe az önkormányza­toktól ellátást, munkaeszközöket, néhol szerény zsebpénzt is kaptak. Az évek elteltével a legtöbb államban kiépült az egyetemi­ diák munkaszolgálat professzionális rendszere. A diákok néhány hétig szabályos táborokban nyertek elhelyezést az adott település finan­szírozásában, cserében pedig ingyen segédmunkaerőt biztosítottak. Az intézmény megje­lent másutt is, 1939-ig összesen 13 országban.­ A mozgalomnak tekinthető egyetemi és/ vagy munkanélkülieket foglalkozató munkaszolgálat, munkatáborozás azonban kiterjedt

Next