Valóság, 2017 (60. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7. szám - SZÁZADOK - Kövendy Katalin: Az erdélyi koncepciós perekben védőügyvéd, Tunyogi Csapó Gyula
KÖVENDY KATALIN SZÁZADOK Az erdélyi koncepciós perekben védőügyvéd, Tunyogi Csapó Gyula Tunyogi Csapó Gyula (1915-1996) nem egyszerűen egy erdélyi jogász, ügyvéd volt, hanem nagyon sok erdélyi politikai üldözöttnek, koncepciós politikai perekben meghurcolt és elítélt magyarnak, köztük sok lelkésznek, papnak, egyházi embernek - katolikusoknak, reformátusoknak, evangélikusoknak - volt a védőügyvédje a román kommunista diktatúra gyilkos tombolásai közepette. 1940-44 között a kolozsvári főispán titkára, 1945-16-ban Kolozs megye alispánja volt. 1947-től kezdve presbiter volt, s folyamatosan valamilyen funkciót töltött be - tiszteletbeli jogtanácsos, igazgatótanácsi tag, fegyelmi bizottsági tag - a református egyháznál. A hetvenes és nyolcvanas években az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt, felesége, Endes Judit a hatvanas évek eleje óta a református püspöki titkárságon dolgozott. Vincze Gábor történész a kilencvenes években életútinterjút készített Tunyogi Csapó Gyulával. Tanulmányomban ennek az írott anyagát használtam. * * * Tunyogi Csapó Gyula dédapja, Tunyogi Csapó Elek a csomafájai parókián volt református lelkész, nagyapja, Tunyogi Csapó Béla Bádokon, volt református lelkész, édesapja, Tunyogi Csapó Gyula, birtokos gazdálkodó volt Bádokon. A többségében román lakosú faluban románok és magyarok békében éltek egymás mellett; a románok túlnyomó többsége tudott magyarul. A bádoki elemi iskolai évek után 1925-ben került kisgimnazistaként Kolozsvárra, ahol a Református Kollégiumban olyan tanárai voltak, mint a Kollégium magyar-latin szakos, íróként is ismert és elismert igazgatója, Kovács Dezső; a híres földrajztudós, barlangkutató, későbbi egyetemi tanár, Tulogdy János; a magyar-német szakos tanári és teológusi oklevéllel is rendelkező nyelvművelő, a Református Kollégium Nagykönyvtárának könyvtárosa, Brüll Emánuel; a költő-műfordító Finta Gerő; az irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő (Erdélyi Irodalmi Szemle, Erdélyi Múzeum, Korunk stb.), a háború után a Bolyai, később Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar irodalmi tanszékének vezető professzora, az akkor fiatal, kezdő tanár, Jancsó Elemér; a híres fizikus, később a Szegedi Tudományegyetem Elméleti Fizikai Tanszékének vezető professzora, Széll Kálmán; romántanáruk a költőműfordító Iustin Iliesiu volt, aki többek között Gyóni Gézát fordított románra. Tunyogi Gyula a gimnáziumban kitűnően megtanult románul, s az egyetemet is - magyar nyelvű oktatás híján - így végezte. A kolozsvári egyetemisták kb. 25%-a volt emlékei szerint a harmincas évek elején magyar. Kolozsvár nagy múltú egyetemi város volt: jogtudományi, bölcsészettudományi, műszaki, orvosi-gyógyszerészeti, agrártudományi stb. képzések mellett a református, az unitárius, az evangélikus teológia, valamint a híres Református Kollégium székhelye. Nagyon aktív egyházközi, igazi ökumenikus összejöveteleket tartottak a katolikus és az unitárius diákokkal. Egyetemistaként aktívan részt vett az ifjúsági szövetkezeti mozgalomban; a harmincas években létrehozott kolozsvári „Méhkas” Diákszövetkezet alapítói és vezető tisztségviselői közé tartozott. Ez a szervezet független volt mind az államtól, mind az egyházaktól, teljes önállósággal, a szövetkezeti törvény alapján működött. A Kolozsvár környéki magyar termelőknek akartak segítséget nyújtani a mezőgazdasági termékeik, főleg a tejtermékeik értékesítésében. Tejivót, majd diákmenzát is működtettek a diákok olcsó és jó étkeztetése érdekében.