Valóság, 2017 (60. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7. szám - SZÁZADOK - Kövendy Katalin: Az erdélyi koncepciós perekben védőügyvéd, Tunyogi Csapó Gyula

KÖVENDY KATALIN SZÁZADOK Az erdélyi koncepciós perekben védőügyvéd, Tunyogi Csapó Gyula Tunyogi Csapó Gyula (1915-1996) nem egyszerűen egy erdélyi jogász, ügyvéd volt, ha­nem nagyon sok erdélyi politikai üldözöttnek, koncepciós politikai perekben meghurcolt és elítélt magyarnak, köztük sok lelkésznek, papnak, egyházi embernek - katolikusok­nak, reformátusoknak, evangélikusoknak - volt a védőügyvédje a román kommunista diktatúra gyilkos tombolásai közepette. 1940-44 között a kolozsvári főispán titkára, 1945-16-ban Kolozs megye alispánja volt. 1947-től kezdve presbiter volt, s folyamato­san valamilyen funkciót töltött be - tiszteletbeli jogtanácsos, igazgatótanácsi tag, fegyel­mi bizottsági tag - a református egyháznál. A hetvenes és nyolcvanas években az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt, felesége, Endes Judit a hatvanas évek eleje óta a református püspöki titkárságon dolgozott. Vincze Gábor történész a kilencvenes években életútinterjút készített Tunyogi Csapó Gyulával. Tanulmányomban ennek az írott anyagát használtam.­ * * * Tunyogi Csapó Gyula dédapja, Tunyogi Csapó Elek a csomafájai­ parókián volt re­formátus lelkész, nagyapja, Tunyogi Csapó Béla Bádokon, volt református lelkész, édesapja, Tunyogi Csapó Gyula, birtokos gazdálkodó volt­­ Bádokon. A többségében román lakosú faluban románok és magyarok békében éltek egymás mellett; a romá­nok túlnyomó többsége tudott magyarul.­ A bádoki elemi iskolai évek után 1925-ben került kisgimnazistaként Kolozsvárra, ahol a Református Kollégiumban olyan tanárai voltak, mint a Kollégium magyar-latin szakos, íróként is ismert és elismert igazgatója, Kovács Dezső; a híres földrajztudós, barlangkutató, későbbi egyetemi tanár, Tulogdy János; a magyar-német szakos tanári és teológusi oklevéllel is rendelkező nyelvmű­velő, a Református Kollégium Nagykönyvtárának könyvtárosa, Brüll Emánuel; a köl­tő-műfordító Finta Gerő; az irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő (Erdélyi Irodalmi Szemle, Erdélyi Múzeum, Korunk stb.), a háború után a Bolyai, később Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar irodalmi tanszékének vezető professzora, az akkor fia­tal, kezdő tanár, Jancsó Elemér; a híres fizikus, később a Szegedi Tudományegyetem Elméleti Fizikai Tanszékének vezető professzora, Széll Kálmán; romántanáruk a költő­­műfordító Iustin Iliesiu volt, aki többek között Gyóni Gézát fordított románra. Tunyogi Gyula a gimnáziumban kitűnően megtanult románul, s az egyetemet is - magyar nyelvű oktatás híján - így végezte.­ A kolozsvári egyetemisták kb. 25%-a volt emlékei szerint a harmincas évek elején magyar. Kolozsvár nagy múltú egyetemi város volt: jogtudo­mányi, bölcsészettudományi, műszaki, orvosi-gyógyszerészeti, agrártudományi stb. képzések mellett a református, az unitárius, az evangélikus teológia, valamint a híres Református Kollégium székhelye. Nagyon aktív egyházközi, igazi ökumenikus összejö­veteleket tartottak a katolikus és az unitárius diákokkal.­ Egyetemistaként aktívan részt vett az ifjúsági szövetkezeti mozgalomban; a harmincas években létrehozott kolozsvári „Méhkas” Diákszövetkezet alapítói és vezető tisztségviselői közé tartozott. Ez a szer­vezet független volt mind az államtól, mind az egyházaktól, teljes önállósággal, a szö­vetkezeti törvény alapján működött. A Kolozsvár környéki magyar termelőknek akartak segítséget nyújtani a mezőgazdasági termékeik, főleg a tejtermékeik értékesítésében. Tejivót, majd diákmenzát is működtettek a diákok olcsó és jó étkeztetése érdekében.

Next