Valóság, 2018 (61. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 5. szám - SZÁZADOK - Kövendy Katalin: Kövendy Gyula - egy fiatal ludovikás főhadnagy helytállása a Nagy Háborúban

56 KÖVENDY KATALIN: KÖVENDY GYULA - EGY FIATAL LUDOVIKÁS FŐHADNAGY... épp 40 fokos lázban haladtam az éjjeli menetben, mint évszázadparancsnok. Tisza ezre­des úr tudomást szerzett betegségemről, ismételten szente, hogy üljek kocsira, vagy lóra, de én ezt nem tettem meg; ekkor különösen fontosnak tartottam a példamutatást, mert a hetekig tartó események kifárasztani látszottak mindenkit.”76 - írja Kövendy. Kövendy Gyula őszintén szerette és tisztelte Tisza Istvánt, akinek meggyilkolása mélységesen fel­háborította és elszomorította. „Közvetlensége egyenesen lebilincselő hatású volt. Hogy a tisztikart minél gyorsabban megismerje, naponta meghívott asztalához egy pár fiatal tisztet.”77 - áll az Ezredtörténetben. Ezeket a vacsorákat Kövendy is említi.78 Amikor vi­szonylag rövid idő után Tisza István elhagyta az ezredet, külön felkereste az akkor már magas lázzal fekvő fiatal tisztet és így búcsúzott tőle: „Kedves Gyula, Isten veled, én elutazom, búcsút veszek az ezredtől, mert a Király hazarendelt. ”19 Ekkorra a helyzet a következő volt az Ezredtörténet leírása szerint: „Itt a szolgálat még fárasztóbb és kimerítőbb volt, mint az előbbi állásban. Állandóan esett az eső. Az ember ruhája egy percre se tudott megszáradni. Az állások mindenütt tele voltak vízzel és talán vastagon állt a penész. Minden gőzölt, mintha az ember állandóan gőzfürdőben lett vol­na. Az ellenség naponta pergőtűzzel árasztotta el ezt az állást. Tüzéreink nem viszonoz­ták tüzét. Műszaki berendezésünk egyszerűen nevetséges volt. Míg az ellenség csupán a Montello-ról több darab sokezer gyertyafényű fényszóróval nappali világosságot árasztott nap mint nap, addig nekünk az egész ezred vonalán négy fényszórónk volt s ezekben is valószínűleg petróleumlámpa pislogott, úgyhogy igazán rosszabbak voltak a semminél. Az aknavetőink a legkisebb kaliberűek voltak, ami csak ebben a fegyverben létezett. Működni nem láttuk őket, így hatásukról véleményt sem mondhatunk. Az ezred tábortörsei, ame­lyek a Piave partján álltak felsőbb parancsra, az ezred szárnyain kívül voltak elhelyezve, úgyhogy az ezred arcvonala előtt a Piave partján idegen csapatok tábortörsei állottak, viszont a mieink a 3. ezred előtt működtek.”80 Ekkor felsőbb utasításra a tiszteket azzal is megterhelték, hogy kötelezték őket a legénység otthonra írt leveleinek az elolvasására, ellenőrizendő a bomlás és bomlasztás jeleit.81 A legénység a leveleiben nem bomlasztott, nem panaszkodott, pedig a silány élelmezés, felszereltség, ruházat stb. miatt bőven lett volna oka elégedetlenkedni és lázadozni; leveleiben talán inkább búcsúzkodott... Ők is látták azt, amit Kövendy Gyula, hogy csak tologatták őket védelem nélküli célpontként az ellenség előtt. A tiszteket ebben a helyzetben nem éjszakai, szemrontó cenzúrázással kellett volna terhelni. Az összehangolt, hatékony, jól felszerelt olasz-angol haderők táma­dása következtében történt összeomlás október végén következett be. Ezt Kövendy Gyula már nem érte meg, mert súlyosbodó betegsége miatt harcképtelenné vált és hazaküldték betegszabadságra. Amikor október végén újra a frontra akart volna menni, már nem taná­csolták a debreceni pótszázad-parancsnokságon, hogy - tekintettel a bizonytalan politikai helyzetre - visszainduljon.82 A m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred november végén érkezett meg — útja nagyobb részét gyalog megtéve! - az olasz frontról Debrecenbe, s 1918. november 24-ével hivatalosan is megszűnt létezni.83 Érdekfeszítő és sokszor szomorú olvasni az I. világháborús naplókat, ezredtörténete­­ket, a részletes leírásokat, ahogyan lépésről lépésre, dombról dombra, térképeken olykor alig fellelhető helyeken, szinte méterről méterre küzdöttek-harcoltak a katonák - óramű pontosságú összehangoltságban, abszolút egymásrautaltságban. Hágók, magaslatok, völgyek, patakok, megáradt folyók mentén, erdők sűrűjében, mocsárban, esőben, hóban, hidegben és forróságban, véres kézitusában, lovasrohammal, ágyúkkal, géppuskákkal, iszonytató terepeken, embertelen körülmények között ontották a vérüket a katonák: a hús-vér, élő, érző emberi sakkfigurák, akiket időnként vonatra raktak és a különböző harcterekre ide-oda szállítottak a háborúskodást és harcokat távolról levezénylő vezetők

Next