Valóság, 2018 (61. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - SZÁZADOK - Törő László Dávid: Harold Steinacker történetfelfogása és recepciója a magyar történetírásban: (II. rész)
TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID: HAROLD STEINACKER TÖRTÉNETFELFOGÁSA... 41 tényfogalomra alapoztak, hiszen a historizmusban a megismerő (szubjektum) és a megismert dolog (objektum) nem válnak el egymástól: a történész - alkotó személyisége alapvető a megismerésben ezen álláspont szerint (Droysen Historikájában ez az elv rendkívül nyílt formában leírva olvasható). A lehető legnagyobb (de szükségszerűen nem megvalósítható) elfogulatlanság követelménye a professzionalizálódó történetírás kísérőjelensége, amivel az „amatőröktől”, a történészi „céhen” kívüliektől igyekezett megkülönböztetni magát, s ezáltal megalapozni saját identitását. A kérdéshez lásd: Anthony Grafton: The Footnote. (A Curious History). Cambridge-Massachusetts, 1999. 34-93. Georg G. Iggers: Historiography in the Twentieth Century (From Scientific Objectivity to the Postmodern Challenge). Hannover-London, 1997. 25-26. Mikulás Czvrtník: Geschichte der Geschichtswissenschaft. (Der tschechische Historiker Zdenek Kalista und die Tradition der deutschen Geistesgeschichte.) Hamburg, 2010. 67. Steinacker a szellemtörténetre való hivatkozás ellenére a történelmet a szellemmel ellentétben döntően biológiai alapra kívánta helyezni. Steinacker, H.: História i. m. 84—88. Harold Steinacker: Vom Sinn einer gesamtdeutschen Geschichtsauffassung. In: Volk und Geschichte i. m. 89-110. [Eredeti megjelenés: Deutsche Rundschau 57. (1931) 182-196.] Uo. 92. Uo. 97. Uo. 99-100. Hasonló „próféta-szerep” a két világháború között osztrák történetírás prominens képviselőinél általában megfigyelhető. A korabeli Osztrák Köztársaság elutasításából és az Anschluss kívánalmából fakadt, hogy az ideálisnak tekintett, ám egyelőre meg nem valósult, jövőbe vesző „csatlakozás” eléréséhez igazították a történettudományt. Óta Konrad Hayden White-ra és Michel Foucault-ra alapozva elsősorban retorikai elemként mutatja be a jóslatokat, mint az osztrák történészek narratíváinak fontos részét. Ebből a szempontból Heinrich Ritter von Srbik, Hugo Hantsch és Steinacker között nincs számottevő, minőségbeli különbség. Ota Konrád: Der Historiker als Prophet? (Die Zukunftsvisionen in der österreichischen Geschichtsschreibung der Zwischenkriegszeit. In: Über die österreichische Geschichte hinaus. (Festschrift für Gemnot Heiss zum 70. Geburtstag) Friedrich Edelmayer - Margarete Grandner-Jiri Pesek-Oliver Rathkolb (Hgs.) Münster, 2012. 137-150. Harold Steinacker: Die Volksdeutsche Geschichtsauffassung und das neue deutsche Geschichtsbild. In: Volk und Geschichte i. m. 111-148. [Eredeti megjelenés: Stoffe und Gestalten der deutschen Geschichte. 2/11. (1937) Leipzig] Harold Steinacker: Weg und Ziel der „örökléstudományokat” és a „fajtudományokat”, amikor a későbbi kényszer-eutanáziaprogramban vezető szerepet játszó Fritz Lenz „fajhigiéniáról” szóló művére hivatkozott. 12 Uo. 12. A következő oldalon ehhez a kitételhez Steinacker hozzáfűzte, hogy a szellemi és történelmi tényezők ugyanolyan fontosak egy nép életében, mint a biológiaiak, hiszen az eleve létező néppel szemben az állam történetileg jön létre. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy az osztrák történész a népi szempontot emeli ki és helyezi előtérbe, úgy viszont megállapítható, hogy a biológiai faktoroké az egyértelmű elsőbbség nála. 13 Steinacker a kisnémet gondolatot bizonyos fokú nagynémet szimpátiával bíráló Raimund F. Kaindl osztrák történésszel éppen ezért került ellentétbe. Kaindl nézetei jelentősen hozzájárultak az osztrák történetíráson belül való elszigetelődéséhez, ami jól mutatja, hogy az osztrák történetírás ekkor már egyre kevésbé azonosult ezzel az eszmével. Kurt Scharr: Ansichten eines Unverstandenen? (Der Historiker Raimund F. Kaindl [ 1866-1930]). 19 In: Wissenschafts- und Universitätsforschung am Archiv: Beiträge anlässlich des Österreichischen Universitätsarchivkolloquiums, 14. und 20 15. April 2015, zu den Fragen: Historische 21 Wissenschaftsforschung, Universitäten im gesellschaftlichen Kontext, Intemalistische Wissenschaftsgeschichte, Disziplinen- und Institutionengeschichte. Alois Kembauer (Hg.). 22 Graz, 2016. 142-143. A „gesamtdeutsch-iskola” 23 általános jellegéről, átfogó hatásáról ír Gemot 24 Heiss: Im „Reich der Unbegreiflichkeiten”. (Historiker als Konstrukteure Österreichs) Österreichische Zeitschrift für Geschichtswissenschaften 7. (1996) 4. 459. 14 Steinacker, H.: Österreich und die deutsche Geschichte i. m. 25. 15 Harold Steinacker: Volk, Staat, Heimat. In: Volk und Geschichte i. m. 42-67. [Eredeti megjelenés: Bulletin of the International Comittee of Historical Sciences 7. (1929) 273-301.] 16 po. 66-67. Javaslatát természetesen „történeti tanulságok” levonása alapján tette. Ilyen példa volt számára a Római Birodalom sorsa: az egységes birodalomeszme akkor vesztett jelentőségéből, amikor a rómaiak polgárjogot kezdtek adományozni a nem római-itáliai etnikumú alattvalóknak is. Ezzel az összetartozás eszméje mögül eltűnt az egységes „néptalaj”, ami végső soron a birodalom bukását eredményezte. 17 Harold Steinacker: História vitae magistra? In: Volk und Geschichte i. m. 68-88. [Eredeti meg- 25 jelenés: Vergangenheit und Gegenwart 21. (1931) 2-20.] 18 Az itt felsorolt történészek a fenti gondolatmenettel ellentétben nem valamilyen természettudományos objektivitásra vagy pozitivista (értékmentes)