Valóság, 2019 (62. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - MŰHELY - Ankerl Géza: Egyetlen emberi lény sem jön a világra függetlenül szabadként
ANKERL GÉZA Egyetlen emberi lény sem jön a világra függetlenül szabadként Ebben az írásban sem hitekre, sem kívánságokra nem építünk, hanem csak az emberen és minden társadalomban szükségképpen megfigyelhető alapjelenségek társadalomelméleti implikációival foglalkozunk. Ebből az ismeretelméleti elvből kiindulva ki-bemutatjuk, hogy az ún. felvilágosodás óta Nyugaton elterjesztett világszemlélet nem csupán az észérvek nélküli hittételektől tekintettel, hanem egyben létrehozta - szinte helyette - az „önteremtő”, önmegválasztó, egyén elképzelésével a maga - antropológiailag és szociológiailag naiv - irrealista társadalom-utópiáját, amelyet mint egy üdvözítő kényszerzubbonyt - a fejlődés nevében - a világ összes társadalmára rá szeretne erőszakolni. (Valójában e világszemlélet nem a ténylegesen megfigyelhető Természet elismerését szorgalmazza, hanem terve a Teremtőnek az emberi mesterségességgel való helyettesítése.) Kezdjük fejtegetésünket a dolgok közepébe vágva! A liberalizmus ősatyjai, mint Adam Smith, John Locke, Jean-Jacques Rousseau, s akárcsak a Robinson Crusoe szerzője . Defoe számára a társadalmi szerződés és a társadalomteremtés általános, „médián” alapviszonyát, kapcsolatát valahonnan szabadon, önállóan Földre toppanó vagy óceánpartra sodorta egyének hasonmásaikkal való önszántú társulása képezi. A „felvilágosultak” a törzsiségtől eltekintő államalkotás „természetesnek” nevezett szabályai után kutatnak. Valójában, a szabad önrendelkező egyének és köztük kialakuló egyetértésen, megegyezésen, alkun alapuló társulás az emberi nem - antropológiai adottságai miatt azonban sohasem és sehol sem lehet az első észlelt, megélt prototipikus emberi kapcsolat. Akárhogyan is jött létre az emberi nem, az emberi lény nemzőjétől, - ha nem hagyták a Taigetosz szikláján - felnevelőjétől való egyoldalú függő, alárendeltségi viszony az, amelyet először tapasztalt magatehetetlenségen alapuló kiszolgáltatottsági viszonyt. (A csecsemő agyának nagysága a felnőttének csak 30%-a. Lásd Kate Wong: Why Human Give Birth to Helpless Babies. In: Scientific American, 2012. augusztus 28.) Egyetlen ember sem jött tehát a világra szabadnak (önrendelkezőnek), önálló élettervvel rendelkező és szerződni képes élőlényként, hanem a társadalom iránti elkötelezettség árán - mondhatni eladósodva - vált csak felnőtté. Mindez közhely, de elfelejtett közhely, mert a modern piac-centrikus nyugati világszemlélet igyekszik e tényt mélyre ható implikációival együtt elhomályosítani. Az ember születéstörténetéből folyó adottság miatt valamiféle Társadalomnak a szerződőképes nagykorúvá, felnőtté (!) válása előtt kell léteznie, s következésképpen mindenkinek első átélt emberi viszonya, nem az egyenlő felek között szabadon, megkötött szerződés, előzmények nélküli piaci találkozás adta megegyezés. Hiábavalóak tehát a farkas felnevelte Romulus és Remus és más legendák, fikciók kitalálása, amelyek az emberi lényt individualista módon nemzettől független lénynek tüntetik fel, aki egyenlő félként szabadon szövetkezik. Valójában az első emberi kapcsolat egyenlőtlen felek közt húzódó inter-generációs kapcsolat. Az emberek egyenlősége vagy egyenlőtlensége a köztük való viszonyban mutatkozik meg. S a legtöbb viszonyban egyenlőtlenség jelentkezik. Szerződésekkel lehet ún. államot „alkotmányozni”, de a tehetetlenül való születés miatt valamiféle társadalomnak minden ember szerződésképes nagykorúvá válása előtt kell