Valóság, 2019 (62. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - NAPLÓ - Surányi Dezső: Bereczki Máté pomológiai levelestára [A Bereczki Máté és Dörgő Dániel levelezése című műről]
SURÁNYI DEZSŐ Bereczki Máté pomológiai levelestára Tolnay Gábor Bereczki Máté értékes gyümölcsészeti leveleit dolgozta fel az elmúlt évtizedekben, s nevezhetjük a forráskritikai munkát „Pomológiai Levelestárnak”. Az e-könyv I. kötetében a szerző így ajánlja az olvasóknak a levélgyűjteményt. Ajánlom - azoknak a pomológusoknak, akik Bereczki Máté munkásságával foglalkoznak; - azoknak a történészeknek, akik levéltári kutatásaikat élettel teli adatokkal akarják kiegészíteni mind Jász-Nagykun-Szolnok, mind Békés megyében; - azoknak a foológusoknak, akik a kiegyezés utáni magyar nyelv állapotát kívánják megismerni; - azoknak az agrártörténészeknek, akik a kamarai (kincstári) birtokok bérbeadását, hasznosítását választották kutatásuk tárgyául; - azoknak az etnográfusoknak, akik Körös-Maros vidéke gazdálkodásának néprajzával foglalkoznak. * A gyümölcs termesztése és fogyasztása kritikus szintre jutott a 18. század végére: megnőtt a népesség, javult a táplálkozás, utak épültek, fejlődtek a helyi piacok és főképp a vasúthálózat kiépülése adott nagy lendületet a gyümölcstermesztésnek. A hazai piacok ekkor már elérték a külföldi területeket is, pedig a szállítási nehézségek miatt áttermelő gyümölcsösök addig nemigen létesültek, a gyümölcstermesztés csak kiskertekben folyt. De a gyümölcsfélék termesztése a 19. század második felében, szélesebb körben fejlődésnek indult. Ez annak köszönhető, hogy az Alföldön Vedres István (1765-1830), Tessedik Sámuel (1742-1820) és mások is szorgalmazták a fák telepítését. A kibontakozás a fajták pontos leírásával (pomológiával) indult, amellyel mind több gyümölcsész - Villási Pál (1820- 1888), Budai József (1851-1939), Ritter Gusztáv (1846—1926) - kezdett foglalkozni. A gyümölcs fajtagyűjteményei részben oktatási, részben tanulmányozási céllal, és nem utolsósorban a szaporítóanyag biztosítása érdekében jöttek létre. Magyarországon a 19. század elején még főként német nyelvű kiadványokban foglalkoztak pomológiával (pl. Colin József, 1788-1832 kismartoni plébános, Leibitzer János, 1783—1817 szepességi gyümölcsész, Urbanek Ferenc, 1791-1880 pozsonyi kanonok). Magyarul közölte a fajtaleírásokat Marc Ferenc (1857), Entz Ferenc (1857), Girókuti P. Ferenc (1862) és Nagy Ferenc (1868). Entz Ferenc és más jeles kertész tudósok műveikben a fajtakérdést elméleti és gyakorlati alapon vizsgálták. Felmérték a hazai termőhelyi adottságokat, leírták és értékelték a fajtákat, és ezzel ajánlásokat tettek a korszerű termelés számára. A 18. században meghonosodott nagyszámú gyümölcsfajta okozta zűrzavart Entz Ferenc, igyekezett szabályozni; ő a kevés, de értékes fajták művelést ajánlotta. Entz Ferenc halála után (1877) négy szakember is inkább a többfajtás rendszert támogatta, mint Villási Pál (1820-1888), Tamássy Károly (1806-1885), Katona Zsigmond (1845- 1915) és Bereczki Máté. * Bereczki Máté (1848-1849-ben Romhányi, 1862-ig Bagyinszki) 1824. szeptember 22-én született a Nógrád megyei Romhányon elszegényedett nemesi családból. Apja, Bagyinszki András, kőfaragó mesterként dolgozott, malom- és köszörűköveket készített.