Valóság, 2019 (62. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - MŰHELY - Erős Vilmos: A „populus” bűvöletében (Szabó István népiségtörténete az 1930-as és 1940-es években) III.
ERŐS VILMOS: A „POPULUS” BŰVÖLETÉBEN... hogy csak a „Három nemzedék”-ből idéz. Ezen felül nem mutat rá arra a témánk szempontjából viszont különösen fontos tényre hogy a húszas évek elejének (egyébként korántsem minden elemében tisztázott) álláspontjához képest Szekfű nézetei a harmincas évek második felében jelentősen módosultak. Ekkor ugyanis a 19. századi asszimilációt nem tartotta feltétlenül káros jelenségnek, sőt az ebben az időszakban vallott Szent István-i állam eszméje éppen hogy a nemzetiségekkel toleránsabb s így az asszimiláció kérdésében is pozitív álláspontot foglalt el. Legjelentősebb vitapartnerei éppen ebből a szempontból bírálják, elég itt Szabó Dezső, Németh László vagy akár Mályusz Elemér Szekfű elleni támadásaira utalnom. Igencsak meglepő az egyébként a posztmodern megközelítést számos munkájában pozitívnak minősítő Gyáni részéről, hogy Szabó munkájában a retorikus-ideologikus elemeket nem ismeri fel, s pl. a „Nemzetszemlélet és magyarságtudat” című tanulmányt, amelyben Szabó világosan kifejti, hogy nézeteinek alapja egy a Mályuszhoz köthető népi-nemzet fogalom, nem is említi. Bolgár Dániel Gyáni Gábor bátorítására készített írásában kérdezi, hogy mit keres jelen sorok értelmezésében pl. Hayden White? Pedig köztudomású, s éppen Gyáni Gábor veti fel számos írásában, hogy White fogalmazta meg s elemezte igen vehemensen a történeti munkák retorikus-ideologikus jellegét. A kérdéskörben lefolytatott vita során is megerősítettem, illetve későbbi tanulmányaimban (jelen írásban úgyszintén) is azt fejtettem ki, hogy mind Szekfü, mind Szabó nézeteiben ideologikus-retorikus motívumok dominálnak. Gyáni munkáiban tehát nem a posztmodem érvényesítését kritizáltam, ellenkezőleg, annak nem következetes érvényesítését. Vö. mindezekhez még Erős V. 2005/a. Illetve Erős V., 2000.; Bolgár D., 2006/b. 223-230.; Bolgár D. 2007. 7-10. Gyáni számos, a posztmodem szellemében fogant munkái közül vö. pl. Gyáni G. 2010. 127 Faragó Tamás 2012-es tanulmányában a korábbiakban idézettektől (pl. Romsics Ignácétól, Gyáni Gáborétól, Orosz Istvánétól, Für Lajosétól stb.) gyökeresen ellenkező képet fest a népiségtörténetről, világosan utalva annak politikai/ideológiai céljaira (tehát egyáltalán nem tartja magától értetődően tudományosnak, főleg nem „objektív”-nak e kutatásokat )egész fejezetének címe is sugallja ezt, hiszen a dualizmus után a két világháború közötti magyar történeti demográfiát a „Transformation and deformation” című fejezetben tárgyalja]. Szempontunkból különösen fontos, hogy Mályuszra itt nem is hivatkozik, csak Szabó 1943-as francia nyelvű és 1944-es német nyelvű munkáira, valószínűleg azért, mert angol nyelvű tanulmány a külföld számára is készült. ‘‘Population history became greatly centralized, deeply politicised [!] and its approach severely restricted. Most Hungarian researchers concentrated on the reasons that had led to the break-up of the supposed political unity of the Carpathian Basin. A similar process can be traced in the new population history of the Carpathian Basin in the Slovakian, Romanian and Serbian historiography after the First World War. The latter concentrated on justifying the new borders from ethnic and religious standpoints, labelling it historical demographis research.” T. Faragó, 2012. 11. Itt Szabóra is hivatkozik, Ungarisches Volk című 1944-es munkáját helytelenül Ungarische Volk-nak írva! “The manifest purpose of these studies was to explore the reasons behind the falling number of Hungarian inhabitants in those regions, in contrast to their imagined great number and proportion in the Middle Ages [Szabó 1943! Revue d’Histoire Comparée tan-ra hivatkozva]. Unfortunately, researchers of ethnic questions almost never tried to explore the effect of genuine demographic factors (fertility, mortality and migration) on the ethnic structure. Their work was usually based on questions suggested by political thinking [!] such as by whom and with which methods statistics were falsified, or which group of the population had changed the ethnic structure of the region through immigration since the original conquest of the Hungarians (which in other cases was referred to as a forced change of a structure, previously dominated by the imagined mass of «ancient» non Hungarian-inhabitans).” Tamás T. Faragó, 2012. 12. Faragó tehát éppenséggel tagadja Szabó ilyen jellegű tanulmányainak tudományos jellegét, s egyértelműen politikai-ideológiai gyökerűnek tekinti azokat. Ezt az ideológiai hátteret azonban nem vizsgálja, a népi-nemzet vagy politikai nemzet fogalmát fel sem veti, nyilvánvalóan azért, hogy az általa művelt (s Magyarországon főként az 1970-es, 1980-as években előtérbe kerülő) „tudományos” történeti demográfiához minél hamarabb eljusson. Faragó egyéb írásaiban, pl. Gyáni Gáborral s a posztmodernnel ellentétben, a narratív/önreflexív szempontok helyett a történeti demográfia tudományos/ „objektív” jellegének további erősítését, pl. matematizálását szorgalmazza. Vő. Faragó T., 2004. 302-340. Hozzá lehet tenni, hogy Faragó Tamás egy jóval korábbi Írásában, ahol Szabó parasztságtörténeti tanulmányait értékeli (az írás tkp. Szabó 1976-os kötetéről készült recenzió), Szabó egész történetírását sokkal pozitívab- Valóság • 2019. május 55