Valóság, 2020 (63. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 1. szám - Kiss Károly: Az élet értelme és célja (elmélkedés a hallhatatlanságról)

KISS KÁROLY Az élet értelme és célja (elmélkedés a halhatatlanságról) „... folyton készenlétben várunk arra, hogy mi lesz akkor, mint a gyümölcsök arany lében, ha a kamrába nyit az aggkor, és mint penész vagy dér (lehet választani) fejünkre piszkot, ...” (Tóth Krisztina) Túl a hetvenen az ember már gyakran gondol ilyesmire. A halhatatlanság csak a legnagyob­baknak adatik meg, az átlagemberre - hiába vannak utódai - a harmadik generáció általában már nem emlékszik. Még kevesebb családban fordul elő, hogy fel tudják sorolni az ükszülők nevét. Csak az arisztokrata, vagy valamiből kifolyólag híres családok neve marad fenn. Az informatika kora ezen változtathat. Az 1800-as évek végén született felmenőkről általában csak néhány fénykép, de annál több tárgyi emlék maradt az utódokra. A mai ember már gigabájtszámra hagyja digitális emlékeit/szemetét az utókorra, miközben használati tárgyait még életében többször kidobja, lecseréli, tárgyi hagyatéka nagyrészt az ócskásokra száll.)­ „Hárommilliárd év evolúció után itt van előttünk az utasításkészlet, amely révén egysejtű petesejtből a felnőttkoron át mind eljutunk a sírig. ” (Robert Waterson) (Genetika) Az ember azt gondolná, hogy utódai révén halhatatlanságra tesz szert, hiszen ha emlékét nem is őrzik meg a leszármazottak, génjeit továbbörökítette ben­nük. Ez azonban csalóka látszat. Azokban a leszármazottainkban, akiket még neveltünk (gyermekeink, unokáink), valóban tovább élünk (amennyiben emlékeznek ránk, hatottunk rájuk), de a későbbiekhez már csak annyi közünk van, mint annak a birkának Dollyhoz, amelynek DNS-éből Dollyt klónozták. (Sőt, még annyi sem; Dollyt egyetlen birka genom­­jából klónozták; a mi utódaink csak fele részben állnak a mi örökítő anyagunkból, mely nemzedékenként tovább feleződik.) Jó, ha tudjuk: bármennyi tudást, tapasztalatot vagy böl­csességet gyűjtöttünk is össze életünk során, genetikailag azt nem örökíthetjük át utódainkra. Minden újszülött a startvonalról indul, ebben a vonatkozásban teljes az esélyegyenlőség.­ Mivel a szülők genetikai állományuknak csak a felét adják tovább az utódoknak, a leszármazottak hetedik generációjában már csak 1/128-ad rész közös az ősszülők génállományával, ami alig valamivel több, mint találomra kiválasztott bármelyik em­bertársunké. Hét generáció nagyjából 200 évet jelent, utódainkban kb. addig mutatható ki valamilyen tőlünk öröklött hasonlóság.” Az Úr azzal fenyeget, hogy „megbünteti az atyák álnokságát a fiúkban és azok fiaiban harmad és negyedíziglen”.­ Az ezutáni leszármazottak­ban ugyan még mindig maradt némi hasonlóság, de az már a véletlen műve, hogy egy-egy utódban melyik szülő génjei kerekednek felül (melyek lesznek az aktív, és melyek a recesszív gének), így hát a további „szívatásnak” már nincs értelme.

Next