Valóság, 2020 (63. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 6. szám - Kapronczay Károly: Gondolatok a Trianonhoz vezető útról

KAPRONCZAY KÁROLY: GONDOLATOK A TRIANONHOZ VEZETŐ ÚTRÓL a tbc-betegeket. Igaz, ennek megállapítása „bemondásra” történt, a röntgenes szűrés a hadseregnél nem létezett. Az ún. látens infekció a heveny megnyilvánulások okozója lett. Helyi híradásokból és országos sajtócikkekből ismeretes, hogy egész századok voltak tbc­­sek, köhögtek, lefogytak és a lövészárkokban „szunyókáltak”. Szabadságuk ideje alatt a frontról vitték haza a tüdőbetegséget. Gyakran a helyi lakosoktól kapták meg a tbc-t, ezért azok voltak a szerencsések, akik fogságba estek, őket gyorsan „kiszűrték”, hamarabban jutottak szakszerű ellátáshoz. A lövészárkok földbevájt szellőzetlen üregei nagy szerepet játszottak a friss fertőzések terjedésében. A nemi betegségek esetében nemcsak a helyi lakosság volt a fertőződés oka, hanem hogy a hadsereg parancsnokságai az ún. „pihenő­helyek” közelében „örömházakat” telepítettek. Az örömlányokat hiába vetették orvosi ellenőrzés alá, mégis nagyszámú lett a fertőződés. Mivel az „örömlányok” gyakran egész álló nap „szolgálatban álltak”, így lehetetlen volt a fertőzésveszély pontos megállapítása, ellenőrzése. A szabadságra hazatérő katonák magukkal hozták a venereás betegségeket is. Az egyszerű lakosok közt elterjedt volt, hogy a vizet tartották a kolera, a tífusz és a vér­has okozójának, ami az esetek többségében nem volt igaz. Kizárták a személyes érintkezés szerepét, nem ismerték a bacilusgazda szerepét. Az bizonyítható volt, hogy­­ elsősorban a tavaszi-őszi­­ időjárás-változás gyakorivá tette a megfázásos betegségek terjedését, gyor­sította a járványok megjelenését. A bakteriális betegségek terjedését nagyban segítette a szennyes környezet. Ez okozta az influenza gyors térnyerését is. Ennek egyik változata a 19. század végétől ismert úgynevezett orosz-influenza volt, ami magas lázzal, a légző­szervek begyulladásával járt. A heveny influenzát gyakran azonosították az orosz­ influ­enzával, majd 1917-ben jelentkezett a spanyolnátha, amit az amerikai hadsereg hurcolt be a nyugati frontvonalakba. Az első jelentősebb amerikai katonai egység Kansas kör­nyékéről érkezett, onnan, ahol már kitört ez a megbetegedési forma. A spanyol „elő­­név” egy madridi újságtól eredt, tudósításaikban a kórt spanyolnáthának nevezték, amit aztán más lapok is átvettek. Az bizonyos, hogy rendkívül gyorsan terjedt, a Monarchia hadseregében 1918 májusában észlelték először, s gyors terjedése sokban elősegítette a fegyverletételt. Ez a járvány nem maradt meg „katonai belügynek”, mert a polgári la­kosság is hamar elkapta. A spanyolnátha egyedi jellemzője, hogy egy éven belül három hulláma is volt. Utólagos számítások szerint a világ lakosságának 3-5%-a megbetege­dett, a halálozási arány is a nyilvántartásba vett betegek 15-20%-át jelentette. Ezek a számadatok becslések. A pontos adatok nem ismertek, egyrészt azért, mert sok ország nem szolgáltatott részletes statisztikát, másrészt azért, mert egész régiók haltak ki - sokszor a szövődményekben, s a háborús vagy háború utáni állapotok miatt sok helyen még csak fel sem tudták mérni a halottak számát. A magyar katonaegészségügy először csak azt a szokatlant vette észre, hogy míg az influenza ősszel és télen jelentkezik, ez az új „forma” még májusban, júniusban, valóban szokatlan időben. A háborús összeomlás már néhány hét múlva bekövetkezhetett, a magyar kormány képtelen volt megfékezni politikai ellenfeleit, túllépni a nehézségeken (élelmezés, a baloldal politikai követelései stb.). Látszatintézkedéseket hozott, gyorsan aláírta a fegy­verletételt. Új kormány lépett hivatalba, amely feloszlatta a hadsereget, s az számolatlan tömegként -fegyvereit eldobálva - érkezett Budapestre, majd tért haza. Senkit nem vizsgál­tak meg, hazaérkezve - orvosi ellenőrzés nélkül - feküdtek a betegágyba. Sokan úgy haltak meg, hogy a halotti anyakönyvbe pontos diagnózis nem szerepelt. A kutatók később is csak következtetni tudtak. Az biztos, hogy 1918 őszén és 1919 első felében volt az első magyar spanyolnátha járvány, ami 1920-ban megismétlődött. Senki nem számolta az elhaltakat. Nem volt semmilyen gyógyszer, Budapesten elrendelték a szájmaszkok viselését - fény­képek maradtak fenn olyan villamosokról, ahol a kalauz és az utazók szájmaszkot viseltek. Valóság • 2020. június 7

Next