Várad, 2009 (8. évfolyam, 1-10. szám)

2009 / 5. szám

„Számomra csak egyetlen dolog nem világos: miért akarták a vének, hogy tudomást szerezzünk róluk? Miért szuggerálták Lovecraftot, hogy írja meg rémtörténeteit?” „Nem ők szuggerálták - magyarázza türelmesen Borges. - Lovecraft bizonyos titkos könyvekből a Nekronomikonból, a Pnakotikus kéziratokból indult ki, melyekben bizarr módon keveredett fantazmagória és valóság. Ezt be is tudom bizonyítani, itt vannak, elolvassuk, áttanulmányozzuk majd ezeket a könyveket s még másokat is, s akkor megértitek, hogy Lovecraft nem médiumként működött. Senki nem szuggerált neki semmit. Egyszerűen alkotó módon gondolta tovább rémtörténeteiben az egészet.” „Ha ez így van, előttünk miért fedték fel magukat?” - nézek rájuk. „Szerintem ti érdekeltétek őket - nevet Borges. - A heteronimák lénye izgatta a véneket, nem tudták kik is vagytok ti, csak azt érzékelték, hogy különböztek az emberektől, akiket már ismertek. De azóta már rájöttek, hogy a ti sem jelentetek, rájuk nézve semmilyen veszélyt. Ezért is lenne kockázatos a varázstükör segítségével tovább fürkészni titkaikat, mert erről tudomást szerezve, ki tudja hogyan reagálnának.” „Hagynunk kell, hogy felejtsenek el?” - kérdezi Search. „Nem tehetünk mást - issza ki poharát Borges. - Én mindenesetre lefekszem. Fárasztó volt a mai nap, nehezen tudom elfelejteni Beatrízt, annyira eleven volt álmomban, hogy elképzelni sem tudjátok...” „Én is megyek aludni? - mondom. - Ti még maradtok?” „Én meg akarom írni a verset az alkimistáról.” „Én is - csatlakozik Alvarohoz Alex. - Annyira felcsigáztak az események, hogy amúgy is képtelen lennék aludni.” „Én pedig, azt hiszem, felmegyek a toronyszobába - áll fel Tejve -, s megpróbálom végiggondolni a dolgokat... Lehet, én is megírom életem első versét az alkimista ősről.”