Várad, 2017 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 9. szám

komponálásban, a fizika törvényeinek ellentmondó valóság­illúziót teremtve. Két faág között függőlegesen és átlósan feszülő zsinórokat természetellenesen spannolt úgy, hogy a nézőnek az az érzése támadjon, mintha láthatatlan kezek ellentétes irányba feszítenék a köteleket. Olvasatomban a hidegtűvel és akvatintával készített Kötészet (Agrés, 1976) című sorozatával figyelmeztet a természet ellen elkövetett emberi agresszivitásra, alkotásai a természet és ember viszonyára utalnak. Nemzedékem grafikusai körében Titus­ Carmel művészi teljesítménye sokáig etalonnak számított. Tárgy nélküli gondolatiság A ’70-es évekre - a festőket felváltva - egyre több grafikus nyomatot lehetett látni a nemzetközi biennálékon, így Kelet- Közép-Európából is nagyobb számban jelentkeztek, akik az előbbi évtizedek szubjektivitásával szemben kevésbé hedonis­ta alkotóerőket mozgósítottak. Itt inkább a minimal art, a Per Kleiva: Négyzet - négyzet, 1972, szitanyomat koncept művészet hatására a gondola­tiság és leginkább az intelligencia 13 14 15 dominálta a nyomatokat, azaz a kanti ítélőerő kérdésfeltevése érvényesült. Ez derül ki az alábbi alkotók munka­­módszeréből éppen úgy, mint az opu­sok műfaji milyenségéből. A tárgy nél­küli absztrakt metszeteken, akár a 20. századi avantgárd festészetben, a „ter­mészet mint rend és a mozgás”is uralko­dott. Az absztrakciók „az elhatárolt alakzatok számára a hozzáférhetetlent”17 jelenítették meg. Az európaiak közül geometrikus gondolatokért elsők között kap elismerést a Nagy-Britanni­­ából érkező Anthony Benjamin 18 (1970); ő színes absztrakt szitanyomat­­kísérleteit állította ki Krakkóban. Köz­vetlenül utána a ’72-es biennálé nagy­díjasa Per Kleiva norvég grafikus lett, a díjat a kanadai Kim Ondaatjével megosztva kapta. Míg Kleiva mértani formák kombinációiból látványgazdag op-artos térillúziót hozott létre, addig Ondaatje közvetlen környezetének 13. Raimo Kanerva, Krakkó: III. díj (1974). 14. Gérard Titus-Carmelt Krak­kóban egymás után kétszer jutalmazták: 1974-ben Kuniichi Shima mellett II. díjat kapott, 1976-ban Grand Prix-ben részesítették. 15. Karl Ruhrberg, A festmény az festmény az festmény. Minimal és koncept-art, in Művészet a 20. században, Taschen / Vince Kiadó, Köln/ Budapest, 2011, 305. 16. Heinrich Lützeler, Absztrakt festészet. Jelentősége és határai, Corvina, 1970, Budapest, 184. 17. Uo. 194. 18. Anthony Benjamin Bengt Böck­­mannal közösen 1970-ben III. díjat kapott Krakkóban.

Next