Várad, 2018 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7. szám
mást követő, addig elkészült Radnótáim az ő előadásukban végighallgattam. Igen, ezt a történetet én így szeretném megírni, ha még egyszer kezdhetném, ugyanígy csinálnám. H: Te hogyan nevezed ezeket a verseket? Átírások, parafrázisok? Egyébként Adytól is. ▼: Ezek főhajtások sok reminiszcenciával. I: Főhajtások? ▼: Mindenféleképp. H: Tehát meghajolsz ezek előtt a nagyságok előtt. ▼: Mindenképpen. Igen, főhajtás és alkalmazásuk a saját koraimra. Semmiképp nem gondolom azt felőlük, hogy másnak jobb lesz tőle, hogyha az én Radnótáimat átérzi. Nekem biztos jobb, engedtessék meg ez az önző hozzáállás. Ugyanakkor azt se engedhetem meg, hogy kicsússzon kezeim közül, ha megértem, megértem, fölérzem Radnótinak valamijét, amit jól tudok alkalmazni saját élethelyzetekre is. Viszolygok, mondjuk, ilyen szavak mondásától, hogy példa, akkor is bennem van, hogy megtaláljam és időben oda tudjam szegezni az akkor szerintem jól vagy pontosan érzett Radnóti-élményeimnek, hogy ez nekem ott legyen. I. Nemcsak ezeket a verseidet, hanem szinte egész költészetedet jellemzi az ironikusság, a nyelvi játékok. Van jó néhány költő, akiknek ez a képessége megvan. Nekem hirtelen Parti Nagy Lajos jut eszembe. Semmi közötök egymáshoz, mármint úgy értem, a verseléseteknek semmi köze egymáshoz, de a hozzáállásban ez az ironikus, sokszor már... azért azt nem nagyon akarom kimondani, hogy cinikus, de van benne az is, tehát ez egy nagyon-nagyon különleges képesség, hogy valaki ennyire tudjon a nyelvvel bánni, mégis pontos maradjon. ▼: Ha már említetted Parti Nagyot, 1995-ben voltam nála egy hétig egy költőszemináriumon, és nagyon büszkén vittem hozzá egy versemet, amiben volt egy csodálatos sor: atomok násza a hajnal, selyemszakállú fák csendes orgazmusa. És akkor adom elő a nagy költőt. Parti Nagy azt mondja: „Mondja meg, fiatalember, mi az, ami nem az atomok násza?” Leültem, az volt. Gondoljuk végig ezt az egészet elölről. Szóval igen. H: Nagy találkozás lehetett. T: Nagy. Utána még pár napig jártam hozzá, és jobbnál jobb kérdéseket tett föl. De tényleg, mi az, ami nem az atomok násza? I: No, akkor folytassuk másik főműveddel, főművetekkel, a Spanyolnátha folyóirattal, ami csak online jelenik meg, tehát papírváltozata soha nem volt, és gondolom, nem is lesz. Megnéztem, de szeretném, ha te beszélnél arról, miért is Spanyolnátha, és egyáltalán hogy jutottatok el odáig - nyilván ez is egy folyamat egyik stációja -, hogy ezt a lapot el kell indítani, akkor, amikor még nem volt olyan divatos az online felületek előállítása. Ti simán úttörői voltatok ennek a folyamatnak. T: Igen, a kétezres évek elejéről van szó, amikor megfogalmazódott bennem, említettem már ezt a szót, hogy főhajtás. Itt Kaffka Margit jött be nagyon a képbe, Kaffka Margit miskolcisága, sorsa, ő spanyolnáthában hunyt el. És persze már alapításakor arra vártunk, hogy eljöjjön az idei év, amikor Kaffka Margit száz éve hunyt el spanyolnáthában, ugye, 1918-ban pusztított ez a világméretű járvány, ami elvitte őt az édes kicsi fiával együtt. De ha az impresszumunkat megnézitek, ami 2004 óta ebből a szempontból változatlan, akkor onnan tudjátok meg, hogy Schielét, Apollinaire-t, Rostand-t szintén a spanyolnátha áldozatai között tudhatjuk. Tehát megint egy főhajtás.