Várad, 2018 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7. szám
régóta könyvkiadóként is működik. Csaknem harminc könyvet számláltam meg, ennyit adtatok ki az évek során. Nagyon furcsa ez a helyzet, te is az előbb megsimogattad a könyveket, mintha azt érzékeltetted volna, hogy az az igazi. Miért kezdtetek el könyvkiadással foglalkozni? T: Nagyon szerettük volna... I: Veszélyes vállalkozás. ▼: ...a fogás lehetőségét megadni. Olyan projekteket készíteni, amiket előbb kimondottan a netre, és utána könyvben. Itt van nálad a Húszimádók? Miért kezdünk el könyvet csinálni? Megmutatom. Hernádkakon van a kertfesztivál. Mindig közlünk fotódokumentációkat. Nagyon jól elvannak ott azok a fotódokumentációk. Hogy lehet ezt megspékelni úgy, hogy ebből csinálok egy könyvet, és nyolc-tíz fesztivál anyagából egy társasági, kávéházi könyvet, jaj, én is ott vagyok ezen a képen, profi fotósok csinálják, milyen szövegeket tegyünk bele? Amik a lapban megjelentek? Lópikulát. Kérünk mindenkitől húsz szót, mert Húszimádók, plusz a Kertfesztivál, plusz a Spanyolnátha, ami Hernádkakon a Spanyolnátha Kertfesztiválról jut eszébe, írjon húsz szót, ne egyszerű szót, alkosson szót. Ne olyanokat, hogy szép az ég. írjon olyanokat, hogy barátleső pincepalack. Hát így. Ezért kezdtünk el könyvet csinálni, hogy még ahhoz az internetes élményhez, amit egyébként a Spanyolnátha tud hozzáadni, ezek a hús szavak a Spanyolnáthában, képzeljétek el, mekkorát pazaroltunk, soha nem jelentek meg, tehát nem alkalmaztuk vissza a lapra. Pazarlás ez? Hát fel lehet úgy is fogni, hogy igen. Mert egyébként tele tudtunk volna tömni vele három lapszámot. De valami olyat, amit csak itt tudsz megcsinálni. Nem haknizol vele, hanem csinálsz egy poént, egy gégét, de az legyen emlékezetes. Ezért csináltam. És különbözik is a laptól. Mert ezt a lapban nem fogod tudni. Viszont olyan tekintélyes a névsor, a magyar képzőművészeti élet, költészet ott van benne a saját húsz szavával. H: Igényes könyveket adtok ki illusztrációkkal. Nem, nem, viszszaszívtam, nem illusztráció. Képanyag. Hogyan tudjátok finanszírozni? Azért ezt fenntartani nem egyszerű dolog. ▼ : Nóra!? #: Természetesen pályázatokból. A könyvkiadás a mi esetünkben pláne nem egy olyan dolog, ami bármilyen profitot termelne, sőt. Úgyhogy csak akkor tudunk könyveket készíteni, ha pályázaton nyerünk, bár vannak kivételek. A projektművek nem feltétlenül pályázatos finanszírozású könyvek, sőt talán egy sincs közöttük, ami pályázatos. I: Végül egy érdekes dologról, szeretném, ha beszélnél. Azt olvastam valahol tőled, hogy te neveket adsz a könyveidnek. Erről beszélj kicsit, mert ez nagyon érdekel. Egy könyvnek van címe. Mi az, hogy te nevet adsz neki? És miért? ▼: Mikor tanítottam, kis elsőseim, másodikosaim voltak. Borzasztóan zavart, hogy a nevüket nem tudom gyorsan megjegyezni, mert ezek bújósak és aranyosak, és meg kell tanítani őket arra is, hogy nyugodtan tudjanak hat percet ülni, és mondani kell nekik, hogy jól csinálják. Két-három nap. És nem a saját nevükön, hanem én kitaláltam nekik valamit, amiről eszembe jutnak. Sose árulnám el nekik. Fenn vannak a Facebookon, Amerikában, itt meg ott, nem árulnám el, hogy melyiket hogy hívtam a mai napig. Senkinek nem árulom el, hogy miről jutott eszembe, hogy ő majd az Emese, ő majd a Rózsika, ő majd a Viktória. Volt egy módszerem. Akkor találtam ki, hogyha élőket, életteleneket gyorsan tudok nevezni a magam nyelvében, a magam gondolatával, egy színnel, egy számmal, egy akármilyen összefüggéssel, amiről majd eszembe jut az igazi énje, az igazi könyve.