Városépítés, 1977 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - JOGI ROVAT - Bakács Tibor
lajdonostársak között fennállott tulajdonközösséget és tulajdoni arányt a cseretelek adásakor változatlanul fenn kell tartani. A kellő mennyiségű cseretelekről való gondoskodás — az új szabályozás szerint is — a fővárosi, városi illetőleg községi tanács feladata. Az ilyen célra szükséges területeket házhelyterületet kijelölő határozattal le kell határolni, és ezt követően kell gondoskodni a telkek kialakításáról. A kialakítás részletes szabályait a telekalakításról szóló 29/1971. (XII. 21.) ÉVM számú rendelet 8—16 §-ai tartalmazzák. A be nem építhető telekért nagyobb értékű cseretelek is adható, ha a tulajdonos azt elfogadja és az értékkülönbözet megfizetését vállalja. Ha a cseretelek kisebb értékű, az értékkülönbözet a tulajdonost illeti meg. Az értékkülönbözetet és megfizetésének módját a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint kell megállapítani. Ha a tulajdonos nem fogadja el a nagyobb értékű cseretelket, vagy ha az értékkülönbözet megfizetését nem vállalja, részére egy alkalommal egy másik cseretelket kell felajánlani. Annak természetesen nincs jogszabályi akadálya, hogyha a cseretelket adó szerv több ilyen célra felhasználható telekkel is rendelkezik, hogy ezek közül választási lehetőséget biztosítson a tulajdonosnak. Az elmúlt év végéig a cseretelekadásra vonatkozó hatósági jogkört a testületek gyakorolták. Az új szabályozás szerint a cseretelek adása ügyében az elsőfokú hatósági jogkört a fővárosban a kerületi, városban a városi tanács végrehajtó bizottságának építésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal, nagyközségben és községben pedig a községi szakigazgatási szerv gyakorolja. A fentiekből kitűnően község esetében a cseretelekadásra vonatkozó hatósági jogkört akkor is a községi szakigazgatási szerv gyakorolja, ha egyébként az építésügyi hatóság jogkör gyakorlására nem jogosult. A cseretelek adására vonatkozó határozatot vissza is lehet vonni, ha a tulajdonos beépítési kötelezettségét az előírt és esetleg meghosszabbított határidőben nem teljesítette, illetőleg a határidő meghosszabbítása iránt előterjesztett kérelmét jogerősen elutasították. Abban az esetben azonban, ha az állam tulajdonába került telket már időközben felhasználták, a határozatot nem lehet visszavonni. A 10/1977. (I. 28.) ÉVM számú rendelet a cseretelekadás szabályainak megállapítása mellett tartalmazza a telekalakítási és építési tilalom elrendelésére vonatkozó részletes szabályokat is. Egyértelműen meghatározza, hogy a tilalmat a rendezési terv végrehajtásának biztosítása céljából a terv jóváhagyására jogosult szerv, vagy ha az nem rendelkezett, és egyéb esetekben a területfelhasználás engedélyezésére jogosult építésügyi hatóság rendeli el. A tilalom elrendelését határozattal kell közölni a tilalommal érintett földrészletek tulajdonosaival (kezelőivel, használóival). A határozat közlésére — az előző szabályozástól eltérően — közszemlére tétel útján csak akkor kerülhet sor, ha a város (község) területének egyegy meghatározott részére elrendelt tilalom száz földrészletnél többet érint. A határidő nélkül visszavonásig érvényes építési tilalom elrendelését közlő jogerős határozatot az építésügyi hatóságnak — a tilalomnak az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) való bejegyzése végett — a földhivatallal is közölni kell. Az építési tilalomból fakadó korlátozások csökkentése érdekében került előírásra az, hogy a fennálló építési tilalmakat — a rendezési tervek figyelembevételével — 1978. december 31-ig folyamatosan felül kell vizsgálni és a szükségtelenné vált tilalmakat meg kell szüntetni. 36 Bakács Tibor 1912-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a Budapesti Egyetem Orvostudományi Karára nyert felvételt, ahol 1936-ban orvossá avatták. Ságvári Endre szervezte be a Haladó Diákok Pártjába, mely az illegális kommunista mozgalom fedőszerve volt. 1935-ben lett a párt tagja. 1938 márciusában a Kommunista Párt felhívására Spanyolországba ment és ott mint a nemzetközi brigád főhadnagy-orvosa, majd a Spanyol Köztársaság katonai frontjának összeomlása után, 1939 februárjából a francia hadsereg egyik munkaszolgálatos zászlóalj orvosaként küzdött a fasizmus ellen. A francia hadsereg összeomlása után hazamenekült, 1942-ben Budapestről munkaszolgálatra vitték, ahonnan 1944 decemberében Budapestre visszaszökve kapcsolódott be újra az illegális párt munkájába. 1945 januárjától Budapest XIV. kerületének tisztiorvosa, majd Szeged járványügyi kormánybiztosa. 1945 júniusától Budapest főváros helyettes tisztifőorvosa, majd 1948- tól tisztifőorvosa lett. 1951-től 1957-ig a János Kórház igazgató főorvosa (közben 1955 februárjától 1956 májusáig a koreai magyar vöröskereszt kórház igazgató főorvosa is). 1957-től 1974-ig az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgatója, 1962-től haláláig az Orvostovábbképző Intézet Közegészségtan-Járványtan Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Meghívott előadóként vett részt a Veszprémi Nehézvegyipari Egyetem, valamint a Budapesti Műszaki Egyetemen folyó szakmérnök képzésben. Bakács Tibornak jelentős érdemei vannak a közegészségügy és járványügyszolgálat, valamint a főváros egészségügyi szakszolgálatának háború utáni újjáépítésében és újjászervezésében; tevékenységéért a főváros Pro Urbe díját és a Munka Érdemrend Arany fokozatát kapta. Fővárosi tanácstag, az Egészségügyi és Szociálpolitikai Állandó Bizottság elnöke volt. Bakács Tiborban a település-egészségügy nemzetközileg is elismert képviselőjét vesztette el. Az orvostudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia és az Egészségügyi Minisztérium Egészségtudományi Szakbizottságának, valamint a Magyar Higiénikus Társaságnak, továbbá a Higiénikus Társaságok Világszövetségének elnöke volt. Szakmai tudományos tevékenysége a település-egészségügyre, a környezetvédelemre, a rohamos városiasodás ártalmainak megelőzésére irányult, tanítványainak, hallgatóinak szuggesztív erővel adta át tudását. Bel- és külföldi szaklapokban, illetve kiadóknál kb. 100 tudományos dolgozata, tankönyve, illetve monográfiája jelent meg. Utolsó műve a „Környezetvédelem” c. könyv a közelmúltban jelent meg. Bakács Tibor a Magyar Urbanisztikai Társaság alapító tagja és 1976-ig alelnöke volt. Egész életműve szakmaközi jellegű: olyan szemlélet érvényre juttatását igyekezett előmozdítani, mely a település-egészségügy kérdéseit az urbanisztika tágabb összefüggéseibe ágyazva műveli. Munkásságáért 1976-ban Hild János emlékéremmel tüntették ki.