Városépítés, 1982 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 6. szám - FÓRUM - Szekeres-Virág Judit: Városrendezési pályázat 110 évvel ezelőtt
FORUM Városrendezési pályázat 110 évvel ezelőtt A XIX. század második felében számos európai főváros a nagy városrendezések korát élte. London, Párizs, de elsősorban Bécs átalakításának hatása elért Budapestre is. Andrássy Gyula gróf e külföldi tapasztalatok ismeretében 1870-ben fővárosunkban megalakította a Fővárosi Közmunka Tanácsot. A szervezet feladata az volt, hogy a még három részből álló főváros (Buda, Pest, Óbuda) „az ország méltó fővárosává váljon, és a többi nagy városok sorában az őt megillető helyet elfoglalhassa” (idézet a Fővárosi Közmunka Tanács jegyzőkönyvéből, 1870. aug. 4.). A Fővárosi Közmunka Tanács megalakulása után azonnal hozzálátott az óriási feladathoz, melynek első lépése Budapest általános szabályozása volt. Ennek jegyében 1871-ben pályázatot hirdetett a főváros általános beosztási rendezési tervére. A szükséges élőmunkák (térképek, felmérési rajzok) elkészülte után a Fővárosi Közmunka Tanács részletes pályázati programot bocsátott ki, melyben leszögezte, hogy „Buda és Pest, melyek a Duna által elválasztatnak, de egyszersmind össze is kapcsoltatnak, egy városnak tekintendők, s azért a két város különböző fekvése, talaja és építési modoránál fogva egymástól különvált területe egy harmonikus egésszé olvadjon egybe” (idézet a pályázati programból). A program továbbá felhívta a pályázók figyelmét arra, hogy a Lánchidat tekintsék a főváros központjául, ezért fordítsanak különös gondot a rakpartok szabályozására, a Várhegy beosztására és díszítésére. A pályázóktól új utcák és terek kijelölését kérték a még beépítetlen területeken, figyelembe véve a két város különböző talaját és uralkodó szélirányát. A program javasolta a főváros egyes részeinek és környékének jó összeköttetését, mert Budapest laza szerkezetű, széthulló város képét nyújtotta. A Fővárosi Közmunka Tanács minden pályázó rendelkezésére bocsátott egy térképen bejelölt ideiglenes szabályozási tervet, melyen meghatározta az indulók számára az ipar, kereskedelem, gyárak, nyári kertes lakok, temetők számára fenntartott területet. Az ideiglenes terv nem volt kötelező. A már meglevő főbb útvonalak, a kijelölt Sugár út és a körutak kivételével bármilyen ponton el lehetett térni tőle. Végezetül külön listát csatoltak a szükséges nyilvános épületekről és azok elhelyezéséről. [Pl. az Opera legyen lehetőség a Sugár út és Váci út (ma Bajcsy-Zsilinszky út) sarkán, az Országház a Felső híd és a Lánchíd között a Duna-parton, a minisztériumok az Újépület helyén stb.) A pályázók a város térképére rajzolták az általuk elképzelt változtatásokat, utakat, tereket, valamint részletes tervrajzot készítettek arról a városrészről, melyet különösen fontosnak tartottak. A rajzokat és terveket műleírásokkal magyarázták. A pályázat tehát nem kisebb feladatot tűzött ki, mint a főváros lényegében mai arculatának, végleges formájának meghatározását, azaz a város egész területére kiterjedő tér-, út- és utcahálózat szabályozását, kialakítását, valamint középületeinek elhelyezését. A kitűzött határidőre (1871. nov. 1.) tíz jeligés pályázat érkezett. A bíráló bizottság az első díjat Lechner Lajos „Veritas”, a második díjat Feszl Frigyes „Metropolis”, a harmadik díjat Klein és Fraser londoni mérnökök „Ich dien” jeligéjű pályaművének ítélte oda. Lechner Lajos és Feszl Frigyes munkája magasan kiemelkedett a mezőnyből. Jól átgondolt terveik, leírásaik nagy szakértelemről és a helyi viszonyok ismeretéről adtak számot. A pályázati programban megadott szemponthoz leghívebben Lechner Lajos ragaszkodott. Abból az alapelvből indult ki, hogy Buda és Pest akkor válhat szép, nagy várossá, ha a két városrész harmonikusan fejlődik. Mivel Buda az utóbbi időben erősen elmaradt Pest fejlődése mögött, munkájában a hangsúlyt erre a városrészre helyezte. Másrészt leszögezte, hogy a jövő városa nem zsúfoltan beépített település, hanem parkokkal, terekkel átszőtt, zöldövezeti sávokkal levegőssé tett város lesz. Ennek érdekében a lakónegyedektől különválasztotta a gyártelepüléseket és az ipari városnegyedeket. Ebben a kérdésben elsősorban Pesten segített úgy, hogy a Városligetet mindkét irányban teljes szélességében meghosszabbítva — északon a Dunáig, délen a Kerepesi útig (Rákóczi út) — zöldövezeti gyűrűvel vette körül. Érdekes gondolatot vetett fel a Lipótváros elemzésekor. Véleménye szerint a városok mindig az őket átszelő folyammal ellentétes irányban fejlődnek. Budapesten is így történne a város fejlődését megakadályozó Újépület lebontása után. Az Újépület helyére minisztériumokat helyezett el. A mellette levő Tömő téren (Kossuth tér) az Országházat, melyet hatalmas parkkal övezett. Erre a térre művészeti iskolát és képtárat is tervezett. Ezek után részletesebben a Várral és a Tabánnal foglalkozott. A Tabánt teljesen felszámolta terveiben, és helyette egy kertes házakkal beépített, új utcahálózattal ellátott városrészt javasolt. A régi királyi palota mellé újat képzelt, majd az egész épületegyüttest várfalakkal és díszparkokkal övezte. A várhoz vezető meredek utak helyett a Tabánból és az Alagút mellől egy-egy új utat hasított. Lechner a körút- és sugárútrendszer híve volt. Elfogadta a programban jelzett kis- és nagykörutat. Ez utóbbit egy-egy tervezett híd segítségével átvezette Budára is. Pest sugárirányú útjait elegendőnek és megfelelőnek tartotta, ezért továbbiakat nem tervezett. Lechner és Feszl javaslatai számos ponton eltértek egymástól, ami különböző felfogásokból eredt. Lechner óvatos városszabályozó volt, ragaszkodott a pályázati programban megadott szempontokhoz, a város meglevő adottságaitól nem tért el. A várost bátortalanabbul alakította, formálta, mint Feszl, aki gyors, nagyvonalú, egész várost átfogó megoldásokat javasolt. Energikus terveit a jövőre gondolva készítette el. „Úgy kell lerakni az alapokat, hogy utódaink a hibás alapok miatt ne kényszerüljenek költséges átalakításokra” (idézet a műleírásból). Feszi is a levegős várost, a kör- és sugárútrendszert támogatta. Pestet a mai Hungária körút vonalán Dunától Dunáig zöldövezeti gyűrűvel vette körül. Ezen belül helyezte el a magas beépítésű városmagot, kívül pedig díszparkokat és villákat. A gyárnegyedet a lakónegyedektől elkülönítve a Kerepesi úttól délre helyezte el. Budán a várat parkgyűrűbe foglalta a bástyák alatt. Feszi nem elégedett meg ennyivel. A Duna mindkét partját sétánnyá alakította, és hevesen tiltakozott a rakpartok beépítése ellen. A városból kivezető főbb utak — Stáció út (Baross utca), Üllői út, Kerepesi út — szélesítését és parkosítását javasolta. Nemcsak a Tabánt számolta fel teljesen, hanem a Vízivárost is alaposan szabályozta, hogy az olyan központja lehessen Budának, mint a Lipótváros Pestnek. Pesten egy új „áthasító” utat alakított ki az Üllői út—Széna tér (Kálvin tér)— Kecskeméti utca—Egyetem utca—Koronaherceg utca (Petőfi Sándor utca)— Színház tér (Vörösmarty tér)—Dorottya utca—Ferenc József tér (Roosevelet tér)—Lánchíd útvonalon. Budán ezt az utat az Alagúton át a budai belső körút és a vízivárosi Fő utca felé ágaztatta el. Szerinte ez, a két város összekapcsoló lüktető és magába szívná a pesti Hatvani utca (Kossuth Lajos utca), a Kerepesi út, Király utca (Majakovszkij utca), Fürdő utca (József Attila utca) és az épülő Sugár út (Népköztársaság út) forgalmát is. A város központja a vár, a Lánchíd és a Ferenc József tér, melyet teljesen egységesen alakított át. A Ferenc József teret kibővítette a londoni Trafalgar tér mintájára, és a közepére emlékművet állított. Az ily módon feláldozott Lloyd palota helyébe az Akadémia épületével azonos stílusú épületet tervezett. Terveiben az Újépületet nem bontotta le, hanem keresztirányban áttörve minisztériumi épületnek használta fel. Klein és Fraser londoni mérnökök harmadik díjas tervénél jegyezzük meg azt az érdekességet, hogy a tíz pályázó közül ők nyújtották be egyedül magyarul a tervekhez csatolt műleírást (a többiek ugyanis németül). Külföldiek lévén hosszas csodálattal adóztak Budapest szép fekvésének, ugyanakkor erősen hiányolták a két várost összekötő állandó hidakat. Rögtön javaslattal is éltek. A hidak helyének gondos megválasztásához alapul a Lánchidat vették, és északra, délre is az építendő Nagykörút két végén terveztek egy-egy hidat. A Margitszigeten átvezető híd a budai körútba torkollt, a másik pedig az általuk tervezett új gyárvárosba, melyet a Lágymányoson alakítottak ki. Az utcák, terek beosztásánál lényegében ők is ragaszkodtak a pályázati programhoz. Egy lényeges ponton azonban eltértek tőle. Náluk is felmerült ugyanis a belvárost átszelő út gondolata, az Üllői út—Kecskeméti út—Hajó utcát érintve—Színház tér (Vörösmarty tér)— kibővített József nádor tér—Újépület vonalon. A kibővített József nádor tér a Színház térrel összekapcsolva alkotta elképzeléseikben a belváros magját. Innen széles utcát vezettek a lebontott Újépület helyén felépített, díszkertekkel, szökőkutakkal övezett új palotákhoz. Munkájuk legfigyelemreméltóbb s csak náluk felmerült gondolata a Sugár út és Lánchíd összekapcsolásának megoldatlansága. A célszerűbb összekötés érdekében javasolták a Fürdő utca szélesítését, igaz, költséges bontások árán. A Nyugati pályaudvar rossz elhelyezése volt másik érdekes észrevételük. Terveikben a pályaudvart a Sziget felső végével szemben, a pesti Duna-parton helyezték el, ahová óriási kikötők felépítését javasolták. Budával elég mostohán bántak terveikben. Csupán a Gellérthegy és a Várhegy lejtőinek nyaralókkal való beépítéséről írtak, valamint a Tabán teljes lebontását szorgalmazták, melyet szintén kertes házakkal népesítettek be. S most, ha a mai fővároson végigtekintünk, felismerhetjük e három vázlatosan ismertetett elképzelés számos eredményét: a Nagykörút végein a Dunát átszelő hidakat, a lebontott Újépület és Tabán (jóllehet néhány évtizeddel később bontották le) helyén kialakított parkokat, lakó- és középületeket. Csak sajnálkozhatunk azon, hogy a Lechner és Feszi által javasolt, Pestet körülölelő zöldövezeti sáv nem valósult meg, vagy azon, hogy a Duna-parti sétányoknak tervezett helyet, mely Feszi gondolata volt, végül is beépítették. A hátramaradt hét pályázat is számos értékes gondolatot vetett fel, de egyik sem közelítette meg a fent említetteket. A bíráló bizottság véleménye szerint egyik pályázat sem volt tökéletes, melynek minden javaslata hasznosítható lett volna, ezért úgy döntött, hogy a munkák legjobb gondolatait összegyűjtve a Főváros Közmunka Tanácsa saját műszaki osztályával készítteti el a főváros végleges beosztási tervét. így született meg 1872-ben Pesté, 1876-ban Budáé. SZEKERES-VIRÁG JUDIT LEHOCZKY ISTVÁN rajza