Városépítés, 1982 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 6. szám - FÓRUM - Szekeres-Virág Judit: Városrendezési pályázat 110 évvel ezelőtt

FORUM Városrendezési pályázat 110 évvel ezelőtt A XIX. század második felében számos európai főváros a nagy városrendezések korát élte. London, Párizs, de első­sorban Bécs átalakításának hatása elért Budapestre is. Andrássy Gyula gróf e külföldi tapasztalatok ismeretében 1870-ben fővárosunkban megalakította a Fővárosi Közmunka Tanácsot. A szer­vezet feladata az volt, hogy a még három részből álló főváros (Buda, Pest, Óbuda) „az ország méltó fővárosává váljon, és a többi nagy városok sorában az őt megillető helyet elfoglalhassa” (idézet a Fővárosi Közmunka Tanács jegyző­könyvéből, 1870. aug. 4.). A Fővárosi Közmunka Tanács megalaku­lása után azonnal hozzálátott az óriási feladathoz, melynek első lépése Buda­pest általános szabályozása volt. Ennek jegyében 1871-ben pályázatot hirdetett a főváros általános beosztási rendezési tervére. A szükséges élőmunkák (tér­képek, felmérési rajzok) elkészülte után a Fővárosi Közmunka Tanács részletes pályázati programot bocsátott ki, mely­ben leszögezte, hogy „Buda és Pest, melyek a Duna által elválasztatnak, de egyszersmind össze is kapcsoltatnak, egy városnak tekintendők, s azért a két város különböző fekvése, talaja és építési modoránál fogva egymástól különvált területe egy harmonikus egésszé olvadjon egybe” (idézet a pá­lyázati programból). A program továbbá felhívta a pályázók figyelmét arra, hogy a Lánchidat tekintsék a főváros köz­pontjául, ezért fordítsanak különös gondot a rakpartok szabályozására, a Várhegy beosztására és díszítésére. A pályázóktól új utcák és terek kijelö­lését kérték a még beépítetlen terüle­teken, figyelembe véve a két város különböző talaját és uralkodó szél­irányát. A program javasolta a főváros egyes részeinek és környékének jó összeköttetését, mert Budapest laza szerkezetű, széthulló város képét nyúj­totta. A Fővárosi Közmunka Tanács minden pályázó rendelkezésére bocsá­tott egy térképen bejelölt ideiglenes szabályozási tervet, melyen meghatá­rozta az indulók számára az ipar, keres­kedelem, gyárak, nyári kertes lakok, temetők számára fenntartott területet. Az ideiglenes terv nem volt kötelező. A már meglevő főbb útvonalak, a ki­jelölt Sugár út és a körutak kivételével bármilyen ponton el lehetett térni tőle. Végezetül külön listát csatoltak a szükséges nyilvános épületekről és azok elhelyezéséről. [Pl. az Opera legyen lehetőség a Sugár út és Váci út (ma Bajcsy-Zsilinszky út) sarkán, az Ország­ház a Felső híd és a Lánchíd között a Duna-parton, a minisztériumok az Új­épület helyén stb.) A pályázók a város térképére rajzolták az általuk elkép­zelt változtatásokat, utakat, tereket, valamint részletes tervrajzot készítettek arról a városrészről, melyet különösen fontosnak tartottak. A rajzokat és ter­veket műleírásokkal magyarázták. A pá­lyázat tehát nem kisebb feladatot tű­zött ki, mint a főváros lényegében mai arculatának, végleges formájának meg­határozását, azaz a város egész terü­letére kiterjedő tér-, út- és utcahálózat szabályozását, kialakítását, valamint köz­épületeinek elhelyezését. A kitűzött határidőre (1871. nov. 1.) tíz jeligés pályázat érkezett. A bíráló bizottság az első díjat Lechner Lajos „Veritas”, a második díjat Feszl Fri­gyes „Metropolis”, a harmadik díjat Klein és Fraser londoni mérnökök „Ich dien” jeligéjű pályaművének ítélte oda. Lechner Lajos és Feszl Frigyes munkája magasan kiemelkedett a mezőnyből. Jól átgondolt terveik, leírásaik nagy szakértelemről és a helyi viszonyok ismeretéről adtak számot. A pályázati programban megadott szem­ponthoz leghívebben Lechner Lajos ragaszkodott. Abból az alapelvből indult ki, hogy Buda és Pest akkor válhat szép, nagy várossá, ha a két városrész harmonikusan fejlődik. Mivel Buda az utóbbi időben erősen elmaradt Pest fejlődése mögött, munkájában a hang­súlyt erre a városrészre helyezte. Másrészt leszögezte, hogy a jövő városa nem zsúfoltan beépített település, ha­nem parkokkal, terekkel átszőtt, zöld­övezeti sávokkal levegőssé tett város lesz. Ennek érdekében a lakónegyedek­től különválasztotta a gyártelepülése­ket és az ipari városnegyedeket. Ebben a kérdésben elsősorban Pesten segített úgy, hogy a Városligetet mindkét irány­ban teljes szélességében meghosszab­bítva — északon a Dunáig, délen a Kerepesi útig (Rákóczi út) — zöldöve­zeti gyűrűvel vette körül. Érdekes gon­dolatot vetett fel a Lipótváros elem­zésekor. Véleménye szerint a városok mindig az őket átszelő folyammal ellen­tétes irányban fejlődnek. Budapesten is így történne a város fejlődését meg­akadályozó Újépület lebontása után. Az Újépület helyére minisztériumokat helyezett el. A mellette levő Tömő téren (Kossuth tér) az Országházat, melyet hatalmas parkkal övezett. Erre a térre művészeti iskolát és képtárat is tervezett. Ezek után részletesebben a Várral és a Tabánnal foglalkozott. A Tabánt teljesen felszámolta terveiben, és helyette egy kertes házakkal beépí­tett, új utcahálózattal ellátott városrészt javasolt. A régi királyi palota mellé újat képzelt, majd az egész épületegyüt­test várfalakkal és díszparkokkal övezte. A várhoz vezető meredek utak helyett a Tabánból és az Alagút mellől egy-egy új utat hasított. Lechner a körút- és sugárútrendszer híve volt. Elfogadta a programban jelzett kis- és nagykörutat. Ez utóbbit egy-egy tervezett híd segít­ségével átvezette Budára is. Pest sugár­irányú útjait elegendőnek és megfe­lelőnek tartotta, ezért továbbiakat nem tervezett. Lechner és Feszl javaslatai számos ponton eltértek egymástól, ami különböző felfogásokból eredt. Lech­ner óvatos városszabályozó volt, ragasz­kodott a pályázati programban meg­adott szempontokhoz, a város meglevő adottságaitól nem tért el. A várost bátortalanabbul alakította, formálta, mint Feszl, aki gyors, nagyvonalú, egész várost átfogó megoldásokat javasolt. Energikus terveit a jövőre gondolva készítette el. „Úgy kell lerakni az ala­pokat, hogy utódaink a hibás alapok miatt ne kényszerüljenek költséges át­alakításokra” (idézet a műleírásból). Feszi is a levegős várost, a kör- és sugár­útrendszert támogatta. Pestet a mai Hungária körút vonalán Dunától Dunáig zöldövezeti gyűrűvel vette körül. Ezen belül helyezte el a magas beépítésű városmagot, kívül pedig díszparkokat és villákat. A gyárnegyedet a lakónegye­dektől elkülönítve a Kerepesi úttól délre helyezte el. Budán a várat park­­gyűrűbe foglalta a bástyák alatt. Feszi nem elégedett meg ennyivel. A Duna mindkét partját sétánnyá alakította, és hevesen tiltakozott a rakpartok beépítése ellen. A városból kivezető főbb utak — Stáció út (Baross utca), Üllői út, Kerepesi út — szélesítését és parkosítását javasolta. Nemcsak a Tabánt számolta fel teljesen, hanem a Vízivárost is alaposan szabályozta, hogy az olyan központja lehessen Budá­nak, mint a Lipótváros Pestnek. Pesten egy új „áthasító” utat alakított ki az Üllői út—Széna tér (Kálvin tér)— Kecskeméti utca—Egyetem utca—Ko­ronaherceg utca (Petőfi Sándor utca)— Színház tér (Vörösmarty tér)—Dorottya utca—Ferenc József tér (Roosevelet tér)—Lánchíd útvonalon. Budán ezt az utat az Alagúton át a budai belső körút és a vízivárosi Fő utca felé ágaz­­tatta el. Szerinte ez, a két város össze­kapcsoló lüktető és magába szívná a pesti Hatvani utca (Kossuth Lajos utca), a Kerepesi út, Király utca (Majakovszkij utca), Fürdő utca (József Attila utca) és az épülő Sugár út (Népköztársaság út) forgalmát is. A város központja a vár, a Lánchíd és a Ferenc József tér, melyet teljesen egységesen alakított át. A Fe­renc József teret kibővítette a londoni Trafalgar tér mintájára, és a közepére emlékművet állított. Az ily módon fel­áldozott Lloyd palota helyébe az Aka­démia épületével azonos stílusú épüle­tet tervezett. Terveiben az Újépületet nem bontotta le, hanem kereszt­­irányban áttörve minisztériumi épü­letnek használta fel. Klein és Fraser londoni mérnökök harmadik díjas tervénél jegyezzük meg azt az érdekességet, hogy a tíz pályázó közül ők nyújtották be egyedül ma­gyarul a tervekhez csatolt műleírást (a többiek ugyanis németül). Külföldiek lévén hosszas csodálattal adóztak Buda­pest szép fekvésének, ugyanakkor erő­sen hiányolták a két várost összekötő állandó hidakat. Rögtön javaslattal is éltek. A hidak helyének gondos meg­választásához alapul a Lánchidat vették, és északra, délre is az építendő Nagy­körút két végén terveztek egy-egy hidat. A Margitszigeten átvezető híd a budai körútba torkollt, a másik pedig az általuk tervezett új gyárvárosba, melyet a Lágymányoson alakítottak ki. Az utcák, terek beosztásánál lényegében ők is ragaszkodtak a pályázati program­hoz. Egy lényeges ponton azonban el­tértek tőle. Náluk is felmerült ugyanis a belvárost átszelő út gondolata, az Üllői út—Kecskeméti út—Hajó utcát érintve—Színház tér (Vörösmarty tér)— kibővített József nádor tér—Újépület vonalon. A kibővített József nádor tér a Színház térrel összekapcsolva alkotta elképzeléseikben a belváros magját. Innen széles utcát vezettek a lebontott Újépület helyén felépített, díszkertek­kel, szökőkutakkal övezett új paloták­hoz. Munkájuk legfigyelemreméltóbb s csak náluk felmerült gondolata a Sugár út és Lánchíd összekapcsolásának megoldatlansága. A célszerűbb össze­kötés érdekében javasolták a Fürdő utca szélesítését, igaz, költséges bon­tások árán. A Nyugati pályaudvar rossz elhelyezése volt másik érdekes észre­vételük. Terveikben a pályaudvart a Sziget felső végével szemben, a pesti Duna-parton helyezték el, ahová óriási kikötők felépítését javasolták. Budával elég mostohán bántak terveikben. Csu­pán a Gellérthegy és a Várhegy lejtői­nek nyaralókkal való beépítéséről írtak, valamint a Tabán teljes lebontását szor­galmazták, melyet szintén kertes há­zakkal népesítettek be. S most, ha a mai fővároson végigtekintünk, felismerhet­jük e három vázlatosan ismertetett elképzelés számos eredményét: a Nagy­körút végein a Dunát átszelő hidakat, a lebontott Újépület és Tabán (jól­lehet néhány évtizeddel később bon­tották le) helyén kialakított parkokat, lakó- és középületeket. Csak sajnál­kozhatunk azon, hogy a Lechner és Feszi által javasolt, Pestet körülölelő zöldövezeti sáv nem valósult meg, vagy azon, hogy a Duna-parti sétányoknak tervezett helyet, mely Feszi gondolata volt, végül is beépítették. A hátramaradt hét pályázat is számos értékes gondolatot vetett fel, de egyik sem közelítette meg a fent említetteket. A bíráló bizottság véleménye szerint egyik pályázat sem volt tökéletes, mely­nek minden javaslata hasznosítható lett volna, ezért úgy döntött, hogy a munkák legjobb gondolatait összegyűjtve a Fő­város Közmunka Tanács­a saját műszaki osztályával készítteti el a főváros vég­leges beosztási tervét. így született meg 1872-ben Pesté, 1876-ban Budáé. SZEKERES-VIRÁG JUDIT LEHOCZKY ISTVÁN rajza

Next