Városi Közlekedés, 1983 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1983-08-01 / 4. szám
206 Városi Közlekedés, 83/4. 3.2. Homlokzatfelújítások A teljesség kedvéért — a komplex szemléletet bizonyítandó — külön kell szólni azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Fővárosi Tanács Ingatlankezelési és Építési Főigazgatósága fejt ki, összhangban a térségben folyó egyéb munkákkal, a Váci utca és környékének rendezési programja megvalósításáért. 1982-től nagy erőkkel és látványosan jó ütemben folynak a Vörösmarty téri, a Kristóf téri és a Váci utcai (a Kristóf tér és a Régiposta utca közötti szakaszon) házak homlokzati és belső épületfelújítási munkálatai. Az alapelv itt is az, mint a Duna-korzó I. szakaszának építésekor (ahol a díszburkolat átadására a Thonet-ház is megújult): egy-egy városrész lehetőség szerinti komplex rendbehozatala, szemben a régi, sajnos, „szokásos” hazai gyakorlattal, amikor mindig valami el- és kimaradt, és nem lehetett meg a teljesség, a minőség öröme. A Belváros jól példázza azt a törekvést, hogy egyidőben, egymás mellett (egymást nem akadályozva, hanem segítve) szervezetten és ütemezetten lehet különféle érdekek alapján működő beruházókat, lebonyolítókat, kivitelezőket és tervezőket összehozni és a közös cél érdekében eredményes (!) tevékenységre sarkallni. Ehhez — a pénzen és a módszeresen felkutatott, megteremtett érdekeltségen túl—azt kell elérni, hogy a résztvevők érzelmileg-erkölcsileg is azonosuljanak a kitűzött céllal. Még egy idekapcsolódó probléma, melyet hasonló beruházással foglalkozók figyelmébe ajánlunk. Felmerülhet a kérdés: helyes-e egyszerre ennyi munkaterületet felfogni, s ezzel koncentrálni a közlekedési, szállítási, tárolási és egyéb nehézségeket ebben az amúgy is szűk belvárosi térségben? (A másik lehetőség ti. az időben egymás utáni építés.) Határozott szakmai meggyőződésünk, hogy az emberek jobban elviselik az őket napról napra érintő nehézségeket akkor, ha szervezett, jó ütemben, folyamatosan végzett munkát látnak (a szó szoros értelmében), szemben az évekre széthúzott, lazán, fegyelmezetlenül végzett (illetve esetenként éppen nem végzett) látszattevékenységgel. Ezért döntöttek az érdekeltek közös akarattal a Belváros egyidejű (már ami az 1981—86-ig terjedő időszakot illeti) „munkába vétele” mellett. 3.3. A 2-es villamos viaduktjának rendezése A 2-es villamos az Erzsébet-híd és a Lánchíd közötti szakaszon a századforduló elején épült — a millenniumi FÁV födémszerkezetéhez hasonló — vasszerkezetű viadukton közlekedik. A szerkezet állékonysága az utóbbi 10—15 évben rohamosan romlik. A BKV kezelésében levő szerkezet felújítására több tanulmány és vizsgálat is született, megvalósításukat azonban a vállalat — más, rendkívül fontos munkái és pénzügyi nehézségek miatt — egyedül nem vállalhatta. A szerkezet költségeit nagymértékben növeli városképi megjelenítése. Előállt a lassan már szokásos dilemma: eredeti helyreállítás, de drágán, „korszerű megoldás”, de olcsóbban. Az 1982-ben összeállított javaslatok becsült költségei az 50 és 80 millió Ft közötti műszaki variációk között váltakoznak (betontámfal, vasbetonlemezes kialakítás, az eredeti tartószerkezet rekonstrukciója). A vita lényege, hogy a Budapesti Műemléki Felügyelőség a legdrágább javaslatot tekinti a maga részéről tárgyalási alapnak, a Közlekedési Főigazgatóság álláspontja szerint pedig egy közbenső megoldást kellene elfogadni. Eszerint az eredeti konstrukciót nem a teljes, hanem csak egy bizonyos hosszon állítanák helyre. A realitásokat tükröző kompromisszum, majd a gyors végrehajtás annál is időszerűbb, minthogy a viadukt alatt mintegy 100 parkolóhely elhelyezésére van lehetőség. (A viadukt alatti parkolót egyébként korábban a Fővárosi Garázsipari Vállalat tartotta üzemben, de ezt a tevékenységét a viadukt leromlott állapota miatt megszüntetni kényszerült.) 4. A BELVÁROS PARKOLÁSÁNAK ÉS ÁRUSZÁLLÍTÁSÁNAK ELLENŐRZÉSE Soha nem szabad elfelejteni, hogy a történelmi Belváros nem szabadtéri múzeum, hanem lakó- és munkahely is, amelynek normális áruellátásáról mindenkor gondoskodni kell. Erre figyelemmel, 1982 tavaszán és őszén hat belvárosi körzetben ellenőrizték az állóforgalmat és az áruszállítást, elsősorban a koncentrált rakodóhelyeken, a „megállni tilos” és „várakozni tilos” jelzőtáblák hatálya alatt, a gyalogosutcákban, díszburkolatokon és a belvárosi kiemelt útvonalakon. 1982-ben a térségből összesen 1830 gépkocsit szállítottak el. Ez 20%-kal több, mint 1981-ben. (Ez, sajnos, egyértelműen mutatja a fegyelmezetlenség egyre növekvő mértékét.) A gépkocsi-elszállítások 60%-át a lakossági alapellátást szolgáló koncentrált rakodóhelyekről kezdeményezték. A helyszíni bírság 1982-ben kereken 12 millió Ft volt. Minthogy meggyőződésünk, hogy a legjobb, legkörültekintőbb forgalomtechnikai szabályozás is csak a megfelelő és folyamatosan végzett ellenőrzéssel hozhat eredményt, 1983-ban és a következő években folytatódnak a hasonló belvárosi ellenőrzések. 5. A GYALOGOSRENDSZER NÉHÁNY KIEMELT ELEMÉNEK RÉSZLETESEBB BEMUTATÁSA 5.1. A Duna-korzó és a Vigadó tér A Lánchíd és az Erzsébet-híd közötti Duna-partot — a főváros korszakalkotó vállalkozásaként — a Duna szabályozásakor, a Széchenyi-féle partfal megépítésével rendezték [8]. Az összefüggő, klasszicista Duna-part képét a jelenlegi Apáczai Csere János utca város felőli térfala alkotta. A házsor és a Duna közötti parcellázások eredményeképpen alakult ki a szállodasor, amelynek épületei a következők voltak (É-ról D felé): Ritz Szálló, Thonet-ház, Vigadó, Első Magyar Biztosító, Hungária Szálló, Bristol Szálló és Carlton Szálló. A 2-es villamos ezen a szakaszon a századfordulón épült viadukton haladt. A kváderekből épített függőleges partfal, amelynek tetején az Ybl Miklós által tervezett öntöttvas korlát helyezkedett el, oldalfala lett a vasszerkezetű viaduktnak. Emiatt a vaskorlátot lebontották, helyére pedig egy kb. 70 cm magas kőfalat építettek. A partfalat így megmagasították, és arra került egy igényes kivitelű, alacsony öntöttvas korlát. Ez jelenleg is megtalálható a