Városi Közlekedés, 1983 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1983-08-01 / 4. szám

209 Városi Közlekedés, 83/4. BUDAPEST VII. ÖTÉVES LAKÁSTELEPÍTÉSI JAVASLATÁNAK KÖZLEKEDÉSI ÖSSZEFÜGGÉSEI HUPFER REZSŐ A fővárosban a VII. ötéves terv időszakában telep­szerűen építendő lakások műszaki előkészítése (rész­letes rendezési tervek, beruházási programok terve­zése) megkezdődött. E feladatok aktualitását indokolja, hogy az 1986-ban átadásra kerülő lakások építésre al­kalmas munkaterületeit 1984 harmadik negyedévében, illetve 1985 első félévében a kivitelezők rendelkezésé­re kell bocsátani. A munkaterületek előkészítése a beruházási programok jóváhagyásától számított 1—1,5 év alatt hajtható végre. A lakásépítési területek köz­lekedési és közmű-alapellátási feladatainak, beruházá­sainak műszaki előkészítése ugyancsak kellő előretar­­tást igényel. A VI. ötéves tervben megkezdett, illetve megkezdődő lakásépítések területein, a VII. ötéves terv­re áthúzódó kivitelezésű lakótelepeken, csupán mint­egy 10—11 ezer lakás 1986—87. évi felépítésével le­het számolni. A VII. ÖTÉVES TERVI LAKÁSSZÜKSÉGLET Felvetődik a kérdés, hogy a VII. ötéves terv során mennyi új lakás felépítésére lesz szükség. Ismeretes, hogy a lakásépítéssel, lakáselosztással, lakásgazdálko­dással kapcsolatban 1981 októberében és 1982 áprili­sában hozott központi döntések és ezek alapján 1982 második félévében megjelent miniszteri és tanácsi ren­deletek alapvetően megváltoztatták az épülő lakások beruházási konstrukcióját; az állami erőből épülő la­kások száma már 1983-tól jelentősen csökken, viszont a magánerős lakásépítés különböző formái (telepszerű többszintes, csoportos alacsonyházas, egyedi társas, illetve családiházas) a támogatási rendszer kedvezőbbé válása folytán sokkal nagyobb szerephez jutnak. Két­ségtelen, hogy az új rendelkezések eredményeként olyan — ma még pontosan fel nem mérhető — hatások, tényezők is keletkeznek, melyek a lakásigények men­­­nyiségi és minőségi alakulását befolyásolják, és bizo­nyosra vehető, hogy az eddig nyilvántartott igények mérséklődni fognak. Ugyancsak az új lakások iránti igények mérséklődése irányába hat, hogy a demográfiai prognózisok már a VI. ötéves terv végére is a buda­pesti lakásszám csökkenését jelzik. Mindezek a ténye­zők együttes hatásai a VII. ötéves terv időszakára ma még egyértelmű lakásszükséglet-prognózist nem tesz­nek lehetővé, és várható, hogy a főváros VII. ötéves tervi lakásszükségletének meghatározására csak a nép­­gazdasági terv készítése során, a VI. ötéves terv végén kerül sor, így jelenleg különböző megközelítések le­hetségesek a következő tervidőszak lakásszükségle­tének feltételezéséhez. Az egyik megközelítés a BVTV Városépítési Kutatási Önálló Osztálya által 1982 júniusában készített elemző vizsgálatban szereplő statisztikai demográfiai közelí­tés, mely 71 ezer lakásos VI. ötéves tervi lakásszaporu­latnak és 1981—86-ig a népesség csökkenésének fel­­tételezésével a VII. ötéves terv elejére mintegy 30 ezer hiányzó lakást prognosztizál, és 30—40 ezres lakás­tartalék létrehozását tartja szükségesnek a lakáshiány gyakorlati felszámolását lehetővé tevő lakásmobilitás feltételének megteremtéséhez. A lakásszükséglet egy másik megközelítése a lakás­igénylők számából kiinduló becslés, melyet a Lakás­ügyi Főosztály 1982-ben készített. Eszerint a következő tervidőszak elején 65—68 ezer lakásigénylő várható. E prognózis az 1981. évi lakásigény-megújítások ada­taiból és a VI. ötéves tervi lakásépítési előirányzatból indul ki, de nyilvánvalóan még nem vehette tekintetbe az új lakásügyi rendeletek hatásait. Végül a II. tizenötéves lakásépítési koncepcióban az 1976-tól 1990-ig terjedő időszakra előirányzott 190 ezres lakásszaporulat eléréséhez az 1. táblázat adatai alapján 59 ezres lakásszaporulatra van szükség a VII. ötéves terv során, ami 18 ezer lakásmegszűnés esetén 77 ezer új lakás építési igényét jelenti. Az ismertetett megközelítések, a gazdasági lehető­ségek előrebecslése, az építési kapacitások mérlege­lése alapján a VII. ötéves tervben építendő telepszerű, többszintes és csoportos alacsonyházas (1—2 szintes sor-, lánc-, átriumházak) lakásokhoz 75—85 ezer la­kásnak megfelelő telepítési hely kijelölése indokolt; ez az előirányzat 15—20% tartalékot is tartalmaz. Meg­jegyzendő, hogy a magánerő fokozódó bekapcsolása a lakásépítésbe természetszerűleg az igényeknek az individuálisabb építési formák irányába való eltolódását eredményezi. De a telkes beépítés céljára rendelkezés­re álló, illetve a gazdasági lehetőségek figyelembevé­telével e célra kialakítható területek mennyisége Bu­dapesten nem teszi lehetővé, hogy a lakásépítési igé­nyek számottevő hányada egyedi családiházas, társas­házas formában valósuljon meg. 1. táblázat A II. tizenötéves lakásépítési koncepció előirányzatai (ezer lakásban) Minden címen összesen.

Next