Városi Közlekedés, 1984 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1984-06-01 / 3. szám
114 Városi Közlekedés, 84/3. részben levő S-Bahn bonyolítja le — a 2. ábra szemlélteti (az 1980. évi elképzeléseket és helyzetet Id.: VK, 1981. 1. sz., p. 38.). 1924-ben Bécs városa a Stadtbahn három vonalát (Gürtellinie, Wientallinie és Donaukannallinie) 30 évre szóló szerződéssel bérbe vette, azzal a céllal, hogy a vonalakat villamosítja és városi gyorsvasúttá építi ki. Minthogy azonban az államnak a 10. évtől kezdve felmondási joga volt, olyan járműveket terveztek, illetve szereztek be, amelyeket szükség esetén (ti. ha az állam visszavenné a vonalakat) a villamosvasúton is használni lehetett (3. ábra, a 4. ábrán látható azonos, de csak villamosvasúti üzemhez alkalmas kocsi, a híres M típus). A Stadtbahnon a villamos üzemet 1925. június és október között vették fel, és a villamossal közös tarifarendszert alakítottak ki. A villamosítás eredményes volt, az 1913. évi 40 milliós utasszám rövidesen évi 90 millióra emelkedett. A VILLAMOSVASÚT FÉNYKORA 1928-ban — a gazdasági válság előtti utolsó évben — a villamosvasút 650 millió (Budapest: 317 millió) utast szállított, kocsiállománya (4000) ekkor volt a legnagyobb. A 106 villamosvasúti, hat Stadtbahn és a hat nappali és öt éjjeli autóbuszvonalból álló alaphálózat hossza 289, 26, illetve 74 km volt. A vállalat létszáma elérte a 17 ezret. 1927 és 1929 között jelent meg — és 1978 decemberéig futott — a bécsi villamosvasút híres kocsitípusa, az acélvázas M típus (4. ábra; pótkocsija, az n típus külsőleg és alaprajzban azonos volt), melynek már kettős peronajtói és tolóajtói voltak. Az autóbuszüzem számára 1928/29-ben 100 autóbuszt szereztek be, de az utasszám a gazdasági válság és a díjszabásemelés következtében csökkent. A vállalat, mely az első világháború utáni évtizedben sok európai város számára mintául szolgált, hanyatlani kezdett. ANSCHLUSS, HÁBORÚ, ÚJJÁÉPÍTÉS 1938. március 13-a — a német megállás napja — után Ausztriában is bevezették a „jobbra tarts”-ot. 1942- től megkezdődött a járműállomány csökkenése, mert a német városok számára járműveket kellett átadni. 1939 szeptemberétől csökkentették a nappali autóbuszforgalmat, 1941-ben már csak egy, üzemanyagként városi gázt használó autóbuszvonal volt üzemben. 1945-ig a járműpark nagy része háborús károkat szenvedett, egytizede teljesen elpusztult, a felsővezetékhálózat felerészben használhatatlanná vált. A villamosvasút forgalma 1945. április 7-én megszűnt. A 135 autóbuszból 9 maradt üzemképes. Ennek ellenére sikerült 1945. április 29-én a város nyugati részében öt villamosvasúti vonalat üzembe helyezni. Az első autóbusz 2. ábra. A bécsi gyorsközlekedési hálózat; U1, U2 és U4 — a metró vonalai; G és GD — a Stadtbahn vonalai; S — az S-Bahn vonalai; ÖBB — az államvasút egyéb vonalainak a csatlakozása; WLB — bács—badeni hév 3. ábra. A Stadtbahn villamosításakor bevezetett motorkocsitípus (N), a kocsinak pantográf áramszedője és légfékje volt. A pótkocsi (n típus) megegyezett a motorkocsival 4. ábra. A villamosvasút 1927 és 1929 között bevezetett, a 3. ábrán bemutatottal azonos motorkocsi típusa (M); a kocsinak líra-áramszedője volt Fischer-féle csúszólappal, a fékezésre villamos- és kézifék szolgált