Városi Közlekedés, 1984 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1984-12-01 / 6. szám

300 Városi Közlekedés, 84/6. latait. Mindezt a tervezők a „régi” és az „új” szerves formai összeötvözésével, az építészet — a városrende­zés, a műtárgyépítés, a zöldterületi tervezés, a belső­­építészet — és a képzőművészet egybefonódó, szimbo­likus jelentőségű eszközeivel igyekeztek feltárni, em­berközelbe hozni. A közúti forgalom és a tömegközlekedés közúti alul­járóval való szintbeli szétválasztása az első Budapesten. A Kossuth Lajos utcai Erzsébet-híd főtengely kétirá­nyú forgalma terepszinten három-három sávban bonyo­lódik le. A keresztező Károlyi Mihály utca—Petőfi Sándor utcai, illetve Erzsébet-hídi irány egy villásan elágazó közúti alagút formájában a terepszint alatt szét­váló egyirányú sávjaival már a Belváros északi—déli forgalmának része. A felszíni tömegközlekedésben, az autóbuszhálózat viszonylataiban különösebb változás ugyan nem történt, de a keresztezés nélküli megoldás lényegesen megkön­­­nyítette és biztonságosabbá tette a forgalmat. Viszont a tömegközlekedés gerincét alkotó észak—déli met­róvonal Belvároson áthaladó szakaszának itt megépült mélyállomása döntő módon átalakította a főközpontba irányuló és itt átszálló tömegközlekedési forgalmat. Ezért is fontos, hogy a rendezés egyéb kedvező forga­lomszabályozást is lehetővé tett. Megoldhatóvá vált a belvárosi közutak egyirányú forgalmának teljes kiala­kítása, az átmenő utak kiiktatása a Duna-korzó, a Vö­rösmarty tér, a József nádor tér forgalmából és mindez­zel összhangban a Belváros kijelölt gyalogosutcáinak funkcionálása. A célforgalmi kialakítások utat nyitottak a meglevő passzázsok és üzletutcák zavartalan haszná­latához és ezeknek — a belvárosi üzletközpont kiépí­tése során — sétáló-bevásárló-gyalogosforgalmi rend­szerré fejlesztéséhez. Ez pedig különös figyelmet ér­demel a metróhálózat kiteljesedésével a főközpont felé irányuló fokozódó gyalogosforgalom, illetve a gyalogos­felületek növelhetősége szempontjából. A gyalogosforgalom a csomópont kelet—nyugati fő­tengelyén — a közúti forgalommal megegyezően — ke­resztezésmentesen, a felszínen bonyolódik le. Az erre merőleges irányú közlekedést három gyalogaluljáró teszi lehetővé a Károlyi Mihály utca—Petőfi Sándor utca, a Veres Pálné utca—Kígyó utca és a Váci utca vo­nalában. A legnagyobb aluljáró a metró mélyállomásá­hoz mozgólépcsőkkel csatlakozik, és széles lépcsői — a másik két aluljáróhoz hasonlóan — az utcák szintjére vezetnek. A felszíni kapcsolatok kialakításában a legnagyobb feladatot a Kossuth Lajos utca és Petőfi Sándor utca sarkának árkádosítása jelentette, mely a további árkád­vezetés irányait is megszabta. Innen indul ki a felszínen az árkádokon, passzázsokon áthaladó és az aluljárókban vezetett gyalogosforgalmi gyűrű, amely a csomópont­ban az akadálymentes közlekedést és csápjaival együtt a gyalogosok szétosztását teszi lehetővé. A leágazások közül a belvárosi üzletközpontba vezető Kígyó utca mint a sétáló-bevásárlóutca és a Párizsi udvarból induló Kígyó passzázs készült el, mely utóbbi az üzletközpont részeseként már közvetlen kapcsolatot teremtett a gyalogosutcákkal. A közúti forgalmi rend változása és a Váci utca északi és déli szakaszát összekötő aluljáró megépítése az első lépés volt ahhoz, hogy a Váci utca a Belváros fő gyalog­osává, kereskedelmi tengelyévé váljon, és vele párhu­zamosan — az épülő üzletközpont Dunához kifutó be­­vásárlóutcáinak és a Duna-parti szállodasornak a kö­téseként — a Duna-parti gyalogossétány kialakuljon. A belvárosi rekonstrukció építés alatt álló, második nagyobb egysége a belvárosi üzletközpont (7. ábra). Korszerű kialakításának egymástól elválaszthatatlan, kettős célja van. Egyrészt városrendezési és esztétikai szempontból elodázhatatlan a fennálló városképi és fenntartási hiányosságok rekonstrucióval való meg­szüntetése. Másrészt tartalmi és funkcionális vonatko­­ zó ábra. Belvárosi részlet (Váci utca—Régiposta utca sarok)

Next