Városi Szemle – 11. évfolyam – 1918.

Dr. Szabó Sándor: A városok közegészségügye és megvédése a fertőző betegségektől

4 Dr. Szabó Sándor méternél magasabb nem lehetett, s előírták, mekkora széleseknek kell az utcáknak lenniök, hogy a levegő és napsugár mindenhova szabadon eljut­hasson. Rómának eredetileg lápos környékén és egészségtelen vidékén a talajvíz színvonala leszállott, amikor még a Krisztus előtti időkben meg­építették a kloaka maximát és ezen át a község és a vidék igen sok talaj és szennyvize, valamint a város sok hulladéka is a Tiberisbe került. A víz­vezeték pedig, mely a népvándorlást is kiáltotta, megvédte a város lakos­ságát a tisztátlan ivóvíz ártalmaitól. Ekként épültek a széles utcákon és nagy tereken az egészséges lakóházak és ekként teremtették meg a dögleletes kigő­zölgésű mocsaras vidék közepén, az egészséges és szép örökvárost Rómát. Mikor pedig a középkorban a higiénét elhanyagolták, mikor a városok népe falakkal szűkített területre szorult össze, ezeken belül temetkezett, itt ásott kútjainak vizét itta, továbbá keskeny utcák zsúfolt lakásaiban volt kénytelen meghúzódni, nyomban felléptek a pusztító járványok és a halan­dósági­g hihetetlenül felszökött, s ezzel az átlagos emberi életkor nagyon megkisebbedett, ami aztán pánikot váltott ki s ezt elsősorban a feldúlt városok közegészségügye szenvedte meg. Elfeledték a bevált római város­egészségügyi példákat annyira, hogy jóformán csak a 19-ik század közepén indult meg újból a közegészségügy jelentőségének méltatása és vele elsősorban a városok közegészségügyének fejlesztése. Egy város közegészségügye függ annak fekvésétől, talajától, levegő­jétől, vízétől, utcáinak, házainak, lakásainak méreteitől, lakosságának fog­lalkozásától, lakásainak, gyárainak, műhelyeinek és iskoláinak száraz és egészséges voltától, függ továbbá vezetőségének és népességének általános műveltségén kívül, higiénikus érzékétől, nemkülönben a lakosság életmód­jától, táplálkozási és egyéb helyi életkörülményeitől. Vagyis minden városban a viszonyok és hely szerint előálló közegészségügyi tekintetek összes­sége képezi azt az alapot, amelyre a közegészségügy megoltalmazását célozó intézményeket építeni kell. Ahol a vezetőség a higiénikus intézmények létesítését nem mellékes eszköznek, hanem a cél elérésére vezető nélkülözhetlen tényezőnek tekinti, ahol belátják, hogy a népesség egészsége, a város ereje, ahol e téren nem csak a ma számára kívánnak dolgozni, vagyis ahol az intézők hozzáértése és buzgalma a város közegészségügyének fejlesztése iránt nem hiányzik, még ott is sok akadályt kell — tapasztalás szerint — a megvalósításig leküzdeni, így legtöbbször a rendelkezésre álló terület és anyagi eszközök szűkös volta nehezíti meg és késlelteti leginkább az egészségügyi intéz­mények létesítését. És amikor egy város közegészségügyéről van szó, akkor nem elég a múlt fennmaradt hiányait, a jelen és a jövő idevágó szükség­éteit ismerni, nem elég ezek szanálására törekedni, hanem a kellő sorrend keresztülvitelét is meg kell állapítani a szükségesség, a rendelkezésre álló

Next