Városok Lapja, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-02 / 1. szám
4. oldal ből bírhat érdekességgel, egyébként pedig nem képezheti föltétlen tartozékát és kiegészítő részét egy közfürdőnek — bővebben nem részletezzük, e helyett áttérünk a mosoda ismertetésére, amelynek berendezéséhez áztató edények, szappan és lúgfőző kádak, gőzhordó, kézi mángorló, kézi és gőzszárító tartoznak. A fürdő fehérneműnek mosása tulajdonképen csak kifőzésből áll, melyhez szappan, lúg és gőz használtaik Ez a fürdő fehérneműnek teljesen megfelel, úgy hogy a kézi mosás a legminimálisabbra szorítható. A nedves fehérneműből előbb a kézi centrifugánál távolíttatik el a víz, azután pedig a gőzszárító kamarában tökéletesen megszáríttatik. A fürdő üzeméhez tartozik végül a fütőház. Ebben a fütő telepet egy kb. 30 m2 tűzfelületű Cornwall-kazán képezi, amely olcsóság, üzembiztonság és hatásfok, könnyű kiszolgálás, könnyű tisztántartás és csekély javítás szempontjából egy kisebb fürdő üzemének teljesen megfelel. A kazán természetesen fel van szerelve mindama szerelvényekkel és berendezésekkel, amelyeket a törvény előír, s amelyek a jó üzemhez megkívántatnak. Tartalék kazánt egyelőre nem állítottunk fel, mert kisebb fürdő üzeméhez ez nem okvetlenül szükséges A gőz és víz szétosztására, s a különböző csővezetékek ki és bekapcsolására, szóval kezelésére szolgáló , osztó berendezés a sűtőházban szereltetett fel. A vízellátás kérdésénél különbséget kell tennünk ivó és fürdővíz közt. Az ivóvizet kizárólag a városi vízvezeték szolgáltatja. Ugyancsak közvetlenül a városi vízcsőhálózathoz van a vízgyógyintézet kapcsolva, mert itt nagy (2—3 atm ) nyomású üzemvízre van szükség. A tulajdonképeni fürdővíz a fürdő udvarán lemélyített 3 méter átmérőjű kútból szivattyúzható, de vehető a városi vízvezetékből is A kutvíz szivattyúzására két pulsometer szolgál. A pulsométerek egyszerűségük és üzembiztonságuk folytán a legjobb gőzszivattyúkkal egyenrangúak, majdnemi semilyen javítást nem igényelnek és azon előnynyel bírnak, hogy a víz emelésére szolgáló összes meleg mennyiséget a víznek adják át, a gőznek melege tehát teljesen kihasználtatik. E pulsometerek közül az egyik, a nagyobbik teljesítményű (40 kbm. óra) az úszómedence direkt megtöltésére szolgál, míg a másik, kisebbik (15 kbm. óra) a többi fürdési célokra szolgáló vizet szállítja a mosókonyha feletti padlástérben elhelyezett két (hideg 10 kbm., meleg 6 kbm.) víztartányba, amelyekből azután a víznek további szétosztása történik. A két pulsometer közt összeköttetés létesíttetett, úgy hogy az egyik a másiknak teljesítményét átveheti, ha az egyiknél baj támad. A víztartányok vízszintje 8 méternél magasabb a fürdő padlója felett, a zuhanyok tehát körülbelül 5 méter túlnyomással ontják a vizet. Úgy az úszómedencében, valamint a meleg víztartányban és a gőzfürdői medencékben gőzsugár melegítők segélyével melegíttetik fel a víz a kellő hőfokra. A meleg víztartányban azonfelül még egy circulatió vezetékkel kapcsolatos rézkígyó a folytonos melegítést eszközli. A fürdőben szétágazó összes csővezetékeket szabadon — tehát nem befalazva — szereltük a falakra lehetőleg oly helyeken, hogy ne legyenek nagyon feltűnők. A szerelésnek ezen kivitele igen praktikus és nagyon ajánlható, mert a vezetékek ily módon állandóan szem előtt vannak, könnyen ellenőrizhetők és javíthatók. A fürdő intézet összes helyiségei és folyosói — a külön bérlet útján értékesített vendéglő kivételével, ahol kályhák állíttattak fel — gőzfűtésre lettek berendezve. Az ehhez szükséges gőzt reduktiós szelep közbeiktatásával a kazán szolgáltatja. Fűtőtestekül öntöttvas sima radiátorokat használtunk, amelyek burkolatot nem igényelnek és könnyen tisztántarthatók. Burkolattal ellátott bordás fűtőcsöveket csupán az uszodai csarnokban alkalmaztunk, amelynek levegőjét a nyári évad elején és végén, valamint hidegebb időjáráskor temperálni szükséges. A szellőztetést a természetes levegőcsere végzi. Külön mechanikai szellőző berendezésre már az épület szabad fekvése következtében, de egyébként kisebb méretei folytán sincs szükség. Mindama helyiségekben, amelyek közvetlen ablakkal bírnak, az ablakok felülvilágítóit állítható készülékekkel szereltük fel, míg a közbeeső és tulajdonképeni fürdőhelyiségekből a tetőn kinyúló és szellőző sisakokkal ellátott légaknák vezetik el a használt levegőt. A fürdőtelep világítása villamos, az áramot a városi villamos centrále szolgáltatja. Végül néhány szót a külső kiképzésről és a fürdő környékéről. Miként említettük volt, lehetőleg kerültünk minden felesleges fényűzést, díszt és cikornyát. Gazdagabb építészeti kiképzést csak az előcsarnok nyert , mint a telep központja. A külső architektúra hasonlóképen egyszerű és könnyed, de nem is lett volna helyén való túlszárnyalni azt az egyszerű, természetadta keretet, amelybe a fürdő helyeztetett. A fürdő közvetlen közelében emelkedő Urpin-hegyen szerte széjjel ágazó a szebbnél szebb kilátó pontokhoz vezető szerpentin hegyi sétányok a fürdés testfentartó és edző higiéniájának pompás kiegészítését nyújtják , a vízgyógyintézettel kapcsolatosan pedig felette alkalmasak terrain kúrákra. A most ismertetett fürdő összes költségei építészi tiszteletdíj és a telek ára nélkül kereken 197000 koronára rúgnak Ebben az összegben az építkezési rész 156000 koronával és a műszaki berendezés 27700 koronával szerepel, míg a bútorzatra 6000 korona, a fehérneműre 6000 korona, s különböző felszerelésre 1300 korona esik. 1 négyzetméter beépített terület költsége tehát iioko- róna. Gally Samu aki mérnök. VÁROSOK LAPJA. A városi hitel Memorésenen megadóztatása. Különös tekintettel Miskolc városra. Irta: Dr. Nagy Ferencz, Miskolc város főjegyzője. 1. A városi telkek értékemelkedése általában. Hazánk városai az 1867. évi kiegyezést követő békés évtizedek alatt napjainkig a fejlődés magas fokára emelkedtek. A gazdasági fellendülés, a vasúti vonalak kiépítése, az ipari kereskedelem fokozatos erősbödése, a műveltség általánosabbá válása egyformán fontos tényezői voltak ennek a fejlődésnek, amely legszemlélhetőbben a népességi szám rohamos emelkedésében mutatkozik. A fejlődés azonban újabb és újabb terheket is jelentett. A mind intelligensebb lakosság, közigazgatás, kultúra, közegészségügy valamint a köztisztaság terén mindig többet és többet kíván a város vezetőitől, de sajnos a szükséges pénz előteremtése is mindig nehezebbé válik, mert az erőforrások növekedése az igények növekedésével nem áll arányban, így p. o. Miskolc 1878- évi költségelőirányzata kiadási része 254047 28 kör. Ebből pótadó utján fedezendő hiány 115,23861 kor. A pótadó kivetés alapját képező egyenes állami adó összege 235,965.70 korona ; 1908 évi kiadás 1,161,293 kor. 08 fill. Pótadóból fedezendő hiány 358,023 kor. 31 fill. Pótadó alapját képező állami adóalap 590,000 kor Vagyis a kiadás 30 év alatt 357.val, a pótadóból fedezendő hiány 210*/*-kal, ellenben az adóalap csak 160 fo-ka növekedett. A magyar városok egy pár nagy vagyoni város kivételével szűk égleteik fedezésében bizonyos állami adók pótlékára vannak utalva, miután pedig az állami adó is elég teher, a pótadót már mérsékelt kulcs mellett is érthető ellenszenvvel fogadja a polgárság s gyakran a város fejlődésére, a közegészségügy, köztisztaság stb. emelésére szolgáló intézmények megvalósítása marad el csak azért, hogy a pótadó emelkedés elkerültessék. A városoknak új bevételi forrásokat találni annál nehezebb, mert az állam a teherviselőképesség jövedelemmel biztató megnyilvánulásait már jó előre lefoglalta magának s az, aki azon töri fejét, hogy valamelyes városi adónemet eszeljen ki, felette hasonlatos ahhoz, a ki kaszálás után keres a mezőn virágot. Ez a helyzet szolgál magyarázatául azoknak a kétségbeesett jövede lemszerzési kísérleteknek, amelyet egyes városokban látunk, mint p. o. méz és ecet, a tégla és cserépgyártmányok adója, a lakbérkrajcár stb. Ez a helyzet ösztönzi a városok vezetőit arra, hogy külföldi, elsősorban a német városokban kipróbált adókat vegyenek át Ilyen átvett adó volt újabban az ingatlanok tulajdonjogának átuházása esetén szedhető városi illeték, mely az állami illetéknek egyszerű felemelésében áll. Ez az adó nagyobb törvényhatósági városainkban ma már általános s jelentékeny hozadéka feledteti magának az adónemnek durva igazságtalanságát. Amint pedig Köln, Frankfurt megalkotta az u. n. telekérték emelkedési adóról (Werthzuwachs) szóló szabályrendeletét, a sajtóban és tanácskozási termekben egyaránt felmerült az a kívánság, hogy a példát fejlődő városaink is kövessék: mindez ideig azonban a gyakorlati megvalósítással csak Budapest próbálkozott meg, de itt sem jutottak odább a tervezet készítésnél s ugy látszik, hogy az is halva született. A telekérték emelkedési, értékszaporulati adó alkalmazhatásának alapfeltétele a város erős fejlődése s ennek következtében a telkek értékeinek nagy emelkedése, mely a magas adásvételi árakban jelentkezik. A város fejlődésével, a lakosság szaporodásával kapcsolatosan nő a házak és építési telkek utáni kereslet, ami magában véve is növelőleg hat azok értékére. A város új utcákat nyit, a meglévőket szabályozza, köztereket, sétányokat létesít, középületeket emel, ami a környéken levő telkek értékét emeli. A város növekedése következtében az építési terület határa kiterjed s abba addig mezőgazdasági művelés alatt álló területek is bevonutnak, ami rendszerint a telkek 100, 200%-át, sőt akárhányszor magasabb értékemelkedését jelenti. Hogy ez az értékemelkedés néha mily mérvű lehet, arra nemzetközi példává vált a Kilián-eset. Egy Kilián nevű ember ugyanis 1820 körül Berlin mellett Schönebergben 8100 márkáért vett egy krumpli földet, amelyet örökösei a 70 es években 6 millió márkáért adtak el. Hogy a városi telkek értékemelkedése mennyire törvényszerű, arra később vissza fogok térni s példákkal fogom igazolni. Látjuk tehát, hogy a tulajdonos, aki 1909. január 2