Városok Lapja, 1909 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-02 / 1. szám

4. oldal­­ ből bírhat érdekességgel, egyébként pedig nem képezheti föltétlen tartozékát és kiegé­szítő részét egy közfürdőnek — bővebben nem részletezzük, e helyett áttérünk a mo­soda ismertetésére, amelynek berendezéséhez áztató edények, szappan és lúgfőző kádak, gőzhordó, kézi mángorló, kézi és gőzszárító tartoznak. A fürdő fehérneműnek mosása tulajdonképen csak kifőzésből áll, melyhez szappan, lúg és gőz használtaik Ez a fürdő fehérneműnek teljesen megfelel, úgy hogy a kézi mosás a legminimálisabbra szorítható. A nedves fehérneműből előbb a kézi centri­fugánál távolíttatik el a víz, azután pedig a gőzszárító kamarában tökéletesen megszá­­ríttatik. A fürdő üzeméhez tartozik végül a fütő­­ház. Ebben a fütő telepet egy kb. 30 m2 tűzfelü­letű Cornwall-kazán képezi, amely ol­csóság, üzembiztonság és hatásfok, könnyű kiszolgálás, könnyű tisztántartás és csekély javítás szempontjából egy kisebb fürdő üze­mének teljesen megfelel. A kazán természe­tesen fel van szerelve mindama szerelvények­kel és berendezésekkel, amelyeket a törvény előír, s amelyek a jó üzemhez megkívántat­nak. Tartalék kazánt egyelőre nem állítottunk fel, mert kisebb fürdő üzeméhez ez nem okvetlenül szükséges A gőz és víz szétosz­tására, s a különböző csővezetékek ki és bekapcsolására, szóval kezelésére szolgáló , osztó berendezés a sűtőházban szereltetett fel. A vízellátás kérdésénél különbséget kell tennünk ivó és fürdő­víz közt. Az ivó­vizet kizárólag a városi vízvezeték szolgáltatja. Ugyancsak közvetlenül a városi vízcsőháló­zathoz van a vízgyógyintézet kapcsolva, mert itt nagy (2—3 atm ) nyomású üzemvízre van szükség. A tulajdonképeni fürdővíz a fürdő udvarán lemélyített 3 méter átmérőjű kútból szivattyúzható, de vehető a városi vízveze­tékből is A kutvíz szivattyúzására két pulsometer szolgál. A pulsométerek egyszerűségük és üzembiztonságuk folytán a legjobb gőzszi­­vattyúkkal egyenrangúak, majdnemi semilyen javítást nem igényelnek és azon előnynyel bírnak, hogy a víz emelésére szolgáló összes meleg mennyiséget a víznek adják át, a gőznek melege tehát teljesen kihasználtatik. E pulsometerek közül az egyik, a na­gyobbik teljesítményű (40 kbm. óra) az úszómedence direkt megtöltésére szolgál, míg a másik, kisebbik (15 kbm. óra) a többi fürdési célokra szolgáló vizet szállítja a mosó­­konyha feletti padlástérben elhelyezett két (hideg 10 kbm., meleg 6 kbm.) víztartányba, amelyekből azután a víznek további szétosz­tása történik. A két pulsometer közt összeköttetés léte­­síttetett, úgy hogy az egyik a másiknak tel­jesítményét átveheti, ha az egyiknél baj támad. A víztartányok vízszintje 8 méternél ma­gasabb a fürdő padlója felett, a zuhanyok tehát körülbelül 5 méter túlnyomással ontják a vizet. Úgy az úszómedencében, valamint a meleg víztartányban és a gőzfürdői meden­cékben gőzsugár melegítők segélyével mele­­gíttetik fel a víz a kellő hőfokra. A meleg víztartányban azonfelül még egy circulatió vezetékkel kapcsolatos rézkígyó a folytonos melegítést eszközli. A fürdőben szétágazó összes csővezeté­keket szabadon — tehát nem befalazva — szereltük a falakra lehetőleg oly helyeken, hogy ne legyenek nagyon feltűnők. A szerelésnek ezen kivitele igen praktikus és nagyon ajánlható, mert a vezetékek ily módon állandóan szem előtt vannak, könnyen ellenőrizhetők és javíthatók. A fürdő intézet összes helyiségei és folyosói — a külön bérlet útján értékesített vendéglő kivételével, ahol kályhák állíttattak fel — gőzfűtésre lettek berendezve. Az ehhez szükséges gőzt reduktiós szelep közbeiktatá­sával a kazán szolgáltatja. Fűtőtestekül öntöttvas sima radiátorokat használtunk, amelyek burkolatot nem igényel­nek és könnyen tisztántarthatók. Burkolattal ellátott bordás fűtőcsöveket csupán az uszodai csarnokban alkalmaztunk, amelynek levegőjét a nyári évad elején és végén, valamint hidegebb időjáráskor tempe­rálni szükséges. A szellőztetést a természetes levegőcsere végzi. Külön mechanikai szellőző berende­zésre már az épület szabad fekvése követ­keztében, de egyébként kisebb méretei foly­tán sincs szükség. Mindama helyiségekben, amelyek közvetlen ablakkal bírnak, az abla­kok felülvilágítóit állítható készülékekkel sze­reltük fel, míg a közbeeső és tulajdonképeni fürdő­helyiségekből a tetőn kinyúló és szel­lőző sisakokkal ellátott légaknák vezetik el a használt levegőt. A fürdőtelep világítása villamos, az áramot a városi villamos centrále szolgáltatja. Végül néhány szót a külső kiképzésről és a fürdő környékéről. Miként említettük volt, lehetőleg kerültünk minden felesleges fényűzést, díszt és cikornyát. Gazdagabb építészeti kiképzést csak az előcsarnok nyert , mint a telep központja. A külső architek­túra hasonlóképen egyszerű és könnyed, de nem is lett volna helyén való túlszárnyalni azt az egyszerű, természetadta keretet, amelybe a fürdő helyeztetett. A fürdő közvetlen közelében emelkedő Urpin-hegyen szerte széjjel ágazó a szebbnél­ szebb kilátó pontokhoz vezető szerpentin hegyi sétányok a fürdés testfentartó és edző higiéniájának pompás kiegészítését nyújtják , a vízgyógyintézettel kapcsolatosan pedig felette alkalmasak terrain kúrákra. A most ismertetett fürdő összes költségei építészi tiszteletdíj és a telek ára nélkül kereken 197000 koronára rúgnak Ebben az összegben az építkezési rész 156000 koro­nával és a műszaki berendezés 27700 koro­nával szerepel, míg a bútorzatra 6000 korona, a fehérneműre 6000 korona, s különböző felszerelésre 1300 korona esik. 1 négyzet­méter beépített terület költsége tehát iioko-­ róna. Gally Samu aki mérnök. VÁROSOK LAPJA. A városi hitel­ Memorésenen­ megadóztatása. Különös tekintettel Miskolc városra. Irta: Dr. Nagy Ferencz, Miskolc város főjegyzője. 1. A városi telkek értékemelkedése ál­talában. Hazánk városai az 1867. évi kiegyezést követő békés évtizedek alatt napjainkig a fejlődés magas fokára emelkedtek. A gazda­sági fellendülés, a vasúti vonalak kiépítése,­­ az ipar­i kereskedelem fokozatos erősbödése, a műveltség általánosabbá válása egyformán fontos tényezői voltak ennek a fejlődésnek, a­mely legszemlélhetőbben a népességi szám rohamos emelkedésében mutatkozik. A fejlődés azonban újabb és újabb ter­heket is jelentett. A mind intelligensebb lakosság, közigazgatás, kultúra, közegészség­­ügy valamint a köztisztaság terén mindig­­ többet és többet kíván a város vezetőitől, de sajnos a szükséges pénz előteremtése is mindig nehezebbé válik, mert az erőforrások növekedése az igények növekedésével nem áll arányban, így p. o. Miskolc 1878- évi költségelőirányzata kiadási része 254047 28 kör. Ebből pótadó utján fedezendő hiány 115,23861 kor. A pótadó kivetés alapját képező egyenes állami adó összege 235,965.70 korona ; 1908 évi kiadás 1,161,293 kor. 08 fill. Pótadóból fedezendő hiány 358,023 kor. 31 fill. Pótadó alapját képező állami adó­alap 590,000 kor Vagyis a kiadás 30 év alatt 357­.v­al, a pótadóból fedezendő hiány 210*/*-kal, ellenben az adóalap csak 160 fo-ka­ növekedett. A magyar városok egy pár nagy va­gyoni város kivételével szűk égleteik fedezé­sében bizonyos állami adók pótlékára van­nak utalva, miután pedig az állami adó is elég teher, a pótadót már mérsékelt kulcs mellett is érthető ellenszenvvel fogadja a polgárság s gyakran a város fejlődésére, a közegészségügy, köztisztaság stb. emelésére szolgáló intézmények megvalósítása marad el csak azért, hogy a pótadó emelkedés el­kerültessék. A városoknak új bevételi forrásokat ta­lálni annál nehezebb, mert az állam a teher­viselőképesség jövedelemmel biztató meg­nyilvánulásait már jó előre lefoglalta magá­nak s az, a­ki azon töri fejét, hogy vala­melyes városi adónemet eszeljen ki, felette hasonlatos ahhoz, a ki kaszálás után keres a mezőn virágot. Ez a helyzet szolgál ma­gyarázatául azoknak a kétségbeesett jövede­­ lemszerzési kísérleteknek, a­melyet egyes városokban látunk, mint p. o. méz és ecet, a tégla és cserépgyártmányok adója, a lak­bérkrajcár stb. Ez a helyzet ösztönzi a városok veze­tőit arra, hogy külföldi, elsősorban a német városokban kipróbált adókat vegyenek át Ilyen átvett adó volt újabban az ingat­lanok tulajdonjogának át­uházása esetén szed­hető városi illeték, mely az állami illetéknek egyszerű felemelésében áll. Ez az adó nagyobb törvényhatósági városainkban ma már általá­nos s jelentékeny hozadéka feledteti magának az adónemnek durva igazságtalanságát. A­mint pedig Köln, Frankfurt megal­kotta az u. n. telekérték emelkedési adóról (Werthzuwachs) szóló szabályrendeletét, a sajtóban és tanácskozási termekben egyaránt felmerült az a kívánság, hogy a példát fej­lődő városaink is kövessék: mindez ideig azonban a gyakorlati megvalósítással csak Budapest próbálkozott meg, de itt sem ju­tottak odább a tervezet készítésnél s ugy lát­­szik, hogy az is halva született. A telekérték emelkedési, értékszaporulati adó alkalmazhatásának alapfeltétele a város erős fejlődése s ennek következtében a tel­kek értékeinek nagy emelkedése, mely a ma­gas adásvételi árakban jelentkezik. A város fejlődésével, a lakosság szaporodásával kap­csolatosan nő a házak és építési telkek utáni kereslet, a­mi magában véve is növelőleg hat azok értékére. A város új utcákat nyit, a meglévőket szabályozza, köztereket, sétányokat létesít, középületeket emel, a­mi a környéken levő telkek értékét emeli. A város növeke­dése következtében az építési terület határa kiterjed s abba addig mezőgazdasági mű­velés alatt álló területek is bevonutnak, a­mi rendszerint a telkek 100, 200%-át, sőt akár­hányszor magasabb értékemelkedését jelenti. Hogy ez az értékemelkedés néha mily mérvű lehet, arra nemzetközi példává vált a Kilián-eset. Egy Kilián nevű ember ugyanis 1820 körül Berlin mellett Schönebergben 8100 márkáért vett egy krumpli földet, a­melyet örökösei a 70 es években 6 millió márkáért adtak el. Hogy a városi telkek értékemelkedése mennyire törvényszerű, arra később vissza fogok térni s példákkal fogom igazolni. Látjuk tehát, hogy a tulajdonos, a­ki 1909. január 2

Next