Városok Lapja, 1910 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1910-01-01 / 1. szám

4. oldal VÁROSOK LAPJA közigazgatási bíráskodás lépjen , másfelől arra, hogy amennyi­ben kormányzati felügyeleti jog statuáltatik, ezt lehetőleg a központi főhatóság gyakorolja, mely azonban, tekintettel a modern városi igazgatás feladataira, megfelelő szakerőkkel láttassák el. Nem folytatom tovább, mert a rendelkezésemre álló szűk keret befejezésre késztet. Csak még annak a reményem­nek adok kifejezést, hogy az új városi törvény megalkotásán együtt fogunk munkálkodni mindannyian, akik az ország boldogulását a városok fejlődésében látjuk. Városaink műszaki feladatai* írja: Forbáth Imre dr. mérnök, műegyetemi magántanár. A magyar városok ezidei országos kongresszusán Lukács Ödön, Nagyvárad város tanácsnoka a városok háztartásának rendezéséről tartott előadásában összeállította a jegyzékét azok­nak a városi közintézményeknek, melyeknek megvalósítása a közel­jövő feladatát fogja képezni. Az összeállítás szerint a magyar városok Budapest kivételével a legközelebbi jövőben 273 millió korona értékű munkálatokat akarnak végrehajtani. Ezt a nagy összeget, összesen tán 1 millió korona kivételével, mely egy-két város községi takarékpénztárának alaptőkéje vagy tiszti nyugdíjalapja gyanánt fog szolgálni, kizárólag műszaki alkotások veszik igénybe. Így Lukács tanácsnok részletezése szerint vízvezetékre 45­3, csatornázásra 41­9, kövezésre 22­2, laktanyákra 21­3, villamosvilágításra 18*6, városrendezésre és utcaszabályozásra 13, kórházakra 11, vágóhidakra 10­4 millió korona fog szükségessé válni. Budapest székesfőváros egymaga további 270 millió koronás kölcsön felvételére készül. A székesfővárosnak erre a kölcsönre ugyancsak majdnem kizárólag műszaki alkotások létesítése céljából van szüksége. A gázgyárak megváltása és korszerű kiépítése, városi villamostelep létesítése, a tarthatatlan kórházviszonyok megjavítása, a polgármester lakásprogrammjá­­nak végrehajtása, nagyszabású városszabályozási munkálatok fogják a felveendő nagy kölcsön oroszlánrészét igénybe venni. A magyar városok a történelmi fejlődés kényszerítő hatása alatt sokban elmaradtak a külföldi városok mögött. A viszonyok változtak, és habár még mindig nagy küzdelmek árán, de azért mégis meg­van már a lehetőség és az akarat is arra, hogy városaink a múlt mulasztásait mihamarább pótolják. Az a lázas tevékenység, melyet e célból városaink, élükön a székesfővárossal, máris kifejtenek és a jövőben remélhetőleg mind hathatósabban ki fognak fejteni, nemcsak a szorosan vett városi polgárságnak, hanem éppen a mi sajátos viszonyaink mellett az egész országnak kulturális és gazdasági fejlődését van hivatva előbbre vinni. De ez a tevékenység, mely oly nagy anyagi eszközök mozgósítását teszi szükségessé, csak akkor fog teljes sikerrel járni, ha ezeket az erőket a lehető legökonomikusabban használjuk fel és lehetőleg igyekezünk elkerülni minden olyan intézkedést, mely a lehető legjobb megoldást nem a lehető legkisebb anyagi áldozat árán biztosítja. Láttuk, hogy városaink tervbe vett intenzívebb fejlesztése mennyire össze van forrva a műszaki tevékenységgel. A városok érdeke tehát elsősorban, hogy a felelősség e nagyszabású alkotások végrehajtásáért és azoknak későbbi üzemben és jó karban tartásáért nagyrészt azokra háruljon, akiket leginkább illet, vagyis hogy a polgárság a jövőben az ügyek intézésé­nek élére annyi egyéni felelősséggel működő műszaki erőt helyezzen, amennyit a városoknak mindinkább műszaki irány­ban terelődő ügyköre megkövetel. Egy modern város szervezetének egészséges fenntartása és továbbfejlesztése oly sokoldalú tevékenységet kíván, hogy e tevékenység nem szorítható sem jogi, sem műszaki, sem Városok politikája* írta : Csoknyay Károly Pápa város főjegyzője. Örömmel vettem tudomást arról, hogy a „Városok Lapja“ politikai tartalommal is bővül. Ennek keretében jobban küzd­hetünk a városok érdekeiért, a­melyek azonosak a nemzet gazdasági függetlenségével. Nekünk városoknak el kell vetnünk a közjogi sérelmek meddő politikáját, s követnünk kell azt az irányt, amelyet megkezdettünk. Erőink egyesítésével szolgál­nunk kell a kultúrát, mely az egyenlőség és testvériséghez vezet. Legyenek a városok olyanok az állam testében, mint az égboltozaton a nap, amely fényével, jótékony melegével a nagy természetet megtermékenyíti, új életre kelti. Lövelje szerte ismeret­terjesztő sugarát minden város a maga körzetéhez tartozó községre, legyen minden város útmutató, jelző oszlopa vidékének. A városok, mint a magyar kultúra s hegemónia zászlósai, az alkotmány visszaállítása óta, de különösen a legutóbb lefolyt 10—15 év alatt arra törekedtek, hogy bennük a tudo­mány, az ipar és kereskedelem melegágyra találjanak s ezzel kapcsolatosan fejlesszék a mezőgazdaságot. Hogy egyik-másik város nagyobb sikert ért el, annak okát a vezetőségben látom, de a pártpolitikai szolgálatok eredményének is tekinthető sok helyütt. Az igazság, az egyenlőség, a méltányosság fertőjét látom a pártpolitikában Nem szabad a városoknak egyik-másik város előnyére vagy hátrányára fejlődni csak azért, hogy a kormány politikáját szolgálja-e, vagy sem. Minden városnak meg kell önmagában találni a fejlődés kulcsát, számolni kell a helyi viszonyokkal s csak azt kell megvalósítani, a­minek ott gyökere is van. De mindenekelőtt városfejlesztési politikánknak sarkköve az legyen, hogy polgár­ságunk egészséges, edzett, ellenálló képes legyen, mert hazánk gazdasági függetlensége ennek erejétől függ. Forgalmunk emelésére alkalmas és kiterjedt út, vasút és hajózást kell biztosítani, összes nyersterményeink ipari fel­dolgozásához gyártelepeket, külkereskedelmünk számára piacokat teremteni. Meg kell mozdítani a hazánkban heverő nagytőkéket ipar­fejlesztésre, s ha nem sikerül, úgy a külföldi pénzcsopor­tokat kell hazánkban gyárak alapítására felhívni. Ha a városok országgyűlési képviselői át lesznek hatva a városfejlesztési politikától, úgy Magyarország megszűnik Ausztria gyarmata lenni, s munkásaink nem keresik a boldogulás útját Amerika felé, hanem azt itthon is megtalálják. De ha csak mezőgazdaságot űzünk, elvérzünk hadjárat nélkül, mert a mezőgazdaság nem nyújthat télen munkát, így kenyeret sem. De feltéve, ha nyújthatna is, nem bírják meg terményei a munkabéreket, alacsony munkabérek mellett pedig népünknek pusztulni kell. Elvünk legyen tehát a tudomány, ipar, kereskedelem és mezőgazdaság harmonikus fejlesztése, ami a városokat naggyá, virágzóvá, hazánk lakosságát pedig boldoggá és megelégedetté teszi. 1910. január 1. kereskedelmi, sem bármely más speciális tudásnak szűk és egyoldalú keretébe. A városok sikeres vezetéséhez e speciá­lis tudásoknak a józan ész által összetartott harmonikus együttműködése szükséges, mely a vezető állásra — tekintet nélkül a gyakorlati működés előtt szerzett speciális előtanul­mányokra — mindig azokat az egyéneket állítja, akik erre tehetségüknél, jellemüknél és az élet harcaiban szerzett tapasztalataiknál fogva a legalkalmasabbak. Csakis ilyen egyének vezetése alatt fogják városaink a közel­jövőben rájuk váró feladatokat úgy megoldhatni, hogy a megoldás áldást­­hozó legyen úgy a városokra, mint az egész országra nézve.

Next