Városok Lapja, 1910 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1910-01-01 / 1. szám
4. oldal VÁROSOK LAPJA közigazgatási bíráskodás lépjen , másfelől arra, hogy amennyiben kormányzati felügyeleti jog statuáltatik, ezt lehetőleg a központi főhatóság gyakorolja, mely azonban, tekintettel a modern városi igazgatás feladataira, megfelelő szakerőkkel láttassák el. Nem folytatom tovább, mert a rendelkezésemre álló szűk keret befejezésre késztet. Csak még annak a reményemnek adok kifejezést, hogy az új városi törvény megalkotásán együtt fogunk munkálkodni mindannyian, akik az ország boldogulását a városok fejlődésében látjuk. Városaink műszaki feladatai* írja: Forbáth Imre dr. mérnök, műegyetemi magántanár. A magyar városok ezidei országos kongresszusán Lukács Ödön, Nagyvárad város tanácsnoka a városok háztartásának rendezéséről tartott előadásában összeállította a jegyzékét azoknak a városi közintézményeknek, melyeknek megvalósítása a közeljövő feladatát fogja képezni. Az összeállítás szerint a magyar városok Budapest kivételével a legközelebbi jövőben 273 millió korona értékű munkálatokat akarnak végrehajtani. Ezt a nagy összeget, összesen tán 1 millió korona kivételével, mely egy-két város községi takarékpénztárának alaptőkéje vagy tiszti nyugdíjalapja gyanánt fog szolgálni, kizárólag műszaki alkotások veszik igénybe. Így Lukács tanácsnok részletezése szerint vízvezetékre 453, csatornázásra 419, kövezésre 222, laktanyákra 213, villamosvilágításra 18*6, városrendezésre és utcaszabályozásra 13, kórházakra 11, vágóhidakra 104 millió korona fog szükségessé válni. Budapest székesfőváros egymaga további 270 millió koronás kölcsön felvételére készül. A székesfővárosnak erre a kölcsönre ugyancsak majdnem kizárólag műszaki alkotások létesítése céljából van szüksége. A gázgyárak megváltása és korszerű kiépítése, városi villamostelep létesítése, a tarthatatlan kórházviszonyok megjavítása, a polgármester lakásprogrammjának végrehajtása, nagyszabású városszabályozási munkálatok fogják a felveendő nagy kölcsön oroszlánrészét igénybe venni. A magyar városok a történelmi fejlődés kényszerítő hatása alatt sokban elmaradtak a külföldi városok mögött. A viszonyok változtak, és habár még mindig nagy küzdelmek árán, de azért mégis megvan már a lehetőség és az akarat is arra, hogy városaink a múlt mulasztásait mihamarább pótolják. Az a lázas tevékenység, melyet e célból városaink, élükön a székesfővárossal, máris kifejtenek és a jövőben remélhetőleg mind hathatósabban ki fognak fejteni, nemcsak a szorosan vett városi polgárságnak, hanem éppen a mi sajátos viszonyaink mellett az egész országnak kulturális és gazdasági fejlődését van hivatva előbbre vinni. De ez a tevékenység, mely oly nagy anyagi eszközök mozgósítását teszi szükségessé, csak akkor fog teljes sikerrel járni, ha ezeket az erőket a lehető legökonomikusabban használjuk fel és lehetőleg igyekezünk elkerülni minden olyan intézkedést, mely a lehető legjobb megoldást nem a lehető legkisebb anyagi áldozat árán biztosítja. Láttuk, hogy városaink tervbe vett intenzívebb fejlesztése mennyire össze van forrva a műszaki tevékenységgel. A városok érdeke tehát elsősorban, hogy a felelősség e nagyszabású alkotások végrehajtásáért és azoknak későbbi üzemben és jó karban tartásáért nagyrészt azokra háruljon, akiket leginkább illet, vagyis hogy a polgárság a jövőben az ügyek intézésének élére annyi egyéni felelősséggel működő műszaki erőt helyezzen, amennyit a városoknak mindinkább műszaki irányban terelődő ügyköre megkövetel. Egy modern város szervezetének egészséges fenntartása és továbbfejlesztése oly sokoldalú tevékenységet kíván, hogy e tevékenység nem szorítható sem jogi, sem műszaki, sem Városok politikája* írta : Csoknyay Károly Pápa város főjegyzője. Örömmel vettem tudomást arról, hogy a „Városok Lapja“ politikai tartalommal is bővül. Ennek keretében jobban küzdhetünk a városok érdekeiért, amelyek azonosak a nemzet gazdasági függetlenségével. Nekünk városoknak el kell vetnünk a közjogi sérelmek meddő politikáját, s követnünk kell azt az irányt, amelyet megkezdettünk. Erőink egyesítésével szolgálnunk kell a kultúrát, mely az egyenlőség és testvériséghez vezet. Legyenek a városok olyanok az állam testében, mint az égboltozaton a nap, amely fényével, jótékony melegével a nagy természetet megtermékenyíti, új életre kelti. Lövelje szerte ismeretterjesztő sugarát minden város a maga körzetéhez tartozó községre, legyen minden város útmutató, jelző oszlopa vidékének. A városok, mint a magyar kultúra s hegemónia zászlósai, az alkotmány visszaállítása óta, de különösen a legutóbb lefolyt 10—15 év alatt arra törekedtek, hogy bennük a tudomány, az ipar és kereskedelem melegágyra találjanak s ezzel kapcsolatosan fejlesszék a mezőgazdaságot. Hogy egyik-másik város nagyobb sikert ért el, annak okát a vezetőségben látom, de a pártpolitikai szolgálatok eredményének is tekinthető sok helyütt. Az igazság, az egyenlőség, a méltányosság fertőjét látom a pártpolitikában Nem szabad a városoknak egyik-másik város előnyére vagy hátrányára fejlődni csak azért, hogy a kormány politikáját szolgálja-e, vagy sem. Minden városnak meg kell önmagában találni a fejlődés kulcsát, számolni kell a helyi viszonyokkal s csak azt kell megvalósítani, aminek ott gyökere is van. De mindenekelőtt városfejlesztési politikánknak sarkköve az legyen, hogy polgárságunk egészséges, edzett, ellenálló képes legyen, mert hazánk gazdasági függetlensége ennek erejétől függ. Forgalmunk emelésére alkalmas és kiterjedt út, vasút és hajózást kell biztosítani, összes nyersterményeink ipari feldolgozásához gyártelepeket, külkereskedelmünk számára piacokat teremteni. Meg kell mozdítani a hazánkban heverő nagytőkéket iparfejlesztésre, s ha nem sikerül, úgy a külföldi pénzcsoportokat kell hazánkban gyárak alapítására felhívni. Ha a városok országgyűlési képviselői át lesznek hatva a városfejlesztési politikától, úgy Magyarország megszűnik Ausztria gyarmata lenni, s munkásaink nem keresik a boldogulás útját Amerika felé, hanem azt itthon is megtalálják. De ha csak mezőgazdaságot űzünk, elvérzünk hadjárat nélkül, mert a mezőgazdaság nem nyújthat télen munkát, így kenyeret sem. De feltéve, ha nyújthatna is, nem bírják meg terményei a munkabéreket, alacsony munkabérek mellett pedig népünknek pusztulni kell. Elvünk legyen tehát a tudomány, ipar, kereskedelem és mezőgazdaság harmonikus fejlesztése, ami a városokat naggyá, virágzóvá, hazánk lakosságát pedig boldoggá és megelégedetté teszi. 1910. január 1. kereskedelmi, sem bármely más speciális tudásnak szűk és egyoldalú keretébe. A városok sikeres vezetéséhez e speciális tudásoknak a józan ész által összetartott harmonikus együttműködése szükséges, mely a vezető állásra — tekintet nélkül a gyakorlati működés előtt szerzett speciális előtanulmányokra — mindig azokat az egyéneket állítja, akik erre tehetségüknél, jellemüknél és az élet harcaiban szerzett tapasztalataiknál fogva a legalkalmasabbak. Csakis ilyen egyének vezetése alatt fogják városaink a közeljövőben rájuk váró feladatokat úgy megoldhatni, hogy a megoldás áldásthozó legyen úgy a városokra, mint az egész országra nézve.