Városok Lapja, 1920 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1920-08-31 / 1-2. szám

A VÁROSOK LAPJA 1920. augusztus 31. tunk a tizenkettedik órához, ha az alkalmat most el­mulasztjuk s képzett tisztviselői karunkat szélnek eresztjük akkor a magyar államiság épületének nem jósolunk nagy jövőt, mert azokat a pilléreket távolítjuk el, amelyek a legértékesebbek voltak az állami élet szempontjából. A városok kongresszusa. Mikor a kongresszus utolsó állandó bizottsági ülését tartotta (1918. aug. 1-én), akkor még javában folyt a gyilkos háború. Nemsokára az állandó bizott­sági ülés után azonban a destruktív sajtó és a radikális irányzat kikezdette állami életünk pilléreit, meglazították a fegyelmet a hadseregben, bujtogattak idehaza s ezzel segítettek dicstelenül befejezni a háborút s felfordítani a rendet. Az 1918-iki ősz meghozta az operettszerű Károlyi­forradalmat, amit szeretnek a városi elem forradalmának mondani, holott a hivatalos városok teljesen távol tar­tották magukat az egész forradalomtól. Annyira nem volt részük benne, hogy még csak ülésre sem jött össze a kongresszus bizottsága, hogy ezzel is demonstrálja a Károlyi-féle uralom törvénytelenségét. Az összehívást akadályozta továbbá az is, hogy városaink nagy része ellenséges megszállás alá került s mert élt bennünk a remény, hogy azok hamarosan felszabadulnak s az ülések az összes városok bevoná­sával lesznek megtarthatók. Sajnos, arra, hogy ez a megszállás a békeszerződés megkötésével állandósíttatik is, akkor még nem mertünk gondolni sem. Hogy a Károlyi-forradalomtól a városi polgárság szine-java távol állott, az is mutatja, hogy a polgárság helyzete mind elviselhetetlenebbé lett a szociáldemok­raták előtérbe lépésével, amit azután betetőzött a proletárdiktatúra proklamálása. A proletárdiktatúra a polgári elemet meg akarta semmisíteni akkor, amikor gyűlölt mindent, ami „bourgois“ s a söpredéket, az alsó néposztályt ültette a nyakába. Ha a Károlyi-forradalom alatt a kongresszus ál­landó bizottsága tüntetőleg nem jött össze, ezt annál kevésbbé tehette a proletárdiktatúra alatt, amikor is a kongresszus helyiségét elrekvirálták, a Városok Lapját betiltották, a kongresszus igazgatóját házkutatással zak­latták. A proletárdiktatúra letörését az oláh megszállás követte. A forgalmi viszonyok ziláltsága, a közelgő nemzetgyűlési választások, a béketárgyalásokhoz eleinte fűzött reménykedések voltak az okai, hogy az állandó bizottsági ülés összehívását az elnökség késleltette. Mikor azonban már a békeszerződésen is túl estünk, az elnökség tovább nem halaszthatta az ülés össze­hívását. Folyó évi június 8-án, több mint 22 hónapi vesz­­teglés után, végre összeült az állandó bizottság. Gyász és szomorúság uralkodott a lelkeken, amikor Bódy Tivadar polgármester mélyen szántó, hazafias szép beszédével megnyitotta az ülést. „Az ország jövőjének — úgymond többek között — a munkától kérges kéz, a munkától verejtékező homlok a fundamentuma. Munka és megértés . . . Értse meg a város a falut, értse meg a falu a várost, s értse meg mindenki, aki lelkében és érzésben magyar, hogy csakis a keresztény szeretetben összetartó, egyetértő munkával tudjuk föl­építeni a romokat, tudjuk visszahódítani elvesztett javainkat, tudjuk régi nagyságába visszaállítani földara­bolt országunkat.“ Sok derék polgármester hiányzik az állandó bizott­ság soraiból, akik részint elhaltak, részint nyugalomba vonultak, részint ellenséges megszállás folytán a velünk való érintkezésben akadályozva vannak. Hiányzanak a felsőmagyarországi, az erdélyi, a délmagyarországi városaink képviselői. A 140 város közül csak 44 városunk van, 96 városunk pedig ellen­séges megszállás alatt szenved. El vannak zárva tőlünk, testvéreiktől. Idegenek, ellenségek rendelkeznek a magyar városokban; csehek, románok, szerbek akarják hasznát venni annak, amit a magyar kultúra alkotott. A békét, amit a hatalmak diktáltak, parancsszóra és ellenállhatatlan kényszer hatása alatt aláírtuk, de szívünkből az összetartozás érzését semmiféle békeokmány ki nem terülheti. Mi magyarnak és testvéreinknek tudjuk az elszakított városainkat ezután is. A kongresszus egy összekötő kapocs lesz az elszakított városaink között. Keressük velük az összeköttetést ezután is és minden törekvé­sünkkel rajta leszünk, hogy azt a magyarságot, amely elszakíttatott, a magyar nemzet számára megtartsuk. Szívünk egész részvéte, fájó sóhajunk száll felétek, magyar városok! Megvonhatják közöttünk az új állam­határokat, de az csak az ellenség térképein lesz látható, a magyar városok ezután is ide tartoznak érzésben és lélekben. A Szent István koronája helyett ott fog lebegni felettetek a magyar Géniusz, amely bátorít, erősít benne­teket, míg csak el nem jő az a pillanat, amely ismét egyesít bennünket örökre, elválaszthatatlanul. Változások az állandó bizottság tagjaiban. Elhunytak: Horváth Kálmán Selmecbányái, Muzs­­nay Béla hátszegi, Majerszky Béla nyug. nyíregyházai polgármesterek. Nyugalomba vonultak: Biró Károly szabadkai, Varjassy Lajos aradi, Saára Gyula székesfehérvári, Vajay Károly szatmárnémeti, Makray Mihály nagybányai, Gombos Lajos ceglédi, Mátéffy Ferenc szentesi, Fran­­ciscy Lajos nagyszombati és Trajánovits János erzsébet­városi polgármesterek. Jankovics Dezső egri polgármester előrehaladott korára való tekintettel lemondott az áll. biz. tagságáról. Harrer Ferenc dr., a kongresszus alelnöke székes­­fővárosi alpolgármesteri állásáról lemondván, egyúttal a szervezési szabályzat értelmében leköszönt a kon­gresszusi alelnöki tisztéről is. Az állandó bizottság elhatározta, hogy az ellenséges megszállás folytán a megjelenésben akadályozott tagok helyét annak jeléül, hogy az elkapcsolt városokat ezután is az országhoz tartozónak tartja,­­ nem tölti be. Az állandó bizottság többi üresedésben levő helyeit a következőkép töltötték be: Alelnökök lettek: a) a székesfőváros részéről Folkusházy Lajos alpolgármester; b) a t­. városok részéről Szentpáli István miskolci polgármester; c) a r. t. városok részéről Kiskos István szombat­­helyi polgármester. Az állandó bizottság tagjaiul megválasztottak: Farkas Andor sátoraljaújhelyi, Antony Béla esztergomi, Komjáthy László veszprémi, Bencs Károly nyíregyházi, Thurner Mihály soproni, Antolik Arnold szentendrei, Puky Árpád gyöngyösi, Lovich Ödön gyulai, Kún Árpád mezőtúri, Tenzlinger József pápai és Jambrits Lajos kőszegi polgármester.

Next