Városok Lapja, 1930 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1930-01-01 / 1-2. szám

A Városok Lapja alkotásaink túlnyomóan csak szervezeti és háztartási kérdésekre szorítkoztak. Itt az ideje tehát, hogy egyéb kérdések rendezését is megkezdjük. Elgondolásom szerint, minthogy az a terület, amelyet a szabályozásra váró kérdések felölelnek, igen nagy, a készülő törvénynek kerettörvény alakjában kellene megvalósulnia. Ez a kerettörvény lesz aztán hivatva arra, hogy a hazai jogforrásokban lefektetett elveket a külföldi joganyagnak a különleges magyar viszonyokra alkal­mazható rendelkezéseivel összeegyeztesse és megjelölje azokat az irányelveket, amelyeket a városok és községek szabályozásánál és fejlesztésénél követni kell, úgy azon­ban, hogy azok jövőre se szolgáljanak akadályául annak, hogy minden város és község sajátos viszonyainak megfelelően alakuljon és fejlődjék. Ennek a törvénynek azonban, amint az a külföldi államokban is bevált, nemcsak városrendezési és fejlesz­tési kérdésekkel kell foglalkoznia, hanem fel kell ölelnie az egészségügyi rendelkezéseket is, nehogy a város és község szabályozási és rendezési kérdéseivel szorosan összefüggő és elválaszthatatlan problémákat külön tör­vénnyel legyen szükséges rendezni. Az alábbiakban körvonalazom, hogy elgondolásom szerint mi mindenre kellene a kérdéses törvénynek kiter­jednie. 1. Mindenekelőtt intézkednie kellene a város és község területrendezési és szabályozási terveinek elké­szítéséről. Ehhez képest minden város és község köteles lenne térképezéséről, területének felméréséről és rendezé­séről, továbbá belsőségének szabályozásáról gondoskodni. Szabályozni kellene a törvényben az említett intézkedésekre vonatkozó hatósági eljárást is. 2. Felhatalmazná a törvény a belügyminisztert a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg egy országos építésügyi szabályrendelet kidolgozására, amely útmutatásul szolgálna a városoknak és községeknek építési szabályrendeleteik megalkotásánál. 3. Rendezné a törvény a szabályozási és beépítési terv megvalósítása végett szükséges kisajátítások ügyét és rendszeresítené a hatósági telekrendezési (telek­átalakítási), valamint a határszabályozási eljárást. 4. Felhatalmazást, esetleg utasításokat adna a városoknak és községeknek az utcaburkolás és járda­építés, esetleg más közművek költségeinek fedezése céljából megfelelő járulékok kivetésére. 5. Egységesen állapítaná meg a törvény az építési ügyekben illetékes hatóságokat. 6. Rendelkezést tartalmazna a törvény az épít­kezések hatósági ellenőrzésére. 7. Felhatalmazná a kormányt arra, hogy — porosz­­országi minta szerint — a statikai (szilárdságszámítási) hivatalt és a jogosított statikusok intézményét szervezze. Megjegyzem, hogy az építtetők által fizetendő vizsgálati díjak a hivatal egyébként sem jelentékeny költségeit előreláthatólag bőven fedeznék. Ezekben körvonalaztam röviden a tervezett tör­vény anyagát és a törekvésnek arra kell irányulnia, hogy az alkotandó törvény a város- és községfejlesztés ma már tudományszámba menő és jól kifejlesztett elveit a mi különleges viszonyainkkal összhangba hozza. Meg vagyok győződve róla, hogy az ilyen értelmű törvényt az érdekeltek és az ország közönsége egyaránt megelégedéssel fogja üdvözölni és hogy annak hasznos eredményei már nemsokára mutatkozni fognak. 1930. január 1. Az önkormányzat és a magyar városok. Irta: Sipőcz Jenő dr., Budapest székesfőváros polgármestere, a Magyar Városok Orsz. Kongresszusának elnöke. A közigazgatási reformjavaslatok tárgyalása alatt és azóta is — főként a tárgyalás alatt álló fővárosi törvényjavaslattal kapcsolatban — igen sok szó esett az önkormányzat mibenlétéről és az önkormányzatot fenyegető veszélyekről. Nem lesz tehát felesleges, ha röviden foglalkozunk a kérdéssel s őszinte örömmel teszek eleget a Városok Lapja azon megtisztelő kérel­mének, hogy jubiláns számában e tárgyra vonatkozó gondolataimat kifejtsem. Hazánkban, amely jogos büszkeséggel mutathat reá arra, hogy Nagybritannia után a világ legrégibb alkotmányával rendelkezik, a helyi önkormányzat nagy múltra tekinthet vissza. Egyrészről az ősi, nemesi vár­megyék, másrészről pedig a többnyire idegen bevándorlók által alapított, de az elmúlt évszázadok során teljesen magyarrá változott városok igen korán kifejlesztették a vármegyei nemességben, illetve a városi polgárságban az összetartozásnak, a közös hagyományoknak és közös érdekeknek azt a kapcsolatát, amely nélkül a testületi szellem és az önkormányzat nem képzelhető el. Vármegyéink és városaink virágzó önkormányzati életet éltek már a nemzeti királyok idejében és különösen nagy jelentőségre emelkedett a helyi önkormányzat az idegen házból származó királyaink korában, amikor a gyakori abszolút kormányzati kísérletezésekkel szemben őrei voltak a magyar alkotmánynak, a magyar nyelvnek és a magyar szellemnek. S megmaradt ez a hivatása a magyar önkormányzatnak azután is, amikor a 48-as idők nagy átalakulása után a nemzet minden tagja egyenlő jogokkal és kötelességekkel felruházva, belépett a nemzeti élet közösségébe. A kiegyezés lényegesen enyhítette a nemzet és a korona közötti összeütközés veszélyét, de virtualiter még mindig fennállott egy ilyen lehetőség és éppen ezért szenve­dett hajótörést több olyan kísérlet kormányaink részéről, mely az önkormányzat hatáskörét csorbítani akarta.

Next