Városok Lapja, 1931 (26. évfolyam, 1-27. szám)

1931-01-01 / 1. szám

BUDAPEST, IV., IRÁNYI UTCA 27. TELEFON : ALT. 83.1­98. SZÁM LAPUNK EGYELŐRE KÉTHETENKÉNT JELENIK MEG EGY ÉVI ELŐFIZETÉSI ÁR 48 PENGŐ Budapest, 1931. január 1. A VÁROSOK ÉS A VÁROSIAS JELLEGŰ KÖZSÉGEK KÖZLÖNYE. — A MAGYAR VÁROSOK ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK ÉS A VÁROSI ÉS KÖZSÉGI MÉRNÖKÖK ORSZ. SZÖVETSÉGÉJJEK HIVATALOS LAPJA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: CIKKEINK CSAKIS LAPUNKNAK, MINT FORRÁSNAK A MEGNEVEZÉSÉVEL VEHETŐK ÁT Visszapillantás a Városok Kongresszusának az alapítására. A rendezett tanácsú városok Várhidy L­ajosnak, Zalaegerszeg r. t. város akkori polgármesterének kezdeményezésére 1904 május 14- én Budapesten tartott kongresszusukon elhatározták a rendezett tanácsú városok szövetségének a megalakítását. A törvényhatósági városok Zechmeister Károly, győri polgármester kezdeményezésére már ezt megelőzőleg is tartottak úgynevezett polgármesteri értekezletet, amelyre először Győrött, a következő évben Debrecenben jöttek össze. Miután ezeken az értekezleteken mindig annak a városnak a polgármestere jelöltetett ki az értekezlet elnökéül, ahol az értekezletet tartották, ezért 1904-ben Kovács József debreceni polgármester volt egy év tartamára a törvényhatósági városok polgármesteri értekezletének az elnöke. Várhidy Lajos zalaegerszegi polgármester tehát Kovács József debreceni polgármesterhez, mint a törvényhatósági városok értekezletének akkori elnökéhez fordult, hogy nem tartaná-e kívánatosnak, hogy úgy a rendezett tanácsú, mint a törvényhatósági városok egy közös szervezetbe tömörüljenek. Debrecen akkori polgármestere és ez jellemző­en ezt az együttműködést a városok közötti rangkülönbség miatt ellenezte s igy 1904-ben a rendezett tanácsú városok ezért határozták el csak a r.­t. és nem az összes városok szövetségének a megalakítását. A törvényhatósági városok polgármestereinek Pozsonyban 1906-ik évben tartott értekezletén Wennes Jenő győri polgármester már felvetette az egyesülés gondolatát, a rendezett tanácsú városok pedig 1906-ban Budapesten tartott értekezletükből átiratot intéz­tek a törvényhatósági városi polgármesteri értekezlethez az egyesülés érdekében. A törvényhatósági városoknak 1907 szeptember 15- én Pécsett tartott értekezletén Szvacsina Géza, Kolozsvár polgármestere indítványozta is, hogy a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok polgármesterei és országgyűlési képviselői bevonásával tartassék a főváros polgármesterének elnöklésével háromévenként kongresszus Budapesten, melyen a városok közös érdekeiről tanács­kozzanak. A pécsi értekezlet az indítványt elfogadta és ily értelem­ben megkereste a székesfővárost, valamint az összes városokat. Egyúttal a határozat végrehajtása és a szükséges tárgyalások lefolytatása végett az elnökségen kívül Szvacsina Géza kolozsvári és Rimler Károly nagyváradi polgármestert küldötték ki. Az 1907 szeptember 16-án Esztergomban tartott »rendezett tanácsú városok értekezlete«, amellyel ez a határozat telefonon Pécsről nyomban közöltetett, ezt a határozatot örömmel tudo­másul vette. A pécsi határozat ugyancsak közöltetett Budapest székes­­főváros közönségével s ennek akkori polgármesterével, Bárczy Istvánnal, hogy a közös értekezlet elnökségét vállalni szíveskedjék. Bárczy csakhamar egy szűkebb körű értekezletet hívott össze, amelyen megbeszélték a Magyar Városok Orsz. Kon­gresszusának a megalakítását. A székesfőváros a megkeresésnek eleget tett és 1908 december 2-án és folytatva tartott közgyűlésében hozott 271.941/1908. sz. alatt elhatározta, hogy 1909-ben kongresszusra hívja meg az összes városokat. A Magyar Városok Országos Kongresszusának a meg­alakítását a városoknak 1909-ik évi május hó 21. és 22-én tartott egyetemes ülése határozta el s ugyancsak ez az egyetemes ülés állapította meg a kongresszus szervezési szabályzatát, amely az 1912-ik évben tartott második és az 1917-ben tartott harmadik rendes egyetemes ülésen némileg módosíttatott ugyan, azonban egyébként érvényben van ez időszerint is. Az első egyetemes ülés határozata alapján a szervezési szabályzat megküldésével a Kongresszus elnöksége megkereste az összes magyar városok közönségét, hogy a Magyar Városok Országos Kongresszusába rendes tagul lépjen be, így tehát minden város közönsége közgyűlési határozattal lépett be Kongresszusunkba rendes tagul. Kongresszusunk szervezete tehát az 1929. évben múlt 20 esztendős, gyökere és keletkezése azonban visszanyúlik a törvény­­hatósági és a rendezett tanácsú városoknak több mint 25 évvel ezelőtt megindult mozgalmaira. Kongresszusunkat Nagymagyar­­ország összes városai alkották meg, ez tehát, mint az összes magyar városoknak egy értékes szervezete, már csak tradícióból is fenntartandó mindaddig, míg ebben a szervezetben az integer Magyarország összes városai ismét folytathatják közös munkájukat. Lehet, hogy az idők folyamán s a változott viszonyok miatt ennek belső össze­tételében bizonyos változtatás szükséges, ami elevenebbé s a vál­tozott viszonyokhoz alkalmasabbá tenné, azonban elhárítandó minden olyan törekvés, ami ennek a szükséges és patinás szervezet­nek a megbontására vezetne. * Kongresszusunk működését nagyban korlátozta a város­ellenes irányzat. A városoknak sokat kellett hadakozniok a vár­megyék omnipotenciájával; ez különösen a rendezett tanácsú városoknál volt tapasztalható, amelyek vármegyei felügyelet és ellenőrzés alatt állanak ; sokat kellett hadakozniok a kormányok városellenes politikája miatt is, mert mindig a vármegyéket dédelgették. A proletárdiktatúra után némelyek valósággal mester­ségesen szították az ellenszenvet Budapest székesfőváros és a váro­sokkal szemben. Újabban a vármegyék mellett a falu dédelgetése került előtérbe. Legújabban a falusiaknak a városokba tódulása miatt észlelünk városellenes hangulatot, mintha bizony ennek a városok lennének az okai. De folytonos a küzdelem és a védekezés a kormány városellenes politikája miatt is. Ez nyilvánul meg az 1927 : V. törvénycikkben (az önkormányzatok hatályosabb ellenőrzése), a rendőrségi hozzájárulás kivetésében és az 1929. évi XXX. tör­vénycikkben is. De nemcsak kifelé kell védekeznünk, hanem befelé is a Kongresszus egységét megbontani akaró törekvések miatt. Ilyen például a szegedi tisztviselői külön szervezkedés kísérlete és leg­utóbb a tiszai városok mozgalma. Mindezekhez hozzájárul, hogy a városok részéről a városok egyetemes érdeke iránt nincs meg a kellő érték. Ez a közöny és érdeklődéshiány azonban nemcsak a városoknak, illetve a városok vezetőinek az egyetemes városi ügyek iránt való érzéketlenségében keresendő, hanem ez egy országos jelenség. A tiszai városok kulturális mozgalma is oly jelenség, ami megvilágítást kíván. E mozgalom Nyíregyházáról indult el, olyformán, hogy Bencs Kálmán nyíregyházi polgármester felkereste Magosi György akkori debreceni polgármestert és megállapodott vele, hogy hangversenyek stb. rendezése végett, különösen pedig a Budapesten szereplő zenei kiválóságoknak az ő vidékükön való szerepeltet­tetése végett álljanak össze a közeli vidék városaink ittjbe A mozgalomba később bevonták Miskolc városát is, majd azokat­­ a városokat, amelyek a szegedi és debreceni egyetemek felé gravi­­tálnak. Ez már akkor történt, amikor Klebelsberg kultuszminiszter az egyetemi városrész elhelyezése tekintetében a fővárossal nem tudott megegyezni. Minél jobban erősödött ez a mozgalom, annál

Next