Városok Lapja, 1931 (26. évfolyam, 1-27. szám)

1931-01-01 / 1. szám

A Városok Lapja 1931. január 1 jórészt csak ott látunk, ahol ez nagyobbrészt állami támogatásból végezhető (például a szegedi, pécsi és debreceni egyetemi stb. építkezésekkel kapcsolatosan.) Városfejlesztést — bár kisebb mérvűt — találhatunk még a túlnyomórészt iparos és kereskedő lakosságú városokban is, de a mezőgazdasági lakosságú városokra ez a mai körülmények között úgyszólván lehetetlen. A városok bevételi forrásait képező kereseti, fogyasztási adók és forgalmiadórészesedés a lakosság számához képest is aránytalanul kevesebb bevételt jelentenek a mezőgazdasági lakos­ságú­ városban, mint egy ipari és kereskedő jellegű városban, minthogy az előbbieknél a nagy kereseti és forgalmi adóalanyok legtöbbször hiányoznak és a fogyasztási adó sem számottevő, mert a lakosság saját mezőgazdasági termelvényeit (húst, bort stb.) fogyasztja. Ezzel szemben a nagy területen elszórt tanyákon lakó népesség igazgatási és kulturális kiadásai sokkal többet emész­tenek fel, mint a belterületen sűrűn elhelyezkedett lakosságé. Mindezen szempontok figyelembevétele mellett a városok fejlődésének biztosítása szempontjából legsürgősebb és legfonto­sabb törvényhozási feladatnak tartom egy olyan városi törvény megalkotását, mely a fentebb csak nagy vonalakban részletezett nehézségek eloszlatása mellett nemcsak a városok fennmaradását, hanem a városias jelleg fejlődését is biztosítani alkalmas. Ezt részint a bizonytalan és különösen a kis egzisztenciáktól sokszor nehezen behajtható kereseti adó helyett más, biztosabb adónem (például házadó) átengedésével, a kedvezőtlen viszonyok között levő városok állami támogatásával, az állami terheknek — mint az állami rendőrség és állami iskolák fenntartása - a városokról levételével, a községi közmunkák pénzben való meg­váltásának engedélyezésével, valamint az ebadóbevételeknek a megyei városoknál való meghagyásával vélem elősegíthetőnek. A városi közigazgatás egyszerűbbé és ennek folytán olcsóbbá tételét az alsóbb hatóságok elsőfokú hatósági jogkörének kiterjesz­tésével találnám előmozdíthatónak. Nehezen magyarázható ugyanis például, hogy a megyei város polgármestere, mint elsőfokú iparhatóság sokszor bonyolult és nagyjelentőségű iparhatósági telepengedélyek kiadására jogo­sítva van, de már — mondjuk — egy könyöradománygyűjtési engedély kiállítása végett az alispánhoz kell fordulnia. Az olcsóbbá tételt nagyban szolgálná a városoknak a postai díjátalányozás körébe való bevonása mégpedig a telefonhasználati díjak tekintetében is, minthogy a telefondíjak felemelése éppen ennek a gyors és jó elintézési módot nyújtó eszköznek a használatát teszi a tisztviselők részére lehetetlenné. Mindezeket természetesen a megyei városok helyzetére vonatkozólag mondhatom és csupán az egyéni véleményem, hogy ezeket az eszközöket és módokat a városok haladására célravezetőnek tartom. Antalffy Sándor kalocsai polgármester, ad 1. Városfejlesztés szempontjából sürgős szükség volna az, hogy a kormány által rég beígért törvény, mely a városok és községek háztartásának rendezésével kíván foglalkozni, mielőbb megalkottassék és pedig olyan tartalommal, hogy a városok jöve­delme biztosabb alapon álljon, mint ma. Míg ez a törvényes intézkedés meg nincs, addig a városok terhes függőkölcsönének hosszabb lejáratú kölcsönökre való át­változtatása volna szükséges kormányhatósági segítséggel. ad 2. Leggyökeresebb segítség volna a városokra, ha az állami feladatok (anyakönyvezés, adóbehajtás stb.) munka­köréből elvonatnának. A 41.357/1930. B. M. számú rendelet szabályozza legutóbb a városi közigazgatás ügymenetét. Erre vonatkozólag észrevételeim a következők : ad. 1. Elkerülhetetlen, hogy vidéken a község (város) lakossága azon ügyben, amelyeknél akár hatósági, akár rendőri, vagy bírói jogsegélyt óhajt igénybe venni, az elöljárósághoz (városi helyhatósághoz) ne forduljon előzetes tanácsot kérni. Őszintén tárja fel esetét, bizalma itt teljes ; itt érdektelen tiszt­viselőtől elfogulatlan választ nyer. Az ügyvédi tanács, — elte­kintve a díjazástól, — egyoldalú s mert ez kereseti lehetőséget helyezhet kilátásba, nem mindenkor a való igazat tartalmazza, a tennivalók irányításában szerepet játszik a fél, vagy ellenfél vagyoni helyzete. Az ügyvéd ügyének végeztével nem érintkezik többet felével, míg az autonómia tisztviselője magánéletében is kénytelen foglalkozni a lakossággal, ennek gondolatát, felfogását kell hogy irányítsa. Nem egy rendelkezését a felsőbb hatóságnak éppen magánérintkezése útján juttatja érvényre; de, hogy férkőzzön a nép lelkéhez, ha hivatalának ajtaja a hozzáfordulók előtt zárva van, amikor a lakosság közeledik a tisztviselőhöz s ettől vár segítséget. Kisebb lakosszámú helységben az előadó képvisel esetleg egy ügyosztályt a mellé beosztott segédmunkással. Ügyosztály­vezetőfőnök és előadó egy személyben, mert a kimondott főnöki teendőket (általános főnöki teendőket), az irányítást a polgár­­mester, (vezető jegyző) látja el minden téren, éppen az egyöntetű intézkedés érdekében. A központi hatóságok hivatalokat irányí­tanak s fegyelmezett tisztviselőkkel érintkeznek, míg a legalsóbb hatóság az eleven élet számtalan esetét sorozza a szabályok korlátai közé : egy helységben az eseteket csak egy kéz terelgetheti egy­öntetűen. Éppen az ügy gyors, de érdemleges elbírálása kívánja meg, hogy az előadó személyesen érintkezzen a féllel. A beadvány esetleges hiányaira, az elintézés közben észrevett, vagy előállott pótlásokra felet — saját érdekében — figyelmeztesse, nehogy a rendelkezésre álló adatok alapján ridegen el kelljen utasítani olyan (egyébként jogos kérelmet), melynél a szükséges igazolások feltárása a törvény nem tudásán (vagy az előre nem láthatáson) múlott; a felvilágosításra kijelölt tisztviselő csupán általános, de egyéni véleményét mondhatja és nem mélyedhet el a szakreferens (mérnök, orvos, ügyész) által mérlegelhető adatok bírálásában, az eljárás alatt esetleg felmerülendő tényeket előre nem láthatja : megtörténik, hogy az általa adott kedvező értesítés után a tőle függetlenül dolgozó előadó ellenkező intézkedést tesz, pedig az érdekelt fél a vett kedvező értesítés után már befektetést is tesz, mert az ügyét a legjobb stádiumban levőnek véli. A felvilágosító tisztviselő ügyenkénti érintkezése az előadókkal kiértesítés esetén , éppen a rendelet intenciójának ellenkezőjére vezetne. Felesleges háborgatástól a tisztviselő saját érdekében védekezik, a rendelkezés tiltó parancsa az előadó tisztviselő köz­vetlen érintkezési lehetőségét is elveti nem egyszer a felek, leg­többször a végrehajtandó, de büntető szankcióval el nem látott rendelkezések rovására, mert egy elzárt, megközelíthetetlen hiva­talnok egyéni súlyával sohasem fog hatást elérni a lakosságnál, bármily magas állású legyen az, idegennek nézi. Szóbeli kérelemről az előadó által felvett jegyzőkönyv nem­csak, hogy hűen tükrözi vissza a fél előterjesztését, de az előadó által feltett kérdésre mindjárt a jegyzőkönyv szövegében válaszol is az, e jegyzőkönyv tiszta képet nyújt, világos szövegével pótlásra nem szorul és azonnali intézkedésre alapul szolgál. Megtörténik, hogy aznap létezik olyan szóbeli bejelentés, amelyiken az előadó ugyanazon ügyben intézkedik ; mennyivel más lehet az intézkedés milyensége, ha a szóbeli bejelentést az előadó előbb tudta volna s nem a más által jegyzett, kezelés után jut a jegyző­könyv hozzá. Sérelmesnek tartom a fellebbezési jelleggel bíró szóbeli előterjesztés jegyzőkönyvbe foglalásának eltiltását a szegénysorsú ügyfél érdekében, mert igazsága tudatában, de szegénysége miatt nem kereshet jogsegélyt olyan esetben, amikor az alsóbb fokú hatóság véghatározata, vagy ítélete tévedésen, elnézésen, nyugszik, vagy az érdekelt később jut bizonyító adat birtokába ; az eljárt hatóság már nem változtathat, a felsőbb fokon ügye már kedvezően lesz elintézve. Nem egyszer megtörténik, hogy ügyvéd nem is vállalja el a jogkereső ügyének képviseletét, mert az kicsinek, jelentéktelennek látszik az ő szemében, Így pl. a társadalombiz­tosítási ügy, ahol nagy­­­ban sok utánjárással kapja meg a segélyre szorult járadékát, hivatalom átlag havonként 1—2 esetben intézte el addig eredményesen a hozzám fordulók ügyét, nem egyszer a munkásbiztosítási bíróság igénybevételével. Szerény véleményem szerint jelentésem első pontja alattiak hatályon kívül helyezendők volnának, illetve úgy módosíttatnék, hogy a­z­aj a főnök (polgármester, vezető jegyző) által kijelölt előadók (ügyosztályvezetők, jegyző, al-, segédjegyző) a napnak meghatározott idejében fogadhatnak feleket, azoknak felvilágosí­tással szolgálnak, míg értesítéseket a segédhivatalok adnak ki; b) bármely községi (városi) hivatal tisztviselője jegyző­könyvbe foglalhat szóbeli kérelmet (panaszt stb.) akkor is, ha az felebbezés jellegével bír. Más hatóság intézkedése ellen is lehet a helyhatóságnál jegyzőkönyvet felvenni éspedig azon ügyosztály­nál, amelyikhez az ügy tárgya vagy hasonló tárgyú ügyek tar­toznak. ad. 2. A név- és tárgymutatónak mutatólappal való kezelése kevésbé eredményes, mert az iktatóba jegyzett tárgy nem foglalja magában mindig az összes vezérszókat, több vezérszóra való átírás pedig munkatöbbletet okoz, ami nem arányos a célszerű­séggel. Megnehezíti a mutatókönyv vezetését az 5500/1929. M. E. rendelet 28. §-ának B) pontja, mert például egy városrésznek érdekében előterjesztett s házról-házra jártan mindenkivel (100—200 sőt több emberrel) aláírt kérvényt vissza kell tartani az iktató­hivatalban, hogy minden aláíró nevén — a rendes napi mutatózás mellett — indi­álva legyen, ami viszont az elintézés gyorsaságának rovására lesz. Ezt, bár a 126.000/1902. B. M. rendelet 14. §-a is ugyanígy előírja, a gyakorlati életben sehol sem alkalmazták, de nem is észrevételezte a felettes hatóság sem. Az előadói munkakönyv nem felel meg azoknak a kívánal­maknak, amit eddig és most is kellene szolgáltatnia. Ma csak arra való, hogy a felettes hatóság, megállapítsa áttekintően az előadó munkálkodását. Nem igazolja az ügyirat hollétét s elveszése esetén nyomra nem vezethet. Bár bejegyzi az előadó az ügyirat átvételének napját, az elintézés megtörténtét, de nem igazolja ennek valódiságát, ha a segédhivatalban az iktatón való keresztül­­vezetés előtt elkallódik az. És, ha az előadó más osztályhoz teszi át az ügyiratot s az iktató nem vezeti véletlenségből keresztül az iktatón , az ügyirat feltalálható nem lesz, de még csak be sem

Next