Városok Lapja, 1934 (29. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-01 / 1. szám

e. ^ XXIX. évfolyam­i 1. szám VÁROSPOLITIKAI HETILAP i'esze­rk­eszTö r ^ Jjjk^VARHIDV ív A) OS J A VÁROSOK ÉS A VÁROSIAS JELLEGŰ KÖZSÉGEK KÖZLÖNYE. — A MAGYAR VÁROSOK ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK ÉS A VÁROSI ÉS KÖZSÉGI MÉRNÖKÖK ORSZ. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL , BUDAPEST, IV., IRÁNYI­ UTCA 27. TELEFON : AUT. 833 98. SZÁM LAPUNK EGYELŐRE MINDEN HÓ 1. ÉS 15. NAPJÁN JELENIK MEG Budapest, 1934. január 1. AZ ELŐFIZETÉS ÖSSZEGE EGY ÉVRE 48 A. PENGŐ PTK. CSEKKSZ.: 10269. CIKKEINK CSAKIS LAPUNKNAK, MINT FORRÁSNAK A MEGNEVEZÉSÉVEL VEHETŐK ÁT A városvezetés kálváriája. Az évforduló alkalmából hol a múltba száll emléke­zetünk, hol a jövőbe szegezzük tekintetünket. Ez idő­­szerint egyik kép sem vigasztaló. Bármerre szemlélő­dünk azonban a bizonytalanság köde lepi el az egész láthatárt, úgy a politikában, mint a közgazdasági és pénzügyi téren egyaránt. Mi, akik a városi élet szemlélői és krónikásai vagyunk, csodálattal kell, hogy elteljünk afelett az óriási teljesítmény felett, amelyet városaink a mai körülmények között végeztek s amelynek köszönhető, hogy még ennyire is megúszták a gazdasági válságot. A városi közigazgatás rendkívüli fogékonyságára és szívósságára vall, hogy városaink az adott nehéz körül­mények közepett még képesek háztartási egyensúlyukat úgy-ahogy fentartani. A városvezetés, — bár mindig is az volt — de ma különösen terhes és idegölő feladat. Nincs, ami a város­­fejlesztés tervét, ideáját táplálja, fűtse; arra irányul az egész erőkifejtés, hogy fel ne boruljon a szekér, amelyet rábíztak s amelyet folytonos veszedelmek, izgal­mak között kell vezetni. Elmaradnak a bevételek, amikre biztosan számítottak, nincs hitel, folytonosan kellemetlen meglepetések állanak elő. Nem jut a lefara­gott büdzséből a legnemesebb célra sem, vagy nem jut annyi, mint amennyi kellene. A költségvetés, amit egy évvel előbb állítanak össze, az év folyamán felborul. Többször mondottuk már, hogy a város élete nem tűri a stagnálást. Folyton és folyton előre kell törnie, mert a megállás már haldoklás, sőt a halál. Mindezeknek a harcoknak a középpontjában a polgármester áll, az ő vezérkarával. Valamikor a polgár­­mesteri állás az alkotó lélek számára a legszebb, a leg­ideálisabb állás volt. Ebben az állásban nem lehet a »simli« szerint eljárni, nem lehet blanketta-munkát végezni. A polgármester teendőit nem lehet előre meg­szabni, mert elhatározása a mindenkori körülmé­nyek szerint adódik. A polgármester nem aktaintéző, ő az életet, egy város életét intézi és irányítja. Neki sokszor évekkel, de nem ritkán évtizedekkel előre kell látni, előre kell dolgozni, terveket szőni és célokat kitűzni. De hogyan lehet ma a messze jövőbe tervezni?! Amit a törvények és egyéb jogszabályok előírnak, az nem érdemi része a polgármester feladatainak. Az a fontos, ami nincs előírva, amit minden polgármester a maga tehetsége, előrelátása, szorgalma és találékony­sága szerint intéz. A polgármesternek nagyon sok­oldalúnak kell lennie ; ha valamelyik reszortban még nincs eléggé tájékozódva, akkor nekifekszik, meg­tanulja. A törvény szerint a polgármester a város reprezen­tánsa. De ezt nem csak úgy kell érteni, hogy a város nevében megjelenik itt-ott ünnepségeken s a város nevében beszédeket tart. A polgármester a város szíve, agya, lelke. Mindent, ami a várost érintheti, jót, rosszat, a polgármester él keresztül. A jó, a kedvező esemény elsősorban a polgármesterben kelt örömöt; a szerencsét­lenség, a baj elsősorban a polgármestert találja szíven. Örül, vagy bánkódik, aszerint, hogy a várost szerencse, vagy baj éri-e. A polgármester nem egy ember szeszélyétől, tetszésétől függ, mint a legtöbb állami hivatalnok. A polgármester és vele együtt a városi tisztikar egy sok­fejű hidrával áll szemben, a nagyközönséggel, a tb. bizottsággal, a képviselőtestülettel, amely minden lépését röntgenszerű vizsgálat alá veszi. A polgármester sze­mélye az, akit mindenért felelőssé tesznek. Neki kell a tojástáncot járni a politikai pártok, a világnéz­eti különbségek, az egyéni és közérdek kereszteződései között. Ha az egyik oldalra áll, akkor támadja a másik. Ha meghunyászkodik, elfordulnak tőle a gerincesek ; ha keménynek mutatkozik, akkor sok ellenséget szerez magának, akik vesztére törnek. Ami áll a polgármesterre, ugyanaz áll reszortok szerint a város minden egyes tisztviselőjére. Sokan még mindig azt hiszik, hogy a városi tiszt­viselők fekhelye rózsákkal van behintve, holott ezek a rózsák időközben tövisekké változtak. Mindezt azért hozzuk fel, mert értesülésünk szerint a takarékosság lobogója alatt újból támadást intéznek annak a kis pótilletménynek a megszüntetésére, amit a nagy le­faragás lázában még meghagytak. Az összehasonlítás egyéb közszolgálati ágazattal, kétségtelenné teszi, hogy a pótilletmény nélkül a városi tisztviselők hátrányosabb helyzetben vannak, mint a megyei, vagy állami tiszt­viselők és éppen ezért jogos a városi tisztviselőknek az a követelése, hogy a helyzetük tisztázásra szorul. Ha nem adnak többet a különleges szolgálataikért, legalább kevesebbet se adjanak, mint a megyei, vagy az állami szolgálatban. Várhidy Lajos.

Next