Városok Lapja, 1935 (30. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-01 / 1-2. szám
4 Városok Lapja 1935. január 1. új tagok a fiatalságból adódnak. Szükség van a fiatal erőkre. Új generációt kell nevelni, hogy beletanuljanak a városigazgatás nem könnyű mesterségébe és igazi, gerinces polgárokká nevelődjenek. Egyébként a városi parlament arculata nem igen változott. A réginek volt női tagja is. A mostaninak nincs. Nem is a nőnek való foglalkozás ez. A női hivatás szebb és magasztosabb téren mozoghat. Örömmel kell megállapítanunk, hogy a képviselőtestület összetétele alkalmas arra, hogy feladatának megfeleljen.* Az alakulóülés ünnepi külsőséget mutatott. Tele a közgyűlési terem. A főispán, alispán, megyebiztos, a városi elöljáróság a szép kerekasztalt üli körül. Lezajlanak a formaságok. A megyebiztos egy írógépen teleírt füzetet szorongat kezében. Közel kétéves munkájának eredményéről számol be tömören és világosan. Eredményesen dolgozott. A város háztartása rendbejött. A közel másfélmilliós adósság egymillió alá került. Tehát ötszázezer pengővel az adósság kevesebb lett. Nagy eredmény ez. Még két-három évig maradhatott volna a helyén, talán leolvadt volna a város adóssága egészen. Üdvözlőbeszédek hangzanak el. Igazán szépek, tartalmasak. Tele bizakodással és hálával. A főispán szavai után az arcokon megelégedés ül. Taps és éljen bőven kijut minden szereplőnek. A képviselőtestület installációja jól sikerült. Adja Isten, hogy további munkája is jól sikerüljön.* Sok tapasztalatot és tanulságot kell leszűrni a múltból. Okulni és tanulni kell belőle, de mindig úgy, hogy a város és közönsége lássa hasznát. Egy bizonyos, nem volt szükség a város felett a lélekharangot meghúzni, mert ez a város nem volt komoly beteg. Egy kis láza volt. Amolyan járványos gazdasági láz. Csak a sok kuruzsló diagnózisa kürtölte beteggé. Ha igazán beteg lett volna, nem lehetett volna meggyógyítani. Akinek szervi baja van, az meghal, ha még olyan tudós állja is körül betegágyát. Csodák nem adódnak olyan könnyen. Két év alatt ötszázezer pengőt megfizetni csak egy egészséges szervezetű közület tud. Igaz, ebből százhetvenezer pengő úgynevezett államsegély, mely a felsőbbségek jóakaratú támogatásából született meg, a pénzügyminisztériumi forgalmiadó segítőalapból, melyhez, mint városi alaphoz, a kőszegi adófizető polgár is hozzájárul. * Részletkérdésekre ezúttal nem térünk ki az egyébként terjedelmes és gondosan megszerkesztett megyebiztosi beszámolóból. Egyik pontjával azonban módjában lesz különösen foglalkozni a város közgyűlésének. Ez a pont a még hátralékos kölcsönök mikénti visszafizetése. A megyebiztosi elaborátum tíz év alatt tervezi a közel egymillió pengős városi adósság visszafizetését és már az 1935. évi városi költségvetésben kamat és tőketörlesztés fejében 150.000 pengő körül állít be, vagyis a hitelügyre fordított összeg a kiadások 38%-át teszi ki. Ekkora százalékot egyetlen magyar város sem fizet, pedig az 55 magyar város mindegyikének van jócskán adóssága. Vannak városok, melyeknek aránylag sokkal több az adóssága, mint Kőszegnek, de ezen városok legtöbbje ezideig még talán meg sem kísérelte adóssága mikénti rendezését. Tudjuk, hogy a külföldi ú. n. Speyer-kölcsönök tőketörlesztése a kormány beavatkozása folytán teljesen szünetel, sőt több város még a kamatokat sem tudja fizetni. Vannak városaink, melyek csak 2—3%-ot fizetnek évenként tőketörlesztés címén. Érdekes, hogy Kőszegen a városi közterhek fejkvótája 28 pengő, Szombathelyen 29, Újpesten 37. Vannak városaink, ahol ez 12—13 pengő, pedig ezen városokban is elég nagy a pótadó. Átlagosan a kiadások 8—10%-a között mozog a tőketörlesztések visszatérítése. Szombathelynek több mint 6 millió pengő adóssága van és jövő évi költségvetésében 26% a tőke és kamattérítés. Kiskunfélegyháza, melynek 150% a pótadója s melynek pénzügyeit miniszteri ellenőr ellenőrzi és összadóssága négymillión felül van, 18%-ot fordít a tőke és kamatmegtérítésre. Makónak, melynek élén ugyancsak pénzügyi ellenőr áll és 128%-os pótadóval dolgozik, kétmillió pengő adósságára a kiadásokból 20%-ot fordít. A mai nehéz gazdasági helyzet nem teszi lehetővé, hogy az adózó polgár áldozatkészségét teljesen kimerítsük. Egyszerűen nem bírja ezt el. Azok az értékes intézmények, melyek Kőszegen az utóbbi időben létesültek, nem csupán a jelennek szólnak, hanem azok előnyeit a messze jövő nemzedéke is élvezni fogja. Fizessen hozzá tehát az is, mert talán éppen a jövő generáció fogja annak nagyobb anyagi előnyeit élvezni. Legalább 20—25 évre kellene elosztani a függő adósságok visszafizetését, ha hosszúlejáratú kölcsön időközben nem volna szerezhető. Kőszeg város villamosüzeme 90.000 pengő segítséggel járul hozzá, a jövő évben, a városi háztartáshoz. Ebből az összegből kellene kihasítani egy jelentékeny részt az adósságok törlesztésére és lehetővé kellene tenni a pótadónak 75%-ról legalább 55—60%-ra való leszállítását. Természetesen, egy hosszúlejáratú kölcsön megszerzése esetén, még kedvezőbben alakulhatna a helyzet. * Van Kőszegnek még egy elintézetlen ügye. Ez a tanítóképző. A kultuszkormány néhai minisztere, gróf Klebelsberg Kunó, annak idején 250.000 pengőt ígért írásban a városnak a tanítóképző létesítéséhez. A város ezideig, ebből a pénzből, semmit sem kapott. Pedig a tanítóképző áll és hála Isten virul is. Ki kell szorgalmazni mindenáron ezt a beígért támogatást, mellyel a város adóssága jelentékenyen lecsökkenne. Ezt a kérdést napirenden kell tartani a megoldásig.