Városok Lapja, 1935 (30. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-01 / 1-2. szám

4 Városok Lapja 1935. január 1. új tagok a fiatalságból adódnak. Szükség van a fiatal erőkre. Új generációt kell nevelni, hogy beletanuljanak a városigazgatás nem könnyű mesterségébe és igazi, gerinces polgárokká nevelődjenek. Egyébként a városi parlament arculata nem igen változott. A réginek volt női tagja is. A mostaninak nincs. Nem is a nőnek való foglalkozás ez. A női hivatás szebb és magasztosabb téren mozoghat. Örömmel kell megállapítanunk, hogy a képviselőtestület össze­tétele alkalmas arra, hogy feladatának meg­feleljen.* Az alakulóülés ünnepi külsőséget mutatott. Tele a közgyűlési terem. A főispán, alispán, megyebiztos, a városi elöljáróság a szép kerek­asztalt üli körül. Lezajlanak a formaságok. A megyebiztos egy írógépen teleírt füzetet szorongat kezében. Közel kétéves munkájának eredményéről számol be tömören és világosan. Eredményesen dolgozott. A város háztartása rendbejött. A közel másfélmilliós adósság egy­millió alá került. Tehát ötszázezer pengővel az adósság kevesebb lett. Nagy eredmény ez. Még két-három évig maradhatott volna a helyén, talán leolvadt volna a város adóssága egészen. Üdvözlőbeszédek hangzanak el. Igazán szépek, tartalmasak. Tele bizakodással és hálával. A főispán szavai után az arcokon megelégedés ül. Taps és éljen bőven kijut minden szereplőnek. A képviselőtestület installációja jól sikerült. Adja Isten, hogy további munkája is jól sikerüljön.* Sok tapasztalatot és tanulságot kell leszűrni a múltból. Okulni és tanulni kell belőle, de mindig úgy, hogy a város és közönsége lássa hasznát. Egy bizonyos, nem volt szükség a város felett a lélekharangot meghúzni, mert ez a város nem volt komoly beteg. Egy kis láza volt. Amolyan járványos gazdasági láz. Csak a sok kuruzsló diagnózisa kürtölte beteggé. Ha igazán beteg lett volna, nem lehetett volna meggyógyítani. Akinek szervi baja van, az meghal, ha még olyan tudós állja is körül beteg­ágyát. Csodák nem adódnak olyan könnyen. Két év alatt ötszázezer pengőt megfizetni csak egy egészséges szervezetű közület tud. Igaz, ebből százhetvenezer pengő úgynevezett állam­segély, mely a felsőbbségek jóakaratú támogatá­sából született meg, a pénzügyminisztériumi forgalmiadó segítőalapból, melyhez, mint városi alaphoz, a kőszegi adófizető polgár is hozzájárul. * Részletkérdésekre ezúttal nem térünk ki az egyébként terjedelmes és gondosan meg­szerkesztett megyebiztosi beszámolóból. Egyik pontjával azonban módjában lesz különösen foglalkozni a város közgyűlésének. Ez a pont a még hátralékos kölcsönök mikénti visszafizetése. A megyebiztosi elaborátum tíz év alatt tervezi a közel egymillió pengős városi adósság vissza­fizetését és már az 1935. évi városi költség­vetésben kamat és tőketörlesztés fejében 150.000 pengő körül állít be, vagyis a hitelügyre fordított összeg a kiadások 38%-át teszi ki. Ekkora százalékot egyetlen magyar város sem fizet, pedig az 55 magyar város mindegyikének van jócskán adóssága. Vannak városok, melyeknek aránylag sokkal több az adóssága, mint Kőszeg­nek, de ezen városok legtöbbje ezideig még talán meg sem kísérelte adóssága mikénti rendezését. Tudjuk, hogy a külföldi ú. n. Speyer-kölcsönök tőketörlesztése a kormány beavatkozása folytán teljesen szünetel, sőt több város még a kamatokat sem tudja fizetni. Vannak városaink, melyek csak 2—3%-ot fizet­nek évenként tőketörlesztés címén. Érdekes, hogy Kőszegen a városi közterhek fejkvótája 28 pengő, Szombathelyen 29, Újpesten 37. Vannak városaink, ahol ez 12—13 pengő, pedig ezen városokban is elég nagy a pótadó. Átlagosan a kiadások 8—10%-a között mozog a tőketörlesztések visszatérítése. Szombathely­nek több mint 6 millió pengő adóssága van és jövő évi költségvetésében 26% a tőke és kamat­­térítés. Kiskunfélegyháza, melynek 150% a pótadója s melynek pénzügyeit miniszteri ellenőr ellenőrzi és összadóssága négymillión felül van, 18%-ot fordít a tőke és kamatmegtérítésre. Makónak, melynek élén ugyancsak pénzügyi ellenőr áll és 128%-os pótadóval dolgozik, két­millió pengő adósságára a kiadásokból 20%-ot fordít. A mai nehéz gazdasági helyzet nem teszi lehetővé, hogy az adózó polgár áldozat­­készségét teljesen kimerítsük. Egyszerűen nem bírja ezt el. Azok az értékes intézmények, melyek Kőszegen az utóbbi időben létesültek, nem csupán a jelennek szólnak, hanem azok előnyeit a messze jövő nemzedéke is élvezni fogja. Fizessen hozzá tehát az is, mert talán éppen a jövő generáció fogja annak nagyobb anyagi előnyeit élvezni. Legalább 20—25 évre kellene elosztani a függő adósságok visszafizetését, ha hosszúlejáratú kölcsön időközben nem volna szerezhető. Kőszeg város villamosüzeme 90.000 pengő segítséggel járul hozzá, a jövő évben, a városi háztartáshoz. Ebből az összegből kellene kihasítani egy jelentékeny részt az adósságok törlesztésére és lehetővé kellene tenni a pót­adónak 75%-ról legalább 55—60%-ra való leszál­lítását. Természetesen, egy hosszúlejáratú köl­csön megszerzése esetén, még kedvezőbben alakulhatna a helyzet. * Van Kőszegnek még egy elintézetlen ügye. Ez a tanítóképző. A kultuszkormány néhai minisztere, gróf Klebelsberg Kunó, annak idején 250.000 pengőt ígért írásban a városnak a tanítóképző létesítéséhez. A város ezideig, ebből a pénzből, semmit sem kapott. Pedig a tanító­képző áll és hála Isten virul is. Ki kell szorgal­mazni mindenáron ezt a beígért támogatást, mellyel a város adóssága jelentékenyen le­csökkenne. Ezt a kérdést napirenden kell tartani a megoldásig.

Next