Városok Lapja, 1936 (31. évfolyam, 1-21. szám)
1936-01-01 / 1. szám
m. 1. szám. Budapest, 1936. január 1. VÁROSPOLITIKAI HETILAP Főszerkesztő: LUKÁCS ÖDÖN I U . A Magyar Városok Országos Szövetségének és a Városi Mérnökök Országos Szövetségének hivatalos lapja LAPUNK EGYELŐRE MINDEN HÓ 1. ÉS 15. NAPJÁN JELENIK MEG. ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 48 PENGŐ. Telefon: 89-850. (204. mellékállomás.) Postatakarékpénztári csekkszámla száma: 43.356. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IV., KÖZPONTI VÁROSHÁZA, I. EMELET 82. Budapest és a magyar testvérvárosok. írta: LIBER ENDRE alpolgármester. Budapest székesfőváros jogi és közigazgatási szempontból tulajdonképen a legfiatalabbak közé tartozik a magyar városok sorában. Élete, mármint ebben a formában, alig két emberöltőre tekinthet vissza. Csak két év előtt ünnepeltük egyesítésének, tehát voltaképen megalakulásának hatvanéves évfordulóját. A székesfővárosnak 1873 őszén Buda, Pest és Óbuda városokból történt egyesítése hozta létre Magyarország igazi metropolisát, mely szinte ettől az egyesítéstől kapva hihetetlen lendületet, az amerikai városfejlődéssel lépést tartó gyorsasággal nőtt fel európai, sőt világértelemben véve a legnagyobb városok közé, hogy épen legutóbb lépje át a városoknál szinte legmagasabb rangot jelentő egymilliós lélekszámot. Az egyesítésig a Budapest helyén volt három város ezt a kiemelkedő szerepet sohasem tudta kivívni magának. Mindhárom körülbelül vidéki mezővárosaink színvonalán járt és lakosainak számában ezek között a keretek között mozgott. Buda ugyan büszkén hordozta az országcímert városcímere felett, a főváros jelképéül, de nemcsak a királyi palota nagy része állott üresen udvartartás hiánya miatt, hanem az államélet legfőbb megnyilvánulásai is másutt folytak le, így főként a koronázás Pozsonyban, úgyannyira, hogy 1867-ig egyetlen alkalommal tették magyar király fejére Budán a koronát. Az országgyűlés is, mely alkotmányjogi hatalmas jelentősége mellett közgazdasági fellendülést is jelenthetett az országgyűlést vendégül látó városnak, szintén Pozsonyban tartotta üléseit. A városi élet pedig inkább Pestre tolódott át, mely a múlt század első évtizedeiben lelkes igyekezettel iparkodott természetszerű központfélévé kialakulni s ez valóban sikerült neki úgy szellemi, mint kereskedelmi és ipari téren, mégis Pest sem emelkedett ki komolyan a többi város közül, hiszen ebben közjogi rangja a főváros jellegét hordó Budával szemben háttérbe szorította. A két nagyratörő város tehát csak az egyesítésben nyert erőtöbblettel tudott a magyar városok élére lendülni és rövid három évtized alatt nemcsak a számszerű megnövekedés tett tanúságot páratlan pályafutásáról, hanem ezzel kapcsolatban hatalmas gazdasági tényezővé való kiépülése és végül, nem is utolsó sorban, a magyar művelődés előbbrevitelében való szerepe. Amit a XIX. század kezdetének lelkes írói, Kazinczy, majd Kisfaludy köre, mint merész tervet kezdtek hangoztatni, Pest irodalmi központtá alakítását, ez az egyesítés idején az új városélet nagy erejének kisugárzó hatása alatt végbement és Budapest rövidesen minden irodalmi, művészi és tudományos megmozdulásnak főszíntere, otthonaiért. Nyugodtan mondhatjuk ki azt, hogy ez nem csupán azért történt, mert akik ezeket a megmozdulásokat vezették, ide a nagyvárosba húzódtak legörömesebb, hanem azért is, mert a nagyváros igazán lelkes, odaadó közönsége teremtette meg életfeltételeit, azt a szellemi légkört, melyben a törekvések visszhangra találtak és azokat a gazdasági alapokat is, melyeken ilyen mozgalmak felépülhettek. A székesfőváros közönsége, egy új világváros közönsége, nem a kispolgár válogatásával nézte feladatát, hanem komoly lelkiismeretességgel és kötelességtudással odaállott a kevés egyéni vállalkozásból nemzeti üggyé most növő művészetek pártolói közé, sőt úttörő elhatározással az első volt, mely pl. rendszeresen visszatérő évi összeget juttatott a művészetpártolásnak és ebben a közpénzek felhasználásának addig nem nagyon elismert, pedig horderejében