Városok Lapja, 1936 (31. évfolyam, 1-21. szám)

1936-01-01 / 1. szám

1936. január 1.Városok Lapja e­ zok elosztódása nem felelt meg a politikai vagy lélekszám szerinti rangsornak, ahol a birodalmi főváros — legalább is így volt ez a legutóbbi időkig —­ nem egyúttal szellemi központ is. Ugyanilyen feltűnő talán az olasz városrendszer is, ahol Róma országszékhely volta és hatalmas helyzeti előnyei ellenére sem volt ugyancsak a legutóbbi időkig Olaszországnak legnagyobb és sem gazdasági, sem szellemi téren legjelentősebb városa. Mindkét helyen azonban más történelmi kialakulással állunk szemben, az önálló egyedek különböző körülmények között különböző szeren­csével való kifejlődésével, ahol az egyes városok önállóságának megőrzése, minden eszközzel való hangsúlyozása és ennek megfelelő szellemi keretek kiépítése egészen a közelmúltig tartott. Tagadhatatlan azonban ennek a rendszernek sok előnye, annyira, hogy az valóban kívánatos­nak is látszik. Kívánatosnak látszik minden­képen egy olyan városhálózat kiépítése, melyben az egyedek nem a folyton csökkenő jelentőség rangsorában következnek egymásután, hanem egyéni értékekkel jelentkeznek, melyek a nagyobb, fontosabb társban nincsenek meg. Az egyéni értékek kifejlesztésének törekvése már csak azért is örvendetes, mert a túlságos uni­­formizálódásnak útját állja, ami a túl gyorsan és az egyéniség feladásával való fejlődésnek igen gyakran hátrányos jelensége. Ha a Trianon ránk kényszerítette önmeg­tagadással csak a csonka ország városait nézzük is, van azokban igen sok egyéniség, melyekben ennek az egyéninek kiépítése, kihangsúlyozása új súlyt, új jelentőséget adna. És itt nyomaté­kosan rá kell mutatnom, ami igen lényeges ennél a törekvésnél, hogy itt a meglevőnek jobb érvényesítéséről, teljesebb előrejuttatásáról van szó és nem egyéniség kialakításáról, ami sokszor kockázatos kísérlet volna. Ami megvan, abban megkeresni az értékest, összevetni más értékek­­kel és azután a maga eredetiségében, a meg­hamisító sallangoktól megtisztítva felmutatni, ez lehet a helyes út és ez annál inkább kívánatos, mert hiszen meglevő, rejtőző, nem ismert kincsek­ről lehet szó, melyeknek napfényre hozása, közkinccsé tétele mindenkinek kötelessége. Ennél a pontnál azután még egy szempont is bekapcsolódik. A székesfőváros kultúratováb­bító munkájánál bizonyos kölcsönhatást emlí­tettem a vidéki városok és a főváros között, amely azonban teljesen kétoldalúvá volna kiépí­tendő. Ha valóban igaz, hogy a székesfőváros sok értékes impulzust továbbított a vidék váro­sai felé, eltagadhatatlanul vallom azt is, hogy a vidék városai is sok hasonlóan értékes impulzust tudnak a székesfőváros felé vetíteni, aminek felfogására talán a nagy, rohamos fejlődés idején nem is gondoltunk, nem is gondolhattunk. Épen a rohamos fejlődés hozta magával természet­szerűleg az egyéniség elmosódásának, határozat­lanná válásának hátrányait, míg a kisebb, épen ezért öntudatosabb városokban az egyéni, a jellegzetes sokkal jobban kaphatott helyet és maradhatott fenn. Budapest székesfőváros szívesen veszi a vidéki városegyéniségek kialakulását, mert ez számára is nyereséget jelenthet, mert az igazi kölcsönhatás ekkor lehet termékeny és gazdag, alkotó és eredményes. Az elindulás időszakában nem igen alakulhatott volna másképen a magyar városrendszer fejlődésének útja, mint a főváros, a fejlődés eszközeit törhetetlen lelkességgel meg­ragadó fiatal világváros túlsúlyának jegyében. A főváros kezdettől fogva felismert továbbadó szerepe azonban éppen ezáltal időben korlátozó­dott és ha most látszik elérkezettnek az a követ­kező időszak, mely a vidéki városegyéniségek kibontakozásának és elhelyezkedésének szép reményekkel kecsegtető időszakául indul, ez nem jelenti az előbbi szerep feleslegessé válását, hanem épen megsokszorozott együttműködést és vállvetett támogatást. Ez azért örvendetes, mert a székesfőváros úgy érzi, hogy ebben az alakulásban kapnia, gazdagodnia lesz alkalma, új, magyar értékeket befogadnia lesz hivatása. Örömmel köszöntöm a Városok Lapjának új vezetőségét, mely ennek a szellemi, kívánt, várt és szeretettel üdvözölt kölcsönhatásnak orgánumává való erősödés útjára indul. A legolcsóbb amerikai város. Az Egyesült Államok adóbecslőinek nemzeti egyesülete (National Association of Tax Assessing Officers) nemrégiben érdekes adatgyűjtést végzett, amelynek ered­ményeit az egyesület műszaki igazgatója, Noonan W. Albert az »American City« című folyóirat novemberi számában tette közzé. Kiderül ebből, hogy Amerika legolcsóbb városa jelenleg Detroit. Egyik detroitbeli háztartás naponta egy cigarettacsomag áráért jut hozzá az összes nagyobb városi szolgáltatásokhoz, ideértve gyerme­keinek oktatását, az üdülő intézményeket, rendőri és tűzoltói védelmet, a háziszemét és a szennyvizek eltávolí­tását és a közvilágítást. Egy 4.000 dolláros ház tulaj­donosa ezekért a szolgáltatásokért naponta alig 27 centet fizet a városnak ; ha a házát 1.000 dollárra becsül­ték, akkor ez a költség 7 cent alá száll ; a 15.000 dollár értékű házak tulajdonosai egy dollárt fizetnek naponta mindezekért a szolgáltatásokért. Detroit város adó­előirányzata az 1935/36. költségvetési évre 55.000.000 dollárt tesz ki. Bármily magasnak tűnik föl ez az összeg első látszatra, a város szolgáltatásaihoz viszo­nyítva mégis nagyon alacsony. A tűzvész elleni védelem — egy-egy lakost számítva — naponta alig egy csésze kávéba kerül és egy helyi levél portájával ki lehet egyenlí­teni a szemét és a szennyvizek eltávolításának költségét. A legjobb üzletet mégis az oktatásnál csinálják a szülők, — mondja a műszaki igazgató. Reggeli 9 órától délután 3 óráig az anyáknak semmi gondjuk gyermekeikre és ez a szolgáltatás egy detroiti adófizetőnek napi 6­4 pencébe kerül. Noha Detroit város egészségügyi viszonyai mintaszerűek, az egészségügyi intézmények után napi egy centnél is kevesebbet fizet az adózó polgár.

Next