Városok Lapja, 1937 (32. évfolyam, 1-21. szám)
1937-01-02 / 1. szám
1937. január 2. Városok Lapja megmutatná Budapesten kívül a vidéki városokat is, amelyek közül igen sok bővelkedik a lengyel történelmi vonatkozású dolgokban, ezzel egycsapásra elindítaná azt a kihatásaiban szinte beláthatatlan jelentőségű kapcsolatot, amelynek megteremtése kölcsönös érdeke mind a két nemzetnek. A lengyel városok vezetői sok érdekes dolgot tanulnának a vidéki városokban, amelyekről én, akinek szerencsém volt azok közül sokat megismerni, minden hízelgés nélkül elmondhatom, hogy igen magas kultúrfokon állanak. Tanulmány tárgyává tehetnék városvezetőink a magyar városi közigazgatás rendszerét, amely éppen mert sok tekintetben eltér a mienktől, érdekes lenne számukra. A lengyel városvezetők látogatási időpontjának legalkalmasabb terminusául a tavaszutót lehetne tekinteni, mert ebben az időszakban tagadhatatlanul a legszebb Magyarország. Az természetes, hogy a lengyel polgármesterek magyarországi tartózkodását nyomon követné a magyar polgármesterek lengyelországi kirándulása és mint Önök, mi is szívvel-lélekkel gondoskodnánk arról, hogy megismerjenek bennünket igaz mivoltunkban. A lengyel földön óriási munka folyik, amióta nemzeti önállóságunkat újból visszakaptuk. A mi berendezkedéseink nyugati mintára vannak felépítve és szükségszerűen szakítottunk a régi városvezetési rendszerrel. Figyelemmel voltunk azonban arra, hogy a lehetőség mérvéig megőrizzük az újonnan bevezetett igazgatási rendszer ellenére a történelmi fejlődés következménye gyanánt előállott különlegességeket. Egyes vidékeken, különösen azokon, amelyek országunk keleti részét képezik, több maradt meg a múlt hagyományaiból, mint azokban a közületekben, amelyek Nyugattal szomszédosak. Meggyőződésem szerint fővárosunkon, Warszawán kívül elsősorban Krakó, Vilna és Lemberg lennének azok a városok, amelyeket minden körülmények között tanulmányozni kellene a magyar polgármestereknek nemcsak várospolitikai szempontból, hanem a történelmi emlékek felidézése céljából is. A Báthory-egyetem világhíres értékeinek tanulmányozása bizonyára szívből jövő feladat lenne a magyar polgármesterek számára és nem kétséges az sem, hogy meghatottsággal tekintenék meg Krakóban azt az ősi vendéglőt, amely a török hódoltság idején a Lengyelországban tanuló magyar diákok második otthona volt. A két nemzet városai között a kultúrkapcsolatok kiépítésénél nagy súlya lenne a kölcsönös tanulmányutak megrendezésének. Ezeknek a megszervezése nem tartozik a súlyos feladatok közé és bizonyos az, hogy a magyar és lengyel városi tisztviselők időnként megismétlődő tanulmányútja nagy jelentőségű lenne mindkét nemzet számára. A kultúrkapcsolatok kiépítését igen előnyösen tudnák beállítani mindkét ország idegenforgalmának szolgálatába is. Őszinte elismeréssel figyelem azt a nagyvonalú, hivatása magaslatán álló tevékenységet, amelyet a magyar idegenforgalmi szervek, különösen pedig a székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala az utóbbi esztendők folyamán kifejtenek és a rendelkezésre álló meglehetősen korlátolt anyagi eszközök dacára követendő példát szolgáltatnak általa úgyszólván egész Európában. Külföldi szemmel nézve van azonban a magyar idegenforgalmi propagandának hibája is. Ezt különösen az látja, aki szíve szerint szeretettel kívánja Magyarország idegenforgalmi téren való fellendülésének további fokozását. Az én felfogásom szerint nagy súlyt kellene helyezni például arra, hogy valamennyi látnivalót kellőképen tárjanak a külföldiek elé. A vidéki városokat nagyon kevés külföldinek van módjában megismerni, de ugyanígy vagyunk Budapest egyes részeivel, illetve a főváros csodálatosan szép környékének kiemelkedő látnivalóival. Az idegenek Budapestre özönlő áradata nem ismeri meg a Hárshegyet, a Hármashatárhegyet, ezer ember közül kettő-három jut el a gyönyörű panorámával rendelkező Dobogókőre. Nem tudnak Visegrádról, Esztergomról, sejtelmük sincs az ott felhalmozott és az utóbbi időkben feltárt felbecsülhetetlen értékű történelmi kincsekről. A Lengyelországból jövő idegenforgalom számára különös jelentősége lenne Magyarország archeológiai kincsei bemutatásának, mert köztudomású dolog az, hogy a lengyel nemzet átlagos archeológiai műveltsége igen nagy, az archeológiai tudomány művelői pedig nemzetközi viszonylatban is az élen állanak. A magyar nagyvárosok közül Pécs, Debrecen, Sopron, Eger, Szeged, — hogy csak a legjelentékenyebbeket említsem — annyi kulturális, művészeti, történelmi és városfejlődési értékkel rendelkeznek, amelyek egészen bizonyosan érdekelnének minden Magyarországra érkező külföldit. Önök szempontjából igen nagy jelentőségű lenne az is, ha a lengyel közönség az eddiginél sokkal jelentékenyebb mértékben ismerhetné meg Magyarország gyógyfürdőit. Ezen a téren meglehetősen rossz a helyzet, mert a lengyel közönség alig-alig tud valamit arról, hogy Budapesten, de az ország más helyein is gyógyhatásokban szinte páratlan forráskincsek tömegei vannak. A városvezetők kölcsönös látogatásának idegenforgalmi szempontokból már csak azért is felbecsülhetetlen jelentősége lenne, mivel Lengyelországban a turistaszervezetek bizonyos mértékben függenek a városok vezetőitől. Márpedig, ha a városvezetők megismerhetnék Magyarországot, akkor egészen bizonyos, hogy lelkes és soha meg nem szűnő propagálóivá válnának Magyarországnak. De lengyel szempontból szintén megvannak a fokozott együttműködést megkívánó belső feltételek. A mi hazánkban kitűnő magaslati üdülőhelyek, egészen páratlan téli sportlehetőségek találhatók és ami a legfontosabb a mai időkben, a lengyelországi tartózkodás sokkal kevesebbe kerül, mint a svájci, sőt a magyar közönség szemében közismerten olcsónak tekintett ausztriai tartózkodás. Pár évvel ezelőtt az olasz és francia idegenforgalmi propaganda kiterjesztette figyelmét a régi harcterek területére is. Hogy ez ügyes gondolat volt, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy évről-évre ezrével zarándokolnak a régi harcosok közül a háború idején megismert helyekre. Nálunk, ahol úgyszólván minden talpalatnyi helyet magyar vér öntözött és ahol a világháború dicsőséges, vagy szomorú fegyvertényeinek tekintélyes része lejátszódott, ezen a téren még semmi sem történt. Én azonban azt hiszem, hogy ha kellő szervezéssel mód és alkalom kínálkoznék arra, hogy olcsóárú utazások keretében felkereshetné a magyar közönség a hajdani orosz harctereket, nagyon sokan akadnának olyanok, akik szívesen zarándokolnának el a hős magyar honvédek sírjaihoz. Érdekesség számba menne Przemysl megtekintése is, ahol a város nagyarányú fejlődése ellenére is ma láthatók azok a védelmi berendezések, amelyeket a várat védő magyar csapatok létesítettek. Idegenforgalmi tényezőink közé tartoznak a lengyelországi vadászati lehetőségek is. Az Önök hazája a békeszerződés kényszerrendelkezései folytán elvesztette nagyvadterületeit, nálunk azonban ma is sok a medve és ezenkívül a ritkaságszámba menő fehérnyúlra is vadászhatnának a magyar nimródok. A magyar és lengyel városok kulturális kapcsolatainak kimélyítése mindkettőnk szempontjából igen előnyös lenne. A lengyelek sokat és hasznosat tanulhatnának Magyarországon és az ősrégi kapcsolatok, amelyek a lélek mélyén ma is élnek, a két nemzet között feltétlenül biztosítani tudnák a jövőre is a szoros baráti együttműködést. A két ország egymástól nincs túlontúl nagy távolságban, így a közlekedés sem okoz különösebb nehézséget. Ismerve azt a komoly, céltudatos és minden elismerést őszintén megérdemlő tevékenységet, amelyet a Magyar Városok Országos Szövetsége a városi közületek és rajtuk keresztül a magyar haza sorsának jobbrafordítása érdekében már eddig is végzett, megérlelődik bennem az a meggyőződés, hogy a most felvetett gondolatok már a közeljövőben a valóság stádiumába jutnak és ezzel az Önök Szövetségének áldozatos törekvései nagy lépéssel kerülnek közelebb a kitűzött célokhoz.