Vásárhely és Vidéke, 1991. április (1. évfolyam, 25-49. szám)
1991-04-01 / 25. szám
1. évfolyam 1991. április 1., hétfő 25. szám Közéleti napilap Megjelenik: hétfő kivételével mindennap ! Alapítva: Előfizetési díj: Főszerkesztő: 1883 Felelős szerkesztő: 1 hónapra: 115 Ft. Egyes szám ára: 5 Ft. OCSOVSZky LáSZlÓ Dr. Reigl Endre Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hódmezővásárhely, Kossuth tér 1., fsz. 16-os szoba Telefon: 41-919 HÍRCSOKOR A húsvéti egyházi ünnepek befejezéseként tegnap, a római Szent Péter bazilikában feltámadási misét tartottak, amelyet a pápa celebrált. Kuvait követeli, hogy Irak azonnal bocsássa szabadon a még fogságban lévő kuvaiti állampolgárokat. Mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt Irak már elengedett 5000 hadifoglyot, de még mindig sokezer kuvaiti sínylődik fogságban. * Felcsillant a remény, hogy megoldás születik a holtponton lévő magyar—szovjet kereskedelem ügyében. Az Európai Kereskedelmi Fejlesztési Bank — amely április közepén alakul meg Londonban — a hírek szerint első üzleteként hajlanddó finanszírozni az elszámolási nehézségek miatt szinte teljesen leállt kereskedelmet. A bank mind a magyar, mind a szovjet kormánynak 500 millió dollárnyi hitelt biztosítana erre a célra. * "Lehet, hogy jövőre már piros betűs ünnep lesz a pünkösdhétfő is. Az egyházak által javasolt négy vallási ünnep munkaszünetté nyilvánítása ügyében a kormány csak ezt az egy napot tartotta elfogadhatónak. Az ünneppé nyilvánításról — a kormány előterjesztése alapján — a Parlamentnek kell majd döntenie. . nincs szinkronban az ipar igénye az oktatás követelményeivel. Egyedüli esélyünk pedig gazdaságunk helyrebillentésére exportunk növelése. Ennek nélkülözhetetlen követelménye minőségibb gyártmányok előállítása, amelyet meg kell, hogy előzzön nagy tudású szakemberek képzése. E jobbítást elősegítő gondolatok jegyében keresték a változást siettető utat a Kossuth Zsuzsa Szakközépiskola oktatói, s megnyugvással értesültünk róla, megtalálták. Februárban, az OPI utódjaként működő Nemzeti Szakképzési Intézetben hallottak először a hollandSOM cég kínálta lehetőségről, miszerint, magyarországi képviselőjüknél vizsgázott diákok olyan bizonyítványt kapnak, melyet nem csak a hazai munkáltatók, de Nyugat-Európa bármely országában elfogadnak. Ily módon képezzünk szakembereket a külföld számára? — kérdezhet vissza akárki. Nem kötelező ezzel a diplomával nyugatra menni, mondják a különleges vizsga támogatói. Lehetővé teszi ellenben a jó példa az eddig hagyományos és befokozódott szakmunkásképzés megreformálását, ahol nem az elméleti, hanem a gyakorlati tudás a döntő. Maga után vonhatja ez most már a magyar végzős oklevél követelményeinek, s ezáltal értékének nagyságrendekkel magasabb szintre emelését, mert (bízhatunk benne?) a szakmáját „A-tól Z-ig” ismerő szakember rövidesen nem kizárólag nyugati elvárás lesz. Az idea kész, hol a hiba? Hiányzik még a szponzor, a finanszírozó. A holland partner ugyanis ragaszkodik a számára nélkülözhetetlen feltételek megteremtéséhez, amelyek számunkra — valljuk be — egyelőre szokatlanok, és ugyancsak pénzigényesek. Követelmény többek között, a sikeres vizsga lebonyolításához a konkrét igényeket kielégítő, azonos minőségű, gyártmányú vasesztergákból álló géppark, hogy a tanulók egyenlő eséllyel teljesíthessék feladataikat. A tizenkettő, ugyanolyan masina kiállítása pedig komoly feladat. Gondolhatja bárki, segítsenek benne az üzemek, akiknek hosszú távú érdeke a magasabb szintű szakemberképzés. A valóság más. Az ilyesfajta segítség korszaka megszűnt. A vállalatok nem tudnak, nem mernek a holnaputánra gondolni, őket most kizárólag a túlélés esélyei foglalkoztatják. Kellenek a vizsgákhoz továbbá különféle eszközök, anyagok, emberi tényezők. Summa summárum, 2,5 millió forint. Szóval, ki fizeti a révészt? Az iskola, az üzemek, a polgármesteri hivatal szeretné, de nem tudja. Az átlagos családi költségvetés a várható 50—100 ezer forintos kiadásra szintén behatárolt. ... eszembe jut egy hír. Pletyka szinten már kereng. Megjelent a konkurencia. Érdeklődik iskoláink iránt egy dán cég is. Tarthat tőle a vetélytárs! Rettegj, Hollandia? (vagy esetleg Magyarország?) — MEZŐ — Jónak jó — csak egyelőre pénz nincs rá — Körkérdés arról, hogy a városban rohamosan növekvő munkanélküliségre milyen gyógyírt adnak? FKGP: „Szívem szerinti kívánságom, hogy oldja meg aki előidézte. Ha egy jelenséget valami előidéz, akkor azt az előidéző állapot ellenkezője tudja megszüntetni. Sajnos, pillanat alatt ható gyógyírt aligha lehetne találni városunkon belül is erre a gondra. Annál inkább, mert a munkanélküli-segély rendszere sem olyan, hogy a megoldás felé terelje a kérdést. Az volna a célszerű, ha a segély összege megfelelő életmódot biztosítana, de aki dolgozik, az akármilyen munkával attól többet keressen. Így sokan nem is igyekeznek nagyon munkát vállalni. A tulajdonviszonyok rendezése talán majd a leghatékonyabb megoldást hozza ez ügyben. Bár először ott is negatív hatást vált ki, mert a magánérdekeltségűvé váló helyeken az improduktív munkaerőt a legszükségesebbre csökkentik. De akésőbbiekben a biztonságos befektetés a gazdasági élet minden területén föltétlen a munkahelyek számának növekedését fogja eredményezni. Pillanatnyi megoldást egy kis résznek most az eredményezhetne, ha az olyan dolgozó nyugdíjasokat, akik a megélhetéshez megfelelő nyugdíjjal rendelkeznek, felmentenék munkakörükből. Szinte ez az egy lehetőség, ami azonnal keresztülvihető volna. Hosszabb távon, véglegesen, sajnos, csak a gazdasági élet minden területén végbemenő átalakulás hozhat eredményt.” (Szenti András.) MDF: „Ez az elmúlt hetek legfogósabb kérdése. A munkanélküliség jelenlegi mértékét még sok, nálunk fejlettebb ország is elfogadná, hiszen ez jóval 3 százalék alatt van. Elgondolkodtató viszont a növekedés üteme. Ennek oka a magyar gazdaság öröklött versenyképtelensége, a technológiák és a termékek korszerűtlensége. Ilyen feltételek mellett a munkahelyeket az igénytelen KGST, a szovjet piac, illetve a demagóg ideológiára épülő gazdasági rendszer tartotta mesterségesen fönn. Mindezek egymástól nem függetlenül omlottak össze. Ennek következményeit viseljük most. A piacgazdaságokban mindenütt van munkanélküliség. Nekünk is tartósan be kell erre rendezkedni. Egy, a társadalom által is elfogadható, éskezelhető mértéken történő egyensúlyra jutása a magyar gazdaság piacváltása után a privatizált termelőegységek túlsúlya, és nem utolsósorban a működő nyugati tőke mostaninál is erőteljesebb jelenléte esetén várható. E folyamatok beindultak, és a szakemberek által vártnál is gyorsabban haladnak. A hétköznapi ember számára is érzékelhető változásra 1992. végétől lehet számítani. (Dr. Antalóczy Péter.) MSZP: „Ördöngös tippel saj nos nem szolgálhatunk. Mivel nem csupán helyi jelenségről van szó, a megoldás is csak kisebb részben a város, döntően pedig a kormányzat kezében van. A munkanélküliséget munkahelyteremtéssel lehet mérsékelni. Ehhez tőke, és vállalkozásbarát gazdaságpolitika kell. A kül- és belföldi vállalkozói tőkéhez társítani kell az állami vagyon eladásából befolyó összeget, mégpedig termelő munkahelyek teremtése céljából. Vállalkozásbarát gazdaságpolitikának hitelfeltételek könnyítését, a kamatok mérséklését és az adóterhek csökkentését értjük. A város például kedvezményes ingatlanbérlettel támogathatja vállalkozásukat. Bármennyire is szeretnénk elkerülni a belátható jövőben, együtt kell élnünk a munkanélküliséggel. Kezelhető keretek között kell tartani az önhibájukon kívüli munkanélküliekről pedig gondoskodnia kell a társadalomnak.” (Szeli Ferenc) MSZMP: „Egyre tűrhetetlenebből növekszik városunkban is a munkanélküliek száma. A kormány ezt különféle intézkedésekkel szociálisan is csupán részben tudja enyhíteni. A megoldást eredményező elképzeléseit a kormány, mint a legnagyobb tulajdonos eddig nem hozta nyilvánosságra, csak remélni tudom, hogy van ilyen. Láthatóan akormány csak szavakban vállalkozásbarát, a munkanélküliség valódi megoldása: munkaalkalmakat kell teremteni. Főként erős kisvállalkozásokat. Kedvező hitelekkel, adókedvezménnyel kellene a vállalkozást, s ezzel a foglalkoztatást élénkíteni. A privatizálással azonban újabb tömegek kerülnek az utcára, s most nemcsak a parasztságot, de az ipari munkásságot is megfosztják az általa létrehozott tulajdontól. Kérdés, meddig a munka- és tulajdonnélküliek türelme? A Munkáspárt (MSZMP) nem parlamenti párt, alkotmányosan nincs befolyása egy kedvezőbb, a kétkezi dolgozók érdekeit szolgáló folyamatok elindítására. A városban várhatóan közmunkák indulnak. Kár lenne, ha ezek csak amolyan látszatmunkák lennének.” (Havránek Ferenc) Országgyűlési képviselő: „Anélkül nem lehet a válságból kilábalni, hogy ne alakuljon ki munkanélküliség. Nem a munkanélküliség ellen kell küzdeni, hanem azt kezelni kell. Ennek alapeleme: van kitűnő foglalkoztatási törvényünk,külföldi tőkét kell a városba hozni, hogy munkaalkalmak teremtődjenek, átképzésre, közmunkákra vállalkozói hitelekre van szükség.” (Grezsa Ferenc) Polgármesteri hivatal: „Napjainkban a munkanélküliséggel együtt kell sajnos élni. Ezt a helyzetet a munkaügyi iroda befolyásolni csak annyiban tudja, hogy szorosabb kapcsolatot tart a munkáltatókkal annak érdekében, hogy a munkanélküli járadékosoknak minél előbb megfelelő munkahelyet találjon.” (Munkaügyi iroda) A város egyik polgára: „Aki ezt megoldaná, az Nobel-, de legalább Kossuth-díjat érdemelne, mivel a munkanélküliség világjelenség. A növekvő üzemanyagárak, a méregdrága munka- és erőgépek helyett jól megfizetett embereket alkalmaznék. Nem embernyűvő, emberpróbáló munkára, mint a Tisza-töltés építése ásóval, lapáttal, hanem úgy és olyan munkára, mint a Ford és Rolls-Rolls autógyárban. A múlt nagy hibája volt a gigantománia, a magántulajdon megszüntetése, a munka szeretetének és örömének kiölése felduzzasztott igények a sok és hiábavaló adminisztráció, és mindennek Budapest központúvá tétele.” (Hegyi Flórián) Mindszenten vállalkozónak lenni Mihály Józsefet úgy ajánlották az írás „témájául", hogy ő az, aki a saját erejéből érte el, amit elért. Autószerelő-műhelye mellé az idén nyitott egy autósboltot is, ezek szerint, nem fél a jövőtől. Ezt a következtetést abból vontam le, hogy aki ma pénzt fektet be egy vállalkozásba, az nyilvánvalóan a megtérülésben reménykedik. — Mindig is szabad, mindenkitől független ember voltam — mondja. — 1967-ben kezdtem, mint villanyszerelő, és mint műszerész végzettségű, de ekkor még kerékpárok javításával foglalkoztam. Már érettségi után rájöttem, egy-két szakmából nem lehet megélni, kitanultam hát még az autószerelést is. Épületek villanyszerelése volt a következő állomás, kát ipari tanulót is neveltem a szakmának. — Most viszont, minden igényt kielégítő autószerelőműhelye van. — Valóban, sikerült egy modern műhelyt létrehozni Három kocsiállásom van, az autók javítását kezdettől a végéig tudom vállalni, egészen a vizsgáztatásig. Amit itt lát — mutat körbe az udvarban — mind a magam erejéből értem el, soha nem kértem semmiféle támogatást. — Megéri ma vállalkozni? — Sokkal ösztönzőbbnek kellene lenni az adórendszernek sokkal inkább támogatni kellene a fejlesztést. Jóval alacsonyabb(Folytatás a7. oldalon.)