Vásárhely és Vidéke, 1883. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)

1883-07-05 / 27. szám

Ábrás Károly főlövészmester fog alkalmi beszédet tartani s a ref. tanítók dalárdája szintén közre­működik. Ezt követőleg nagy lövészverseny tar­­tatik, melyben bárki is részt vehet, s a legjobb lövők arany és ezüst pénzekkel s egyleti jelvé­nyekkel fognak kitüntettetni. A tánczmulatság este 8 órakor veendi kezdetét s ennek rendezésére a szünidőn itthon időző egyetemi ifjakat kérte fel, a lövészegylet. Este 10 órakor nagy tűzijáték,­­­­s igy lesz elég élvezni való, s hisszük, hogy pub­likum is lesz. Belépti díj a fedett tánczhelyre j­árt, a nép részére berendezett tánczkörbe 30 kr. — A gazdasági egylet új elnöke Draskóczy Lajos ur f. hó elsején, d. e. 10 órakor íartá a nevezett egyletben elnöki székfoglaló beszédét, melyet az egylet tagjai nagy figyelemmel h­all­­gattak s többször zajosan megéljeneztek. Beszéde elején az uj elnök, hosszasan indokolva annak szükségét hangsúlyozó, hogy a gazdasági egylet az iparegylettel egyesüljön, azonban kijelenti, hogy a­mennyiben erre az egyleti tagok több­sége nem lenne hajlandó, ő ezen kérdéstől nem fogja függővé tenni az elnökség elfogadását, mert hiszi, hogy a gazdasági egylet, mint önálló tes­tület is képes lesz feladatának megfelelni. Ezután ajánlja az egylet tagjainak, hogy a város határá­ban levő utak jó karban tartására s a belvizek szabályozására nézve minden lehető alkalmat ra­gadjanak meg s a gazdálkodó osztály érdekében ez irányban minden befolyásukat érvényesítsék. Az egylet folyó évi működési köre már meglévén állapítva, örömmel üdvözli a czélba vett lóverseny, eke- és vető­gép-próba, nem különben a gabna­­kiállítás, illetve gabona­vásár eszméjét s ezek iránti nézeteit előadva, végül azt ajánlja az egy­letnek, hogy a helybeli lapok közül válasszon ki egyet, mely az egylet hivatalos közlönye legyen. Mintegy másfél órát vett igénybe Draskóczy úr székfoglaló beszédje, a melyre Balogi Soma felelt s üdvözölvén az új elnököt, az egylet által még a fő évben rendezendő lóverseny s eke- és vető­­gépversenyre vonatkozólag adta elő igen praktikus felfogást tanúsító nézeteit,­ mi­után az egyleti ta­gok az elnök éltetése mellett szétoszlottak. — A piaczi élelmi­szerek ellenőrzését hí­ven teljesíti rendőrségünk. A f. hó 3-iki heti piacz alkalmával is vizsgálatot tartott e tekintetben Póka László rendőrkapitányunk s Hahn Dávid városi orvossal egyetemben úgy a gyümölcs-, mint a hús­os hal-piaczon az áru-czikkeket megvizsgálták. Ez alkalommal a húsneműek és az elárusításra hozott halak frisseknek és jóminőségűeknek találtattak, azonban rosz minőségű tejfel és éretlen gyümölcs akadt elég, mely nem állta ki az orvos-rendőri kritikát s igy elkobozhatott. A Minta-méhészet felállítása czéljából, a szentesi úti rakodó-kertben 50 négyszög­öl terü­let átengedéséért folyamodott a tanácshoz Félix Lajos, s a tanács a kért területet a közhasznú czélra készséggel átengedte. — A szegedi polgári dalegylet június hó 30-ra hirdetett dalestélye elé nagy várakozással néztünk. És e várakozásunk jogosult is volt, nem csak azért, mert a szegedi dalárdák általában or­szágszerte jó hírben állanak, hanem azért is, mert a dalestély megtartására a nevezett dalegy­­­let társas életünk gyúpontja, lelke, a kaszinó által lett felszólítva, és így bizton hihettük, hogy intelligens közönségünk tartozó figyelemből is tömeges megjelenése által fogja a vendég dalárok iránti elismerését leróni. Sajnosan csalódtunk. Közönségünk tüntetőleg távol maradt és mig a czirkusz ugyanakkor tömve volt intelligentiánk szine-javával, a kaszinói udvar, hol a dalestély megtartandó volt, kongott a nagy ürességtől. A dalestély kezdete 8 órára volt hirdetve, azonban még fél kilenczkor is alig volt 20—30 főnyi kö­zönség, migten 9 órára összejött mintegy 70—80 ember s a szegedi dalárda tagjai, zászlójuk alatt felvonultak az emelvényre s elénekelték prog­ram­jukat. Természetesen a műsor minden pontja után felhangzott a taps és lelkes éljenzés, mert a vendég dalegylet éneke teljes mértékben kielégíti a közönség műigényeit s különösen Menner János úr, a dalegylet karnagya, érdemi kiváló elismerésünket, kiről bátran elmondhatjuk, hogy szerencsésnek tarthatja magát a szegedi polgári dalegylet,, hogy ilyen kitűnő vezetője van. A műsor dalai között legméltóbb tetszést arattak: Mangold „Legkedvesebb tanyám“ s Adams „Pá­risi ifjak“ czimű dalai, melyek a legkedvesebb benyomást tették a közönségré. — 10 órakor a ■ dalestély véget ért, a padok széthordattak s kez­detét vette a tánczmulatság, melyben mintegy 14 pár vett részt, s mely Flóra Jancsi zenéje mel­lett éjfél utáni 2 óráig tartott. Hölgyeink közül az estélyen ott láttuk: Hódi Milike, Schackner Ida, Babocsay Jolán, Kosztka Berta és Irén, Solti Mariska, Spuller Róza és Deák nővérek, továbbá Dr. Hódi Mózesné, Németh Lajosné, Juhász Mi­­hályné, Draskovics Árpádné, Klein Sámuelné, Hoffer Imréné, Molnár Mórné, Soós Istvánné és Endrey Gyuláné úrhölgyeket. Vajha láttunk volna többeket is! — Az új gyermekmenhelyekről, lapunk múlt számában örömmel jelentettük, hogy napról-napra szaporodik növendékeik száma, úgy annyira, hogy egy harmadik ilyen intézet felállítása fog válni szükségessé. Ezen szükség mielőbb be fog állni, mert mint­ értesülünk, úgy a susáni, mint tarjáni gyermekkerében, a gyermekek száma már a szá­zat felülhalad­ja s a tarjáni gyermekkert óvónője Nagy Apollónia (Nagy Bálint felső leányiskolai igazgató nővére) a múlt héten már jelentést is tett, hogy mit tegyen a nagy számú jelentkezé­sekkel szemben s hány gyermeket vehet fel, mi­után számuk a százon már is felül van s a ren­delkezésére adott egy cseléddel a gyermekeket kel­lőleg el nem láthatja. A tanács ennek folytán in­tézkedett, hogy a tarjáni gyermekmenhelyben még egy cseléd alkalmaztassák. — Czirkusz. Az elmúlt hét folyamán foly­ton nagy közönség látogatta a czirkuszi előadá­sokat, s ünnep-, és vasárnapokon két előadás is tartatott. A múlt számunkban elmondott kedvező véleményünket a czirkuszra nézve most is csak megerősödve ismételhetjük, mert valóban Conradi K. lovarkörének a vidéki ilynemű társulatok közt nincs párja. Érdekesnek tartjuk e helyen felem­líteni a társulat lovainak „nemzetiségi“ statistiká­­ját, mely szerint a czirkusz lovai közt 1 telivér angol, 7 telivér arab, 3 orosz, 4 erdélyi, 2 len­gyel, 5 magyar, 5 német, 2 franczia pony és 3 skót pony, összesen tehát 32 ló van. — Kettős rablógyilkosság. Csanádmegyei Református­ Kovácsháza községét a múlt héten nagy izgatottságba hozta egy kettős rablógyilkosság. — Szita Mihály kaszaperi birtokán meggyilkolva ta­lálták, — nyakszirten lőve — Grünfeld Sámuel itezést, ki a nevezett birtokon egy bódéban szeszt mért; nemkülönben Bálla Sándor kovácsházai la­kos és a bódé felügyelője szintén nyakcsigolyán keresztül lőve, halva találtatott a bódé előtt. A járási szolgabiróság kiküldöttje Cseresnyés János segédszolgabiró nagy erélylyel kezdte meg a vizs­gálatot és a négy napon át szakadatlanul folyta­tott előnyomozás meghozta eredményét, a­meny­nyiben a gyilkos Bessenyi Péter személyében el­fogatott. Elősegítették a nyomozás sikerét egy a Balla Sándor hullája mellett talált vasból való pisz­toly­vessző és a pisztolyból kilőtt fojtás, mely a „Neues Pester Journal“ egy darabja volt. A ház­kutatás alkalmával Bessenyi Péter házánál egy vessző nélküli pisztolyt, továbbá a nevezett német lapnak egy csonka példányát sikerült a vizsgálat­nak felfedezni, a­mi kétségtelenné tette a tettes kilétét. A pisztoly vesszőt Rácz Gyula apáczai ko­vácsmester Bessenyiének vallja, a­mennyiben azt ő készítette számára. A beszerzett bizonyítékok alapján Bessenyi átadatott a battonyai kir. járás­­bíróságnak. A jó madár utóbbi időben kovácsházi lakos volt, de­ ennek előtte városunkban lakott s már itt is mint rovott életű ember volt ismeretes. — Betörés. Tárkány Szűcs István tóparti házánál f. hó 2—3-ka közti éjjelen ismeretlen tettesek az udvarban levő lakházba törtek s azt kiásván, a szobából mintegy 50 frt készpénzt el­raboltak. — Azon körülmény, hogy a tettesek semmi olyast el nem vittek, mi corpus delicti lehetne ellenük — igy ott hagyták összehányva az összes értékes ingóságokat, valamint a nagy piros bugyellárist is, melyben az 50 frt volt — azt bizonyítja, hogy rendkívül kitanult s talán már szervezett betörő banda tagjaival van dol­gunk. — Hisszük, hogy rendőrségünk mielőbb ki fogja puhatolni a tetteseket! — Karzat-szakadás a czirkuszban. A va­sárnapi előadás alkalmával a karzat annyira túl volt terhelve, hogy midőn az előadás megkezde­tett, egyszerre egy nagy recscsenés, sikoltozás s a nézetért betöltő porfelleg jelezte, hogy a karzat leszakadt. Szerencsére csak mintegy három ölnyi hosszúságban mondta fel a szolgálatot a fa-alkot­mány s nagyobb szerencsétlenség nem esett, csak a karzat alatt ülő Kis Károly v. borfogyasztási főszemlész neje szenvedett nagyobb sérüléseket, minek folytán helyzete még ma is válságos. — Másnap rendőrségünk ez ügyben a vizsgálatot szi­gorúan megtartá mely alkalommal kitűnt, hogy a karzat padozatát tartó, egyik keresztgerenda kor­hadt volt s ez okozta a balesetet, melyhez az is hozzájárult, hogy a karzatra 875 jegy adatott ki. Charivari. Karczolat az érettségi viz­sgáról. (A gymnasium és arteai kút. — Diploma és házasság. — A maturitas — István bácsi és a kollegák. — B. superintended és a tanári kar. — Öröm közé üröm. — Vivat vacatio !­ Nagy, komor épület volt. Most már nem olyan komor. Megtoldották még egy nagy épü­lettel, ellátták díszes homlokzattal, kicsinosították. Mikorra a miniszteri­ biztos előjön, úgy néz ki egészen, mint egy államgymnasium. Ott van előtte az artézi­ kút, mely ontja forrását a meg­­szomjúhozott emberiség javára, s melyről elmond­hatjuk bátran, hogy csakugyan a közjóra világod, lévén a kút felett egy lámpás, mely sötét éjsza­kákon m­eggyujtatik vala. Abban a díszes nagy épületben is forrás van: a tudományok forrása. Azonban ezt a for­rást nem lehet úgy tölcsérrel önteni, mint az artézi­ kút vizét. Nagy kár, hogy nem lehet. Mennyi doktor lenne akkor! Pedig a diploma nagy úr. Van nekem egy jó barátom, úgy hívják: Adonis. Igen csinos, barna Hu, a­mint hogy kell is, hogy egy Adonis ilyen tulajdonságokkal ékes­kedjék , azonfelül szolid erkölcsű, van is neki valamicskét aprítani a tejbe, aztán azon a ponton áll, hogy belépjen a becsületes emberek sorába. Csak egyetlen Achilles-sarka van : nincsen diplo­mája. Hát ez az Adonis megkért a vidéken egy jó parthiet. A jó parthie apja erre azt felelte a komoly szándékú fiatal úrnak: — Kedves öcsém ! mind szép ez: jó irá­nyú, jó nevű, magabiró fiatal ember, hanem hát csak akkora diplomája is volna, mint a tenye­rem . . . Azután meg fiatal is még az a lány arra ... No különben majd meggondoljuk . . . Még most is azon gondolkoznak. Hm­h! persze a diploma . . . Első lépés hozzá a maturitás. A múlt hó utolsó napjai meleg napok voltak a nagy diá­kokra. Valóságos érlelő napok. — Most van az érettségi! — mondogatják földszint a nagy iskola udvarán a kisebb diákok s szent bámulattal, melybe némi irigység is vegyül, néznek fel az emeletre, hol a consistorium előtt ünnepi díszben szurkolnak az élni készülő nagy diákok. S ott drukkol teljes szivvel-lélekkel a kolle­gák között István bácsi, a pedellus is. Benn a consistoriumban ünnepélyes csend. Csak a censor és jelölt szava hallatszik felváltva. A jelölté ter­mészetesen sokszor elakad. Hiszen nem is kis­­miskaság ám ez. A zöld asztal körül feketébe öltö­zött censorok, szokatlan komoly hangulat (hej! azoknak a kőmíves legényeknek de jó dolguk is van odakünn!), meg aztán nem a padban, ha­nem a médiumon felelni, az is lényeges különb­ség a felelet sikerére nézve. Mikor aztán végkép belezavarodik a jelölt a fogós kérdésekbe, felad neki az elnök egy kevéssé fogós kérdést, példá­nak okáért, hogy: ki vezette be a magyarokat mostani hazájukba ? Ezalatt odakünn a folyosón István bácsi elbeszéli a fiatalságnak bátorításul a következő históriai anekdotát. Mert István bácsi sok min­dent tud. Még latinul is, ide nem számítva a böllérmesterség titkait. . . . Boldogult B. superintendenssel történt, egy érettségi vizsgálat alkalmával. — Nagy János! szólítja a katalógusból az öreg úr. Feláll egy piros-pozsgás, jó képű ma­gyar ruhás fiú. Látszott, hogy nem igen erőltette — Kit terhel a felelősség ? azt a vizsgálat további folyama fogja felderíteni.­­ A termény­árak f. hó 3-iki heti piaczun­­kon következően állottak : búza 9.80—9.20 ; árpa 6.20; kukoricza 5.90; zab 6 frt; lenmag 10 frt; káposzta repeze 12.50; bánáti 11.80; vadrepeze 5 frt; luezernamag 45 frt. Ezen heti piaczon már új búza is került eladásra, azonban jelen­téktelen mennyiségben. Az aratás egyébiránt már több helyen, s különösen a rétben e hét elején széltében megkezdetett, azonban városunk hatá­rának legnagyobb részében csak a jövő héten fog megkezdetni.­­ A búza vetések általában szépen fejlődtek s eltekintve a köd s néhol a rozsda által okozott károktól, jó középtermést ígérnek, az árpa azonban az idén nem igen si­került, s legtöbb helyen felfordult vadzabbal, s a zab jó középtermést ígér. Az új évnegyed kezdetével, azon t. elő­fizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, tisztelettel fel­kérjük előfizetéseik szíves megújítására. Előfizetési feltételek lapunk homlokzatán olvashatók.

Next