Vásárhely és Vidéke, 1884. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1884-01-03 / 1. szám
ajnározott, ápolt, odahagyja, mert műve, majdnem kész, és az utat kijelölte, hogy azon haladva, a nagy munka könnyen megnyerje a befejezést. Fáklya láng lobog a távozó kir. biztos búcsúja alkalmával. Ezer és ezer hang riad fel az az iljenekben, és egész Szeged mámoros a szeretettől és tisztelettől, melylyel a távozó kir. biztosnak adózik. A nagy munka ugyan még a koronázásra vár, de Tisza Lajost a királyi kegy már is megajándékozta a grófi koronával, melyet ő és törvényes utódai a „szegedi“ előnévvel örökre használhatnak. Tehát gróf Tisza Lajos megy, de ott marad még, amint fentebb mondánk, a koronázatlan mű, és nem átaljuk kimondani, hogy bizony nagyon de nagyon nehéz lesz e munkára azt a koronát felrakni. Régóta súgnak, búgnak, hogy nagy baj van Szegeden. Daczára a nagy segedelemnek, melyben részesült, elviselhetlenek a terhek, melyek az új város polgáraira nehezednek. Ez a nyomasztó hangulat kissé jobbra fordult akkor, mikor a romjaiból felépült várost a király meglátogatta. Lendült az ipar, kereskedelem, és hallgatott, a baj. Pedig a baj meg volt akkor is, és meg van most is. Általános a panasz, hogy Szegeden a király látogatása óta, mintha ketté vágták volna azt a lendületet, melyet e látogatás kereskedők, iparosok közt okozott. Pang a kereskedés, nem megy az ipar, bérlők nem tudják fizetni a házbért, az államkölcsönnel épített házak licitállóra kerülnek, és az illető háztulajdonos a sokszor megátkozott államkölcsön miatt elveszti azt a tőkéjét is, melyet az építéskor sajátjából befektetett. Ilyen körülmények közt nagyon megfigyelendők azon sorok, melyek a „Szegedi Napló“ újévi vezérczikkében megjelentek: „A számvetés napja van ma egyesek és községek életében és nekünk szegedieknek igenigen gyorlan áll a számadásunk. Sohasem tettünk ötéves cziklus alatt, mint most, csak megközelítőleg oly nagy befektetéseket. És mégsem voltunk szegényebbek soha. Az investált tőkék nem a mieink s nem nekünk hajtanak jövedelmet, az átmenő rendkívüli forgalom előnyei is megszűnnek mihamarabb és így tovább. Minek ismételjük azt, azait mindenki tud, amit mindenki érez Szegeden. És ami napról napra érezhetőbbé fog válni mindaddig, amíg a Szeged fölvirágzása érdekében annyiszor emlegetett intézmények meg nem valósulnak.“ Tehát Szegeden még sokat kell tenni. Intézményeket emleget a lap, melyek még meg nem valósultak, és apellál a segélyre, melynek késnie nem szabad. Megvalljuk, hogy valami balladaszerű homályt veszünk a tisztelt laptárs sorai közt észre. Tudjuk mi jól, hogy ő mit gondol, és tiszteljük, mert ez általános öröm és fényárban olyan húrokat penget, melyek az összhangot tán kissé zavarják, de helyes, hogy, ha bár homályosan is, kimondja, hogy baj van, és lesz, ha a segély késik. Hát megmondjuk mi nyíltan, amit a laptárs elhallgatott, megmondjuk, hogy mik azok az intézmények, melyek még nem valósultak meg. Egyetem, kir. tábla, megye központ: ez a három főfaktor, melyek által ama óhajnak eleget lehetne tenni. De részünkről kétségünket fejezzük ki, ha vajon ez által segítve lenne-e a bajon , azon a bajon, hogy a teher, az adósság nagy, és a rázkódtatásnak be kell következni. Mi figyelemmel kísértük a szomszéd város fejlődését, kívánjuk, hogy minden jogos kívánságát meghallgassák felsőbb helyen, de megnyugvással egyáltalában nem vagyunk Szeged jövője iránt. Jen kedélylyel, mosolygó arczczal s illusiókkal teli kebellel üdvözöljük az uj, az 1884-ik évet; igyekezünk feledni az ó év keserveit s az uj évhez a remény rózsaszínű szálait fűzzük, mert már az emberi természetben rejlik, hogy mindig többet várunk az uj évtől, mint a mennyit, az elmúlt adott. Fognak-e ezen reményeink teljesülni ? Göröngyösebb lesz-e utunk avagy simább ? Virágok fognak-e nyílni annak szélén avagy tövisek sebzik meg lábunkat? Erre csak a jövőbe látó tudna felelni. Aki bízunk, mi reméllünk az új évben, adja az isten, hogy ezen bizodalmunk meg ne rendüljön s reményeink csalódássá ne változzanak s ezen óhajunk kapcsán, midőn az uj évbe átlépünk, ősi szokás szerint kívánjuk: adjon az isten dicső magyar hazánknak, szeretett városunknak s lapunk minden tisztelt olvasójának boldog új évet! — Eljegyzés: Bauer Gyula úr, a jó hírnévnek örvendő „Bauer Jakab és fiai“ helybeli gőzmalom tulajdonos cég egyik beltagja, deczember 30-án jegyezte el Láng Blanka kisasszonyt, Laczkó József nyugalomba vonult gazdag posztókereskedőnk bájos unokáját. — Városi bizottsági tag választás volt f. hó 30-án. A II-ik tizedben választandó volt három bizottsági tag s beadatott összesen 141 szavazatlap; megválasztottak: Kóti Pál 77, Szűcs János 70 és Balog István 67 szavazattal; — a többi szavazatok közül Dr. Endrey Gyulára 60, Szamecz Andrásra 52, és Balog Jánosra 49 szavazat esett. — A III-ik tizedben választandó volt egy bizottsági tag. Itt beadatott 188 szavazat, melyből 115 szavazat Németh Pálra esvén, Bacsa 53 szavazata ellenében, ő lett megválasztva. — A műkedvelői előadás, melyet múlt hó 28-án rendeztek félévi szünidejöket, itthon töltő egyetemi hallgatóink, teljesen kielégítő várakozásunkat. Mint lapunk múlt számában előre jeleztük, a „Piros bugyellárist“ adták elő ifjaink Tóth Béla színtársulatával s bár a női szerepek mind színésznők által adattak, az ensemble teljesen kifogástalan volt, mert műkedvelőink olyan ügyesen mozogtak a színpadon, mintha Tháliának felavatott papjai lettek volna. Török bíró szerepét Draskóczy Pál teljesen jellemző alakításban s oly kitűnő hanghordozással játszi, hogy gyakorlott színésznek is becsületére vált volna. Csillag Pál őrmester Balassa Árminban talált ügyes személyesítőre, s a közönség őt nemcsak gyakorlott játékáért, de szépen énekelt dalaiért is legtöbbször kitapsolta., Yretró Lajos szintén otthon érezte magát a színpadon s természetes humorral adta Peták káplárt, mig Kecskeméthy Dániel a kapitányt, Dusics György és Abonyi József pedig Hájas és Pennás Alukit játszották köztetszés mellett. — A közönség teljesen megtörte a nézőtért s az összes szereplőket többször zajosan megtapsolta. — Mint halljuk, ezen műkedvelői előadás sikerén felbuzdulva, a derék műkedvelők újabban a „Falu rossza“ előadására készülnek. Ha igaz e hír, részünkről csak örömmel fogadhatjuk, mert így ismét egy élvezetes estének nézünk eléje, melyre előre is felhívjuk műveit közönségünk figyelmét. — A gazdasági egylet decz. 30-án tartott tisztújító közgyűlésén, az egylet tisztikara és választmánya a folyó évre következőkép lett megalakítva: elnök Draskóczy Lajos, alelnök : Németh Pál, titkár : Bereczk Pál, pénztárnok: Karasz Sámuel , választmányi tagok: Baloghi Imre, Bartha János, Csanki István, Csáki István, Daru Mihály, Gojdár János, Hegedűs Sámuel, Hegedűs Sándor, Héjja András, Hódi Ferencz, Juhász Mihály ügyvéd, Karancsy Dániel, Kardos Bálint, Kovács László, Kristó Sándor, Lukács István, ifj. Nagy Sándor gazd., ifj. Nagy Szabó Pál, Oláh József, Pál József, Prehoffer Lajos, Szathmáry Elek, Török Ernő, Vékony József. — Népmozgalmi adat. A helybeli róm. kath. egyházban, a múlt 1883-ik évben, a születések száma 540, a halálozásoké 337 volt s igy a születések száma 203-al múlja fölül a halálozásokét. Házasságra lépett, 135 pár. — Tekintve hogy az 1882-ik évben a születések száma 4-el kevesebb s a halálozások száma 101-el nagyobb volt mint 1883-ban, a fenti adatokat mindenesetre kedvezőeknek tekintjük. — Vakmerő tolvajok. Lapunk zártakor veszszük a hirt, és épen ezért bővebb informáczió után nem járhattunk, hogy Derekegyházán az uradalmi kastélyból a Wertheim kasszát ismeretlen tettesek a pénztári szobából ellopták és elvitték egészen az országutig, ahol, miután valószínűleg nem tudtak vele semmire sem menni, sértetlenül hátrahagyták. Helyi és vidéki hírek. — A Szilveszter-éj utolsó órájával az 1883. év is elbúcsúzott tőlünk, hogy helyet adjon a hatalmasabb új évnek. Ezt nemcsak azért írjuk hatalmasabbnak, mert az ó évet lelökte trónusáról, hanem azért is, mert az ó év csak 365 napot számlált, míg az új év 366 napig fog uralkodni felettünk, mígnem ezt is le fogja szorítani trónusáról egy újabb trónkövetelő. S ez így megy a végtelenségig ... Az idő halad, haladásának jelzői a folyton emelkedő évszámok, melyek miként a vándort a mértföldmutatók, és úgy intik az embert, a földi élet ezen vándorát a megfutott útra, amelyen csak előre lehet haladni. Ha visszatérésnek lenne helye, de sok ember elölről kezdené az élet vándorútját! Miután azonban csak előre haladhatunk, derült . Az OVOda-bál múlt szombaton, deczi 29-én szép pártolás mellett tartatott meg. A négyeseket 18 pár tánczolta, s a táncz megkezdése előtt rövid hangverseny volt, mely kellemesen fűszerező a szűkebb körre szorítkozott társas estélyt. Részt vettek a mulatságban: Kosztka Irén, Gosztonyi Mariska, Szabó és Nyizsnyai nővérek, Futó Jolánka, Solti Mariska, Babocsay Jolán, Kapeller Róza, Bartha Julcsa, Hódi Vilma, Vörös Juliska és Juhász Alariska kisasszonyok s Kovács Jánosné, Németh Pálné és Barkász Károlyné fiatal úrnők. — A tiszta jövedelem az óvoda javára fordittatik. — Vadásztársulatunk 9 tagja hajtóvadászatot tartott deczember 30-án Répásháton és Szikáncson, mely alkalommal 71 nyúl és 2 fogoly esett zsákmányul A kérdéses területen annyi nyúl került a hajtásba, hogy 200-at is lőhettek volna, ha több vadász lett volna, az eredmény azonban így is teljesen kielégíthette Nimródjainkat. — Nyilvános számadás. A „Budapesten fennálló h.-k.-vásárhelyi ifj. kör“ által saját pénztára javára 1883. decz. hó 28-án rendezett műkedvelői előadás alkalmával összes bevétel volt: 104 frt 60 kr., ebből levonva a napi költséget: 59 frt 07 krt. marad tiszta jövedelem : 45 frt 53 kr. Ez összegnek felét 22 frt 76 krt, mint a fentnevezett ifj. kör pénztárát illető rész jövedelmet hiány nélkül felvettem. Midőn ezt a n. é. közönség tudomására hozni szerencsém van, egyúttal fogadja a m. t. közönség meleg érdeklődéséért és pártfogásáért körünk nevében e helyett is legforróbb köszönetemet. H.-M.-Vásárhelytt, 1884. január hó 2-án. Balassa Ármin, elnök. — A kÖzöS-tisza-marosi gázmunkálatokra fordított 6 millió forint visszatérítése tárgyában tudvalevőleg a közmésközi. minisztérium, a pénzügyminiszterrel egyetértőleg elrendelte, hogy — addig is, míg a műszaki ártérfejlesztés keresztül vitetik, az érdekelt ártérbirtokosok a visszatérítést kezdjék meg. E végből már 1883-ik évre megejtetett a kirovás, s az egyes birtokosoknak a kirovásról szóló egyéni könyvecskék kézbesítve lettek. Ily könyvecske összesen 31.304 adatott ki, és pedig : Kunszentmártonra 997, Mezőtúrra 156. Békésre 977. Csabacsüdre 86. Endrédre 1329, Gyomára 1113. Körös-Tarcsára 755, Mezőberényre 1402, Öcsödre 881. Szarvasra 3041. Kis és Nagy Szénásra 4, Szent-Andrásra 659, Csongrádra 474, Derekegyházára 4. Fábián Sebestyénre 128, Gorzsára 2485, Hódmező-Vásárhelyre 6601, Kenyervéglásra 2, Alagocsra 4, Mindszentit 949, Sövényházára 2, Szegvárra 847, Tápéra 79, Tecsre 82, Apátfalvára 501, Földeákra 576, Letére 1, Makóra 3723 és Szentesre 3496. A kirovás kulcsa köztudomás szerint az 1881-iki vizszin alá eső területeknél 22 km az 1855-iki vizszin alá tartozóknál 55, és az 1830-iki vizszin alatt állóknál pedig 1 frt 54 kr holdanként. Aminthogy azonban ez csak általános kulcs, s a visszatérítendő összeg a kataszteri tiszta jövedelem aránya szerint rovatik ki , természetes, hogy a kirovási kulcs az ugyanazon vizszinek alá eső területeknél is a föld minősége kataszteri osztályzata szerint különböző. Ez a kirovási művelet csak ideiglenes, és véglegesen csak majd az ártérfejlesztés befejezése után 14 év múlva fog megállapíttatni. Akkor aztán minden egyes birtokossal leszámol a kormány; aki netán többet fizetett, annak az illető összeget javára írják és a következő évekre beszámítják ; aki pedig kevesebbet fizetett, mint amennyit kellett volna, attól a hátralékot bevételezik. Ha tehát valaki a mostani kirovást magára nézve sérelmesnek tartja, az egészen biztos lehet arról, hogy sérelme a leszámolásnál orvosoltátni fog. — Álarczos Szilveszter-estélyt rendezett a „Fekete Sas“ termében, az év utolsó napján, a helyben működő színtársulat. Közönség meglehetős számmal jelent meg az érdekesnek ígérkező estélyre, azonban álarcos olyan kevés mutatta magát, hogy a jelen voltak nagy része egyáltalán nem volt megelégedve az est sikerével. A programmban két nohózat s egy görög tűzlénynyel világított képlet is volt felvéve, többet ért, azonban az összes bohóságoknál a Flóra Jancsi zenéje, mely csakhamar többeket tánczra perditett, kik azután olyan hévvel járták a csárdást, hogy észre sem vették, mikor az 1884. év beköszöntött . Felhívás a kereskedőkhöz, iparosokhoz, és vállalkozókhoz. Van szerencsém azon kereskedő, iparos és vállalkozó urakat, a kik eddigelé a k.-m.-vásárhelyi tanító egyesület kebelében fennálló fogyasztási szövetkezet javára ajánlataikat már beadták volt, hogy akár ezen, akár módosított