Vásárhely és Vidéke, 1884. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1884-02-14 / 7. szám

hatóság székhelyen lakó iparos (kereskedő); el­nöke az alispán, illetőleg polgármester; jegyzője a törvényhatóság által e végből kirendelt hivatal­nok. Az ipartanácsba évenkint két rendes és két póttagot választ a közigazgatási bizottság és Ugyanannyit az illetékes kereskedelmi és ipar­kamara. A választás vissza nem utasítható. Lényeges végül a törvényjavaslat 175-ik szakasza, melyhez képest az új törvény alá nem esnek: a) a mezőgazdasági és erdei termelés, marha- és lótenyésztés, halászat folyóvizekben, tavakban és csatornákban, kert és szőlőmivelés s az ezekkel összefüggő mellékipar, a­mennyiben az illetők leginkább saját nyers termékeik feldolgo­zására és eladására szorítkoznak ; a házi ipar; b) a bányászat és kohászat; c) az állami egyedáru­­ságok és jövedékek, valamint az ezekkel össze­kötött vállalatok; d) a katonai intézetekben és üzlettelepeknél alkalmazott katonák munkája; e) a malom és italmérési üzlet annyiban, amennyi­ben az ahoz való jog a kb­. kisebb haszonvételek sorába tartozik; f) a vasúti, gőzhajózási és csa­tornázási vállalatok; g) tengeri hajózás és tengeri halászat; h) rendes átjárók (kompok, révek) állí­tása folyókon, tavakon, csatornákon és a fausz­­tató vállalatok; i) az ügyvédek, mérnökök foglal­kozásai; k) a gyógyászat gyakorlása (orvosok, sebészek, szülészek stb.) és mindennemű gyógy­intézetek, (ideértve a szülészházakat, tébolydákat), valamint az állatgyógyászat és gyógyszerészet; l) a magánoktatás és nevelés; m) nyilvános táp-, oktató- és fegyintézetek, börtönök és fogházak ipari foglalkozása; n) a házaló kereskedés; o) a közönséges napszámos munka.­­ Mindezekre nézve a törvényhozás rendelkezéséig a fönnálló törvények és rendszabályok szolgálnak zsinór­­mértékül. Egyleti élet. Az iparos ifjúsági önképző egylet múlt évi működéséről, az egyleti elnök évi jelentését köz­érdekű tartalmánál fogva egész terjedelmében itt közöljük : Tisztelt közgyűlés! A lefolyt 1883-ik évről szóló évi jelentésem alapszabályaink 11-ik §-a értelmében a következőkben van szerencsém elő­terjeszteni : A hódmezővásárhelyi iparos ifjúság önképző egylete a múlt 1888-ik évben újra alakulásakor számlált 90 rendes­ és 40 pártoló, és így össze­sen 130 tagot; azonban ezen szám az év folytán részint önkénytes kilépés, részint a városból eltá­vozás, részint halálozás miatt változás alá esett, amennyiben Oskovics József és Tóth József pár­toló tagok önkénytes kilépés, Csaba Ferencz és Tóth Károly tagtársunk helyei pedig elhalálozás miatt üresedésbe jöttek, míg vidékre költözés folytán szintén 9 taggal keresbedett egyletünk létszáma, úgy hogy ma az év végén van az egy­letnek 75 rendes és 42 pártoló és így összesen 117 tagja, s így tehát a múlt évinél 13-al ke­vesebb. Tartatott az elmúlt évben összesen 9 vá­lasztmányi ülés; ezeken elintézést nyert 58 ügy­darab. A helybeli pénzintézetek, valamint az egyes ipartársulatok által egyletünk részére küldött se­gélyért nevezett pénzintézetek és ipartársulatok elnökségeihez átiratilag és a helybeli lapok útján is közzétett köszönet­nyilvánítás intéztetett. A pénztári könyvek bizottságilag megvizs­gálása és lezárása megejtetett, melyből kitűnik, miszerint az 1883. év január 1-étől deczember végéig készpénz bevétel 824 frt 31 kr., kiadás 434 frt 14 kr. volt és igy levonva a kiadást a bevételből, maradt az 1883. év végével készpénz : 390 frt 17 kr., mely összeg alapszabályaink uta­sításához képest a helybeli Népbankban van gyü­­mölcsözés végett elhelyezve. Már most ha összehasonlítást kísértünk meg a múlt 1882. évi és az 1883-ik évi egyleti álla­potunk között, örömmel jelezhetem, hogy külö­nösen pénzügyünk épen nem áll a múlt­ évi mö­gött, sőt azt jóval túlhaladja, mert míg az 1882. év végével, volt az egyletnek 130 tagja és 168 frt 18 kr. készpénze, ma midon az egyletnek 117 tagja van, és így az előző évinél 13 taggal kevesebb. Ugyanakkor készpénze gondos kezelés folytán az év végével 390 frt 17 kr., mely összeg a múlt évi­hez arányitva 227 frt 99 kr. emelkedést mutat. Ugyanaz évben Hun-Vásárhely város tekin­tetes törvényhatósága tapasztalván egyletünk ne­mes czélját, s meggyőződést szerezvén ennek életrevalóságáról az 1883-ik évben is kérvényezés útján a költségvetésben megállapított, illetve egy­letünk részére megszavazott 50 frt segélydíjat utalványozott részünkre. Felemlítem továbbá, miszerint az egyletnek néhány buzgó tagja és pártolója ez évben is meg­hozta egyletünk részére áldozatát, így: a „Hód- Mező-Vásárhely,“ a „Vásárhelyi Közlöny“ és a „Vásárhely és Vidéke“ t. szerkesztői, kik lapjai­kat az egylet részére díjmentesen adományozták, továbbá Megyelka József: „Kiállítási útmutató“ és egy 1884. évre szóló naptárt, Biró Lajos: „Miskolcz gyásza,“ Reisinger Gyula: „A szörny,“ Marinkovics Sándor : „Egy csudálatos nő“ és Iricz Alóz: „Rejtélyes házasság“ czim­ű művekkel gaz­dagították a lefolyt évben könyvtárunkat, melyért is az egylet nevében hálás elismerésemet, szives köszönetemet sietek e helyen is nevezettek ré­szére leróni. Gondoskodott az elnökség arról is, hogy időközönként az egylet helyiségében vasárnapi napokon egyes szakavatott férfiak az egyleti ta­gok előtt felolvasásokat, előadásokat tartsanak ; fáradozását siker is koronázta, a­mennyiben sike­rült neki a ref. tanítói testület egynéhány tagját megnyerni, kik szives készséggel ajánlkoztak az ifjúság oktatására ; igy Borsi Géza úr, ki az uj mértékek ismertetéséről, Égető Imre tanító úr, ki Kolumbus Kristóf életéről, Albert József úr, ki a tetszhalottról és Duró János úr a hazai iparról tartottak felolvasásokat, illetve előadásokat, mely fáradozásukért s szives készségükért hálás köszö­netemet fejezem ki, egyúttal azon reményem­nek óhajtok kifejezést adni, hogy a gondviselés az ily kitűnő férfiakat nemes törekvésükben előbb­­előbb segélje, s hogy az iparos ifjúság az ily szakavatott egyének által tartott előadásokat mi­nél tömegesebb látogatásával tisztelje meg, mert ezen előadások az ifjúságnak csak előnyére fog­nak szolgálni. Még egy sajnos körülményről kell a tisztelt közgyűlést értesítenem. Ismeretes dolog volt az mindannyiuk előtt, hogy az egyleti tagok régi óhajtása, egy az egylet kebelében alakulandó if­júsági dalárda létre­hozása teljesülést nyert; az elnökség mindent elkövetett, hogy ezen dalegylet minél nagyobb mérvben fokozódjék, s tagjai nem is késtek ennek tételét — habár áldozatok árán is — fenntartani ; sajnosan jelezhetem azonban, hogy az ifjúságnak ezen kedvencz eszméje, az ifjúsági dalárda rövid félévi együtt­működése után karnagy hiányában megszűnt működni; s eme jobb sorsra érdemes egylet most tehát mindad­dig, míg alkalmas vezetőt sikerülene részére megnyerni, tétlenségre van kárhoztatva. Végezetre, midőn a részvét kifejezésével emlékszem meg három tagtársunk s választmányi tag elhunytéról, magamat s tiszttársaimat a tisztelt közgyűlés nemes bizalmába ajánlva ma­radtam alázatos szolgája: Megyericn József, elnök. Nyilatkozat. Minthogy tudomásomra jutott, hogy néme­­lyek részakaratúlag felőlem azon hirt terjesztik­­mintha én segédlelkészi állomásomról a nagyt. ref. egyház presbyteriuma által elmozdittattam volna: magam iránti kötelességem, ezen két leve­let, a­mely meg fogja czáfolni a felőlem terjesz­tett hirt, — a nagyérdemű közönségnek szósze­rinti másolatban bemutatni: 5/1884. A hunvásárhelyi reform, lelkészi hivataltól. Tiszt. Nagy Bálint reform, segédlelkész urnák Helyben. A helybeli­ lapok ismételve hirdetvén, hogy Ön az itteni unitáriusoknak a legközelebbi vasár­napon egyházi szónoklatot tartani, minthogy az unitáriusok a mi egyházunkkal szemben támadó állást foglaltak el, s az Ön nevével is izgatnak, hogy a mi híveinket maguk közé terítgessék: hivatalfőnöki állásomnál fogva Önt ezennel felhí­vom, hogy szóbeli korábbi utasításomhoz alkal­mazkodván, az unitárius felekezettel minden to­vábbi összeköttetést azonnal szüntessen meg s többé köztök semminemű lelkészi functiót ne teljesítsen, annyival kevésbé, mert ellenesetben Önt kénytelen lennék egyházi törvényes felsőbb­­ségünk előtt bepanaszolni és segédlelkészi állását azonnal megszűntnek nyilvánítani. Végül kérem, hogy további magatartásáról szóló nyilatkozatát írásba foglalva velem késede­lem nélkül tudatni sziveskedjék. Hmn-Vásárhely, 1884. febr. 1. Szeremlei Sámuel m. k. Válaszom a fenti levélre: Mélyen tisztelt Nagytiszteletű Lelkész Ur ! Folyó évi febr. hó 1-soros 5/1884. szám alatt keltezett hivatalos felhívására, melyben oda vagyok utasítva, hogy az unitáriusokkal minden­nemű összeköttetést szüntessek be, s számukra semminemű lelkészi functiót ne teljesítsek, mert ellenkező esetben egyházi törvényes elöljáróságom előtt be leszek panaszolva s segédlelkészi állásom azonnal be fog szüntettetni; továbbá ezutáni ma­­gamtartását illetőleg írásos nyilatkozat tételre szól­­littatom fel, — van szerencsém válaszomat e kö­vetkezőkben alázatos tisztelettel beterjeszteni. Én a helybeli unitáriusoknak sem lelkésze, se semminemű más hivatalnoka nem vagyok, ily­nemű, nem létező összeköttetésről tehát lemon­danom lehetetlenség is. Esetről esetre, minden­kor külön felszólítások útján, lelkészi hivatásom­nál fogva, de még hivatalos főnököm egyenes kívánságára is, tartottam istentiszteletet az uni­táriusoknak; imádkoztam velük, halottjaikat elte­mettem a ref. kántorral egyetemben, újszülött csecsemőiket beigtattam a két. anyaszentegyházba, tartottam számukra tisztán erkölcsi irányú — nem dogmatikus — egyházi beszédeket, s mind­ezeket azon hitben és meggyőződésben, hogy vele egyházamnak, melynek én is tagja vagyok, használok ; mert mi történhetik akkor, ha helyet­tem unitárius lelkész végezte volna mindazokat?! Az én ref. szellemű, erkölcsi irányú beszédeim senkit át nem téríthettek, mert azok nem térí­tők s nem izgatók voltak, ugyanazokat prédikál­tam a ref. egyház mindkét templomában. — Oly teendőket végeztem tehát, melyek elől lelkésznek kitérni az evangéliumi szeretetnek megtagadása nélkül lehetetlenség. Nem hihetem, hogy ezekért szemrehányásokra érdemesíthettem volna magam. Ellenkezőleg vallásos mély meggyőződésem su­­galla, hitem szentsége parancsolja, hogy tekintet nélkül a vallásfelekezeti különbségekre, azoknak kik a vallás vigaszát szükségük, a hit tanításait igénylik s ily czélból az én segélyemre szorulnak: nekem, a lelkésznek e segélyt megtagadnom nem szabad, lelkészi hivatásomnál fogva nem is lehet. Ezt látom az egész világon mindenütt, múltban, jelenben egyaránt. Krisztus urunk tanított minden népeknek, az ő vallása szól minden népeknek, az apostolok tanítottak minden népeknek. Hát én ne hirdessem az evangéliumot minden em­bernek ?! Ez kötelességem, ez lelkészi hivatásom. 2. Tim. IV. 2. Prédikáljad az igét, rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben. — Éhez szent fogadásom köt. Köt engem úgy, mint minden hitfelekezeti lelkészt egyaránt. Szép pél­dát mutatott erre nagy tiszt. Draskóczy Lajos ev. lelkész úr, ki, midőn ifj. Szamecz András, előbb lutheránus, később unitárius hitfelekezetü ember meghalt, a gyászoló családhoz azon üzenetét kü­ldé, hogy ha kívánni fognák az ő papi szolgálatát, papi tisztének tartja a temetési szertartást végezni. Őt ezen nemeslelküségéért mindenki, ki ezt tudá, nagyra becsü­lő, és méltán. Szolnokon senkinek eszébe nem jutott azon kérdést vetni fel: hogyan lehet helyi hitvallású pap az ágostai hitvallásuaknak is egyszersmind papja?! Pedig úgy volt: egy imaházba egyszerre gyűltek fel mindkét vallásbeli hívek a ref. pap által teljesített ref. szellemű és szertartású isteni tiszteletre, s mi több: még az úrvacsorát is kö­zösen egyszerre, mintha egy vallásuak lettek volna, vették fel mindkét hitfelekezetbeli hívek. És mert nem bolygatta senki: szent volt a béke. Azon letiltó meghagyás tehát, mely oda utasít, hogy az unitáriusoknak semminemű lelkészi functiót ne teljesítsek, lelkészi hivatásomba ütkö­zik, s erre magam nem tudom kötelezni, vallásos meggyőződésemnél fogva nem lehet, nem is sza­bad ezt tennem. Ha zsidóhoz hívnak, oda is el kell mennem, s hiszem, hogy el is menne min­den pap, de azért a keresztyén zsidóvá nem le­­end, s ha mégis azzá lenne egy kettő, annak bizonyosan más oka volna, s nem az, hogy ott a pap a maga vallása szerinti szertartást végez. Ha a lelkészi hivatás általam fentebb jelzett felfogása összeférhetetlen Nagytiszt. Lelkész Úr előtt a helybeli ref. egyházi segédlelkészi állásom­mal , akkor nekem erkölcsi kötelességem e se­­gédlelkészi állásomról lemondanom, s ezt kérem méltóztassék már ez alkalommal tudomásul venni. Nagytiszt. Urnak, vagy a nagytiszt. egyházi elöljáróságnak ez ügybeni bölcs határozatát, — mély tisztelettel kérem, — velem közölni kegyes­kedjék. Kiváló tisztelettel stb. Hun-Vásárhely, 1884. febr. 3. Nagy Bálint, s. k. ref­­. lelkész.

Next