Vásárhely és Vidéke, 1885. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1885-01-01 / 1. szám

erben legalább is 12 írtra felemelkedjék a búza métermázsája. Ilyen boldog uj évet kivin nálunk a leg­több ember, mert hiába, földmivelő nép vagyunk s a jó esztendő fogalmához nem elég a mai idő­ben a bő termés, ha az árak alacsonyak. A búza­ár lesz tehát a „boldog uj év“ mikénti beválásá­nak fokmérője. Adja isten, hogy e tekintetben se csalód­junk s az 1885-ik év minden tekintetben áldást hozzon a hazára és városunkra! Boldog uj évet! A gazdasági egylet köréből. A két egylet egyesülése tehát igen kivána­­­tos, de nem csak azért, mert igy igen szép meg­takarításokat lehetne eszközölni, hanem azért is, mert a gazdálkodó és iparos folytonosan egy­másra vannak utalva s igy egymástól idegenked­niük nem szabad. A gazdálkodóknak különösen érdekükben áll, hogy az iparos osztályhoz közeledjenek, mert Magyarországnak most is­­az a legnagyobb baja, hogy a módosabb gazdálkodó inkább taníttatja annak a fiát, de iparosnak nem adja, holott pl. egy 50000 frt értékű vagyonnal biró gazda, ha 7 gyermeke van is s hét felé osztja a vagyonát, ha egy iparos fia van, az a reá eső osztályrészből szép üzletet kezdhet, m­íg a többi testvér, aki földmiveléssel foglalkozik, alig hogy megél. A régi mesteremberek azért nem igen boldogultak, mert anyagi segítséget nem kaptak s két Kozák munkájával tőkét nehezen bírtak teremteni, azért volna kívánatos, hogy ha a külfölddel versenyezni akarunk, hogy a módosabb földbirtokos gazdák is nevelnék az iparra fiaikat s ezt csak úgy re­mélhetjük, ha a gazda és iparos osztály többször érintkezik egymással s gazdáink is megtanulják becsülni az iparos osztályt s a tisztes ipart. És azért mi melegen óhajtjuk a két egylet csatlakozását s azt hisszük, hogy senki sem akarja az 1848 előtti korszakot, midőn városunk­ban a gazdálkodó és iparos osztály jóformán ke­rülte egymást, miután pedig a gazdasági egylet szakadt ki az iparegylet kebeléből, a gazdasági ügyletnek kell ahhoz visszacsatlakozni. A iparegyletben eddig is fennállott a gaz­dasági szakosztály, melynek elnöke Baloghi Soma volt. Ennek a szakosztálynak 600 frt alapja van gazdasági c­élokra. Ez összeg is készen várja csatlakozás esetén a gazda közönséget, mely ed­dig gyümölcsözetlenül hevert. A gazdasági egylet tagjai, mint halljuk, legközelebb egy rendkívüli közgyűlésre, fognak összehivatni, annak eldöntése végett, hogy az iparegylethez leendő csatlakozás szavazat által ki­mondassák. Kérjük azért a gazdasági egylet tag­jait, hogy ez alkalommal minél tömegesebben je­lenjenek meg s az egyesülés eszméjét támogas­sák, mert ez úgy a gazdálkodók, mint az iparo­sok érdekeire nézve legkivánatosabb. Az egyesü­lés erőt ad. Adja isten, hogy úgy legyen. V. J. Ezen czikket a gazdasági egyletnek egyik ügybuzgóságáról ismert tagja küldte be hozzánk közlés végett s bár nem osztjuk annak intenzi­­óját, készséggel közöljük, mert a tisztességes el­­lennézetnek lapunk tere mindenkor nyitva áll, nagy krach volna készülőben, aztán hogy leültette őket a híres fiskális, előterjesztették a kérdést, hogy Tóbiás végrehajtó szeretne lenni, hát azt szeretnék ők a tekintetes Doktor úrtól megkér­dezni, hogy miféle könyvekből lehetne azt leg­alaposabban kitanulni, hogy valahogy meg ne bukjék Tóbiás a c­enzúrán. A híres fiskális, kinek a gyöngéd bánásmód volt a leggyöngébb oldala, az alázatos kérdésre azzal felelt, hogy klienseit, egyiket a másik után kilökdöste. Talán keveselte a honoráriumot. Aztán tudom is én, hány fiskálist, szenzárt kérdezhettek még Tóbiásék, elég az hozzá, hogy Tóbiás a törvények és szabályok tanulásához sze­rencsésen hozzá fogott, a praxis megszerzése vé­gett pedig a főváros fogasabb végrehajtóinak fel­ügyelete alatt próba nyúzásokat is eszközölt. Ösz­­szeírt, zálogolt, pecsételt, transferált, és hezitált, mely hivatalos eljárás körül nem egyszer hallott ugyan úgy a saját személyére, mint functiójára tiszteletlen hangokat, de ez őt épen nem riasztotta vissza a pályától, mert jövendőbeli boldogsága függött, tőle. Máskülönben meg, hogy a megtisz­telt adósok méltatlankodtak ellene, ezt a dolog természetében fekvőnek találta. Két hónapig tanult Tóbiás éjjel nappal. Bevágta a paragrafusokat, tudta is mint a tíz parancsolatot. A vizsgálat súlyos órája közeled­vén, rendezgette a magolásba megtörődött ábrá­zatát. Lekerelte ruhájáról a két hónapi port, (előbb nem ért rá) midőn kopogás hallatszik aj­taján. A levélhordó lépett be. Trencsén megyéből jött levél Tóbiásnak. Bizonyosan a Szálitól. Szerencse kivonat, vagy talán már gratulátió ? Lázasan bontotta fel. Azután hosszúra nyúlt arczc­al olvasta. Egy ba­rátja értesíti, hogy a Száli tegnap esküdött. Tó­biást is tiszteli. Kzöczény Tóbiás néhány nillanaliff mintha A gazdasági egylet múlt évi deczember hó 26-án tartott közgyűlésén Vékony József azon indítványnyal lépett fel, hogy a gazdasági egylet az ipar­egylettel csatlakozzék. Az eszme nem új s ugyanezen indítvány egy évvel ezelőtt a gazda­egylet elnöke által is megtétetett, de nem talált elég viszhangra, míg most egész ingerültséget keltett, mert az indítvány oly gazdálkodó férfiú által lett felszínre hozva, ki eddig a gazda­egylet­nek legmelegebb támogatója volt. Városunk fiatal gazdái között az indítványo­zón kívül sokan vannak, kik az egyesülés elő­nyeit belátva, elérkezettnek vélik az időt a két egylet csatlakozására; mert az iparegyletnek saját háza van s elegendő helyisége, hogy ott a gaz­dasági egylet tagjai is összegyűljenek, mig a gazd.­egylet bérelt helyiségben még mindig a kezdet nehézségeivel küzködik s bár anyagilag szépen gy­­arapodott, mert­ a titkári jelentés szerint 1800 írt készpénze, teljesen bebútorozott olvasó terme ,1­500 frt értéket képviselő könyvtára van, ezt jó részben az intelligentiának köszönheti, mely min­dig előmozdítani igyekezett az egylet törekvéseit, azonban mindennek daczára a gazd.­egylet külön állása az iparügylettől, teljesen indokolatlan. Mert miért fizetünk a két­ egyletbe kétszeres tagdíjat, holott, ha csak az egyik helyre fizetnék azt, ép úgy ezért érnénk s egyenként 2 frt 40 ,kr. fölösleges kiadást megtakaríthatnánk. A gaz­dasági egylet házbérben fizet 600 irtot, lapokra 100 irtot, szolgának 120 frtot, tiszteletdijakban mintegy 100 frtot, ez együttesen 900 frtot meg­halad, s ezen kiadás csak azért történik, mert a gazda is, iparos is külön helyiségbe jár, s ha a két egylet egyesülne, ezen 900 frtot is minden évben megtakarítani lehetne s ez által az ipar­egylet helyiségei szükség esetén egyik szomszédos telek megvétele által meg is nagyobbittathatnának. nik látszott előtte. Hiszen arra nem tódulnak olyan sokan, mint más pályára, könnyebb is be­lőle megélni, meg a mi fő, a végrehajtó hivata­los ember, és mint ilyen a maga functiója köré­ben hatalmas úr. Nem valami közkedveltségű ugyan a pálya, de sok más hivatalnál előbb áll, gondolta Tóbiás, és hogy ha a vizsgát kiállja­ belőle, a diplomával együtt adják majd a kinevezést is. Egy pár hónap az egész, aztán rá se néz többet a falusi tanítókra, azok keresik majd az ő pro­­tekc­ióját, hiszen ő akkor czilinderben jár. Az eszmét pompásnak találta. A tanulástól se ijedt meg, hiszen az gyorsan megy, lüktető erőt ad abba a szerelem, sarkalja a boldogság reménye. Miután Tóbiás a saját, felfogása szerint az iránt is tisztában látta tervét, hogy Száli mind halálig hű­ marad (bizonyosan a Tóbiás szép hangjához) és hogy csak őt fogja boldogítani, beállott a terv megvalósításának keresztülvitele, melynél a Tóbiás atyafia, az ő egyetlen jóakarója, kit a partié egész elvakított, minden akadály el­hárítására vállalkozott. Mindenek előtt a stúdiumokat kellett volna beszerezni, ha tudták volna, hogy mik legyenek azok. De hiszen Tóbiás nem azért volt okos em­ber és az ő jóakarója nem azért vágott bele ebbe a nagy dologba, hogy ilyen csekélységen is­­el­akadjanak. Mire valók a prókátorok, a jogi ta­nácsadók, kik minden bajból kisegítik az embert, pláne, ha a törvényeket és rendeleteket kell ke­resni. Mivel azonban nem lehet egyformán bízni mindegyiknek az ügyességében, mert még felé is vezethetik az embert, legjobbnak gondolták a leg­híresebb és legfogasabb pesti ügyvédet megkér­dezni, a­ki az ilyes dolgokban a legjobb tanácsot tudja adni. A­mint a kávéházba kitudakolták, hogy ki­től is kérjék hát az életbe vágó tanácsot, nyomba ba is állítottak egyik hírneves pesti ügyvédhez. Nasru kénét ráírtak mintha lev­aláon is valami Van szerencsénk a lomártielyi összes ipartársulatok közös értekezletet»! « a vásárhelyi általános ipartest megalakítása czéljából kiküldött — végrehajtóidig 1884. deczem­ber 28-án tartott ülése sározatába! fel­hívni a tisztelt iparos közönség hogy e kör­levélen nevük aláírásával jelezi ki miszerint az általános ipartestület megírását helyes­nek, üdvösnek tartják és azt éják. Az ipartestület megalakítók czélja, hogy az iparügyet érdeklő kérdések­ek az iparo­sok által intéztessenek el, melyik az iparosok tudhatják legjobban, hol és­­ rejlenek az iparfejlődés akadályai. Az iparit megalapítá­sával az első fokú bíráskodás az­ os közönség kezeibe lesz letéve; a tanonczismód szerződés ügye, továbbá ezek nyilván!Ha szintén az partestület jogához tartozik ; epa-testület hi­eszét vesztette volna; a föle szer­ezve állt majd magához térve, elkeserítvn a törvé­nyeket és szabályokat földhurgtosta, aztán egy bus sóhajba temetve mini regényét, erőt vett rajta a csendes lemondás. Esak a végre­hajtói pályáról, mert arra ugyisbe gondolni se szeretett. Belátta, hogy meg tocsir­a, önmaga csalta meg magát, az atyafestk bűnrészes, azért meg is bocsátott neki. Inak pedig bol­dogságot kívánt, de úgy, hogyik,­tan hallotta. Tóbiás tehát a végrehajtásrát nem tette le, azért még­is végrehajtó lettkémtok végre­hajtója, majd a hirdetések tának vezetője. Vágyai ne továbbját a korrekt,g­­épezi már vagy tíz év óta. De hiába­­ ült a sors nincs előléptetés. Egyszer jutott abba a bt. re-tényteljes helyzetbe, hogy a korrektort ettük, és ő vele helyettesítették. Két heti próbán áltndósítot­­ták volna is, ha úgy nem esik dolog, hogy az elcsapott korrector ártatlansága rnvén, helyét ismét megkapta, Tóbiás pedig aesett a hir­detések rovatába, a keretek beezésének mű­vészetét tovább fejleszteni. Ennek a kis interregnum pedig azzal fizette meg az árát, hogy mmbb állásának reményében, az ahoz illő tisztek külső biz­tosítására egy hónapra abonáltarát a borból­­nál, és már kétszer meg is borkozott, mire ismét betűszedővé sülyedt. Minden szerencsétlenség helyén valami szerencse, úgy a Tóbiás borbóliilomájában is, mert egy hónap alatt annyira szokott a borotválásba, hogy most már rend megí­rja, a felesége pedig ettől kezdve Tó ne,­sak becsüli, de szereti is,­sithi A gazdasági­ egyletnek ipar-egylettel czél­­zott egyesüléséről lapunkba már jóval előbb nyilatkoztunk s részünkről m­i sem látjuk be az egyesülés szükségességét, ort mindkét egy­letnek meg van a maga j­­ogosultsága váro­sunkban, mivel mindkét különálló egyesületnek külön czéljai vannak. Igaz ugm­, hogy az ipa­rosoknak és gazdáknak vann közös érdekeik is, ezeknek előmozdításán azolyi vállvetve mű­ködhetik a két egylet, anélkül hagy e miatt ál­landóan egyesülniük, azaz jobt­ mondva, a gaz­dasági egyletnek az iparegyleti olvadnia kellene. Hogy városunkban külö gazdasági­ egylet és külön ipar­egylet áll fenn,­­ ebben nem a gazdálkodó és iparos osztálynk egymástóli ide­genkedését látjuk, hanem bngságát annak, hogy mindkét osztály tudatásabbz ezen egyle­tek hivatásának, fontosságának szükség­ességzének, s mindkét osztály elég erős,hogy “érdekeinek előmozdítása és tagjai szakismetének kibővítése czéljából, az egyleti élet téri önálló akcziót fejtsen ki. S ha az ipar­egylet ez ugban megfelel czéljának és betölti hivatását, én sajnálatosnak tartanék Hun-Vásárhely város 1^000 földműves lakosára nézve, ha gazdasági­ e^te önálló mű­ködésre, önálló fennállásra kér nem lenne s most a midőn a kezdet nehéz, it már szeren­csésen leküzdötte, beolvadnia iparegyletbe Ez nézetünk szemben a fönti '^tel is. _____ . Szerk. F­elhívás Hmező-Vásárhely város tiset iparos közön­ségében.

Next