Vásárhely és Vidéke, 1885. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1885-07-02 / 27. szám
Hódmező-Vásárhely, julius 2. 27-ik szám. 1885. Harmadik évfolyam. Helyi erdélyi társadalmi és szépirodalmi hetilap. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 fit Negyedévre 1 fit Egyes számára 8 kr. Hirdetések jutányosan közöltetnek. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség s kiadóhivatal: Főutczán. III. tized 874. sz. alatti gróf Károlyiházban. BLAHA LUJZA. (B.) A múlt hét végén villámgyorsan terjedt el városunkban a hir, hogy Blaha Lujza asszony, a „nemzet csalogánya“ eljön hozzánk is valahára, nekünk is bemutatja páratlan művészetét. Sághy Zsigmond színigazgató falragaszokon értesítette erről városunk közönségét s hogy ezen előleges hirdetése nem üres reklám, azzal bizonyította be egyelőre, hogy főkapitányunknak felmutatta a művésznő sürgönyét, melyben arról értesíti, hoggy e hét végén jönni fog, azóta e hét határozottabb alakot nyert és ma már teljes bizonyossággal nézhetünk azon páratlan műélvezet elé, melyben e hó 4-én, vagyis szombaton a művésznő részeltetni fog bennünket. Arról ugyan meg vagyunk győződve, hogy Blaha Lujza asszonynak minden egyes felléptét zsúfolt ház fogja megtapsolni, és ezzel megmondtuk azt is, hogy Sághy színigazgató nem csinálhatott volna magának semmivel a világon olyan propagandát, mint az által, hogy társulatának megérkeztével egyidejűleg hirdette Blaha Lujza vendégszereplését és eltekintve e helyütt a dolog üzleti oldalától, mely rá nézve biztosan kedvező eredményű lesz, fogadja előre is őszinte elismerésünket áldozatkész vállalkozásáért, amelylyel lehetővé teszi, hogy ez a nagy magyar város is, művészetének teljes pompájában szintől-szinte megláthatja azt a rendkívüli nőt, kinek művészi egyénisége oly hatalmas lendületet adott a főváros magyarosodásának s közönséget teremtett a magyar népszínműnek. Mert mi felettünk valószinüleg néma borongással megy vala el az idő, anélkül, hogy csak egyszer is gyönyörködhettünk, büszkélkedhettünk volna nemzetünk e drága kincsében, ha a véletlen segítségünkre nem jön. S most midőn arról van szó, hogy így nem várva, nem remélve egyszerre közénk toppan, vendégszeretetünkre bízza magát, s néhány napig kizárólag a mienknek mondhatjuk: nem méltán kérdhetjük-e, hogy ugyan képesek leszünk-e ezen nagy fontosságú eseménynek megadni azon ünnepélyes színezetet és hangulatot, amely ünnep lesz maga azon tény, hogy Blaha Lujza közöttünk van. Mert ünnep van ott, hol ő megjelenik s szokva van hozzá, bár nem kívánja, hogy ünnepeljék. Mielőttünk pedig az ily ünneplések szokatlanok. Mostoha viszonyaink között évtizedek folynak le, a nélkül, hogy egyszer is alkalom nyílnék a nemes lelkesültségnek szárnyra kelni. Pedig ha akarunk, tudunk igazán, szívből lelkesedni, csak szikra legyen, mely a hamvadó parazsat lángra lobbantsa. És a lelkesültség pillanatában születnek a tettek.......... Sokat beszéltünk mi már szinügyi viszonyaink nyomorúságáról s látva munkánk meddő voltát, talán a lemondásra is lett volna okunk. De a küszöbön álló nagy esemény új reményt önt belénk és hisszük, hogy Blaha Lujza vendégszereplése azon momentum lesz városunk történetében, melyet úgy fogunk megemlegetni, mint közművelődési viszonyaink újjászületésének hajnalát. Mert mi hiszünk a művészet csodás hatalmában. Blaha Lujza művészetének ma zenithjén áll. Túl van azon, hogy körutakra kelljen mennie apródonként összegyűjteni babérait; ma már nem kell neki hírnévért küzdenie, hisz előtte is, utána is sebes szárnyon jár a hír. Nevét ép úgy ismeri az egyszerű arató lány, a ki danulni tőle tanulhatna, mint tiszteli a koronás király, ki meghajtja fejét, a művészetnek a teremtés által felszentelt eme papnője előtt, ki a magyar nép géniuszának leghatalmasabb képviselője. Egy nemzet hordja őt szivében és egy nemzet szeretete él az ő lelkében. Méltán megtisztelve érezheti tehát magát bármely város közönsége, ha látogatásával szerencsélteti, s kétszeresen megtisztelő látogatása reánk nézve, kiknek bizony vajmi kevés reményünk lehetett e tekintetben s csak úgy jutunk hozzá, mint a pusztában vándorlók a mannához. S nagy közönségünk érzi, tudja is ezt; a közhangulatból legalább erre következtethetünk és csak a legnagyobb sajnálattal konstatálhatjuk, hogy városunk hatósága, mint azt Kristó Lajos polgármester kijelentette, nem kíván részt venni a művésznő ünnepélyes fogadtatásában,ismerve a város közházánál uralkodó közszellemet, erre el lehettünk készülve; de annyit mégis megkívánhatunk mi is és a város minden polgára, hogy hatóságunk ne csak akkor legyen vendégszerető, midőn arról van szó, hogy egy miniszteri tanácsos, vagy egy katonai deputáczió tiszteletére, a közpénztár terhére egy kellemes délutáni állapot visceniroztassék, hanem akkor is, midőn városunknak a nélkül is meghurczolt reputatióján némi kis csorbát kiköszörülhetnénk. A hatóság érzéketlensége egyébiránt, bár rosz hatást szült egyesekben, csak emelni fogja közönségünk buzgóságát. Szerencsére van városunkban egy közkedveltségben álló társaság, melynek élén Garzó Imre úr, ez a páratlan tevékenységű férfiú áll. A műkedvelő társaság vette kezébe ez ügyet s e társaság elég biztosíték arra, hogy a mi körülményeink között megtehető annak bebizonyítására, hogy nem csak igazi magyar vendégszerető város vagyunk, de Blaha Lujza művészete iránt a kellő hódolattal is tudunk viseltetni, mindaz érvényesíttetni fog. Lapunk más helyén közöljük a fogadtatás részleteit, itt csak annyit ,jegyzőnk még meg, hogy ha a művésznő fogadtatásánál oly külső fényt és pompát nem fejthetünk is ki, mint másutt tehetik, közönségünk tömeges megjelenésével, szivének lelkesedésével áraszszon amainál becsesebb fényt ama ritka és kedves emlékű eseményre, midőn Blaha Lujza először lép falaink közé. S majd ha már csakugyan közöttünk lesz s színpadunkon is megcsendül bűvös szava, akkor kigyullad Hódmező-Vásárhely város közönségében is a művészet iránti lelkesedés fáklyája, mely őt, előtte eddig ismeretlen, magasztos világba vezetendő. Mert művészetet fog látni, a maga teljes tisztaságában és tökélyében. A művészet pedig nem enged okoskodni. Hódit, ragad, visz magával, mig önként rabjává szegődünk s százszor inkább magával ragad a Blaha Lujza művészete, melynek tökélye és utolérhetlensége épen a magyar népkedély eredetiségeinek színpadi megalkotásában tetőzik. S várjon az ünnepelt díva bire sejtelmével annak, tudja-e azt, hogy azoknak a nagyszerű színpadi alakításoknak, melyek neki hallhatatlan nevet szereztek, valóságos alakjait a tősgyökeres eredetiség oly tiszta mezében sehol széles e hazában úgy fel nem találhatja, mint épen Hódmezővásárhelyen! De ne keressük azt most, hogy mit és miként hallott felőlünk! Rövid időn lesz alkalma követlenül megismerni egyik legnagyobb magyar város közönségét, s jöjjön bár hozzánk bárminő érzelmekkel szívében, azt az egyet hiszszük és reméljük, miszerint nem lesz oka megbánni, hogy művészetének kiapadhatlan forrásából nekünk is juttatott egy parányi részt. Nehezen, izgatottság közepette várjuk. Jöjjön tehát mielőbb, hadd mondhassa velünk együtt Hódmező-Vásárhely összes lakossága egy szívvel lélekkel : Isten hozott! Köteles Mihály bünpöre. A budapesti kir. ítélő tábla Köteles Mihályt a gyilkosság vádja alól felmentette. E rövid szavak kilencz hosszú esztendő véghetetlen sok szenvedésének egy egész martyrologiának jelentik befejezését. Azon egyén, kiről itt szó van, méltán megérdemli részvétünket és a szánalom érzetét az ember szívében méltán felkelti. Hiszen ki ne indulna meg, ha lát egy tudatlan embert, aki a legirtózatosabb vád terhe alatt bámulatra méltó szívóssággal és erővel rettenetes küzdelmet folytat becsületéért és szabadságáért, és ki maradhatna érzéketlen egy embertársunk sorsa iránt, kinek lelki fájdalmait a testi szenvedések és bántalmak, az emberek könyörtelensége és könnyelműsége százszorosán tetézték, s ki a fegyvert nem rakta le akkor sem, midőn a börtön fenekére dobatva, az ország legfelsőbb bíróságától is két három ízben bűnösnek nyilváníttatva, csak egy szerény lelkész előtt bizonyíthatta ártatlanságát és panaszolhatta el átélt szenvedéseit? Akár bűnös, akár ártatlan ezen ember, részvétünket tőle megtagadni nem fogjuk, mert ha ezt tennék, megtagadnék az emberi szív minden nemesebb érzelmét, mely nem csak sújtani, hanem könyörülni is képes a szenvedők fájdalmain. Köteles Mihályra nézve megváltás a kir. Ítélőtábla ítélete; neki visszaadja szabadságát, többet : az életnek adja őt vissza. És mi elhisszük, hogy ha kilép börtöne küszöbén és ismét beletörődik az élet mindennapos folyásába, ő az emlékezés fátyolét fogja borítani a múltakra és némileg meg lesz elégedve a gondviseléssel, mely ő rajta is bebizonyítá, hogy van még igazság itt a földön is. És ha csak egy emberről volna szó a jelen esetben , ám akkor senki másnak nem volna szava ezen ügyhöz. Az ember nem csalhatatlan, még akkor sem, ha bíró és számos példa van rá az európai jogszolgáltatás történetében — még a közelmúltban is, hogy ártatlan emberek bűnösöknek ítéltettek, büntetéseket egészben vagy rész