Vásárhely és Vidéke, 1886. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1886-07-01 / 26. szám

lés alatt tapasztaltunk, a világon semmivel sem menthetem. Szepessy, Rónay Szigethy Lujza és Berzsenyiné mutattak egy kis jó akaratot a főbb szereplők közül, a többi pedig úgy állott ki a színpadra, mintha soha szerep tanulásnak hírét se hallotta volna. Vizváry úr több figyelmet érdemelt volna részekről is. Helyi és vidéki hírek. — Törvényhatósági bizottságunk f. hó 13-án kivételesen ezen hónapban is tart közgyűlést. Ezen gyűlésen fog választás útján betöltetni a Kamocsay Gábor halálával megüresedett alkapitányi állás is, melyre Sallay Lajos és Vasváry Zoltán rendőrségi tisztviselők pályáznak. Vízvári Gyula úr, a nemzeti színház hírneves művésze vasárnap délután a 6 órai vonattal városunkba érkezett, hogy az itteni színtársulatnál vendégszerepeljen. A vasútnál a helybeli műkedvelő társaság tagjai fogadták a vendégművészt, s Dr. Endrey Gyula ügyvéd, mint a műkedvelő társaság alelnöke üdvözölte a társaság és városunk színpártoló közönsége nevében, Follinusz Aurél pedig a színtársulat nevében. Vízvári úr vendégszerepléséről külön czikkben emlékezünk meg, s itt még csak azt említjük meg, hogy a vasútnál fogadására városunk ifjúsága szép számmal jelent meg s kocsikon kisérte be szállására a „Sas“ vendégfogadóba. — A „Vásárhelyi Közlöny“ városunk legrégibb heti lapja a múlt vasárnap nem jelent meg s ez idő szerint további megjelenése is kérdéses. A lap beszünésének oka azon körülményben keresendő, hogy a városunkban levő Wodiánerféle nyomda a múlt napokban gazdát cserélt s az uj nyomdatulajdonosok nem hajlandók a lapot tovább kiadni. Egyébiránt a lap kiadói joga felett per is van folyamatban, mert ezen jogot Wodiáner Károly egyik hitelezője lefoglalta, majd ugyancsak Wodiáner Károlytól 200 frtért megvette, azonban a budapesti Wodiáner P, a lap tulajdonosa ebbe nem egyezett s a foglaltató hitelező ellen igénypert indított, mely még eldöntve nincs. Ezen per kimenetelétől függ a lap további megjelenése, mert ha a foglaltató hitelező nyerné meg a pert, sajátos érdekei folytán nem hiszszük, hogy annak további kiadására vállalkozzék. — Halálozás. Egy kedves fiatal lánykát szakított ki a múlt héten, június 25 én, gyöngéden szerető szülei és testvérei karjaiból a halál. Bálint József gazdálkodó polgártársunk 15 éves Józsa nevű leánya hunyt el, kinek hűlt tetemeit vasárnap délután nagy közönség részvétével helyezték örök nyugalomba. A Számadás tíz millióról, a körös-tiszamarosi ármentesítő társulat védtörtéseinek kiépítésére Horváth Gyula kormánybiztossága alatt felvett 10 milliós kölcsönről a kormánybiztosság a közm. és közlekedési és pénzügyminisztérium kiküldöttei közbejöttével f. évi július 1-én tartja meg a leszámolást, a társulatot e leszámolásnál gróf Károlyi Tibor társulati elnök és Fekete Márton főigazgató képviselik. E számolás feladata kitüntetni, hogy mi fordíttatott a töltés építésére, védekezési eszközök bevásárlására, belvízszabályozás és ártér fejlesztésére és mi áll még a 10 millióból készpénzben a társulat rendelkezésére. A törvénykezési szünidő a helybeli kir. járásbíróságnál és az ország minden bíróságánál a mai napon veszi kezdetét és 2 hóig tart. A szünet alatt nálunk a bírói teendőket Dósics Sándor kir. aljárásbiró végezi. — Hymen. Draskóczy Ede makói ev. lelkész múlt csütörtökön vezette oltárhoz Ott Emma kisasszonyt, Ott Károly makói kereskedő leányát. — Kettős esküvő. Kokovai József hely- helyi gazdálkodó házánál kettős lakodalom tartatatott f. hó 29-én. Márton fia Póka Ilonát, József fia pedig B. Kovács Ágnest vezették az oltárhoz, nagy számú násznép jelenlétében. — A Vöröskereszt egylet helybeli fiókja által évenkint rendezni szokott népünnepély a 1. évben aug. 15-ik napján fog megtartatni s az egyleti választmány annak rendezésével s a rendezőbizottság megalakításával Szikszay Dénes városi tanácsnok urat kérte fel, kinek városunkban a népünnepélyek népszerűsítésében oroszlánrésze van. Érdekesnek tartjuk e helyt még azt is megemlíteni, hogy az országos központi választmány Dobosy Lajosné, Kanitzer Gottliebné, Oláh Miklósné, Konstantin Györgyi, dr. Berger Ferenczné, Endre Andorné, Munkácsi Béláné, Czukor Mártonné, Kun Miksáné, dr. Hahn Dávidné és Aszód Sámuelné úrnőknek a taggyűjtés körül kifejtett nemes ügybuzgalomra valló fáradozásaikért, nemkülönben Szikszay Dénes tanácsnok úrnak a múlt évi népünnepély rendezése körül tanúsított buzgólkodásáért elismerő köszönetet szavazott. — A színészek népünnepélye. A helyben működő színtársulat által hirdetett népünnepély, annyi viszontagság után az elmúlt vasárnapon végre megtartható volt. A mulatságnak gyönyörű idő kedvezett s a közönség fel is használta az alkalmat, hogy egy kis jó napot csináljon magának. A mulatságon volt sok bohóság, gyalog és veloczipéd verseny, zsákfutás, bicskadobás, s a társulat egy kacagtató kis bohózatot is adott elő, melynek nézésére a színkör egészen megtelt. A szépségversenyre erővel kellett fogni a pályázókat, azonban mégis sikerült 4 nőt, köztük egy színésznőt a pályázatra megnyerni, s a kitűzött díjat, a Vízvári-előadásokra szóló szabadjegyet, egy csinos polgárleányka nyerte el. A ruták versenyére meg a férfiak közt nem igen akadt pályázó, de a kitűzött pályadíj: „egy millió“ mégis összehozott vagy tiz pályázót, kik közül a jury egy jó képű parasztlegénynek ítélte oda a dijat s a „rútak legrútabbja“ czimet hatalmas torzképeiért. Egy dobozba szépen bepakolva vette át a legény a pályabért s midőn a dobozt felbontva észrevette, hogy a milliós mákszemekben adatott ki részére, a közönség nagy kaczagása közt szórta szét a mákot a fűben, s igy meglehet, hogy a jövő évben mákvirágoktól lesz ékes a népkert. Este a népköröndön több mint száz pár járta harsogó trombita szóra a csárdást s a legjobb csárdás tánczosoknak jutatom osztatott ki. A fedett tánczhelyen azonban csak kevés közönség gyűlt össze, mert az úri publikum legnagyobb része a táncz megkezdése előtt eltávozott. A népmulatság bevétele, mint halljuk, 300 írt körül volt, s így a színtársulat kasszájában némileg helyreállttá az előző esőzések folytán meglehetősen megzavart egyensúlyt. — új levelező lapok. A mai naptól fogva zárt levelező lapok is lesznek forgalomban, melyek vidékre 5 kr, helyben 3 kr. díjért lesznek használhatók s előnyük az, hogy nem kell külön venni a bélyeget, a levélpapírt és a kavettát; az uj levelező lapon mindezt készen kapja a közönség. — A csendőr gyilkosainak Farkas Jánosnak és Tompas Balázsnak bűnügyében julius hó 5-én lesz B.Gyulán a bünfenyitő törvényszék előtt a végtárgyalás. — A népkerti közfürdő építési munkálatai közelednek a befejezéshez s tekintve, hogy a tanács a fürdőgondnoki állásra 350 frt s szabad lakás élvezése mellett hirdetett pályázatában az állomás elfoglalásának időpontjául július hó közepét jelöli meg, e hóban a fürdő megnyitására bizton számíthatunk. Az új fürdő épületnek most építkezés közben is akad igen sok látogatója, amit megiszik egy pohár sört. Közvetlen az előadás előtt megerednek az ég csatornái, leesett a zuhancs, — és Szepesi megint megiszik egy pohár sört. És adatott neki,ezen pohár sörök megivása után egy jó eszme. És e jó eszméje következésképp üres volt a színészek által rendezett népünnepélyekor a nagy sátor. Hát Szepesi mit csinál. Mi telhetett tőle? Megivott Szepesi megint egy pohár sört. * mint a hal, télen röpülni, mint a villám és bukni *— szintén mint a hal. No, de még sincs senki kitéve annak, hogy alámerül. Bukni a jégen is dicső, ha vív az ember. Csak a jeget kell megtörni és a tóalj télen sem lesz elhagyatott. Ha nyáron lemegyünk oda tánczolni és kipirul az arczunk a hévben, hej, a csípős tél, nem kevésbé festi a piros rózsákat az arczra. Az igaz, hogy nátha alakjában az orrokra is. * Már elhangzott régen a fürdőn a dolgozó ácsmunkások pörölyének hangja a fülembe s íme a népkert túlsó részén megint hallom ám a nótát, a fejsze csapásokat. Hát itt ugyan mit csinálnak ? Csak nem az állandó színkört építik? Nem, hanem a vén lövöldét tatarozzák. Oh, vén gonosz csont, ki annyi vihart kiáltottál már, ki hallád nem egy sontágsláger üres puffogatását, te kiben annyi sok jó hordó sör fogyasztatott el hajdan, kinek padlata már vért is ivott, ki annyi düledezö álláspontnak szolgáltál már támaszul, ki már felbomoltál és uj életre keltél, ki már annyi tücsköt, bogarat nyomtál agyon düledező falaiddal, ki már kiáltottad az árvizet és mindenféle jót, ki hallhattál csendes nyári estéken halk, suttogó szerelmes szavakat és ékes konyha hölgyek érzelmes danáit, hát mégis tataroztatod magad? Hej, az is régen volt igaz, mikor rész golyófogód háta megett négy derék ifjú (magam is egyik) egyszerre esküdött örök szerelmet egy gyönyörű ifjú hölgynek, ki ott előttünk a rendezvous-ra megjelent. Oda csak mind a négyünket, — mert mind a négyen verset — szerelmi (rosz) verseket írtunk. Néztük, bámultuk az égi tüneményt. Szőke, bontott haja volt és fehér ruhája. Úgy emlékszem, hogy le is térdeltünk. Nem azért, hogy kis lábait közelebbről megnézzük, de azért, hogy végtelen tiszteletünket kifejezzük előtte. Hozzá nem mertünk nyúlni, de ő mosolyogva közeledett, az angyal hozzánk. Megérintette piciny kezeivel vállainkat (én szerettem volna a szép kacsokat megcsókolni) és azt mondá: — Fiatal emberek ! Hagyjanak fel az udvarlással, mert nem értenek hozzá. Szokat rímbe szedni, rímes sorokat kecses formába önteni, döcigicsélni, mint a méh _— nem önöknek való, mert nem értenek hozzá. Én csak azt csókolom homlokon, ki ahhoz ért. Alázszolgája ! Az ám, alázszolgája. Puska dördült el a közelből és mi felocsúdtunk álmodozásunkból. A szép leány, a Múzsa volt. Adieu-t mondtunk neki. És a négy közül az egyik ifjú — jól tudja a lövölde golyófogója a tóaljon, — oda fent a járásbíróságnál vastag parókában vallatja a pörös feleket és a bűnösöket, az egyik a Vág mellett arra valahol fent oktatja (tán rész verset is csinálni) az ifjúságot, a harmadik oda künn fekszik szegény a temetőben, a negyedik pedig, a negyedik pedig az én voltam. És a Múzsa. Ez oka, hogy én önöket itt vezetgetem a prózában a népkerti fasorok közt. Mert nem mondta meg nekem külön, hogy prózát se írjak ? De ha már elindultunk a tóalji népkertbe, tessék csak tovább fáradni és szétnézni, hogy mi történik még ott ? Ni, milyen teli vannak a fasorok papokkal. Thália papjaival kérem ! A népkerti nagy fasátorban ott van az oltár, hol áldoznak. Hajh, csak nincs, aki az áldozati barmot szolgáltassa nekik. És az eső egyre leveri oltárok füstjét, mintha mondaná, hogy nem kell! Nem kell! Könnyű azt mondani. De nekik is kell f élni, és bizony nagy bajukra vannak ők most maguknak is, hogy vannak. Nincs publikum. Három hét óta nincs publikum ! Pedig amott a fasorból ide hallatszik Lisbeth éneke, Melanie danája. A másik fasorban a drámai primadonna pattogtatja verseit. Amoda az operette énekes próbálja hangját, a komikus furcsa ábrázatokat vág, jó Oláh Miska, a színészek tatája, szidja az időt (mert a publikum nem akar mozdulni és üres a vendéglő) és Szepesit * De azért ama részen jól mulatott ám a nép és volt is publikum. Ki tehet arról, hogy a nagy sátorba nem jár a publikum az idén tánczolni ? Járnak a népköröndbe a víglegények és lányok. Ott aztán volt nép és jókedv. Ottan ropogott volna ám a padló, ha lett volna. Jó kedvvel nézte azt a muzsikások tribünjéről még Vízvári is. Mert hát kérem, hisz jobban tudják mint én, eddig 3 napon keresztül a tavalyi népkertnek ő is vendége. Ide hozta jó kedvű humorát, hogy nevessünk mi is egy kicsit ebbe a nagy melegbe. A már bizonyosan — nem a Szepesi eszméje volt, hogy ide jött. De akárkié volt, nagyon jó volt. A Vízvári neve felvillanyozott bennünket. Ki ne vágynék igaz művészet után és ki ne vágynék e világban igazi humor után ? Tudnék ám én Vízváriról sokat, nagyon sokat írni. Hogy milyen az ő művészete, mije ő a magyar nemzetnek, hogy jutott a hírnév zenithjére, milyen kedves a felesége, milyen jó családapa , és — milyen nagyon szeret kalabriászozni. De most nem írok róla. Hanem — becses engedelmekkel olvasóim, leszaladok a tóalji népkertbe, még ott van, megfogom, és megkérem, hogy írjon ő (mert szokott írni sűrűn) a „Vásárhely és Vidékének“ — magáról. Bizonyosan jobb lesz, mintha én írnék róla, Orion.