Vásárhely és Vidéke, 1888. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1888-02-23 / 8. szám
Hódmező-Vásárhely, február 238-ik szám. 1888. hatodik évfolyam —su Az Előfizetési dij: Egész évre 4 frt Félévre . 2 frt Negyedévre 1 frt Egyes Számára 3 kr. HIRDETÉSEK jutányosan közöltétnek. IV --- VÁSARHELY ésVIDEKE Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. *-------------------* Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal . és Lévai P. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség és kiadó ivn III. Főutczán, Ill. fizett Lengey-féle házban . A gyermekirodalom. A magyar országgyűlés tagjai, a régi kipróbált politikusok között több fiatal, úgynevezett „új emberek“ foglalnak ez idők szerint helyet, kiket a nép bizalma, előlegezve ezt, emelt ama díszes paletra, melyen hazánk sorsát lesznek ők is hivatva öt éven keresztül intézni. Ezek az új emberek legelőször a költségvetés tárgyalása alkalmával szoktak síkra lépni. Mikor felszólalnak, élénk érdeklődés kíséri beszédjüket, mert ez az első beszéd hatása marad meg, s akinek sikerült, oda sorolják a pártok mindjárt a tehetséges tagok közé. Egy ilyen „új ember“ beszéde, Benedek Elek országos képviselőé keltett élénkelmi hatást a közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával a múlt héten, amely felszólalás tárgya, hogy mennyire időszerű és figyelemre méltó, mutatja az, hogy a közoktatásügyi államtitkár és az egész sajtó foglalkozott vele s az olyan általános érdekű, hogy mi sem mulaszthatjuk el, miszerint pár szóval megbeszélés tárgyává ne tegyük a gyermekirodalom thémáját, melyet aki jpos fejtegetések között Benedek Elek országos képviselő a kormány figyelmébe ajánlott. Arról van szó ugyanis, hogy micsoda olvasmányokat adjunk a gyermekek és a serdültebb ifjúság kezébe: arról van szó, hogy mit tett eddigelé a magyar kormány és mit tett a magyar társadalom e fontos kérdésben, és arról van szó, hogy mi lesz e tekintetben a teendő a jövendőre nézve. A mi nézetünk szerint is ez egyike azon igen égető és sürgős kérdéseknek, melyek megoldását tovább halasztani nem lehet. A zsenge gyermek keidében azon impressziók maradnak meg leginkább, melyet legifjabb korában magába szív. Érzülete, lelke úgy képződik, egész valója úgy alakul, a mint zsenge korában a benyomások azt átalakítják. Mint a vessző, mely nem ért még meg törékeny ággá, hajlik és enged, olyan hajlékony és engedékeny a gyermek szíve is, fogékony úgy a jó, a nemes, mint a rész vagy nemtelen befogadására. S valamint a gyenge ág, ha a kertész gondos keze nem ápolgatja, ferde növést kap, vagy elpusztul, és úgy a gyermek szíve is, ha gondos kezek nem vezetik, ha nincs módja a szépet, a jót, és a nemest magába szívni, vagy elcsenevész, vagy káros befolyások alá kerül. Nem magánügy, országos érdekű ügy ez, hogy mily irányban neveltetik az az ifjúság, az a magyar ifjúság, amely hivatva lesz egykoron hazánk jólétének, gyarapodásának és fentartásának hathatós előmozdítója lenni. Ennek az ifjúságnak nemzeties irányban való nevelése olyan kérdés, mely bár későn, de mindazonáltal alkalmas pillanatban vettetett fel a magyar országgyűlésen s jogos követeléssel lép fel a nemzet irányában, hogy irodalomról, magyar gyermekirodalomról kell gondoskodni, melyből magyar érzést, magyar szivet, magyar beszédet tanuljon meg a magyar fiú, hogy a nehéz időkkel szemben is mindig az maradjon, mire neveltetett, mit magába szívott: magyar férfin. Eddigelé sem a kormánynak, sem a társadalomnak nem jutott eszébe, hogy ez irányban a szükséges lépéseket megtegye. Hogy kormány és társadalom vállvetve működjön közre arra, hogy eredeti magyar író által írt magyar könyveket forgasson a magyar ifjúság és hogy kiküszöbölje végre azokat a munkákat, melyeknek sajnos jó keletje van nálunk, de azokból idegen szellemet, idegen érzületet tanul meg a magyar fiatalság. Jól mondta Benedek Elek országos képviselő, hogy a magyar gyermekirodalmat — viszonyaink között — a kormánynak áldozatok árán is segélyezni kell és lendületet adni annak, hogy az idegen e fajta művek leszoruljanak a magyar könyvpiacról. Hála istennek, vannak magyar íróink, kik a gyermekirodalommal, kevesen bár, de mégis alaposan foglalkoznak s ha a kormány veszi kézbe az ügyet és terjeszti olcsó kiadásokban azok műveit, bizonyára nem lesz kelendősége az idegen műveknek, hanem honi termékekből magyar érzületet tanul meg az ifjúság, s kinő belőle az a generáczió, mely testestől lelkestől magyarnak van nevelve. A nagy és nehéz politikai kérdések közepett tavaszi favalom gyanánt hatott a gyermekirodalom kérdésének felvetése a képviselőházban. A közoktatásügyi államtitkár reflektáló beszédében kifejti, hogy örül e kérdés felvetésének. Kijelenti, hogy az iskolai tankönyvek kidolgozása és megválasztásának kérdése már tárgyalás alatt van, az ifjúsági irodalom fejlesztésén pedig a kormány tőle telhetősg fáradozni fog. Bízunk az ígéretben, s óhajtanék, hogy már a közeljövőben megtétetnének erre nézve az intézkedések. Nemzeties irányú, jó és olcsó ifjúsági irodalomra, van szükségünk. Terjedjen az szét nemzetünk minden rétegében s minden bokorból, minden magyar házból magyar dalt zengjen a gyermek szája, érdekes, de azért oktató, magyaros szellemű mesékkel legyen teli a gyermekszoba s magyar szellem áradjon szét a tankönyvekből az iskola falai közt! " Társulati közgyűlés. A körös-tiszamarosi ármentesitő és belvizszabályozó társulat 1888. márczius 4-ik napján délelőtt 10 órakor Hun-Vásárhelyen, a városháza gyűléstermében rendkívüli közgyűlés tart, melyre Gróf Károlyi Tibor, társulati elnök nevében a meghívók már szétküldettek. A közgyűlés tárgysorozata: 1. A m. kir. nagym. közm. és közm. minisztériumnak 1887. évi deczember 11-én •52695. sz. a. kelt rendelete, a kistiszai zsilipszakadás következtében a társulat által szenvedett károsodások enyhítésére nyújtandó támogatás és állami segélyezés tárgyában. Ezzel kapcsolatban az 1887. évi október 31-én tartott társulati közgyűlés I. sz. határozatával kiküldött bizottság jelentése. 1. A m. k. közm. és közm. minisztériumnak 1888. febr. 11-én 2352. sz. a. kelt rendelete, melylyel a társulat gátvédelmi szabályzata némi módosítás mellett jóváhagyatik. 3. Körös-Tarcsától Gyoméig kiépítendő körösi végleges töltés tervezete, költségelőirányzata és az építési költségek fedezése irántti határozatihozatal. 4. A Kistiszához és Porgányhoz vezetett belvízcsatornák egyesítésének és Porgánynál egy új zsilipnek létesítésére vonatkozó műszaki javaslatok, tervek, költségvetések elbírálása és a költségek fedezése iránti intézkedés. (~1 A pálinkafőzés Makón még mindig a régi gyakorlat szerint történik s úgy látszik, hogy ott nehezebben megy a közönség „megrendszabályozása“ mint nálunk, mert a felsőbb hatóságok erélyesen védik a törvény által sem tiltott régi gyakorlatot. Említettük ugyanis annak idején, hogy Makón a rendőrkapitány it regále bérlő kérelmére meghirdette, hogy a más üstjén és részért való pálinkafőzés tilos s hogy a főzés csak azon szigorú előfeltételek szerint van megengedve, miként a közönség nem kis boszuságára nálunk is megrendszabályoztatott. A kapitány ezen hirdetményét azonban az alispán megsemmisítős az ügy a megyei közigazgatási bizottság elé kerülvén, ez a múlt napokban szintén hasonlókép határozott. Közönségünket minden esetre érdekelni fogják az alispáni és közigaz-gatási bizottság határozatának ide vonatkozó indokai, miért is makóit. laptársunk a „Maros“ után a következőkben ismertetjük: Az alispáni határozat fő indoka az volt, hogy miután a jobbágyok pálinkafőzési joga az 1840. VII. t. sz. által a zsellérekre is kiterjesztetett, ebből világosan következtethető, hogy az a bizonyos „önmaguk“ kifejezés, nem a kifőző személyére, hanem a jobbágyság elnevezésére vonatkozhatott, mivel azt még feltenni sem lehet, hogy az 1835. VI. t. ez. 2-ik §-a csak azoknak (jobbágyoknak) engedte volna meg a pálinkafőzést, kik azt maguk a saját üstjükön teljesitik. De a részbeni kiőzés ezenkívül még azért sem képezhet regálejog csonkítást, mert a törvény határozottan mondván, hogy a kifőzött pálinkát a jobbágyoknak kimérniük szabad nem lészen, ebből világos, hogy a regálejog csonkítás vétsége csak a tiltott kimérés által követtet,heti két, a czefrének kifőzetéséért adott pálinkát pedig, kimérésnek tekinteni nem lehet. Említettük annak idején azt is, hogy az alispán ebbeli másodfokú határozata, közbevetett felebbezés folytán felülvizsgálat végett a kormány által a közigazgatási bizottsághoz küldetett le. A bizottság most az alispán fentebbi határozatát indokainál fogva helybenhagyta, hozzátévén, miszerint Makón 50 éves gyakorlat igazolja, hogy itt a czefre, törköly és gyümölcs kifőzése több mint 3000 szőlőbirtokos által azon 30—40 kazántulajdonosnál történt, kik a kazán kezelése körül gyakorlattal, szakértelemmel és hatósági jogosultsággal bírván, rendőrileg ellenőrizhetők, míg az ahhoz nem értőknek az ily kifőzés meg sem engedhető. Ezenkívül igazolja a gyakorlat azt is, hogy a kifőzés mindég részben eszközöltetett, mely a szabályokkal ellentétben nem áll. „A törvény szellemére és a régi gyakorlatra támaszkodott tehát a közigazgatási bizottság, de az alispán is — mondja az indokolás — midőn a helyi szokáshoz képest az összes szőlőbirtokosok által nyugodtan, háborítatlanul, a regále-tulajdonos vagy bérlők által eddig soha meg nem támadott módon történt fennebb jelzett kifőzési módozatokat a maga épségében kívánta fenntartani, és a kapitányi határozat által felzaklatott kedélyeket az igazság és méltányossághoz képest megnyugtatni.“ Az most tehát a kérdések kérdése, mit fog szólni ehhez a belügyminiszter . ,be fogja-e látni, hogy városunkhoz e tárgyban intézett leirata ellenkezik a törvénynyel . Makóra nézve másként intézkedik, ami nagyon különösen venné ki magát, vagy pedig Makóra is lemegy az ukáz, hogy aki két liter pálinkát akar kifőzni a más üstjén, kössön írásbeli szerződést az üst bérletére nézve az üst-tulajdonossal . Nem lehet egyelőre tudni, de valószínűbb, hogy az utóbbi eset fog bekövetkezni, s miután ez a kérdés nemcsak Vásárhelyt és Makót érdekli, hanem az egész ország közönségét, s miután a regale megváltására rövid idő alatt még csak kilátás sem lehet s így a regalebérlők javára a közönség úgy lehet évtizedekig korlátozva lesz pálinkafőzési jogának gyakorlatában, most már, miután semmit sem kockáztatunk vele, nem lenne czélszerűtlen a törvényhatóság útján a társhatóságok megkeresésével és hasonló lépésre felhívásával az ügyet az ország törvényhozó testülete elé vinni, hadd látná a közönség , hogy az országgyűlés úgy magyarázza-e a törvényt, mint a belügyminiszter? Tanoncz~munka~kiállítás. Az iparegyleten nemzeti zászló leng, — vasárnap délelőtt nyílt meg falai között az iparos tanonczok munkakiállítása. És ez az alkalom megérdemli, hogy az iparegylet kitűzze falára a nemzeti zászlót, melyet csak kivételesen, ünnepélyek alkalmával szokott kitűzni, mert a tanoncz-munkakiállítás nagy fontosságát nem tagadhatja senki, ki tudja, hogy a mai korban a nemzeteket és országokat csak a fejlődött és versenyképes ipar teheti nagygyá és virágzóvá. A mi iparunk — s nemcsak városunkról, de általában hazánkról szólunk — még nincs annyira kifejlődve, hogy versenyezni bírnánk e tekintetben a szomszéd nyugati államokkal, sőt sajnosan kell beismernünk, hogy számos iparágunk még saját hazánkban sem képes versenyezni az idegen konkurrenciával, úgy, hogy iparszükségleteink nagy részét a külföld fedezi, az ország milliói külföldre vándorolnak, mert a fogyasztó közönség, ha nem is mindig jobbat, de ízlésteljesebb s olcsóbb iparczikkeket kap a külföldről, mint milyeneket iparosaink előállítanak. Az ipar fejlődése tehát nálunk nagy és kiválóan fontos nemzeti érdek, mert csakis ettől várhatjuk a nemzeti közvagyonosodás emelkedését, és azért minden olyan körülmény, mely az ipar fejlődésére közrehat, vagy annak biztató jelét képezi, a legnagyobb mértékben megérdemli, úgy a sajtó, mint a nagyközönség figyelmét és érdeklődését. E szempontból az iparos tanonczok munka-kiállításainak sem lehet tagadni fontosságát, annál kevésbé, mert iparunk felvirágoztatása, sajnos, még csak a jövő kérdése, s hogy a jövőben is megvalósuljon, nem kis mértékben függ a legfiatalabb iparos nemzedéktől, melyre az eszme hivatásszerű megvalósítása vár, mert övéké a jövő s amit mestereik meg nem érhettek, azt ők megérhetik és kell, hogy meg is érjék. Az iparos oktatás újabb időkben történt kötelező elrendelése szintén ide czéloz. A tanonczők most már az iparos iskolákban kötelező oktatás útján nyerik meg a pályájukhoz szükséges elméleti alapképzettséget, melynek alapján magukat tovább kiművelhetik, a gyakorlati kiképzés pedig mestereik vállaira nehezül. Mindkettő egyaránt fontos, mert nem csak szakmáját értő, de tanult, értelmes, sőt mondhatjuk műveit iparos osztályra van szükségünk ; migzonban az iparos tanonczek elméleti képzettségéről és elhaladásáról biztos átnézetet nyújt az iskola s igy megkönnyíti az ellenőrzést, addig a gyakorlati kiképzésről