Vásárhely és Vidéke, 1888. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1888-08-02 / 31. szám

Hódmező-Vásárhely, augusztus 2. 31-ik szám. 1888. hatodik évfolyam *j8°------------------­^ 8» Előfizetési dij: Egész évre 4 írt Félévre . 2 frt Negyedévre 1 frt Egyes szám­ára 0 kr. HIRDETÉSEK jutányosan közöl­tétnek. «* • 8“ -------------------------------------.— Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. # 8» Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomda­tulajdonos. Szerkesztőség és­­ kiadóhivatal: Főuterán, III. tized Lenge­y-féle ház­ban. ««------------------ Új városháza. Igaz, hogy még a messze jövőben, annak is a legszélső határán, csak ködként csillámlik a remény, hogy Hód-Mező-Vásárhely városának új vá­rosházája lesz, de sohasem hiába való munka, ha elérhetlennek látszó dolog­kép tűnik is fel, hogy időről-időre, a feledés elkerülése végett népszerűsítjük a szükséges kérdést és felvetjük az új városháza építésének szükségét, miután tagadhatatlan, hogy nagyon érezhető hiány lenne általa pótolható. Azon időtől fogva, hogy városunk önálló törvényhatóság lett, vezérférfiaink és a képviselő testület mindig tudták, hogy a régi városháza az újabb átala­kulás követelményeinek nem felel meg, hogy a helyiségek szűkek, rosszak, egészségtelenek, nyáron a forróság gyötri benne a hivatalnokokat, télen befütyül az ablakokon a szél,­­ szóval nem a czélnak megfelelő. E mellett pedig alkalmatlan ma­gának a közönségnek is. A hivatalok szétszórva, egymástól messze vannak. A felek, kiknek ügyes-bajos dolguk akad, a régi városháza labyrintjában órák hosszáig tévelyednek, míg rátalál­nak a keresett hivatalra, s ha már órák hosszáig ácsorgott a folyosókon az árvaszéket kereső fél, el kell kül­deni egy távoleső hivatalba s ha fizet, onnan ismét vissza kell fáradnia a fő­épületbe, mert ott van a pénztár. Az új városháza hiánya anyagilag is sokba kerül a közönségnek. A régit tatarozni, javítgatni, építgetni szükséges évenként és az rengeteg pénzbe kerül. Némelykor, mint harmadéve és tavaly is nagyobb szabású átalakítások váltak szükségessé és ezen átalakítások nem kis mértékben apasztották meg a város kasszáját. Tudjuk ezt mi mindnyájan, mégis az új városháza építésének kérdése és megvalósítása nem hogy előbb haladna nálunk, de a tapasztalat bizonyítja, hogy egész a legutóbbi időkig minél inkább háttérbe szorult az. úgy tudjuk, hogy az évi költség­­vetésbe évenként bizonyos, és nem is csekély összeg irányoztatik elő új vá­rosháza építésének alapjára. Ezen ösz­­szegek, esztendőnként néhány ezer forint, lassacskán szépen fel is szaporodnak, de ha szükség van rá, más kiadások fedezésére fordíttatnak, úgy, hogy az az összeg, mely ez idő szerint egy új vá­rosháza építésének alapjául szolgál, na­gyon is csekély, a mód pedig, mely szerint a városház alapra szánt össze­get rendeltetésétől elvonják, egyáltalá­ban nem kecsegtető a jövőre nézve, hogy az új városháza mielőbb fel­épüljön Igaz, hogy a folyton meg a meg­újuló árvízkalamitások városunknak is rengeteg pénzébe kerültek, melyek, hogy visszatérüljenek, alig van kilátás. A rendkívüli csapások, épen úgy, mint egyes embereknél, nagyobb közületek­­nél is rendkívüli helyzeteket teremtenek, mindazáltal a gondos körültekintés, a helyes beosztás, a háztartás ügyes ren­dezése, különösen ott, hol a jövedelem mondhatni biztosra vehető, még­sem teszi tán szükségessé, hogy azt, a­mit ma bizonyos czélra szántunk, holnap más czélra felhasználjuk. A jó gazda nem szokott így cselekedni. Egy egészs z­séges testrészt kivágni, hogy egy sebet­­ behegesszünk, sohasem tanácsos és okos dolog, mert a­honnan az egészséges részt kivettük, ott ismét csak seb ke­letkezik. Azok az összegek, melyek az új városháza alapra előirányozvák, annak alapjára hagyandók és annak előnyére kamatoztatandók. Ha mi nem, legalább , legközelebbi utódaink vegyék hasznát­­ a mi törekvésünknek és gondoskodá­sunknak. Ha ezelőtt 15 évvel, és azóta folyton évenként gyűjtöttünk volna, most már eredményt látnánk és Hód­mezővásárhely nagy piaczán ott büsz­kélkednék már a város palotája, elő­nyére nemcsak a tisztviselőknek, de a nagy közönségnek is, városunknak pe­dig díszére. Úgy hallottuk, hogy főispánunk ambíczióját helyezte abba, hogy az ő főispánsága alatt Hódmezővásárhelyen az új városháza felépüljön. Ez irányban legutóbb is tett volna nyilatkozatokat. Ha ez így áll, reméljük, hogy intéző köreinkben a megcsappant érdeklődés helyébe ismét a tetterő lépz, reméljük, hogy a városunk javán és előhaladá­­sán munkálkodó főispán mellé minél többen fognak sorakozni, hogy a hasz­nos czélt megvalósítsák, hogy az ige testté váljék. Nem szabad csüggedni. A „poroló“ atyafiakra pedig ez­úttal hallgatni nem kell. Egy új városháza építése közérdek nálunk és annak létesítése érdekében mindent meg kell tennünk, még áldo­zatot is hozni. Az új városháza kérdésével egy­úttal eldőlhet az állandó színház kér­dése is és egy, a városhoz méltó ven­déglő építése. Haladunk, és mindig többen és többen keresnek fel bennün­ket idegenek is. Ne engedjük, hogy azt mondhassák, miszerint e nagy ma­gyar városban tisztességes vendégfoga­dót sem találtak, hová fejüket lehajt­hatták, tisztességes színházat sem, hova szórakozni mehettek volna. Akár való­sul meg a terv, hogy a Sas vendéglő lesz átalakítva városházává, színházzal egyetemben pedig egy új vendéglő a régi városház helyén építve, annyi bi­zonyos, hogy e három tényezőnek együtt és egyszerre kell nyélbe üttetnie. Ha így lenne, mindjárt átalakulna a főtér képe, a­mi csak előnyére lenne városunknak. Azt hisszük, hogy egye­sült erővel, igaz jószándékkal ha mun­kálunk ezen, tán még­sem a messze jövőben tűnik fel Hódmezővásárhely város új városházának képe. □ A nyugdíjszabályzatot a tanács tegnapi gyűlésén vette tárgyalás alá. A szabályzatot tudvalevőleg a közgyűlés a jogügyi bizottságnak adta ki, hogy mi­niszter által megrendelt módosításokat figyelembe véve, újra nézze át és ad­jon arról részletes véleményt. A jog­ügyi bizottság tagjai közül többen a legnemesebb intencziókkal voltak a sza­bályzat iránt és nem vonakodtak azt a miniszteri módosítások értelmében át­alakítani, de tudvalevőleg annak néhány tagja kik már akkor, midőn a szabály­zat közgyűlés előtt megfordult, gáncsos­­kodtak és szükkeblűsködtek, a bizott­sági üléseken is kifejezést adtak a ja­vaslat iránti ellenszenvüknek. Ottani szerepük bírta aztán rá a bizottság né­hány előbbkelő tagját arra, hogy az ülésekre el sem mentek, úgy, hogy az a javaslat, mely a tanács elé került tegnap megvitatás és a közgyűlés elé való terjesztés végett, egy minoritás szűkkeblű munkája, melyet úgy, a­hogy beterjesztetett, a tanács magáévá nem tehetett. Ezen testület részéről a jog­ügyi bizottság javaslata alaposan, a mi­niszteri javaslathoz képest lett letár­gyalva s a legközelebbi közgyűlés elé saját javaslatával együtt fogja beter­jeszteni, mely lényeges eltéréseket tar­talmaz amazétól. A miniszteri javaslat ugyanis a nyugdíj­képességet a tisztvi­selők özvegyeire is kiterjesztetni kívánja, úgy, mint az az államtisztviselőkről szóló nyugdíjtörvényben meghatározva van. T. i. a 600 frt fizetéstől 50%, 600 frt fizetésen túl az 50°ő-en felül még 20%. A jogügyi bizottság ez 50%-ból 30-at, a 20-ból 12-őt javasol, úgy azonban, hogy eme perczentek 10 évi szolgálat után 2%-el emelkedjenek. A tanács e tekintetben is a miniszter mó­dosítását fogja javasolni a közgyűlésnek. Színészet. (I.) Forró nyárban, mikor ropog, ég a munka az alföldi nép kezében, s az egész lakosság künn van elfoglalva a mezőn, jött ismét hozzánk egy színtársulat, telve a leg­szebb reményekkel Hódmező-Vásárhely város közönségének műpártolása iránt s remélve, hogy itt, a művész élet sivatagában­­ várt fog találni, ügy van. A színészek hozzánk, kik gaz­dagságunkról, jólétünkről vagyunk híresek, vérmes r­e­m­é­n­y­e­k­k­e­l jönnek csak mi, a­kik ismerjük magunkat, mondogatjuk sajnálkozva, hogy: lesz-e majd közönsége a társulatnak, ha nem is annyi, hogy haszonnal távozzanak tőlünk, legalább annyi, hogy tisz­tességben megélhessenek köztünk. Ez a kétségünk, mindenkor feltámad, midőn nyári színtársulathoz van szerencsénk. Mert közönségünknek nemcsak földművelő része, mely különben kevés kontingensét adja a színházba járóknak, de általában a szín­házba járó közönség is részben távol van ilyenkor a várostól. Meg aztán nem szabad felednünk azt sem, hogy a termés milyensége és mennyisége szintén határoz nálunk és míg az — behordva nincs — közönségünk nem előlegez magának szívesen — még az élve­zetekből sem. Hogy a munka időszakában vagyunk, meg is látszik a színházba járó közönség számán, bár az előző évekhez képest — tel­­tebb ház — ha szabad ezen kifejezést hasz­nálni — tapasztalható. De idővel reméljük meg jön ez is. Mert Miklósy Gyula társulata általában véve jól van szervezve s a pár előadásból, mit láthat­tunk, azt vettük ki, hogy a társulat tagjai megfelelnek az igényeknek, törekvők, igyek­vők, sőt határozott tehetségek is vannak köztük. Az előadások helyesen vannak renr­dezve, a szerepkörök jól betöltve, és az össz­­játék sikerült. Tehetséges, törekvő színészeket és szín­igazgatót a vásárhelyi közönség még ezen kritikus időkben is tud pártolni, csak ne ámítgassák ígéretekkel, melyek beváltása soha sem történik meg. Miklósy Gyula nem nagy zajjal, ígére­tekkel jött hozzánk, de úgy látszik, becsüle­tes munkával. A vásárhelyi közönség párto­lásával jutalmazandja érte. Társulata, különösen az operett rész, nincs teljesen szervezve még, egy jó operett primadonna nagyon elkelne, de halljuk, ez is lesz s a közönségnek ez irányban sem­ lesz panasza. Bemutató előadásul szombaton Csiky Gergely új színműve „A vasember“ került színre. Drámának ép oly rész, mint trageodiá­­nak, trageodiának ép oly gyenge, mint szín­műnek. Valóságos rémdráma, képtelen, elhi­bázott kifejlettel, hatásra számított, ügyesen összeállított jelenetekkel. A színműnek csak tendencziájáért lett megírva, idegen példák nyomán. A czímszerepet maga az igazgató játszotta hatásosan, sok erővel, kipróbált te­hetséggel. Megjátszott játékán a régi iskola. Az estének második kiemelkedő alakja Rónay Karola volt, mint Szentgáli Edith. A kisasz­­szony tanult, jeles drámai tehetség. Szerepét jól fogta fel és igyekezett minden részletét annak kidomborítani, mi drámai játékával sikerült is neki és a publikum többször volt iránta hálás tapsokkal. Ha hangja mélyebb, drámaibb volna, a kisasszony, mint drámai színésznő, kívánni valót sem hagyna fenn. Mellettük Füredyné, Kovács, Bányai, Miklósy Gábor és Vágó hatottak közre játékukkal a darab sikerében. Vasár­n­a­p ismét új és Csiky-darab, a „Szökött asszony ment. Jó a darab egész a kifejletig, hol, vásárhelyiesen szólva, beadja derekát. Fel is bomlik, nem is. A nő szerep­lők közül K­árpáthy Katicza emelkedett ki, ki még fiatal színésznő, de kellemes, behízelgő, bár a magasabb regiszterekre még nem erős, de tiszta, csengő hanggal bír. Mint Klári nagyon kedves volt. Ügyes a játéka, jól forog, otthonos a színpadon és igyekvő színésznőnek bizonyult. A segédtanító és a borbély szere­pében, a társulat két legügyesebb tagja Köm­­ley és Miklósy Gábor jeleskedtek, különösen ez utóbbi pompás alakítása és játéka nemcsak megkac­agtatta a közönséget, de azon meg­győződésre is juttatta, hogy jeles komikus színész válik idővel belőle. Vágó Kapor Ist­ván szerepében derekül megállotta helyét. Értelmes, sokoldalú színész, Szerdahelyi Fodor Lajos csendbiztos szerepét adta. Szép bariton hanggal rendelkezik, bár ez este még nem érvényesíthette magát. Róla majd akkor írunk, ha szerepkörében lép föl. Az összelőadás a lehető legjobb volt. Hétfőn a nálunk már sokszor adott „Koldusdiák“ ment. Leszámítva G. Reiner Antónia és Kárpáty Katicza énekét és játékát a női szerepekben, Kömleyt, mint ezredest, ez az előadás sikerültnek nem mondható, mert a kar (különösen a női) gyenge, s általában nem volt gondos sem az ének, sem a játék. Reiner Antónia, ki mint vendég lépett fel, ma is excellált, biztos volt éneke, játéka. Kárpáty Katiczának általában sikerült debütje volt Laura szerepében, bár néhol, tán mert nem jól volt disponálva, hangját elejtette. Miklósy Ilon kedves, szeretetre méltó naiva, Broniszlava azonban kissé nagy szerep neki. Kömley Ollendorfja egészen pompás, ügyes volt. A többi szereplők, a kisebb szerepekben megállották helyüket, köztük Berényi (Janiky) ii tanulékony, törekvő színész. Kedden Mozer kitűnő vígjátéka „A könyvtárnok“ került szilire. A közönség jól mulatott az összevágó jól rendezett előadáson melyen valamennyi szereplő derekasan kitett magáért. Mint vendég földink Olasz György is játszott, Marchdonaldot adta a darabban sok sikerrel. A többi előadásról jövőre. Újdonságok. — Személyi hírek. Állami felügyelettel, a hódmezővásárhelyi ev. ref. főgymnasium felett, a jövő tanévre a közoktatásügyi mi­niszter ismét Békési Gyula debreczeni tanke­rületi főigazgatót bízta meg. — Dr. Endrey Gyula, lapunk szerkesztője, néhány hétre Erdélybe utazott. — Fölmentett vizi biztos. Horváth Gyula kormánybiztosnak, a kőrös-tisza-maros­­közi vidék érdekében 6 éven keresztül foly­tatott működéséről szerkesztett számadásai úgy a közmunka és közlekedési minisztérium számvevősége, mint az állami főszámszék által megvizsgáltatván, teljesen rendben lévőknek találtattak. Ezen oknál fogva Baross Gábor közm. és közi. miniszter f. évi július 11-én H­o­r­v­á­t­h Gyula kormánybiztost a számadá­sok felelőssége alól — a szokásos szavatosság föntartása, — kormánybiztosi működése alól pedig őszinte köszönetének és elismerésének nyilvánítása mellett fölmentette. — Értesítés. A szegedi m. kir. bába­­képző-intézetnél a legközelebbi — október hó 1-én kezdődő — magyar-német tanfolyamra

Next