Vásárhely és Vidéke, 1888. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1888-11-08 / 45. szám
Apropos! Ugyanazon deszkákon, hol Sarah Bernhard aratja most diadalait, a mult hetekben egy franczia vígjátéknak volt premiere-je, mely azonban teljesen magyarítva volt; magyar helységben, magyar nevekkel — valóságos tortúra a szegény bécsiek nyelvére. Azonban az eredmény egy kis — bukás jön. A derék igazgató csalatkozott, midőn azt gondolá, hogy a jóízű, rokonszenves magyar dialektus, egy kis csárdás és magyar dal meg fogják menteni a silány tartalmat, erőszakolt bonyodalmakat, s gyönge nyelvet ott, hol a „Czigánybáró“ aratta első, óriási sikereit, ahol először jön népszerű Zsupán alakja. Azonban ezer bocsánat! Most veszem észre, hogy levelem akaratlan is színházi rovattá változott, siessünk hát helyre hozni hibánkat, míg idő és tér engedi, hiszen tárgyunk van oly sok, annyi mindent tudnék csevegni arról, mi bennünket magyarokat mindenesetre érdekel: a magyarok itteni viszonyairól. Jóllehet most nem foglalkozhatom e tárgygyal bővebben, azonban futólagosan is mondhatok annyit, hogy őszintén bevallva, a kelleténél több magyar tartózkodik ide fönn. Bécs minden részében, a társadalom minden rétegében magyarokkal találkozunk, magyar szót hallunk. Képviselve vagyunk a Hunyadiaktól, a Zichyéktől kezdve le egészen a Khon Móriczokig. Aristokratáink ellepik a bécsi szalonokat, a sors által ide vetett, vagy a bpesti egyetemet kicsinylő egyetemi polgáraink megtöltik a kávéházakat, telnek belőlünk jó tollú, ügyes hírlapírók, s hogy többet ne említsek, egyetemi professorok. Itt tartja előadásait többek között a győri születésű jó nevű tanár: Kaposi, itt, a szintén győrvidéki geniális professzor, Zucker kanál, és Heitler magántanár, kire, mint vásárhelyi földinkre méltán büszkék lehetünk. Végül, hogy a bájos hölgyközönséget megnyerjem — mert hiába, előrelátónak kell lennem— szeretnék valamit a divatról csevegni, vagy legalább Sarah Bernhard toilettereiről. Azonban hiába bámultam egész este a zöld bársonyt, a rózsaszín pluschet, a bruxelles-i csipkék tengerét, midőn kiértem a színház falai közül, fülembe zúgtak a háborgó szenvedély megrázó hangjai, előttem ragyogtak a villámló szemek, azonban — uram bocsá — a toilette-ről egész megfeledkeztem. Hiába! Hiába! nem születtem divattudósitónak! Santeaux. TÁRCZA. Nők a házasságban, jogtalanság a nőkben. — Karczos elmefuttatás. — Együvé lopkodva két elcsapott joggyakornok emlékirataiból és máshonnét. A. „Hunvásárhelyi Műkedvelő Társaság“ 1888. évi nov. 3-án tartott estélyén felolvasta: Vetró Lajos Endre. Az Úr, mikor már kész volt a teremtéssel, szétnézett a paradicsomban, s észre vette, hogy a legszükségesebb valami nincs még meg, t. i. kertben a csősz, és megteremtette Ádámot. Ezzel be volt fejezve a teremtés nagy műve. Ádám jól viselte magát, nem volt rá semmi panasz. Munkálódott szépen s főleg a kert éjszak felőli oldalán egy érdekes kis fácskát gondozott a lehető legnagyobb szorgalommal, melyet az Úr sajátkezüleg ültetett, s mivel akkor hozta meg első gyümölcsét, Ádám is kiterjesztő rájuk kertészi tálentumának minden részletét. Az Úr valahonnét Amerika egyik részéből kapta a gályát, postán s úgy oltotta el maga. Ez volt a paradicsom almafa. Történt pedig egy költőien szép bujkálós holdvilágos éjszakán, mikor Ádám egy erős krumpli kapálás után keményen eltörődve lefeküdt s nagyon mélyen eltalált szunyadni, mig a tudt, ki lopott belőle valaki egy oldalbordát. Megtörtént hát az első jogellenes cselekmény s ezzel meg volt vetve a magyar büntető törvénykönyv alapja. Az Úr pedig, hogy a tolvaj ne használhassa az oldalbordát, büntetésül rá, megformálta Évát belőle s elütötte szerzőt a „res nullius primo occupanti cedit“ jogától, és minden védbeszéd nélkül törvényt ült a bűnös felett." Ezzel elkezdődik a helytelenül hozott ítéletek hosszú sora, s tart folyton folyvást egész a mai napig. Pedig a következtetés során oda jutunk, hogy nem, állhatott valami keményen az a kis darab csont ott, ha olyan könnyen ki lehetett lopni, szóval, nem volt valami szükséges jó, mit bizonyít az is, hogy azóta gyakran alkalmazzák az asszonyokra e szót: rosz csont. Fenyítő bíróságunk a lopás vétségében találta volna bűnösnek, s két heti fogházra marasztalta volna a tettest. A fentebb említett holdvilágos éjszaka után, ahogy Ádám felébredt, maga mellett látta Évát, mire — a feletti örömében, hogy megoszlik a kert feletti gond — nagy vala az ő kedve s felmozgatván álmából az oldalbordát, kezénél fogva felemelte. Ez a kézfogó ősi képlete s egyúttal kész magyarázata annak, hogy Ádám magához emelve Évát, vele egyenlővé tette jogban. A sorok darabig jól folytak, de bizonyos idő múlva Éva kezdett reggeli 9 órakor felkelni s a toilette készítéssel eltöltötte az időt egész délelőtt; ebédet nem főzött s Ádám kénytelen volt szalonnát kenyerezni. Azután divatba hozta Éva a délutáni sétákat s rendesen a kert észak felőli részén egy gyönyörűen gondozott allét választott ki magának üdülőhelyül. Az Úr gyanús szemmel nézte Éva közeledését a féltett fácska felé s egy alkalommal, mikor Ádámmal karon fogva sétáltak s erősen osztozkodtak egymással valami felett, félre hívta őket egy lombos Török Bálint-féle almafa alá s tudtokra adá, hogy ama féltékenyen őrzött almákból, mig ő (t. i. az Úr) meg nem ízleli, tartózkodjon Ádám avagy Éva akár csak egy férgeset is leszakítani. Mint újabban nyomozott történeti adatok hitelesen bizonyítják, Éva Ádámmal az Úr odamenetele előtt épen a paradicsom almák felett szólalkozott össze. Fogadták mindketten. De Éva már akkor asszony volt s fúrta az oldalát, hogy az Úr miért féltheti olyan nagyon épen azt az almafát. Egy őszi délután ő is kiment Ádámmal, s még a férj a szellő takarásnál egy erős vesszővel küzködött, mely nem akart földre hajlani. Éva az ingerlő piros gyümölcsből egyet leszakított s bár vonakodott Ádám, a mézes szavú Éva őt is rávette, hogy a tiltott almából egyék. Amit a hitvege tart, hogy az ördög vitte volna bele Évát a gonosz cselekedetbe, a mai tudomány szerint valótlan. Saját akaratából tette, de vesztére, mert az ÉT- nyomban ott termett s ez első kihágást száműzéssel büntette szigorúan, kizavarván a szót nem fogadókat a paradicsomból. Lett Éva bűnszerző bűnös, és felbujtó, Ádám pedig bűntárs. A paradicsomból való kiűzéssel pedig megszületett az árva-ügy, de szerencsére még ekkor nem jelentkeztek betévők s igy nem volt szükség árvapénztárnokra. Ekkor hát még nem fordult elő sikkasztás se. Ha még itt felemlítem, hogy az asszony által igy becsapott s az Úr által pedig a paradicsomból elcsapott Ádám azzal fenyegette Évát, — mitől az, dicsőségére legyen mondva, egy cseppet se ijedt meg, — hogy tőle elválik, — mit könnyen megtehetett volna, mivel polgári házasság útján keltek össze. •s mondom, e felemlítéssel befejezem az őskort, mivel több történeti tényt ez időből kútfőimül megnevezett krónikások elfeledtek feljegyezni. A jövendő korokat már csak nagy vonásokkal fogom ecsetelni, főleg a minden korok két legnagyobb jogász nemzetére a római és magyar nemzetre való kellő figyelemmel. A rómaiakra, mert ott sok volt az ős, régi jogász, t. i. akik tanulták, de nem fejezték be sohase a jogot, tehát örökké tanulták, és a magyarra, ahol a jogászok befejezik a jogot, lesznek jogvégzettek és maradnak örökké ügyvédjelöltek, vagy joggyakornokok. A nők jogi képességére nézve minden időben nagy befolyással volt a férjhez menés s ebből folyólag a házasság. A házasságot régebben úgy a római, mint a magyar jogban adásvételi szerződésként kötötték, s innét maradt ránk a még ma is élő elnevezés: eladó lány. Csakhogy, míg régebben a legény vette a lányt nem valami drágán, ma fordítva van a dolog, a lány veszi jó pénzért a legényt; határozottan ősrégi ház az a kifejezés, mikor a nősülő férfiról mondják, hogy : házasodik ; kár hát rosznyelvűen rágalmazni ifjainkat, kik az ősiséghez ragaszkodva, csak akkor házasodnak, ha ez által egyszersmind házhoz is jutnak. Tudjuk azt a magyar történelemből, hogy nőink eleinte, még őseink lovon járták be Európa jó részét s meghódították mai hazánkat, és olyan hősiesen harczoltak, mint a férfiak s ép oly biztosan megülték a lovat, mint az erősebb nem. Ez egy szokásból maradt meg bennük, azon tulajdonság , hogy férjeiket még ma is sokan megnyergelik. A nomád élet megszűntével azonban és az állandó lakhelyekkel az erkölcsök is szelídültek s nőink, cselédjeik körében, kiket családul tekintenek, fonással és varrással kezdenek foglalkozni s megtanulják ritka ügyességgel befonni férjeiket, lányaik pedig kiváló szorgalmuknál fogva, elsajátítják a legény nyakába varrni magukat. E korban a jó erkölcsű nő a legtöbbet otthon van, vezeti a háztartást, nevelést eszközöl, s örökké a férje fején ül. A mai korban már egészen mások a fogalmak. Ha találkozik is egy pár idealista fiatal ember, ki meglát egy gyönyörű női teremtést s rá fogja, hogy az ő üdve, menyországa, mi tudvalevőleg a hetedik ég, a mikorra összegabalyodnak, az üdvösség és menyország feleséggé változik; ami út azt jelenti, hogy felesleges, még ha ég tehát nincs rá szükség; vagy azt, hogy asszony csak félig az övé; ez a magyar, azért veszedelmes, mert kétségtelen, hogy közös birtoklásnál a compossessor kizárásagilag tiltva van; míg az előbbi feltevései annyiban állhat meg, ha van is a szereteben valami mennyei, égi, akkor az bizonyan égi háború. Az egyházjog azt tanítja, hogy azasság megfelel minden életkor követelt nyeinek. Az asszonyban az ifjú szerető szermest, a férfi fiú élettársat, az öreg eml gondos ápolót talál. Csak hogy ebből még következik, hogy az előre látó ember hár feleséget vegyen egyszerre magán ! No már ilyen logikai következtetésbe va mennyi agglegény belehalna. Egy szellemes magyar nő azt mondj a szerelem regény — a házasság történet, mai naturalisztikus világban még a franc irók is ritkán fejezik be regényüket házsággal. Megesik ugyan, hogy az élet ma házassággal fejezi be a szerelem regényét, ezzel a befejezéssel azután legtöbbször a szelemnek is vége van. Lesz a víg regéiből szomorú történet. Tény az, hogy az embernek három na napja van: a születés-, meghalás- és azasságkötés napja. Az előbb nevezett két ipon vajmi keveset tudunk magunkról; azasság napja nagyobb öntudatnál lel bennt két, azonban nem mindenkit. Vannak, kik, elméje és ítélő képessége és ezen a nap a leghomályosabb és leggyöngébb. Hogy a házasság komoly dolog, ezt inkább bizonyítja egybírósági hivatalnok az véleménye, hogy 40 esztendei idő szükség ahoz, hogy az ember a házasságkötés dáig jól megfontolhassa. Ő is negyvenedik évébe határozta el magát a házasságra — de megondolta magát időközben az ő ideálja is és... máshoz ment feleségül.. A fiatal házasoknak pedig jó tanács annyi adható, ne feledjék, hogy gyönge old bordából lett az asszony teremtve, ne kíváják nagyon hajlítani, mert eltörik. S végül bocsánatot kell kérnem, ha, az idő rövidsége miatt tárgyam másik részről alig szólottam, t. i. a jogtalanságról nőkben. —■ nem szólottam pedig azért, de úgy is elég alkalmuk van ezt oda haza tpasztalni — a férjeknek. Újdonságok. — Emke lobogó. Városunk hölgyei igen szépen válaszoltak azon hazafias felhívásra, melyet az erdélyi magyar közművelődési egylet az „Emke lobogó“ érdekében a magyar honleányokhoz intézett. Városunk hölgyei ugyanis a polgármester által kiosztott gyűjtőíveken 339 frt 96 krt gyűjtöttek és írtak alá a magyar közművelődés zászlajára, s ez öszszeget kedden küldte el polgármesterünk az Emke igazgatóságának Kolozsvárra. Kalapot emelünk a derék honleányok előtt! — Vasutügyi gyűlés. Kristó Lajos városunk polgármestere, mint bizottsági elnök, a szentes-vásárhely-makói vasút előkészítő bizottságát november hó 26-ik napjának délelőtti 16 órájára városunk közházához gyűlésre egybehívta. A gyűlés megtartásáról gr. Bethlen Márkus előmunkálati engedélyes azzal értesittetett, „hogy kívánatos lenne, ha a jelzett időre városunkba jönni szíveskednék, hogy az ügyben kölcsönös felvilágosítások szereztethessenek.“ — A kósdi zsilip építésének folytatását a közmunka miniszter, Schmidthauer Antal miniszteri biztos felterjesztése következtében, beállította. Ezen intézkedésre, mint értesülünk, az szolgált okul, hogy az utóágyazat alapjába levert három és fél méteres csölöpök rövideknek bizonyulván s helyettök 7 méteres czölöpök alkalmazása rendeltetvén el, a meglevő 3 és fél méteres czölöpök is felhasználtattak oly módon, hogy két czölöp vezetett egymás fölé, amit a min. biztos kifogásolt ; továbbá kifogásolta azt, hogy a czölöprácsra fektetett beton-ágyazat nem 70, hanem csak 40 centiméter vastagságnak felelt meg. A miniszteri leirat egész váratlanul érkezett s különféle magyarázatokra ad alkalmat, ezek kommentálásától azonban még tartózkodunk. — Személyi hírek. Dr. Böhm Mihály gyakorló orvos városunkból e hóban Temesvárra költözik át. — Kovács János városi fogyasztási adópénztári ellenőr, tartalékos hadnagy, a balassagyarmati takarékpénztár igazgatósága által, az intézet sziráki fióktelepéhez könyvvezetőnek választatott meg, minek következtében a városnál elfoglalt hivataláról leköszönt. — A róm. kath. egyháznál vasárnap november 4-én tartatott meg az iskolaszéki tagok választása Bernátsky Ferencz plébános elnöklete alatt a következő eredménynyel: Beadatott 252 szavazatlap, melyek alapján megválasztattak: Kmetty Károly 242, Czuczi János és Draskovics Árpád 239, Kokovai Imre, P. Molnár István, B. Nagy István, Góth József, Rostás Balázs 236—236, Dr. Endrey Gyula 235, Pokomándy István 232, Rostás János 231, Juhász Nagy Balázs 230, Orovecz Antal 228, Fári József 214, Koncz Pál 191, Nagy János ujsori 178, Hegyi Sándor 177, Csótó Nagy István 148, Szabados Sándor 144, Rostás Imre lakhati 140, Fári Pál 139, Bálint István 137, Tóth Márton 135, Radics Mihály 135, Kokovai Mihály 132, Mihály József 132, Maczelka István 129, Kruzslitz Péter 125, Kokovai András 122, Kovács József 115 szavazattal. Póttagok lettek: Fridvalszky József 114, R. Vetró Antal 110, Gosztonyi Sándor 107, Farkas János 107, Móricz József 106, Lukács István 104, Dr. Halniss József 100, Tóth Ferencz 100, Fári Antal 98, Kokovai Mátyás 93, Kátai István 91, Takó Ferencz 85, Kamocsay Sándor 82, Hegyi Mihály 57, Rostás Mátyás 55 szavazattal. — Az uj iskolaszék jövő év elején fogja működését megkezdeni s akkor fogja saját kebeléből tisztikarát megalakítani, mivel a régi iskolaszék megbízatása csak a f. év végével jár le. — A műkedvelő társaság estélye. Igen sikerült irodalmi és zene-estélyt rendezett műkedvelő társaságunk f. hó 3-án, szombaton este, a „Sas“ vendéglő nagytermében, melynek kiváló érdeket kölcsönzött azon körülmény, hogy a makói úri társaság kedvelt zongoraművésznője, Dudinszky Ödönné Dömény Mariska úrnő is szíves volt az estélyen közreműködni. A kedves fiatal úrnő a műsorban két pontot foglalt el zongorajátékával s Liszt „Fonó dalát“ s Rubinstein „Magyar ábrándjait“ játszotta oly virtuozitással, hogy az egész közönséget frenetikus lelkesedésre ragadta s ez a lelkesedés a lejátszott darabok után oly hangos módon nyilvánult, hogy a t. úrnő engedett a közönség kívánalmának s programmon kívül is játszott több magyar lassút és víg csárdást, oly eredeti zamattal, hogy a zongora csak kevés művész keze alatt adhatja úgy vissza a magyar zene sajátos szépségeit. Dudinszkyné úrnő játéka valóban a legnagyobb műélvezet volt közönségünkre nézve s körünkben való vendégszereplése még sokáig kedves emlékünkben marad. • A programra többi pontja is mind igen sikerült volt s általában elmondhatjuk, hogy a közönség hasonló estélyen rég nem találta oly jól magát, mint szombat este. Futó Mihály főgymnasiumunk érdemes igazgatója a könyv történetéről tartott igen élvezetes felolvasást. Dr. Draskóczy Pál Madách „Ember tragédiájából“ szavalta el nagy hatásait Danton és a márkiné dialógját Veró Lajos Endre egy humoros felolva tartott, melylyel főként a hölgyek nő idegeit tette próbára, Konstantin pedig Márki Sándor „Nők emanczipácziója mint a humoros szavalás nagymestere vak remekelt. A programmot dalárdánk nyit meg Engelser „Szerettelek“ czimü dalát be is rekesztette Abt „Vineta“-jával. A Tóth Sándor vezényelte s a mester jó nevéhez méltóak voltak a dalárda énekszó is, örvendetes jeléül annak, hogy dalárd ismét szépen hidad kitűzött czélja felé. Ha szereplőknek kivétel nélkül kijutott a tból és elismerésből, azt azért említjük mert ez nálunk nem mindig szokott más velőkkel szemben megtörténni. A műked társaság szombati estélyét nyitánynak tektjük egy élvezetes téli szezonhoz, melybe műkedvelő társaságra és a dalárdára ne hivatás vár s hisszük, hogy ezen feltevésüben csalódni nem fogunk. — A szegedi kendergyár részéről h szabb nyilatkozat jelent meg a tegnapi gedi lapokban, mely Kovács József úrlapunk múlt számában közölt vádjait igyezik alaptalanoknak feltüntetni, s még benn két is sajtóperrel fenyeget. Sajnáljuk, csak lapunk zárta előtt pár órával vettt szegedi lapokat s oly időben, midőn kellő térrel nem rendelkezünk, s igyez a válaszszal jövő számunkig adósaknak maradnunk, addig is azonban tudatjuk, Kovács József úr megjelent szerkesztésünkben és kijelenté, hogy lapunkban kötett nyilatkozatát egész terjedmében fenntartja s azért bárhol bárki előtt felelni kész. — Az ármentesitő társulat leguta tartott közgyűlésén — mint olvasóink el is tudva van — azon határozat hozatott, ha társulati közgyűlések s központi váramányi ülések Hódmező-Vásárhelyen tartasnak s a gyűlés ezen határozatának jóváhagyát gróf Károlyi Tibor társulati elnökzetése alatt egy küldöttség kérje a közműi és közlekedésügyi miniszternél. Eddig a se oda mutattak, hogy ezen határozat él Szentes részéről sem adatik felebbezés, alább a „Szentesi Lap“ mindjárt a gyű után igen helyesen fejtegette, hogy miután kérdéses határozat által a székhely kört érintve nincs s az érdekeltség többségét saját kényelmi szempontjából az a kivánsá, hogy a gyűlések Vásárhelyen tartassam