Vásárhely és Vidéke, 1889. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1889-02-14 / 7. szám
Hódmező-Vásárhely, február 14. 7-ik szám. 1889. hetedik évfolyam Előfizetési dij: Egész évre 4 frt Félévre . 2 frt Negyedévre 1 frt Egyes színi Ira 5 kr, HIRDETÉSEK jutányosan közöltetnek. H? '‘SVŕ y¡ Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. «* Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai P. nyomda- tulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutczán, III. tized : Lengey-féle házban. ■ 18 «8 --------_ —-*V Népeimhez! A legsúlyosabb csapás, mely atyai szivemet érhette, drága egyetlen fiamnak pótolhatlan elvesztése. Engem. Házammal és hű népeimmel a legmélyebb gyászba borított. Bensőmben megrendülve alázatossággal hajlok meg az isteni gondviselés ki nem fürkészhető határozatai előtt s népeimmel a Mindenhatóhoz könyörgök . Adjon erőt, hogy uralkodói kötelmeimnek lelkiismeretes teljesítésében ne lankadjak, hanem követve ugyanazt az irányt, melynek változatlan megtartása ezentúl is a jövőre biztosítva van, a közjó és a béke áldásainak megőrzésére irányzott folytonos törekvésben bátran és bizalomteljesen kitartsak. Vigaszt nyújtott azon tudat, hogy a legkeseribb lelki fájdalom e napjaiban népeimnek mindenkor tapasztalt szívélyes részvéte környez, s hogy minden oldalról, minden körből közelből és távolból, városból és faluról, e részvétnek oly soldéle és oly annyira megható nyilatkozásait veszem. Benső elismeréssel érzem, hogy a kölcsönös szeretet és hűségnek az a köteléke, mely Engemet és Házamat Monarchiám minden népével összeköt, a megpróbáltatás ily nehéz órában csak még inkább megerősödik és megszilárdul, s azért szükségét érzem annak, hogy részemről s a Császárné és Királyné, forrón szeretett Hitvesem részéről, valamint mélyen sújtott menyem nevében is a gyászunkon való szeretetteljes részvétnek mindezen nyilvánulásait szivem mélyéből megköszönjem. E mélyen érzett köszönettel hű népeimmel egyetemben fohászkodom az Isten kegyelmes segedelméért, a további együttműködéshez egyesült erővel a haza üdvére. Kelt Bécsben, 1889. évi február hó 5-én. Ferencz József s. k. A közgyűlési teremből. Kállay Albert főispán ur elnöklete alatt tegnap vette kezdetét f. havi rendes közgyűlésünk. A gyűlésen több érdekes tárgy fordult elő s még fog előfordulni, mert a tárgysorozat tegnap félig se tárgyaltatott le s ma lesz a közgyűlés folytatása. A tegnapi közgyűlés első fontosabb tárgyát képezte Zsárkő Sándor (iparos) azon indítványa, hogy a körtöltésen belül eső földek 1887, 1888. évi ármentesitési költségeinek befizetésére a város engedjen három évi időhaladékot. Ezen indítványát Zsarkó azzal indokolta, hogy a kérdéses földek után az utóbbi két évben nem volt kiróva ármentesitési járulék, mert a város és ármentesitő társulat között a körtöltés miként leendő ártéri megadóztatása eldöntve nem volt. E miatt az illető földek tulajdonosai két évig nem fizettek ártéri költséget, mert nem volt a ki beszedje tőlök, most azután egyszerre követelik rajtuk a múlt két évi tartozást s a folyó évi előírást is. Ez holdankint egyéb f. évi közterhekkel 24—25 írtra rámegy, mit azon kisebb birtokosok nem bíznak meg, s igy időhaladékra van szükségük. Hosszú vita keletkezett ez indítványra, melynek eredményeként csak azt említjük fel, hogy a közgyűlés a a tanácsot utasította, miszerint e tárgyiban az indítványnak megfelelő határozati javaslatot dolgozzon ki. Karancsi Dániel szintén terjesztett be egy indítványt a pusztai kapitányság felállítása tárgyában. Ez is kiadatott előkészítés végett a tanácsnak. A város történetének meghatására vonatkozó közgyűlési határozatot a belügyminiszter jóvá nem hagyván, a város közönsége újabb indokolt felterjesztéssel él a kormányhoz, határozatának jóváhagyása iránt. Az újonnan átdolgozott kövezetvám díj szabályok, melyekben a város jövedelmeinek emelése végett az értékfokozatos tarifta van keresztül vive, s egyhangúlag elfogadtattak. Or Ös . Dr. Endrey Gyulának a múlt közgyűlésen amiatt tett felszólalására, hogy két törvényhatóságnak átirata a közgyűléshez be nem terjesztetett, a közgyűlés kimondá, hogy jövőben más törvényhatóságok közgyűlésének a városhoz intézett átiratai a közgyűléshez mindig beterjesztemők. Ezután a tárlat kiállító tisztviselők ügye került tárgyalás alá, de az idő már annyira előre haladt, hogy a kérdés tárgyalása nem volt befejezhető. A közgyűlésről részletes tudósítást lapunk jövő számában adunk, mely alkalommal a fönti tárgyak fölött folyt érdekesebb eszmecserékre is kiter- j jeszkedünk.— □ A szentes-vásárhely-makói vasut tervét s előleges költségvetését gróf Bethlen Markus Szentes városának is megküldötte s a „Szentesi Lap“ után a gróf tervéről a következőket közöljük: „A pálya a szentesi vasúti állomásból indul ki, s a terv szerint a lehető legegyenesebb irányban halad Szegvárnak, s innen a mindszenti országutat követve, futna be Mindszent községe alá, úgy, hogy mindkét község közvetlen a helység alatt kapná vasúti állomását. Mindszenttől be Vásárhelyig már 1 alternatív terv van. Innen ugyanis két irány- Iban terveltetik a vasútnak a hmvásárhelyi , állomáshoz leendő bevezetése. Az egyik irány szerint Mindszenttől futna a vonal Hm-Vásár-hely városa alatt, vagyis a szentes—hm- vásárhelyi országutat szelve; a másik irány szerint pedig Mindszenttől a Szegfűcsárdának, s Mártély és Körtvélyesnek tartva, Hun-Vásárhely városa fölött, délkeleti irányban, a Hód-taván át lenne az alföld-fiumei vaspálya vonalába bekötve. E két irány között a különbség távolságaiig csak annyi, hogy az első vonal szerrint Szentestől Hm-Vásárhelyig 35, a második vonal szerint pedig, vagyis Mártélyt érintve, 36 kilométer lenne a pálya hossza. Hm-Vásárhelytől Makóig, lehetőleg az országút irányát tartva, egyenes vonalon s terveltetik a vasút kiépítése, s e szerint ; 32 és fél kilométer lenne a vonal hossza Vásárhelytől Makóig, s igy a szentes—hm- vásárhely—makói vonal38 és fél kilométer lenne. E számítás szerint esnek e vonalból Szentes város határára 5*45, Szegvárra 8*10, Mindszentre 7 * 55, Hm-Vásárhelyre 28*80, Földeákra 870, Makó városára 0 90 kilométer hosszvonal. Az építési költségről részletes terv van kidolgozva, s e szerint az építés kilomméterenként 24.300 írtba, vagyis az egész vonal 1.030.000 forintba kerülne. Ebből, ezen terv és költségvetés szerint a szentes—kunvásárhelyi vonalra 804,800 frt építési költség esik. Van a terv mellé csatolva egy előleges számvetés, mely a hazai vasutak forgal Ingatlanaink értékforgalma. Lapunk f. évi első számában már közöltük azon számbeli adatokat, melyeket járásbíróságunk telekkönyvi osztálya ingatlanaink múlt évi értékforgalmáról hivatalos használatra összeállított. Ezen számadatok, melyeket telekkönyvünk értékforgalma nyújt, közgazdasági tekintetben is igen becsesek, mert csalhatatlan számokkal mutatják meg a birtokváltozási s jelzálogforgalmi viszonyokat, melyekből a közvagyonosodás emelkedésére vagy hanyatlására okszerű következtetés vonható. A bírtokváltozásokra nézve azt találjuk, hogy a múlt évben városunkban 1390 esetben cserélt az ingatlan-birtok gazdát, s ha figyelembe vesszük, hogy 1886. évben 1320, az 1887-ik évben pedig 1341 volt a birtokváltozási esetek száma, az emelkedést örvendetesnek nem találhatjuk, mert a sűrű birtokváltozások a birtokos osztály vagyoni hanyatlására mutatnak. Az emelkedés ugyan nálunk nem oly nagy, hogy ezt nagy határunkhoz képest aggályos jelenségnek tekinthetnék, de azért nem kicsinylendő, mert két év alatt 361-el emelkedett a birtokváltozási esetek száma, s ha azt tekintjük, hogy bírói árverés útján 1886-ban 16 esetben, 1887-ben 9 esetben és 1888-ban már 32 esetben történt birtokváltozás, a múlt év eredménye normálisnak semmi esetre sem tekinthető. A birtokváltozások értékforgalmára nézve érdekesnek tartjuk közölni az utóbbi hat év eredményét, annál is inkább, mert városunk közjövedelmeinek gyarapítása czéljából a múltban is szóban volt s jelenleg is szóban van a birtokváltozásoknak a város javára leendő megadóztatása. A birtokváltozások értékforgalma az utóbbi hat évben következő számokat tüntet fel: Ebből az egy évi átlag 2.383.317 főt s ha az utóbbi hat évet vesszük alapul, kiderül, hogy egy százalék városi birtokváltozási adó mellett a városnak évenként 23.833 frt 17 kr. jövedelme lett volna az utóbbi hat évben. Ezen számokkal azt akartuk konstatálni, hogy a birtokváltozási krajczárokból, melyről már a közgyűlési teremben is volt szó, a város kerekben évi 20 ezer forintra bizton számíthat s ha már közjövedelmi forrásaink emeléséről, felsőbb rendelet következtében, okvetlenül gondoskodnunk kell, az indirekt adók közül ez kínálkozik a legbiztosabbnak, de leg Egyről-másról. Draskovics szenátor úr körlevele. — „Aláírás kötelező". — Hal-szoaré és menyecske-bál. — A lányok tüntetése a kaszinó ellen. — Szikszay szenátor ur felhívása. — Csáki Mihály uram ijedelme. — Oá.világitás Vásárhelyen. — A gáz-abonensek. — Harcz a gázlámpák és kislámpák közt. „Szombaton este a kaszinóban halvacsora lészen, a t. kaszinói tag urak családjaikkal együtt szívesen láttatnak. Aláírás kötelező. Draskovics Árpád m. k.u A múlt héten ily jeles körlevelet bocsátott ki a kaszinói tagokhoz Draskovics Izénától már. S hogy jön a tanács érdemes tagja ahhoz, hogy ő kaszinói halszoárokat rendezzen , azt a kaszinó belügyeivel ismeretségben nem álló olvasónak röviden megmagyarázzuk : ő a kaszinó jegyzője. Ezen tisztéből kifolyólag a kaszinó összes fogalmazványai az ő resszortjába tartoznak, s miután már a kaszinóban régóta nem tartatott fogalmazás, gondolta: legyen hal szoáré, hadd legyen a kaszinói tagoknak min rágódni. A szenátor ur felhívása a kaszinói tagok között nem nagy viszhangra talált. A kaszinói mulatságok az utóbbi években vesztettek vonzó erejükből s igy az utolsó pont: „aláírás kötelező“ nem egy kaszinói taggal aláírás előtt letétette a tollat. Akadtak azonban a kaszinói tagok között bátor férfiak is, kik hölgyeik védszárnyai alatt nem ijedtek meg az aláírás kötelező voltától s igy a szénától már fogalmazási kísérlete nem maradt sikertelen. A kaszinóban kedélyes társaság gyűlt össze a múlt szombaton este, a bal fogalmazásra kitűzött, záros határidőben. Az aláirttak teljes számmal megjelentek, mi a midőn konstatáltatott, a kaszinói ügyész keble egy nehéz sóhajjal könnyebbedett meg. És midőn a szép társaság együtt ült a fehére asztaloknál, Draskovics szenátor ur keble is könnyebben lélegzett fel s arcza még pirosabb lett, mint rendesen, az örömtől, hogy ime egy kaszinói mulatság, mely minden előleges reklám és rendezői apparátus nélkül sikerült! Valóban a kaszinóban rég mulattak oly kedélyesen, mint szombat este. A társaság nőtagjai, egy vidéki kisasszony kivételével, mind menyecskék voltak, mégpedig olyan víg menyecskék, hogy ha a kaszinói tag urak, már t. i. akik otthon maradtak, tudták volna, hogy nemcsak hal szoáré, de az után menyecske-bál is lesz, bizonyára nem ijedtek volna meg a kötelező aláírástól. Hanem most már késő a bánat! A búslakodók megvigasztalására szolgáljon az, hogy 1883. évben .... 2.606,024 frt. 1884. „ .... 2.695,301 frt. 1885. „ . . . . 2.747,522 frt. 1886. „ .... 1.998,815 frt. 1887. „ .... 1.661,441 frt. 1888. „ ... . 2.589,944 frt. Összesen : 14.299,047 frt, mának és az itt terveit vonal által érintett városok, községek és uradalmak szállítmányainak, személyforgalmának egybevetése mellett feltünteti az ezen vasútból várható jövedelmet. S ez a számvetés úgy áll, hogy az 1.630,000 frt építési tőkével szemben 108,400 frt 70 kr. évi tiszta jövedelem van feltüntetve, mely az építési tőke 6*65°/0-nak felel meg, tehát itt jövedelem van kilátásba helyezve, mely szerint az érdekeltek, még ha kilométerenként 24.300 írtra veszik is az építési költséget, ily befektetés mellett is, nagyobb hasznot jövedelmezne e vasútvonal, mint a befektetési tőke évi tőkekamat törlesztése igényel.“ Mindezeket a „Szentesi Lap“ után közöljük, mert hát gr. Bethlen még a múlt hóban városunk polgármesterének is megküldötte a tervet, de az napvilágot kerülve nyugszik a polgármester úr asztalfiókjában, olcsóbbnak is egyszersmind, mert kezelése hivatalszaporítást nem igényel. Ezen kitérés után áttérünk ingatlanaink teherforgalmi statisztikájára. A múlt év eredménye e tekintetben sem volt kielégítő, sőt határozottan rosznak mondható. Mert a múlt évben új teherbetáblázás történt 961 esetben 550,225 frt értékben, mig régi terhek kitörlése csak 439 esetben eszközöltetett 283,455 frt értékben; vagyis a tehermérleg az, hogy a múlt évben 266,770 frttal növekedett ingatlanaink jelzálogi terhe. Mig 1886-ban a kitáblázott régi adósság haladta az uj terheket s 1887-ben is az uj terhek összege alig 37 ezer forinttal múlta felül a kiterült terhek összegét, addig 1888-ban több mint egy negyed millióval szaporodott ingatlanaink terhe! Ez határozottan kedvezőtlen jelenség s másból nem magyarázható ki, mint a súlyos közgazdasági viszonyokból, melyekkel a közvagyonosodás hanyatlása is együtt jár.