Vásárhely és Vidéke, 1889. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1889-02-14 / 7. szám

Hódmező-Vásárhely, február 14. 7-ik szám. 1889. hetedik évfolyam Előfizetési dij: Egész évre 4 frt Félévre . 2 frt Negyedévre 1 frt Egyes színi Ira 5 kr, HIRDETÉSEK jutányosan közöl­­tetnek. H? '‘SV­ŕ y¡ Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. «* Előfizetéseket és hirdetéseket­­ elfogad a kiadóhivatal és Lévai P. nyomda-­­ tulajdonos. Szerkesztőség­­ és kiadóhivatal: Főutczán, III. tized : Lenge­y-féle ház­ban. ■ 18 «8 --------_ —-*V Népeimhez! A legsúlyosabb csapás, mely atyai szivemet érhette, drága egyetlen fiam­nak pótolhatlan elvesztése. Engem. Há­zammal és hű népeimmel a legmélyebb gyászba borított. Bensőmben megrendülve alázatos­sággal hajlok meg az isteni gondviselés ki nem fürkészhető határozatai előtt s népeimmel a Mindenhatóhoz könyör­­gök . Adjon erőt, hogy uralkodói kötel­meimnek lelkiismeretes teljesítésében ne lankadjak, hanem követve ugyanazt az irányt, melynek változatlan megtartása ezentúl is a jövőre biztosítva van, a közjó és a béke áldásainak megőrzé­sére irányzott folytonos törekvésben bátran és bizalomteljesen kitartsak. Vigaszt nyújtott azon tudat, hogy a legkeseribb lelki fájdalom e napjai­ban népeimnek mindenkor tapasztalt szívélyes részvéte környez, s hogy minden oldalról, minden körből közel­ből és távolból, városból és faluról, e részvétnek oly soldéle és oly annyira megható nyilatkozásait veszem. Benső elismeréssel érzem, hogy a kölcsönös szeretet és hűségnek az a köteléke, mely Engemet és Házamat Monarchiám minden népével összeköt, a megpróbáltatás ily nehéz órában csak még inkább megerősödik és megszilár­dul, s azért szükségét érzem annak, hogy részemről s a Császárné és Ki­rályné, forrón szeretett Hitvesem részé­ről, valamint mélyen sújtott menyem nevében is a gyászunkon való szere­tetteljes részvétnek mindezen nyilvánu­­lásait szivem mélyéből megköszönjem. E mélyen érzett köszönettel hű népeimmel egyetemben fohászkodom az Isten kegyelmes segedelméért, a to­vábbi együttműködéshez egyesült erő­vel a haza üdvére. Kelt Bécsben, 1889. évi február hó 5-én.­ Ferencz József s. k. A közgyűlési teremből. Kállay Albert főispán ur elnök­lete alatt tegnap vette kezdetét f. havi rendes közgyűlésünk. A gyűlésen több érdekes tárgy fordult elő s még fog előfordulni, mert a tárgysorozat tegnap félig se tárgyaltatott le s ma lesz a közgyűlés folytatása. A tegnapi közgyűlés első fontosabb tárgyát képezte Z­sár­kő­ Sándor (ipa­ros) azon indítványa, hogy a körtölté­sen belül eső földek 1887, 1888. évi ármentesitési költségeinek befizetésére a város engedjen három évi időhala­dékot. Ezen indítványát Zsarkó azzal indokolta, hogy a kérdéses földek u­tán az utóbbi két évben nem volt kiróva ármentesitési járulék, mert a­ város és ármentesitő társulat között a körtöltés miként leendő ártéri megadóztatása el­döntve nem volt. E miatt az illető föl­dek tulajdonosai két évig nem fizettek ártéri költséget, mert nem volt a ki beszedje tőlök, most azután egyszerre követelik rajtuk a múlt két évi tartozást s a folyó évi előírást is. Ez holdankint egyéb f. évi közterhekkel 24—25 írtra rámegy, mit azon kisebb birtokosok nem bíznak meg, s igy időhaladékra van szükségük. Hosszú vita keletkezett ez indít­ványra, melynek eredményeként csak azt említjük fel, hogy a közgyűlés a a tanácsot utasította, miszerint e tárgy­­i­ban az indítványnak megfelelő határo­zati javaslatot dolgozzon ki. Karan­csi Dániel szintén terjesz­tett be egy indítványt a pusztai ka­­p­i­t­á­n­y­s­á­g felállítása tárgyában. Ez is kiadatott előkészítés végett a ta­nácsnak. A város történetének meg­­h­atására vonatkozó közgyűlési határo­zatot a belügyminiszter jóvá nem hagy­ván, a város közönsége újabb indokolt felterjesztéssel él a kormányhoz, hatá­rozatának jóváhagyása iránt. Az újonnan átdolgozott kövezet­­vám díj szabályok, melyekben a város jövedelmeinek emelése végett az érték­fokozatos tarifta van keresztül vive, s egyhangúlag elfogadtattak. Or Ö­s . Dr. Endrey Gyulának a múlt közgyűlésen amiatt tett felszólalására, hogy két törvényhatóságnak átirata a közgyűléshez be nem terjesztetett, a közgyűlés kimondá, hogy jövőben más törvényhatóságok közgyűlésének a vá­­­­rosh­oz intézett átiratai a közgyűléshez mindig beterjesztem­ők. Ezután a tárlat kiállító tisztviselők­­ ügye került tárgyalás alá, de az idő már annyira előre haladt, hogy a kér­dés tárgyalása nem volt befejezhető. A közgyűlésről részletes tudósítást lapunk jövő számában adunk, mely alkalommal a fönti tárgyak fölött folyt érdekesebb eszmecserékre is kiter- j jeszkedünk.— □ A szentes-vásárhely-makói vasut ter­vét s előleges költségvetését gróf Bethlen Markus Szentes városának is megküldötte s a „Szentesi Lap“ után a gróf tervéről a következőket közöljük: „A pálya a szentesi vasúti állomásból indul ki, s a terv szerint a lehető legegye­­­­nesebb irányban halad Szegvárnak, s innen a mindszenti országutat követve, futna be Mindszent községe alá, úgy, hogy mindkét­­ község közvetlen a helység alatt kapná vasúti állomását. Mindszenttől be Vásárhelyig már 1 alternatív terv van. Innen ugyanis két irány- I­ban terveltetik a vasútnak a hmvásárhelyi , állomáshoz leendő bevezetése. Az egyik irány szerint Mindszenttől futna a vonal Hm-Vásár-­­­hely városa alatt, vagyis a szentes—hm-­­ vásárhelyi országutat szelve; a másik irány szerint pedig Mindszenttől a Szegfűcsárdának, s Mártély és Körtvélyesnek tartva, Hun-Vásár­­hely városa fölött, délkeleti irányban, a Hód-taván át lenne az alföld-fiumei vaspálya vonalába bekötve. E két irány között a különbség távol­ságaiig csak annyi, hogy az első vonal szer­­­­­rint Szentestől Hm-Vásárhelyig 35, a második vonal szerint pedig, vagyis Mártélyt érintve,­­ 36 kilométer lenne a pálya hossza. Hm-Vásárhelytől Makóig, lehetőleg az országút irányát tartva, egyenes vonalon s terveltetik a vasút kiépítése, s e szerint­­ ; 32 és fél kilométer lenne a vonal hossza­­ Vásárhelytől Makóig, s igy a szentes—hm-­­ vásárhely—makói vonal­­38 és fél kilométer lenne. E számítás szerint esnek e vonalból Szentes város határára 5*45, Szegvárra 8*10, Mindszentre 7 * 5­5, Hm-Vásárhelyre 28*80, Földeákra 8­70, Makó városára 0 90 kilo­méter hosszvonal. Az építési költségről részletes terv van kidolgozva, s e szerint az építés kilom­­­méterenként 24.300 írtba, vagyis az egész vonal 1.030.000 forintba kerülne. Ebből, ezen terv és költségvetés szerint a szen­tes—kunvásárhelyi vonalra 804,800 frt épí­tési költség esik. Van a terv mellé csatolva egy előle­ges számvetés, mely a hazai vasutak forgal­ Ingatlanaink értékforgalma. Lapunk f. évi első számában már közöl­tük azon számbeli adatokat, melyeket járás­bíróságunk telekkönyvi osztálya ingatlanaink múlt évi értékforgalmáról hivatalos haszná­latra összeállított. Ezen számadatok, melyeket telekkönyvünk értékforgalma nyújt, közgazda­­sági tekintetben is igen becsesek, mert csal­hatatlan számokkal mutatják meg a birtok­változási s jelzálogforgalmi viszonyokat, me­lyekből a közvagyonosodás emelkedésére vagy hanyatlására okszerű következtetés vonható. A bír­tok­változásokra nézve azt találjuk, hogy a múlt évben városunkban 1­390 esetben cserélt az ingatlan-birtok gaz­dát, s ha figyelembe vesszük, hogy 1886. év­ben 1320, az 1887-ik évben pedig 1341 volt a birtok­változási esetek száma, az emelkedést örvendetesnek nem találhatjuk, mert a sűrű birtokváltozások a birtokos osztály vagyoni hanyatlására mutatnak. Az emelkedés ugyan nálunk nem oly nagy, hogy ezt nagy hatá­runkhoz képest aggályos jelenségnek tekint­hetnék, de azért nem kicsinylendő, mert két év alatt 361-el emelkedett a birtokváltozási esetek száma, s ha azt tekintjük, hogy bírói árverés útján 1886-ban 16 esetben, 1887-ben 9 esetben és 1888-ban már 32 esetben tör­tént birtokváltozás, a múlt év eredménye nor­málisnak semmi esetre sem tekinthető. A birtokváltozások értékforgalmára nézve érdekesnek tartjuk közölni az utóbbi hat év eredményét, annál is inkább, mert városunk közjövedelmeinek gyarapítása czéljából a múlt­ban is szóban volt s jelenleg is szóban van a birtokváltozásoknak a város javára leendő megadóztatása. A birtokváltozások értékforgalma az utóbbi hat évben következő számokat tün­tet fel: Ebből az egy évi átlag 2.383.317 főt s h­a az utóbbi hat évet vesszük alapul, kiderül, hogy egy százalék városi birtokváltozási adó mellett a városnak évenként 23.833 frt 17 kr. jövedelme lett volna az utóbbi hat évben. Ezen számokkal azt akartuk konstatálni, hogy a birtokváltozási krajczárokból, melyről már a közgyűlési teremben is volt szó, a város kerekben évi 20 ezer forintra bizton számít­hat s ha már közjövedelmi forrásaink emelé­séről, felsőbb rendelet következtében, okvet­lenül gondoskodnunk kell, az indirekt adók közül ez kínálkozik a legbiztosabbnak, de leg­ Egyről-másról. Draskovics szenátor úr körlevele. — „Aláírás köte­lező". — Hal-szoaré és menyecske-bál. — A lányok tüntetése a kaszinó ellen. — Szikszay szenátor ur fel­hívása. — Csáki Mihály uram ijedelme. — Oá­.világi­­tás Vásárhelyen. — A gáz-abonensek. — Harcz a gáz­­lámpák és kislámpák közt. „Szombaton este a kaszinóban halva­csora lészen, a t. kaszinói tag urak család­jaikkal együtt szívesen láttatnak. Aláírás kö­telező. Draskovics Árpád m­. k.u A múlt héten ily jeles körlevelet bo­csátott ki a kaszinói tagokhoz Draskovics Izénától m­ár. S hogy jön a tanács érdemes tagja ahhoz, hogy ő kaszinói hal­szoárokat rendezzen , azt a kaszinó belügyeivel isme­retségben nem álló olvasónak röviden meg­magyarázzuk : ő a kaszinó jegyzője. Ezen tisztéből kifolyólag a kaszinó összes fogal­­m­a­z­v­á­n­y­a­i az ő resszortjába tartoznak, s miután már a kaszinóban régóta nem tarta­tott fogalmazás, gondolta: legyen hal­ szoáré, hadd legyen a kaszinói tagoknak min rágódni. A szenátor ur felhívása a kaszinói ta­gok között nem nagy viszhangra talált. A kaszinói mulatságok az utóbbi években vesz­tettek vonzó erejükből s igy az utolsó pont: „aláírás kötelező“ nem egy kaszinói taggal aláírás előtt letétette a tollat. Akadtak azonban a kaszinói tagok között bátor férfiak is, kik hölgyeik védszárnyai alatt nem ijedtek meg az aláírás kötelező voltától s igy a szé­nától m­ár fogalmazási kísérlete nem maradt sikertelen. A kaszinóban kedélyes társaság gyűlt össze a múlt szombaton este, a bal­ fogalma­zásra kitűzött, záros határidőben. Az aláirttak teljes számmal megjelentek, mi a midőn kon­­statáltatott, a kaszinói ügyész keble egy nehéz sóhajjal könnyebbedett meg. És midőn a szép társaság együtt ült a feh­ére asztaloknál, Draskovics szenátor ur keble is könnyebben lélegzett fel s arcza még pirosabb lett, mint rendesen, az örömtől, hogy ime egy kaszinói mulatság, mely min­den előleges reklám és rendezői apparátus nélkül sikerült! V­alóban a kaszinóban rég mulattak oly kedélyesen, mint szombat este. A társaság nő­tagjai, egy vidéki kisasszony kivételével, mind menyecskék voltak, még­pedig olyan víg menyecskék, hogy ha a kaszinói tag urak, már t. i. a­kik otthon maradtak, tudták volna, hogy nemcsak hal­ szoáré, de az után me­nyecske-bál is lesz, bizonyára nem ijed­tek volna meg a kötelező aláírástól. Hanem most már késő a bánat! A bús­­lakodók megvigasztalására szolgáljon az, hogy 1883. évben .... 2.606,024 frt. 1884. „ .... 2.695,301 frt. 1885. „ . . . . 2.747,522 frt. 1886. „ .... 1.998,815 frt. 1887. „ .... 1.661,441 frt. 1888. „ ... . 2.589,944 frt. Összesen : 14.299,047 frt, mának és az itt terveit vonal által érintett városok, községek és uradalmak szállítmányai­nak, személyforgalmának egybevetése mellett feltünteti az ezen vasútból várható jövedel­met. S ez a számvetés úgy áll, hogy az 1.630,000 frt építési tőkével szemben 108,400 frt 70 kr. évi tiszta jövedelem van fel­tüntetve, mely az építési tőke 6*65°/0-nak felel meg, tehát itt jövedelem van kilátásba helyezve, mely szerint az érdekeltek, még ha kilométerenként 24.300 írtra veszik is az építési költséget, ily befektetés mellett is, nagyobb hasznot jövedelmezne e vasút­vonal, mint a befektetési tőke évi tőkekamat törlesztése igényel.“ Mindezeket a „Szentesi Lap“ után kö­zöljük, mert hát gr. Bethlen még a múlt hóba­n városunk polgármesterének is meg­küldötte a tervet, de az napvilágot kerülve nyugszik a­­ polgármester úr asz­talfiókjában, olcsóbbnak is egyszersmind, mert kezelése hi­­vatalszaporítást nem igényel. Ezen kitérés után áttérünk ingatlanaink teherforgalmi statisztikájára. A múlt év ered­ménye e tekintetben sem volt kielégítő, sőt határozottan rosznak mondható. Mert a múlt évben új teher­betáblázás történt 961 eset­ben 550,225 frt értékben, mig régi ter­­h­e­k kitörlése csak 439 esetben eszközöltetett 283,455 frt értékben; vagyis a teher­mérleg az, hogy a múlt évben 266,770 frttal növe­kedett ingatlanaink jelzálogi terhe. Mig 1886-ban a kitáblázott régi adósság haladta az uj terheket s 1887-ben is az uj terhek összege alig 37 ezer forinttal múlta felül a kiterült terhek összegét, addig 1888-ban több mint egy negyed millióval szaporodott ingatlanaink terhe! Ez határozottan kedvezőtlen jelenség s másból nem magyarázható ki, mint a súlyos közgazdasági viszonyokból, melyekkel a köz­vagyonosodás hanyatlása is együtt jár.

Next