Vásárhely és Vidéke, 1891. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-01 / 1. szám

kétkulacsos is. Ezekre ugy­­­e­r Lajos nem számított, mert a­zján délután pont 5 óra 13 percz­meg egyszáz darab jó­l rítta ír­ni kát ajánlott fogadásra, hogy Adler lesz az elnök, és senki sem mert vele fogadni. 5 óra 15 perczkor pedig már Müller Lajos eg­y szál kurtában sem mert volna fogadni. Hja, zsidó polgártársaink soha sem vol­tak konzervatívok (bold. Sennyey báró is ezért nem tudott köztük népszerűségre kapni) s igy történt, hogy a kis Adlert is utolérte a nagy férfiak sorsa,­­ meg­bukott. Három év múlva Be­regin, az új elnökön lesz a sor . . . * A hét eseményei közül szintén méltó a feljegyzésre, hogy hétfőn a színházlátogató közönség olyan tömegesen­­ maradt otthon, hogy előadás sem volt tartható. És ez nálunk esett meg, az ország n­e­­­­gyedik városában! Ki tudná megmondani,­­ mikor lesz állandó színházunk, ha így ha­ladunk ? Nem kívánjuk, hogy olvasóink ezen a kérdésen a fejeket törjék, mert ez olyan ré­­busz, amit talán csak a 20-ik században fognak megfejteni, de a 19-ik század 9-ik tizede 10-ik évének 52-ik hetében kérjük azt a színházlátogató közönséget, a­melyik hétfőn este nem volt látható, hogy legalább a jövő héten igazolja — és mutassa magát. Újdonságok. — B. u. é. k! Lapunk előfizetőinek, olvasóinak és dolgozó társainknak boldog új évet kívánunk! — Választás. A törvényhatósági bizott­ságban üresedésbe jött három helyre vasár­nap tartatott meg a választás. Megválasztot­tak : a II-ik kerületben : Nagy Mihály, a 111-ik kerületben: Hézső Pál, a Vl-ik ke­rületben: Baksa Mihály. Üdvözöljük az uj törvényhatósági bizottsági tagokat! — Nyugalomba lépés. Szabó István kir.« »Járásbiró ur beadta kérvényét nyug­díj­­a iránt. a véradó. A sorozás városunkban márcz. 2—11 napjain fog megtartatni. Az I-ső korosztályból 462, a Il­ikból 328, a Ill­ikból 280, összesen 1070 hadkötelest fog városunk a sorozásra előállítani. — Gyászhirt kaptunk Szentesről, mely az ottani gör. kel. lelkész, David­ovics Istvánnak decz. 30-án, elte 70-ik évében be­következett halálát tudatja velünk. A boldo­gult testvére volt Davidovics Szilárdnak, a helybeli görö kel. egyház közbecsülésben álló lelkészének s városunk szülötte volt s itt is 16 évig viselt lelkészi állást. Halálozásának hite bizonyára városunkban is szélesebb kör­ben részvétet kelt. — A fogyasztási adó beszedésének joga a mai napon magánbérlő kezére jut. Tizen­­nyolcz évig bírta a város a fogyasztási adót s most elesett tőle, mert Braun Adolf a bérlő, évi 60.000 irtot, ajánlott a bérletért s ennyit a város nem adhatott. Mi reméljük, hogy a bérlő minél kevesebb kellemetlenséget fog a közönségnek okozni s a szőllős gazdák és­ bérlő között egyesség fog létrejönni, a mi elejét venné legtöbb súrlódásnak. — A fo­gyasztási adó alá eső tárgyakat az egész vá­ros területén 13 bizottság­ ma kezdi össze­írni s ha ez befejezve lesz, a bérlő is bizo­nyára ismertetni fogja a kiegyezési fel­tételeket. — Az szr. hitközségnél, decz. 25-én történt meg az elöljáróság és képviselőtestület választása. Beadatott összesen 153 szavazat­lap s az eredmény a következő: Hitközségi elnök lett: Beregi Lajos 87 szavazattal Adler Géza 64 szavazata ellenében, alelnök : Neumann József, iskolaszéki elnök: Dr. Wilheim Arnold, pénztári elnök: Böhm Sámuel igazgató, gazdasági elnök: ifj. M­ü 1­ t e­r Lajos, templomi gondnok: Fleiszig Lipót és Reiniger Sándor, iskolai gondnok: Keim Adolf és Kulpin Lajos, pénztárnok : B­r­u­n­n­e­r Adolf, ellenőr: Dániel Ármin, képvi­­­se­lők: Bauer Sándor, Czukor Márton, Donáth Fülöp, Fülöp János, Ferner Hermann, Fried­­s­maim Illés, Goldmann Ignácz, Groszmann­­ Adolf, Dr. Jritz Ignácz, Kánitzer Adolf,­­Keleti Adolf, Kiss® Bertalan, Kohn Mór (lakhati), Kun Mór, Mandl Ignácz, Müller Sámuel, Dr. Ormos Jenő, Riesz Ignácz, Ruhmann Jakab, Schwimmer János, Singer Sándor, Steiner L. József, Újhelyi József és Weisz Hermann. Póttagok: Mayer Sándor, Dr. Hahn Dávid, Weisz Ignácz (Blau), Kánitzer Sándor, Fischer Jakab, Spitzer Hermann, Löw Dávid és Kohn Mór (csucsi.) —­ Weisz Hermann a képviselő­ségről leköszönvén, helyette Mayer Sándor hivatott be. — Iparosok közönye. Az iparhatósági megbízottak választása decz. 30-án történt meg városunkban. Választani kellett 20 azaz húsz egyént és az egész nap folyamán sza­vazott , azaz három iparos. Ily körülmé­nyek között, nem lesz az érdekes, hogy kik is lettek hát iparhatósági megbízottaknak megválasztva, hanem hogy kikből állott a­­ választó közönség. Itt adjuk neveiket: Me­gy­e­­­k a Lajos csizmadia, Félix Lajos szabó, Hajdú Imre szürszabó. Több érdek­lődést iparos urak saját ügyeik iránt! — Halálozás. Karancsi Dániel reform, lelkész urat gyász érte. Nagynénje: özv. Bölcsföldi Jánosné szül. Keresztúri Zsófia decz. 28-án, élete 69-ik évében elhunyt. A boldogult csak rövid idő óta volt városunk lakosa s hűlt tetemét az uj­ templomban tar­tott gyász-istentisztelet után O-Moraviczára­­ szállították, hol decz. 30-án temettetett el.­­ Béke poraira! — Az új kövezeti vámdíjszabályokat­­ ismét visszaküldték hiánypótlás végett a vá­roshoz. A múltkor a belügyminiszter utasí­totta a várost, hogy az új vámdíjszabályzatot tekintet nélkül az útadó törvényre készítse el és terjessze fel, most meg a kereskedelmi miniszter visszaküldi, mert nincs az útadó törvénynek megfelelően felterjesztve. Valósá­­­­gos áprilist járatnak a várossal. — A szarvas-mezőhegyesi vasút részé­ről a vállalkozó Spenderop és társa c­ég meg­kereste városunkat,­hogy törzsrészvények vá­sárlása által mozdítsa elő a vasút létesítését. A kérdéses vasút, mint már írtuk is, Oros­háza és Tótkomlós között a mi határunk pusz­tai részét is fogja érinteni s a vállalat ez ala­pon számít városunk támogatására, nemkülön­ben azért is, mert a tervezett új vasút 35 kilométerrel megrövidíti az összeköttetést Bu­­­dapest felé, nemkülönben Mezőhegyesen át Arad és Erdély felé is rövidebb lesz az út. A pusztán az iskola közelében állomást is ígérnek, de, mint értesülünk, a tanács nem fogja javasolni a vasút támogatását, mert vá­rosunknak a szentes-vásárhelyi és vásárhely­makói vasutak létesítésére nagyobb szüksége van s minden erőnket ezen vasutakra kell fentartanunk. Helyesen ! — Olvasóköri választások. A szentesi utczai IV-ik olvasókör vasárnap tartotta tiszt­újító közgyűlését, mely alkalommal megválasz­tottak : elnöknek: dr. Endrey Gyula, alel­­nöknek Z­s­a­r­k­ó Sándor, jegyzőnek M­i­k­­­o­­vicz Lajos, ügyésznek: Tóth Imre, gond­noknak : Gál Bálint, könyvtárnoknak: An­gyal Mihály, pénztárnoknak: Hézső Pál, to­vábbá 12 tagú választmány is választatott. A közgyűlés megrendelte a Kossuth iratait s ezen kívül 15 irtot szavazott meg könyvekre.­­ A lakhati Vl-ik olvasókör Szintén va­sárnap tartó tisztújító közgyűlését a következő eredménynyel: tiszteletbeli elnöknek megvá­lasztották a kör érdemes alapítóját, Czuczi Jánost? Elnök lett: Csótó Nagy István, alel­nök: P. Molnár István, jegyző: Koncz Pál, pénztárnok: Szabados Sándor, könyvtárnok: Bacsa Mihály. — Az „Újntczai Gazda- Ír­ö­k“ hasonlóképen vasárnap restaurált. Meg­választottak: elnöknek: Takó Ferencz, alel­­nöknek : id. Elek János, jegyzőnek: Schwarcz Mór, pénztár­­noknak: Kenéz Márton, gond­noknak : Kleks Ferencz és Paksi Pál. Ez utóbbi két kör is egyhangúlag elfogadta azon indítványt, hogy „Kossuth újabb irata­ira“ előfizet. — Hymen. Faragó Sándor pusztai ta­nító múlt hétfőn vezette oltárhoz a ref. uj­­templomban Daru Ilkát, Daru Mihály ev. ref. tanító leányát. Fehér Imre helybeli keres­kedő pedig decz. 25-én esküdött örök busó­dét Lang Jankának Veszprémben. — Színtársulatunk a múlt héten a kö­zönség változó pártolása mellett folytatta elő­adásait, sajnos azonban hétfőn „A Rautzauk“ annyi közönséget sem vonzott, hogy az elő-­ adás megtaó .­­ Murai Károli­­ uj vigjátéka há­­nált. A szervet solták s a di­nas­minőt az utó éve sem. — Fi­lm nak, a társulat­­uk legnépszerű lomjátéka. Láb­zata „A h ő b o a jutalmazandó, gyárrá­s igy­ni fog adatni. A­­­lág színpadain szerint „A hób darab. ” társul egy-egy jó szem­­közönség élvezi jutalomjátékát s togatását közöli a TÁRCZA. Madártávlatból. Két kis fénykép díszíti asztalkámat, ztfiamé az egyik, keresztleányomé a Amaz nyugodtan támaszkodik összefont­a egy díván karjára, arczán a komoly esés kinyomatával, melyet a teljesen zinti háttér még inkább előtüntet; iny­­vezetének nyugodt helyzete va­­s csendéletre emlékeztet, úgy lát­­,­ minden mozgás beszédes kerek költözött voln pihenni; s ha a­z ő széles csipkedizz, mely vállszalagos simul, nem árulnák el azonnal a­éléves életkort, azt hinném, hogy illus ellenszeréről gomb­álogi]­, Tét ezzel a másik, kisebb keresztleányom hanyagul török ülésben egy karszék­­a,fll­­etlen karjai fehér pongyolájukból hajlással nyúlnak az ölében levő kis , tarolására. Úgy látszik a fényképiró­­an valamivel kellemesen lephette és szemeiben ott maradt a kedves a jó ked sugara élesen vil­láién ». .ilola alakjára rejtőz­és szeméből. jövendőt * i el‘e!' -'égetem e­l­ét kis darab tehellt: mem. ” « két papírlapra ben s un,?, emio. ilyenkor kepzeletem­­a makroG­ói­le­k kozmosát látom bennök his ““ nya níl?böi’nbeit V4vo,ság Szokott alá­­!!£' eííí! .az embm törekvéseket szoktuk !!e.m­­fme­gnöVekedik’ s e két kis kém olyan S’t ,Vat ad komnak, mint a milyét a peimhezV s ’ °TU nason,itunk kicsiny hé-SShoá a v“°« « »»S.v kék-Je Az­­­i“lét »éba Kissé komoly, hát az mindegy. Láttam én már sakkozó­kat, kik órákig ültek egymással szemben, s csak azzal adtak magukról életjelt, hogy időn­ként figuráikon egyet-egyet mozdítottak. Nézzük csak a kedveltebb játékokat, aztán mosolyogjunk rajtuk, vagy gondolkozzunk róluk közelebbről,­­ mint tetszik. A játszók csoportjai nagyon tarka képet mutatnak. Van­nak, a­kik magukban szeretnek játszani, mint akárcsak a patience barátjai. Ezek rendesen már összevesztek játszó­társaikkal ; nem voltak ínyükre a játékszabá­lyok s félreülve duzzognak. Vannak, a­kik legjobban találják magukat kettesben, ritkáb­ban hármasával, m­íg a nagyobb rész a cso­portos játékokat kedveli, melyeknél nagyobb a játszótér, több a mozgás és több társ között oszlik meg a játék érdeke. Az ilyen csoportos játékok épen azért a legérdekesebbek. Az érdek delejtűjét a vagyon, a család, szeretet, gyűlölet, hírnév, dicsőség ezer meg ezerféle alakban megújuló motívumai irányoz­zák s hozzák létre a játékoknak néha akkora bonyodalmát, hogy ugyan ember legyen, a­ki kiigazodik belőle. úgy látszik a labdázást leginkább ked­velik, mert sűrű csoportokban játszódjak. Itt épen most kezdődik a választás az u. n. „kutyajátékhoz.“ Ki van mérve egy bi­zonyos hely, mintha csak valamely község ha­tárvonalait húznák meg. Megvannak ásva a földben a lyukak, melyek akárcsak a hivatali helységeket jelölnék, s azok a játszótársak, a kikkel betöltötték szilárdul szegzik bele sarku­kat, s boldogok, mert olyan helyet foglalnak j­els melyet künnlevő társaik irigyelnek. A „bennlevőknek“ a játék rendi szerint bot van s a kezükben s ütésre várakozó komoly állás­pontot foglalnak el. N­ at mögött vannak a „labda adogatók“, kik e botos urak között azért küldözgetik egymásnak a levegőben labdájukat, hogy el­üthessék, s a labda, mint valami „folyóügy“, előre és hátrér dobáltatik. A bennlev­ők úgy látszik, gyakorlott já­tékosok, mert néha jó nagyokat ütnek a lab­dán. Ilyenkor van aztán nagy mozgalom. Mintha csak eg­y hangyabolyt zavarnának fel. A „sindikusok“, (harmadrangú játszótársak, kiknek egyéb szerepük sincs, mint a labda után szaladgálni) nagy kiabálások közt dob­ják a labdát az adogatók valamelyikének ke­zébe, hogy azalatt, míg a bennlevők botjaik összeütésére elhagyják helyüket, a labdát az üresen maradt lyukakba dughassák. (S ha ez sikerül, a játékszabályok szerint a bennlevők lesznek künn, ők lesznek a szolgálattevők. Sokszor a helyzet nagyon megnehezedik. Az adogatók kezében van már a labda s a botok összeütése még nem történt meg. Hosszan kinyújtott testtel közledik ilyen­kor a szemben álló ahhoz, ki nem mozdulhat, mert háta mögött a veszély. Az érdek meg­feszíti a figyelmeket, pillanatnyi csend áll be. Az érdekelt botos felek végső elszánt­ságra határozzák el magukat, mintha csak ké­nyes ügyben szavaznának, kik összemérik el­veiket — s ezalatt az adogatok egyike a lab­dát az eltávozott helyére dugja. A künnlevők örömriadása jelzi, hogy e pillanattól kezdve ők a helyzet urai. Nyom­ban el is foglalják helyüket s elődjeik méltó­ságával tekintenek a künnmaradottakra. S ez így megy szűnés-szüntelen. Azok, a­kik a játék élén állanak, ügyes­ségükért általános érdeklődés tárgyai s köny­­nyed mozgásukért, jól kiszámított dobásaikért ehhez méltán is támaszthatnak igényt, de a sindikusokat (a játék állandó mamelukjait) nem sokra becsülik. Ők boldogok, ha benne lehetnek a nagyok játékában s ha ezt kisebb társaik előtt fitogtathatják. Egy másik­ csoport „disznópásztorosdit“ játszik. Ki van húzva a földön egy kör, s ennek vonalán bizonyos távolságok vannak megjelölve, hol a játszók a közvélemény bot­jainak a hegyét tartogatják. A nagy kör kö­zepén egy kis kör van : ez az igazság sze­rény kis vára, melybe egy künnle játszó­­társ az igazság labdáját igyekszik "ön beterelgetni. A­z A kör vonalán állók püfölés­ének várják a pásztor labdáját s a mint : VA. közele­vék, „­egy merészebbek ' gyot a jo reme ../nyel l.jzek a —■ Korcsma­rosi tanács tegntk kimérési dijakat e — Elbocsát,­tási adó uj évtől jutván, a tanács a. bocsátott, mivel az . hat szemlész is elegeim — Uj vadászterület. társulat bejelentette a városhoz, ryukban elvonuló társulati töltése­szati jogot maga akarja gyakorolni, ma fogják adni a vadászati jogot s akkor a réseken a nyulaknak valódi Eldorádója lesz; mert ha a töltésbérlő vadászik, a nyulak le­szaladnak a töltésről s a más területén már nem lesz szabad a bérlőnek lelőni, ha pedig a töltés melletti területek bérlői vadásznak, akkor meg a nyulak felszaladnak a töltésre s onnan nevetik ki a vadászt. (Ha a nyulaknak is annyi eszék lenne, mint a reporternek, bi­zony még csakugyan kifiguráznák a vadászo­kat. Szerk.) — Nyilvános számadás és köszönet­nyilvánítás A két Bethlehem-előadásból be­folyt 138 frt 8 kr. Felüladakoztak: Orovecz Juliánná assz. 5 frt, Czukor Mártonna úrnő 1 frt, Kokovai­ Já­nsné úrnő 1 frt, Bodonyi Mihály úr 1 frt. Összes bevétel 148 frt. Ö­.­s­szes kiadás 24 hr ,8 kr. Tiszta bevétel 122 frt. A Bethlehem-­lőadások a szegény gyer­mekek felruházását igen szép sikert arattak, hála a közreműköd­ő buzgalmának. Az érdem oroszlánrésze Rittné Gábris Ágnes úrnőt illeti meg, ki az előadásom rendezését magára vál­lalta ; ő tanította be a darabot növendékeivel; ő fáradt a costüm­eök összeállításán. Ő volt, ki a czélt, a szegény sorsú gyermekek felru­házását kitűzte és fáradhatlan lelkesítésével lehetővé tette, hogy a megmaradt tiszta jöve­delemből 35 szegény gyermek jó meleg téli ru­hát nyert. A darab fordítás német után, a da­lok, melyek a régi görög dránya mintájára a kart helyettesítik, mintegy magyarázzák a szöveget és kellemes változatosságot kölcsö­nöznek a darabnak. A dalokhoz a dalamokat futhat utána a szegény pásztor, mig meg­találja s a terelgetést újra kezdheti, ha ugyan bele nem unt már. Nos, az igazság labdája? Annak állandó szerepe van, mert foly­vást püfölik, s csal­ igen ritkán jut be abba a mentsvárba, melyben hozzányúlni immár senkinek sem szabad. Viszont megtörténik, hogy a labda csak széllel van kibélelve s néhány ütésre már kipukkad , de hát ez: mit sem tesz, mert addig épen oly komoly igényt tarthat a várhoz, mint a töltött helyek. Különös látványt nyújt a játszóknak egy másik csoportja. E madártávlatból gyermekek­nek látszó emberek egymás hátára kapasz­kodó emberek vitetik magukat, mint mikor a fiuk lovascsatát játszanak. Azok, a­kiknek a hordozás nehéz szerepe jutott, nagyon türel­mesek , ellenben az élelmes felüllevők köve­telők s kegyetlenségre hajlók. Azonban, hogy részvétem az előbbiek iránt teljes nem lehetett, annak oka csupán az, hogy a szerep változtával a hordozók is épen úgy méltatlankodnak alulkerekedett tár­saikkal ; — sőt némileg meg kellett nyugi­a­­nom e látványon, midőn észrevettem, hogy az uralkodás szerepe és időtől fogva közmeg-* egyezés szerint beletartozik a játékba. Nevetséges komolysággal gombozik amott egy harmadik csoport. ■„ Ezek, mintha nem is játszanának, mert érdekük nem igen közös a más társak ér­dekével. Legfőbb örömük abban telik, ha men­nél több fényes gombot kaparinthatnak ke­zeik közé. Nem törődnek másokkal, csak ma­gukkal, s ha egy kissé szünetel a játék, resz­ketve számítják, mennyi a nyereség vagy veszteség. Bizonyos távolságra állnak ezek egy kis gödröcske körül, s a­ki beleveti gombját, el­viszi a többi társak kik nem tudtak bele­­czélozni.­­ A szenvedély jobb dobásra rendesen , mindaddig sarkallja őket, mig elvégre eg kicsit nagyobb göd­y kékbe ők is bele net.

Next