Vásárhely és Vidéke, 1895. január-június (13. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-03 / 1. szám
Hm-Vásárhely. Cíttszförtök, január 3.1-fő szám. Tizenharmadik évfolyam 1895. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési dij: Egy évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes szám ára 5 kr. Hirdetések jutányosan közöltétnek Idegjelen minden csütörtökön és vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai F. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker., Andrássy ut 19. sz. a. Lengeyféle házban. Az ezredéves kiállítás. Az uj esztendőben első czikkünket az ezredéves kiállítás ügyének szenteljük, hogy ezáltal is jelezzük, miszerint ez évben a közélet tényezőinek egyik fő feladatát kell képeznie, hogy mindenki a maga munka- és hatáskörében megtegyen mindent, hogy ezredéves kiállításunk sikere a hozzá fűzött várakozásoknak megfeleljen. Az ezredéves kiállítás, mint ez köztudomású, a jövő 1896-ik évben fog megtartatni s így, miután a kiállítás évétől már csak a folyó év választ el bennünket, ezt az évet teljes erővel fel kell használni az előkészületekre, hogy a tervezett kiállítás csakugyan olyan legyen, amilyennek tervezik, hogy méltóan feltüntesse az ezeréves Magyarországnak szellemi és anyagi kincseit, irodalmát, művészetét, gyári és kézi iparát, terményeit, jószágállományát, egyszóval mindazt, ami Magyarországon nemzeti erőt és értéket képvisel. Hódmező-Vásárhely város az ország legnépesebb városainak egyike s mint tiszta magyar ajkú lakosság tűzhelye, kétszeresen utalva és hivatva van reá, hogy a nemzeti vagyon és erő kiállításához ő is hozzájáruljon minden számbavehető erejével és vagyonával, mert a tervezett nagy nemzeti vállalat csak úgy sikerülhet, ha az ország minden vidéke és városa megfelelő mérvben hozzájárul. És nekünk nincs is semmi kétségünk az iránt, hogy bármely részről vonakodást tapasztaljunk, mert a nemzeti becsület követeli meg, hogy az ezredéves kiállítás méltó legyen Magyarország ezer évi fenállásának ünnepéhez, márpedig midőn ez a nagy nemzeti vállalat a nemzeti becsület palládiuma alatt készül a megvalósuláshoz, akkor kötelességszerűleg hozzájárul minden magyar ember, vagyonával, tehetségével és munkájával egyaránt. Városunk közönsége különösen két irányban van hivatva az ezredéves kiállításon tért foglalni, iparával és mezőgazdaságával. Az előbbit nem szabad kicsinylenünk, az utóbbit nem szabad túlbecsülnünk. Vannak ugyanis sokan, akik azt mondják: miért mutassuk be mi a kiállításon iparunkat, holott e téren igen gyengék vagyunk és hátramaradtunk? Mások meg így szólnak : miért vigyük mi a kiállításra aczélos búzánkat és délczeg paripáinkat, mikor e téren városunk úgy is jó hírnévvel bír? Ámde ezen ellenvetések nem egész alaposak, mert bármily gyenge legyen is iparunk, több iparágnál határozottan versenyképes, sőt egyes iparágunk határozott specialitást képez s szép jövővel biztat. Ami pedig terményeink és lovaink jó hírnevét illeti, bármennyire ismert legyen is az, csak hasznunkra és becsületünkre válik, ha újabb elismerést szerzünk velük, annál is inkább, mert lovainkat csak az 1885. évi országos kiállításon mutattuk be, hol megismerésükre nem volt oly tér, mint lesz az ezredéves kiállításon, melyen a gazdag nyugati államok előreláthatólag a nemzet vendégeiként mind megjelenni fognak. Nekünk tehát az a törekvésünk, hogy a kiállításon úgy iparunkkal, mint mezőgazdasági terményeinkkel és jószág-állományunkkal minél nagyobb számban megjelenjünk s a mennyiben a kiállitáson való részvétel a várostól is áldozatokat kívánna, azt hazafias készséggel meg kell adnunk. Az 1885. évi országos kiállítás alkalmával a város fedezte a kiállítók összes szállítási költségét és kiállítási térdíját, ezt az ezredéves kiállításra is meg kell adnunk, mert ellenesetben attól tarthatnánk, hogy városunk a kiállításon nem lenne illően képviselve, a mi városunkra nézve határozottan szégyen lenne. . De nem fűzzük tovább sorainkat. Mi bízunk benne, hogy városunk hatósága és közönsége ismerni fogja kötelességét s tudni fogja, hogy mivel tartozik egyrészről a nem■mzeti becsületnek, másrészről városunk jó hírnevének. Ez az esztendő arra való, hogy közös erővel munkálkodjunk! * Az ezredéves kiállítás helyi bizottságát Kulinyi Zsigmond kamarai titkár arról értesíté, hogy a kiállítási igazgatósághoz átiratintéztetett aziránt, hogy a szegedi kerület iparosai mind a saját közös s szekrényeikben állíthassák ki tárgyaikat. Az iparosok jelentkezési határideje deczember 31-én lejárt s örömmel tudatjuk, hogy városunkból a jelentkező kiállítók száma 64-re rúg, ami elég szép eredmény. Iparosaink ugyanis kezdetben meglehetősen vonakodtak a jelentikezéstől s nem kis fáradságba került, mig ily szép számmal sikerült őket összetoborzani, amiben Sallay Lajosnak, a helyi bizottság jegyzőjének van nagy érdeme. Városunk iparosai közül a kiállításon a következők fognak résztvenni: Kovács József, Szűcs és Francziszti téglagyárosok és a részvénytársasági téglagyár, Bauer Jakab és fiai gőzmalmos czég. Ezek fogják a gyáripart képviselni. Az asztalosok közül kiállítanak: Szabó Lajos, Fegó János és Varjú Ferencz; a bognárok közül: Kiss Lajos, Tóth Ernő, Bagi Károly, Mózes Albert; a kovácsok közül: Patócs István, ifj. Kiss Pál, Tóth Sándor és fia, Mucsi Imre, Kenéz Lajos, Török Bálint és Szabó Imre; a szabók közül: Félix Lajos, id. Groszpéter Károly, Müller Sámuel, Kapus János, Gál Sándor, Ambrus István, Mecséri Sándor és Bordás Sándorjczipészek és czizmadiák közül: Kovács István, Horemusz István, Rácz Antal, Szeghő András, Fajfrik Pál, Francziszti Sámuel, Herpácsi József, Forintos János, Denizső József, Szatmári Ferencz, Megyelka Lajos, Weisz Mihály és Csaba Imre ; a tárasok közül: Joó András, Szabó János, Tokodi Sándor, Varga P. József, Szabó Pál, Pap Sándor, Tóth Pincos, ifj. I. Szabó Pál, Szabó István és Bereczkj Íjás, a kalaposok közül: Molnár József és Pásztor Imre. Kiállítanak továbbá: Mendly Károly rajztanár, Dömötör Mihály kosárfonó, Kolofon Pál tímár, Kokron József kötszövő, ifj. Gál János ács, Makhuli Mihály kaptafa készítő, Beller Péter esztergályos, Albert András szűcs, Tárkány Ferencz szíjgyártó, Vetró Lajos Endre nyomdász, Plohn József fényképész és Elkán Lajos bőrkereskedő. Ezeken kívül Sörös József, Sajtos József és Dénesi István együtt egy magyar kocsit. Nagy Sándor és Rácz Ferencz pedig együtt egy födeles fájtont jelentettek be. Ezek fogják az ezredéves kiállításon iparunkat képviselni. Sok szerencsét kívánunk nekik! Népmozgalmi adatok 1894-ről. Városunk múlt évi népmozgalmi adatairól, a lelkészi hivataloktól beszerzett kimutatások alapján, alább közöljük a statisztikai adatokat, melyek végeredményükben városunk lakosságának szaporodását 519 lélekben tüntetik fel. Ez a végeredmény a múlt évhez viszonyítva, midőn a szaporodás 338 volt, elég kedvező s még kedvezőbb az 1892. évi népmozgalmi statisztikánkhoz viszonyítva, midőn a halálozások száma 228-czal meghaladta a szülöttekét, de azért ez az eredmény csak viszonylag kedvező, mert jóval alul marad az 1880-as évek eredményeinél. 1885-ben 961, 1881-ben 851, 1886-ban 696, 1883-ban 668, 1884-ben 661 és 1889-ben 562 volt a lélekszaporulat, holott akkor lakosságunk száma is kevesebb volt. Ha külön vesszük figyelembe a születések és halálozások számát s az összehasonlítást ekként tesszük meg az előző évekkel, azon eredményre jutunk, hogy a szüélgetések számánál majdnem állam.•■dó apadást tapasztalunk, ami végtelenül sajnálatos körülmény s azon mindenkkor terjedő sötét bűnre vezethető vissza, melynek kiirtására már többször felhívták a világi és egyházi hatóságok a a jó érzésű társadalom figyelmét, így, hogy többet ne említsünk....[1880-as években a születések száma majdnem állandóan meghaladta a kétezret s 1885-101 fogva, midőn 2245 volt, úgyszólván folytonosan hanyatlott s 1890- ben 1760-ra, 1891-ben 1935-re, 1892-ben 1681-re, 1893-ban 1789-re és a múlt évben 1784-re szállott alá. A 90-es években tehát a születések száma állandóan 2000-en alól,, még pedig egy év (1891) kivételével, mélyen alól maradt, holott a 80-as években csak 3 évben nem érte el 2000-et, de ebből is két évben az 1900-at, egy évben pedig az 1800- at meghaladta. A múlt évi népmozgalmi adatok csak a halálozások száma tekinteté