Vásárhely és Vidéke, 1895. július-december (13. évfolyam, 53-104. szám)
1895-07-04 / 53. szám
Szamecz András, a III-ik olvasókör Kovács János ügyvéd, az V-dik olvasókör B. Szabó István, a szentesi-utczai olvasóegylet Félix Lajos és a II-ik kerületi olvasókör Albert József elnöklete alatt. —Megemlítjük még, hogy az ünnepség alatt az olvasókör fiatalabb tagjaiból alakult dalárda három hazafias éneket adott elő általános hatás mellett. Este társas vacsora volt 130 terítékkel, mely alkalommal Ugrai László, Baksa Lajos, Albert József és Vetró Lajos tasztoztak, Nagy József tanító pedig szavalt. Vacsora után igen sikerült tánczmulatság következett, melyben 140 pár vett részt, köztük az újvárosi fiatalság szine-java. A jubileum természetesen ezek után csak a világos virradattal végződött s legalább a félszázados jubileumig kedves emlékezetében marad. A dalárda társas vacsorája. A dalárda tagjai vidám tort ültek f. hó 1-én este a kaszinó árnyas udvarán, elfogyasztván azt a bizonyos nemzeti szinü malaczot, mely a lezajlott népünnepély legbecsesebb nyereménytárgya volt s melyet a dalárda nyert meg. A vacsorán 45-en vettek részt s a jó hangulatot semmi sem jellemezte jobban, minthogy Béláék még másnap reggel is húzták a fák árnyékában. A jó kedvet növelte a sok pohárköszöntő, milyeneket mondottak: Soós István dr. a dalárdára és Exner karnagyra, Bibó Lajos a dalárda alelnökére Juhász Mihályra, Vetró Lajos Endre Exnerre és a helyi sajtó képviselőire, Nigrinyi Zoltán a népünnepély szép elárusitónőke, Sallay Lajos dr. Greguss Sándorra, Blau Ödön az alelnökre és Soós István dr. a hazára, barátságra és szerelemre. A megmaradt nyereménytárgyak elárverezése után a dalárda énekelt néhány gyönyörű, gyújtó dalt s azután folyt a mulatság hangos kedvvel reggelig. -tornatanár a főgimnáziumban. Tettünkríjár említést lapunkban arról, hogy a ref. egyháztanács egészen önálló tornatanári állást szervezett a főgimnáziumnál a közoktatásügyi miniszterrel kötött szerződés alapján, mely állásra, daczára annak, hogy a volt tornatanárral, Tóth Pállal még nem István megcsalt téged ... de szerelemből cselekedte . . . — Megcsaltál? — Nem vagyok én papucsos, Viktor... — Hát mi vagy ? — kiálltott egy nagyot Viktor, aki elsáppadt az ijedtségtől. István felelt: — Szegény napszámos ember vagyok, követ hordok. Viktor ellökte és sírva kiabált: — Csaló ! Csaló ! A csaló elhalványodva nézte a meszes munkásruhájában, amint a csalódott munkásleány leborult az ágyra és panaszosan kiabált: — Csaló ! Hiszen akkor nem illet meg engem az asszonyság tisztessége . . . Letépte az asszonyságos főkötőt a fejéről és a földhöz vágta. Gömb István szomorúan kapargatta a meszet a kabátjáról és nem tudott rá mit felelni.* A király unokája lemondott a fejedelmi rangról és feleségül ment egy kis tisztecskéhez. Ez is a tizenkilenczedik század végén történt és Csép Viktor, a becsületes napszámos-leány is most sirdogált a biró előtt panaszával, hogy az asszonyság czimet elvesztette, Gömb István megcsalta, az összegyűjtött pénzecskéjéből olyan szép lakodalmat csinált, mind elköltötték és Gömb István csak egy komisz napszámos, aki meszet habar és köveket hord. Büntessék meg a csalót. Gömb Istvánt kérdezték : — Miért hazudott ? Gömb István is egészen modern férfiú és ezt modta : — A szerelmes embernek szabad hazudni ! * A király leány még együtt él boldogan a kis tiszttel, de Csép Viktor elvált a meszeskabátos napszámostól végzett, a pályázatot is kihirdette. Állítólag az egyháztanács azzal indokolta meg eljárását, hogy Tóth Pál tanítói elfoglaltsága miatt amúgy sem tehetne eleget a téli hónapokban tornatanári kötelességeinek s igy az új állás szervezése elodázhatatlanul szükségesnek mutatkozott. Az állásra hirdetett pályázat határideje már letelt s ennek elnyeréséért egyedül ifj. Szigeti Benedek Gyula, az ismert vivómester fia folyamodott, akit az igazgatótanács vasárnapi ülésében jelölt is az állásra. Koleratelep a város alatt. Közvetlen a városháza alatti téren, a sétánynak a járásbíróságig terjedő része mellett, a tói szőlőkkel egy vonalban húzódik el valami fekete szinü, dögleletes szagu mocsár, mely valóságos koleratelepet képez s undok kipárolgásával megfertőzi az egész környéket. Azon a tájékon nem lehet járni, az emberek messzire elkerülik a mindenféle rothadó állati hullákkal telitett mocsarat, mely szédületes bűzt és szagot terjeszt. Kérdjük a tekintetes városi tanácsot, kinek a kötelessége városunkban a köztisztaságra felügyelni, kinek a mulasztásából párologott az az undorító habarcs ? Szándékozik-e azon a botrányos állapoton segíteni valamit a tanács, vagy azt várja, hogy sürgős előterjesztés tétessék ebben az ügyben a közgyűléshez? Elfogott szoczialista izgatok. Jeleztük annak idején, hogy szoczialista mezei munkásaink Péter-Pál napjára nagy munkásgyűlést s ebből kifolyólag tüntetést szándékoztak rendezni, de a rendőrség ezen szándékuk kivitelében megakadályozta az által, hogy a gyűlés tartására nem adott engedélyt. Az említett nap tehát elmúlt békességesen, de vasárnap délelőtt egy Szabó József nevezetű munkás, akinek a múlt évi zavargásokban is része volt, de a büntetés alól a törvényszék felmentette, megkisérlette a piaczra felgyűlt mintegy 1000 napszámost izgatni s hangosan kiabálta a Kossuth-téren, hogy ne álljon el senki munkába, mig tisztességes napszámot nem fizetnek a gazdák. — „Kiszipolyozzák a gazdák utolsó csepp vérünket is!" — kiáltott indulatosan s folytatta tovább ebben a tenorban. Egy munkás aztán megunta az izgatást, bejelentette az esetet a rendőrfőkapitánynál, aki rögtön intézkedett s Szabó Józsefet bekisértette a városházára, ahol vallatom fogta Sallay Lajos dr. alkapitány. Szabó beismerte, hogy izgatott s azt állította, hogy ehez neki joga van, mert a mit szabad a „Népszaváénak megírni, azt neki is szabad elmondani. Vallomásáról jegyzőkönyvet vettek fel s az izgága, őszülni kezdő embert átkisérték a bíróság fogházába. — Nem hagyhatjuk ez esetből kifolyólag szó nélkül a rendőrség gyámoltalanságát és bambaságát, mely abban áll, hogy öten-hatan is ácsorognak folytonosan a piaczon, s mégis egy munkának kell jelentést tenni az ott történő izgatásról. Valóban szép kötelességtudás!... — Kedden reggel ugyancsak akadt a piaczon egy szoczialista izgató, egy gyulafehérvári illetőségű csavargó takácslegény személyében, de a Schaber János nevű apostol is Szabó József sorsára jutott: a bíróság fogházába került. Iskolai értesítő. A helybeli izr. népiskolának az 1894—95 tanévről szóló értesítője már megjelent s a füzetet Strausz Adolf tanítónak „Neveljünk az életnek“,— továbbá Ausch Janka tanítónőnek „Nehány szó a leányok házi neveléséről“ czimű értekezése nyitja meg. Az értesítő tartalmából felemlítjük, hogy az iskola 4 osztályának a múlt tanévben összesen 86 fiú és 59 leány növendéke volt s az iskola bevételei 1540 frtot, kiadásai pedig 3800 frtot tettek ki, mely összegből 2260 frt a hitközség pénztára által fedeztetettt. — Szünidei tanfolyam. A főgimnáziumi igazgató tudtával és beleegyezésével Gáspár János VI. o. t. tanfolyamot nyit meg, melyen a gimnáziumba lépő fiukat készíti elő. Felhívjuk rá az érdekelt szülök figyelmét, annyival is inkább, mert nevezett tanuló csekély , frt havi díj mellett eszközli az oktatást. A beiratások már e hó elsején kezdetét vették a gimnázium első osztályú termében, ahol a tanítási órák is fognak tartatni. Mennek a huszárok. A helyben állomásozó huszárszázad legénysége f. hó 7-én, vasárnap reggel távozik városunkból a hadgyakorlatokra, melyek az idén Bánfihunyad környékén tartatnak meg. A század még előbb résztvesz a Nagyváradon tartandó ezredgyakorlaton is. Értesülésünk szerint azon idő alatt, mig a huszárság távol lesz, a szegedi 83-ik gyalogezrednek egyik százada fog városunkba vezényeltetni s a hatóság részéről ez iránt Baksa dr. polgármester már előterjesztést is tett a honvédelmi miniszterhez. írr Az első polgári házasság Vásárhelyen. Érdekes dologról értesítik lapunkat, midőn tudatják velünk, hogy Vranekovics Iván 19-ik vadászezredbeli őrmester, aki jelenleg Bosznia egyik városában, Tuzlában van helyőrségen, a napokban jegyezte el városunkban Stern Betti kisasszonyt. A dologban az az érdekes, hogy Vranjkovics rom. kath. vallásu, mig Stern Betti izraelita s igy ez lesz az első polgári házasság, mely városunkban köttetik. Természetesen a leendő új párnak várni kell majd októberig, mikor majd a törvény életbelép. Gyújtogató vonatok. Sokszor megtörténik, hogy a füstfelhőket pöfékelő vonatokból kirepülő szikra érzékenyen megkárosítja azokat a gazdákat, kik a vonal mentén fekvő földjeiken rakják boglyába gabonaterméseiket. A m. kir. államvasutak igazgatósága felhívta az összes törvényhatóságokat, ezek között Vásárhelyt is, hogy figyelmeztessék a gazdákat, hogy a vonatok tűzveszélyes közelségébe ne raktározzák terméseiket. A pályatengelytől legalább 50 ölnyire lehet felhalmozni a kazlakat, a boglyákat. Akiknek a földje olyan közelségben fekszik a pályához, hogy ezt a tűztávolságot meg nem tarthatja, igyekezzék a termést minél előbb betakarítani. Utászok mint részesek. A város gazdasági ügyosztálya tett jelentést a napokban a tanácsnak arról, hogy a volt mintagazdaság földjén termelt búza és árpa learatására nem tudnak munkásokat felfogadni, mivel ezek nem akarnak az aratásra vállalkozni. Javasolta egyúttal az ügyosztály, hogy az aratási munkálatok teljesítését végeztesse a város az utászokkal, mivel ezek úgy is ráérnek. A tanács helyet adott az előterjesztésnek s Deák Mihály főmérnök útján 10 utászt kirendelt az aratáshoz, úgy azonban, hogy a mintagazdaság jövedelméből minden utász és minden munkanap után 2 főt beutalványoztassék a város pénztárába. Vesztegetési kísérlet. Csanki Péter helybeli polgár egy kis szalma miatt folyton pörösködött a múlt évben Csende István felesével. A dologban többször voltak Póka László rendőrkapitány elé intézve, de a kibékülés nem sikerült. Végre aztán Csankinak az a szerencsétlen ötlete támadt, hogy megvesztegeti a kapitányt s nyomban le is szurkolt két ropogós bankót a Póka asztalára. — Kérem, kapitány úr, rendezze a dolgot ! - szólott röviden Csanki a kapitányhoz s azzal eltávozott a hivatalból. Póka kapitány aztán csakugyan rendezte is az ügyet, mert bepanaszolta Csanki Pétert a törvényszéknél vesztegetési kísérlet miatt. — Miért akarta a kapitány urat megmentegetni ? — kérdezte a törvényszéki elnök Csankitól a múlt hó 29-én tartott végtárgyaláson. Hát kérem szépen — felelt Csanki, — csak azért adtam a pártot, hogy ne köljön mindig a városházára egyeleg nem. A védekezés azonban nem sokat ért, mert Csanki Pétert a törvényszék 8 napi fogházra ítélte. — Forgalomból kimenő pénzek. Az 1 forintos bankónak, a 20 kros ezüstpénznek és az otromba 4 krajczárosnak már megvannak számlálva a napjai. A 20 és 4 krajczáros pénzdarabok már a forgalomból ki is vonattak, de fizetés gyanánt a m. kir. adóhivataloknál még ez év végéig elfogadtatnak, azontúl pedig csak rendes érctértékekben váltatnak be az állam részéről. Az 1 forintos kékhasú bankók még f. év deczember 31-ig forgalomban maradnak ugyan, de már a jövő év elsejétől kezdődőleg értéküket vesz-