Vásárhely és Vidéke, 1896. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-01 / 1. szám

Kun-Vásárhely. Szer­k. január 1. Tizennegyedik évfolyam 1896. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési dij: Egy évre 4 fr­t. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Megjelenik : Eg­yes szám­ára 5 kr. CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Hirdetések jutányosan közöltétnek. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. ker., Andrássy-ut 19. sz. a. Lengey­­féle házban. Az újév küszöbén. — 1891. — Időszámításunk a mai nappal is­mét egy forduló pon­thoz jutott. Az el­temetett ó év romj­án beléptünk az uj évbe s m­ig egyfelől reménynyel, várakozással és biza­immal tekintünk a jövőbe, melyet e dántó sűrű fátyol takar el, másfelől pillanatokra szeretünk megállani az évfordu­ó tényénél, hogy visszatekintést vetve a múlt eseménye­ire, a letűnt év történetéből bizonyos következtetéseket vo­­junk lenmagunk számára a jövőre nűzve. Emberi ter­mészetünkben rejlik a vizsgálódás ér­zete, a történt dolgoknak kritikai mél­tatása, mert csak ennek az alapján vagyunk képesek arra, hogy tiszta ké­pet alkotva magunknak a múlt esemé­nyeiről, jövő elhatározásainkban a le­hetőleg helyes utat kövessük. És a midőn ezt tesszük a midőn az 1895 év történetének lapjait forgat­juk, lehetetlen el nem ismernünk, hogy városunkban a letűnt esztendő — el­tekintve a bő terméstől egyike volt azoknak, melyekre szveset­ borítjuk a feledés fátyolát.­­ Közigazgatási és társadalmmli; életünk egyaránt sötét képet az elén.­i múlt­ból s a válságosan szomorú viszonyok közepette a nyugvó pontot csupán azok a nemes szívre mutató cseleke­detek képezik, melyikkel egyes pol­gárai e városnak a humanismus oltá­rára áldoztak. Az eltelt év egyéb nyil­­vánulásai vigasztalan helyzetet mutatnak fel s aggodalmat kötőleg indítanak minket arra, hogy sokkal most, az új év küszöbén m­ég egyszer foglalko­zunk. Az alsóbb néposztály között a szo­­cziálizmussal együtt ellepett ínség, melynek hire az éges ország szivét megdobogtatta ; a m­énykeverő bandá­nak iszonyatos üzelet, melyek az er­kölcsök elvadulásának lyujtákt borzasztó képét; a fenyegetően mutatkozó gaz­dasági válság, mely is gazdáinkat a tönk szélére állítja, mind olyan tüne­tek, melyek kedélyünké csüggesztőleg hatnak s önkény téléről is magokra irányítják figyelmünket És ez még nem minden. Városunk közigazatási életében is a ferdeségek és vigasságok egész hosszú lánczolatot tárt fel a letűnt év története. Egyenetlenség és házalkodás, a személyes ellentéteknek legvégső fokig történt kiélesítése bénblag hatottak a törvényhatóság működésére is, mely­nek pedig fokozott erővel kellett volna azon működnie, hogy közigazgatásunk­ban rendet és fegyelmet tartson. Az Adamovics-féle sikkasztási ügy epiló­gusa, a rendőrség elleni fegyelmi vizs­gálat ügye, az adóhivatali mulasztások és botrányok, mind a letűnt évnek tör­ténetét tarkítják s bizonyítékát képezik annak, hogy a régi korhadt rendszer­nek még mindig vannak maradványai, melyeket kiirtani és orvosolni a tör­vényhatóságnak egyik elsőrendű köte­lessége. Hát ime, nagyjában ezek azon dolgok és tények, melyek egy esztendő lefolyása alatt történtek városunkban s melyek teljességgel nem alkalmasak arra, hogy emlékezetess örömet keltsen bennünk. Nem tagadjuk, sőt bizonyos jól­eső érzéssel konstatáljuk, hogy a tár­sadalmi és közigazgatási életnek voltak olyan nyilvánulásai is, melyek meg­nyugtatókig és felemelőleg hatnak a közérzületre s alkalmasak arra, hogy egy szebb jövő iránt táplált reményein­ket megerősítsék. Találkozunk az el­múlt év történetében olyan mozzana­tokkal, melyek hitet és reményt ébresz­tenek bennünk aziránt, hogy viszo­nyaink az együvétartozás, a közös munkálkodás érzetének fejlődése által főár nemsokára átalakulni fognak s ezen változás hatása üdvös eredmé­nyeket fog előidézni városunk szoro­san vett beléletének minden irányán. Hisszük erősen, hogy a Kovács Ferencz és Oláh Ferencz fejedelmileg gazdag alapítványai, melyeket részben az egyház, részben pedig a kultúra czéljaira tettek le nemes áldozat gya­nánt, megtermik a magok gyümölcseit s élét veszik annak a sötét árnynak, melyet másfelől közerkölcseink meg­­lazulása okozott. Meg vagyunk győződve arról, hogy a főgimnázium czéljaira megszavazott 40000 frt városi segély, a nyári színkörre felajánlott 22000 frt, a földmives iskola felállításához szük­séges 175 hold földnek az állam ré­szére történt átengedése, mind olyan tények, melyek elismerést igényelhet­nek a magok részekre s egyenként és összesen is azt bizonyítják, hogy e város lakosságának van érzéke a kul­turális fejlődés iránt s jövője érdeké­ben az anyagi erejét felülmúló áldoza­tok meghozatalától sem idegenkedik. Ha rekriminálni akarnánk, talán e helyen azt is megjegyezhetnénk, hogy több előrelátás és bölcsebb adminisz­tráczió mellett a tökéletesedés és fej­lődés útján való haladást kevesebb áldozattal is el lehetett volna érni, de mert az áldozatok nagyságát nem szán­dékunk ezúttal mérlegelni, észrevéte­leinket is elhallgatjuk erre vonatko­zólag. Elmondottuk tehát nagyjában a letűnt év nevezetesebb eseményeit s azokból bárki könnyen levonhatja a tanulságos következtetéseket. Szükség van erre már csak azért is, hogy oku­lást nyerjünk belőlük a jövőre nézve, annak az évnek a kezdetén, mely hazánk ezredéves fennállásának is ünne­pét képezi. A magunk részéről a jövőbe vetett teljes hittel és bizalommal üdvözöljük az újév napján városunk egész közön­ségét ! Gyűlések a városnál. Törvényható­sági bizottságunk január havi rendes köz­gyűlését f. hó 8-án délelőtt fogja megtartani Kállay Albert főispán elnöklete alatt, melynek tárgysorozatából egyelőre azonban csak annyit tudunk, hogy ez alkalommal fog a közgyűlés alkapitányt, pénztári könyv­vezetőt, pénztári tisztet és egy adóhivatali számtisztet választani. A közigazgatási bi­zottság kilépő öt tagja helyett is ez alka­lommal fog a közgyűlés új tagokat válasz­tani.­­ A s­z­á­m­­onké­r­őszé­k pedig f. hó 7-én délelőtt fog ülésezni a főispán el­nöklete alatt s mint értesülünk, a számon­kérés ezúttal nem a szokásos sablonos for­mák között fog történni.­­ A közigaz­gatási bizottság összehívását a főispán szintén f. hó 7-én délutánra rendelte el, mivel azonban a bizottság 5 tagjának vá­lasztása csak a f. hó 8-iki közgyűlésen tör­ténik meg, utólag akként, intézkedett, hogy a bizottság tagjai f. hó 8-án délután 4 órára hivassanak össze gyűlésbe. Jóváhagyott közgyűlési határozat. A belügyminiszter a törvényhatósági közgyűlés azon határozatát, melylyel megengedte, hogy a gyámpénztári tartalékalap 1895. évi jöve­delméből 5500 főt a kórházon kívül ápolt szegények segélyezésére fordíttassék, a na­pokban jóváhagyta. Az utczaszabályozási vonalak meg­állapítása, illetőleg kijelölése, daczára annak, hogy ezen ügy elintézése évek óta sü­rgelte­­tik, végtelen lassúsággal halad előre, nem kis bosszúságára közönségünknek. Legutóbb pedig Deák Mihály főmérnök egyenesen azt jelentette a tanácsnak, hogy abban az eset­ben, ha őt egyéb mérnöki teendők végzése alól legalább 2 hónapra fel nem mentik s , a mérnöki hivatalhoz 3 hónapi időtartamra egy újabb kisegítő erőt nem adnak, a kívánt időre sem kezdheti el az utczaszabályozási terveket.­­ A tanács tegnapi ülésében tár­­­­gyalván az előterjesztést, a kérelem teljesi­­t­­ését a leghatározottabban megtagadta s uta­sítótt Deák főmérnököt, hogy a­mennyi­ben egy kisegítő erő fölött már rendelkezik

Next