Vásárhely és Vidéke, 1896. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-01 / 1. szám
Kun-Vásárhely. Szerk. január 1. Tizennegyedik évfolyam 1896. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési dij: Egy évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Megjelenik : Egyes számára 5 kr. CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Hirdetések jutányosan közöltétnek. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. ker., Andrássy-ut 19. sz. a. Lengeyféle házban. Az újév küszöbén. — 1891. — Időszámításunk a mai nappal ismét egy forduló ponthoz jutott. Az eltemetett ó év romján beléptünk az uj évbe s mig egyfelől reménynyel, várakozással és bizaimmal tekintünk a jövőbe, melyet e dántó sűrű fátyol takar el, másfelől pillanatokra szeretünk megállani az évforduó tényénél, hogy visszatekintést vetve a múlt eseményeire, a letűnt év történetéből bizonyos következtetéseket vojunk lenmagunk számára a jövőre nűzve. Emberi természetünkben rejlik a vizsgálódás érzete, a történt dolgoknak kritikai méltatása, mert csak ennek az alapján vagyunk képesek arra, hogy tiszta képet alkotva magunknak a múlt eseményeiről, jövő elhatározásainkban a lehetőleg helyes utat kövessük. És a midőn ezt tesszük a midőn az 1895 év történetének lapjait forgatjuk, lehetetlen el nem ismernünk, hogy városunkban a letűnt esztendő — eltekintve a bő terméstől egyike volt azoknak, melyekre szveset borítjuk a feledés fátyolát. Közigazgatási és társadalmmli; életünk egyaránt sötét képet az elén.i múltból s a válságosan szomorú viszonyok közepette a nyugvó pontot csupán azok a nemes szívre mutató cselekedetek képezik, melyikkel egyes polgárai e városnak a humanismus oltárára áldoztak. Az eltelt év egyéb nyilvánulásai vigasztalan helyzetet mutatnak fel s aggodalmat kötőleg indítanak minket arra, hogy sokkal most, az új év küszöbén még egyszer foglalkozunk. Az alsóbb néposztály között a szocziálizmussal együtt ellepett ínség, melynek hire az éges ország szivét megdobogtatta ; a ménykeverő bandának iszonyatos üzelet, melyek az erkölcsök elvadulásának lyujtákt borzasztó képét; a fenyegetően mutatkozó gazdasági válság, mely is gazdáinkat a tönk szélére állítja, mind olyan tünetek, melyek kedélyünké csüggesztőleg hatnak s önkény téléről is magokra irányítják figyelmünket És ez még nem minden. Városunk közigazatási életében is a ferdeségek és vigasságok egész hosszú lánczolatot tárt fel a letűnt év története. Egyenetlenség és házalkodás, a személyes ellentéteknek legvégső fokig történt kiélesítése bénblag hatottak a törvényhatóság működésére is, melynek pedig fokozott erővel kellett volna azon működnie, hogy közigazgatásunkban rendet és fegyelmet tartson. Az Adamovics-féle sikkasztási ügy epilógusa, a rendőrség elleni fegyelmi vizsgálat ügye, az adóhivatali mulasztások és botrányok, mind a letűnt évnek történetét tarkítják s bizonyítékát képezik annak, hogy a régi korhadt rendszernek még mindig vannak maradványai, melyeket kiirtani és orvosolni a törvényhatóságnak egyik elsőrendű kötelessége. Hát ime, nagyjában ezek azon dolgok és tények, melyek egy esztendő lefolyása alatt történtek városunkban s melyek teljességgel nem alkalmasak arra, hogy emlékezetess örömet keltsen bennünk. Nem tagadjuk, sőt bizonyos jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy a társadalmi és közigazgatási életnek voltak olyan nyilvánulásai is, melyek megnyugtatókig és felemelőleg hatnak a közérzületre s alkalmasak arra, hogy egy szebb jövő iránt táplált reményeinket megerősítsék. Találkozunk az elmúlt év történetében olyan mozzanatokkal, melyek hitet és reményt ébresztenek bennünk aziránt, hogy viszonyaink az együvétartozás, a közös munkálkodás érzetének fejlődése által főár nemsokára átalakulni fognak s ezen változás hatása üdvös eredményeket fog előidézni városunk szorosan vett beléletének minden irányán. Hisszük erősen, hogy a Kovács Ferencz és Oláh Ferencz fejedelmileg gazdag alapítványai, melyeket részben az egyház, részben pedig a kultúra czéljaira tettek le nemes áldozat gyanánt, megtermik a magok gyümölcseit s élét veszik annak a sötét árnynak, melyet másfelől közerkölcseink meglazulása okozott. Meg vagyunk győződve arról, hogy a főgimnázium czéljaira megszavazott 40000 frt városi segély, a nyári színkörre felajánlott 22000 frt, a földmives iskola felállításához szükséges 175 hold földnek az állam részére történt átengedése, mind olyan tények, melyek elismerést igényelhetnek a magok részekre s egyenként és összesen is azt bizonyítják, hogy e város lakosságának van érzéke a kulturális fejlődés iránt s jövője érdekében az anyagi erejét felülmúló áldozatok meghozatalától sem idegenkedik. Ha rekriminálni akarnánk, talán e helyen azt is megjegyezhetnénk, hogy több előrelátás és bölcsebb adminisztráczió mellett a tökéletesedés és fejlődés útján való haladást kevesebb áldozattal is el lehetett volna érni, de mert az áldozatok nagyságát nem szándékunk ezúttal mérlegelni, észrevételeinket is elhallgatjuk erre vonatkozólag. Elmondottuk tehát nagyjában a letűnt év nevezetesebb eseményeit s azokból bárki könnyen levonhatja a tanulságos következtetéseket. Szükség van erre már csak azért is, hogy okulást nyerjünk belőlük a jövőre nézve, annak az évnek a kezdetén, mely hazánk ezredéves fennállásának is ünnepét képezi. A magunk részéről a jövőbe vetett teljes hittel és bizalommal üdvözöljük az újév napján városunk egész közönségét ! Gyűlések a városnál. Törvényhatósági bizottságunk január havi rendes közgyűlését f. hó 8-án délelőtt fogja megtartani Kállay Albert főispán elnöklete alatt, melynek tárgysorozatából egyelőre azonban csak annyit tudunk, hogy ez alkalommal fog a közgyűlés alkapitányt, pénztári könyvvezetőt, pénztári tisztet és egy adóhivatali számtisztet választani. A közigazgatási bizottság kilépő öt tagja helyett is ez alkalommal fog a közgyűlés új tagokat választani. A számonkérőszék pedig f. hó 7-én délelőtt fog ülésezni a főispán elnöklete alatt s mint értesülünk, a számonkérés ezúttal nem a szokásos sablonos formák között fog történni. A közigazgatási bizottság összehívását a főispán szintén f. hó 7-én délutánra rendelte el, mivel azonban a bizottság 5 tagjának választása csak a f. hó 8-iki közgyűlésen történik meg, utólag akként, intézkedett, hogy a bizottság tagjai f. hó 8-án délután 4 órára hivassanak össze gyűlésbe. Jóváhagyott közgyűlési határozat. A belügyminiszter a törvényhatósági közgyűlés azon határozatát, melylyel megengedte, hogy a gyámpénztári tartalékalap 1895. évi jövedelméből 5500 főt a kórházon kívül ápolt szegények segélyezésére fordíttassék, a napokban jóváhagyta. Az utczaszabályozási vonalak megállapítása, illetőleg kijelölése, daczára annak, hogy ezen ügy elintézése évek óta sürgeltetik, végtelen lassúsággal halad előre, nem kis bosszúságára közönségünknek. Legutóbb pedig Deák Mihály főmérnök egyenesen azt jelentette a tanácsnak, hogy abban az esetben, ha őt egyéb mérnöki teendők végzése alól legalább 2 hónapra fel nem mentik s , a mérnöki hivatalhoz 3 hónapi időtartamra egy újabb kisegítő erőt nem adnak, a kívánt időre sem kezdheti el az utczaszabályozási terveket. A tanács tegnapi ülésében tárgyalván az előterjesztést, a kérelem teljesitését a leghatározottabban megtagadta s utasítótt Deák főmérnököt, hogy amennyiben egy kisegítő erő fölött már rendelkezik