Vásárhely és Vidéke, 1897. január-június (15. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
Tizenötödik évfolyam 1897. 1. szám.Hun-Vásárhely, Vasárnap január 3. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési díj: Egy évre 4 fiz. Félévre 2 srt. Negyedévre I Irt. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik : CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker. Behel-utcza 2. szám alatt, a kiadóhivatal könyvnyomdájában. A t. közönséghez ! Lapunk a mai nappal megkezdi tizenötödik évi pályafutását s most, midőn az uj évvel új évfolyamunkat megkezdjük, azon bizalomteljes kéréssel és felhívással fordulunk a t. közönséghez, hogy azon megtisztelő támogatásával, melylyel működésünket elejétől fogva kisérte, tovább is megajándékozni s ez által lapunk fokozatos fejlesztését elősegíteni szíveskedjék. Bizonyos megelégedéssel, megnyugvással és önérzettel tekinthetünk vissza a „Vásárhely és Vidéke“ tizennégy évi pályafutására, mert azt a feladatot, melyet egy hivatásával tisztában levő vidéki lapnak betöltenie kell, mindenkor legjobb meggyőződésünk szerint s fáradságot nem ismerő szorgalommal igyekeztünk megoldani. Különösen hangsúlyozzuk, hogy városunk és közönségünk érdekeit védtük mindig és minden alkalommal s a helyi eseményeknek nemcsak tárgyilagos, de egyszersmind részrehajlatlan bírálói is voltunk. Egy vidéki laptól senki sem várhat többet s írd ennek a nehéz, de kellemes kötelességnek megfeleltünk tölünk kitelhetőleg. És a mely után haladtunk a múltban, amely elveket szolgáltunk lapunk tizennégy évi pályafutása alatt, ugyanazon az utón fogunk haladni s ugyanazon elvek szolgálatában fogunk állani jövőre is. Komolyan fogjuk fel hivatásunkat s a magunk elé tűzött programaitól eltérni ezután sem fogunk. Városunk közügyeit legjobb tudomásunk szerint igyekszünk szolgálni s amit írunk, azt meggyőződésből írjuk. Tol- lunkkal egyedül a nagy közönséget szolgáljuk és senki mást. A hasznost és a jót ellenfeleinknél is elismerjük, az üdvös eszméket, bárhonnan jöjjenek is azok, pártoljuk, ellenben a hibákat és visszaéléseket ostorozzuk mindig és mindenütt, mert midőn a közérdekről van szó, sem ellenséget, sem barátot nem ismerünk. Valamint a múltban, úgy jövőre is kiválóan törekedni fogunk arra, hogy közönségünket a közérdekű helyi eseményekről lehetőleg gyorsan, kimerítően és alaposan tájékoztassuk. Hirrovatunk összeállitása egyik legnagyobb gondunk lesz s e tekintetben a fáradozástól nem riadunk vissza. Tárczarovatunk állandóan irodalmi színvonalon álló közleményeket fog tartalmazni s ezeket úgy válogatjuk össze, hogy olvasóink gyönyörködtető szórakozást találjanak benne. „A hét“ és „A torony alatt“ czímű rovatainkban tréfásan, de műiben czélzatosság nélkül tárgyaljuk a közigazgatás és általában társadalmi életünk azon nyilvánulásait, melyek humoros jellegüknél fogva csak ezen rovatokban értékesíthetők. Üzleti tudósításainkat, melyek gazdálkodó közönségünket tájékoztatják a piaci árakról, hiteles és megbízható helyről szerezzük be. Szóval a legnagyobb odaadással, szorgalommal és igyekezettel, meleg szeretettel állunk jövőre is Vásárhely város polgárságának szolgálatába s épen azért őszintén kérjük a t. közönséget, hogy eddigi szives bizalmával és megtisztelő pártfogásával bennünket jövőre is támogatni szíveskedjék. Hun-Vásárhely, 1896. decz 30. A „ Vásárhely és Vidéke“ szerkesztősége. A „Vásárhely és Vidéke“ 1897. évi tizenötödik évfolyamára ezennel előfizetést nyitunk. Előfizetési áraink: Egész évre — — —- 4 frt. Félévre — — -— — 2 frt. Negyedévre — — - 1 frt. Előfizetni lehet kiadóhivatalunkban, IV. ker. Lehel-utcza 2 sz. a. és a lapkihordóknál, mindenkor nyugta ellenében. Eddigi előfizetőinknek a nyugtáit lapkihordóink a jövő hét folyamán fogják kézbesíteni, vidéki előfizetőinknek pedig az előfizetési díjak beküldésére a postautalvány szíves használatát ajánljuk. Tisztelettel: A kiadóhivatal. — Városi közgyűlés. Törvényhatósági bizottságunk ez évben első rendes közgyűlését f. hó 13-án fogja megtartani. A közgyűlés tárgysorozatáról azonban ezúttal még nem írhatunk, mert arról a torony alatt sem tudnak semmit. Interpelkicziókban azonban, értesüléseink szerint, nem lesz hiány s ezek között több lesz majd olyan, amelyik meleget fog okozni a tanácsnak. — Számonkérés a torony alatt. Azon hivatalos funkcziók közül, melyek a közigazgatás keretébe tartoznak, egyre sem illik jobban a „nesze semmi, fogd meg jól“ magyar közmondás, mint az úgynevezett skontróra, vagy másképen számonkérésre. Ez az eljárás nevezeten abban áll, hogy a főispán elnöklete alatt működő számonkésszéki bizottsághoz a közigazgatási ügyosztályvezetők beterjesztik a félévről szóló tevékenységi kimutatásokat, melyben fel van sorolva, hogy érkezett az ügyosztályhoz enynyi meg ennyi darab, elintéztetett belőle ennyi, maradott hátralék ennyi, stb. A főispán pro forma elő kér egy pár ügydarabot, megtekinti s azután azt mondja, hogy: szerelmetes fiaim, megvagyok veletek elégedve, Allah növessze hosszúra a tiszakaratokat, most elmehettek. Mert a számonkérésnek rendesen ez a vége, mivel ott sohasem azt vizsgálják, hogy mit végeztek a tisztviselők és hogyan, hanem csak azt nézik, hogy számszerűleg kissebb vagy nagyobb-e az elintézetlen ügydarabok számka Nos hát, a torony alatt most lázas muna folyik, hogy a hátralékok száma minél kissebb legyen s a dicséret a munkásságért kijárjon. — Korai gondoskodás. A polgármester okulva a múlt szomorú példáin, még január hó első napján felszólította az egyes ügyosztályvezetőket, hogy az 1898. évi költségvetés összeállításához szükséges adatokat mielőbb nyújtsák be, hogy a számvevőség a tervezetet idejekorán összeállíthassa. — Szinte képzeljük, hogy a nyilvántartást vezető tisztviselőnek hány „igazoló felhívás“-t kell kibocsátnia, míg ez a dolog nyélbe ütődik ! — Az orosházi puszta, Békésvármegye legutóbbi közgyűléséről egy tudósítás jelent meg több fővárosi lapban, mely szó szerint ezt írja: „Hódmező-Vásárhely azon átiratára, mely merevséggel utasítja vissza az orosházi puszta átcsatolásának kérdését, azt határozták, hogy a belügyminiszternél új előterjesztéssel élnek, a kérdés törvényhozási úton való rendezését megsürgetvén.“ Legtávolabbról sincs szándékunk Békés megye intézkedését kifogásolni, azt azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy hangulatkeltés czéljából a t.szomszédok a sajtót szándékosan félrevezetik s a mi törzshatárunk egy részét, melyet minden jog és törvényes ok nélkül elszakítani szeretnének, megteszik „orosházi pusztának.“ Nohát, kedves szomszédaink, mitőlünk az orosházi pusztával csinálhatnak önök a mit akarnak, de a mi pusztánk nem orosházi puszta s nem csak merevséggel ellenezzük annak átcsatolását, de különösnek is találjuk, hogy egy megye közönsége ily példát ad a törvényhatóságok territoriális épségének tiszteletéről s oly törekvéseket támogat, melyek jogosultságának elismerése országszerte bonyodalmakat keltene. Meghisszük mi, hogy orosházi atyánk.