Vásárhely és Vidéke, 1898. január-június (16. évfolyam, 1-53. szám)

1898-01-01 / 1. szám

1898. január 1. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. —­ Városi közgyűlés, mélyen a törvényható­ság hódolnna­, és köszönetét fejezi ki a király­jelölt a 10­ szobor ajándékozásáért és vissza­utasítja a szervezésre vonatkozó bizottsági javaslatot. Okt. 4. A város lakossága megünnepli a király nevetnipját s házait kivilágítja. — A mindszent-apátfalvi szakasz igazgatósága ülést tart. — Nagy Józsa államvasuti igaz­gatósági titkár a vasúti internálás tárgyában városunkban időzött. Okt. 13. Vá­­rosi közgyűlés, a m­­elye­n az 1898. évi költségvetés letárgyaltatott. Okt. 14. A ref. egyház Nagy András János — emlékünnepélyt rendez. — C­h­a­p­­pon vivómester tanítványaival záró ünne­pélyt tart. Okt. 22. A törvényhatóság rendkívüli közgyűlése napirendre tér azon uj szervezeti szabályzat tervezet fölött, melyen a városi tanács és egy bizottság másfél évig — se­­­­mit sem dolgozott. — Ifjúsági ünnepély a főgimnáziumban. Okt. 30. K­o­ssu­t­t­h Ferenc­, több or­szággyűlési képviselő társaságában városunk­ba érkezik s itt End­rey Gyula házánál a nép szives ovácziókban részesíti. — A ref. nőegylet jól sikerült hangversenyt rendez. Nov. 4. A „Telefon Hírmondódra meg­kezdődnek az aláírások. — A földmives is­kola megnyitása. Nov. 17. A törvényhatósági bizottság a drágasági pótlék iránt folyamodókat elu­tasítja kérelmükkel. — A közigazgatási bi­zottság ülésén bemutatkozik K­r­u­s­p­e­r Pál, az uj főmérnök és Kalne­r Ede, az uj pénzügyigazgató. Nov. 21. B­a­k­s a polgármester ünne­pélyesen nyújtja át az ezredéves országos kiállításon részt vetteknek a kitüntető okmá­nyokat és érmeket. — Megalakul városunk­ban Jón­á­s Ödön dr. műegyetemi tanár felhívására a vasárnapi előadásokat rendező helyi bizottság. Nov. 23. Az ármentesitő társulat és a pusztai társulat közgyűléseket tartanak. — László Dániel postafőnök megüli 25 éves jubileumát. Nov. 28. A róm. kath. egyház meg­választja iskolaszéki tagjait. Decz. 2. Köti Imréné gyilkossági bünpörében a törvényszék harmadszor is megtartja a vég­tárgyal­ást, mely ismét fel­mentő ítélettel végződik. — Az agyagipari tanműhelyt ünnepélyesen megnyitja Gerster Miklós országos iparfelügyelő. — De nem kell a 100 szeze bor ! — tréfálkozik aztán. Most közbeszól a haramia-vezér, vil­logó szemekkel, rángatózó szemöldökkel. — No, hát nem bánom, játszunk ! Ját­szok én is. Elő, czimbora, (s megindítja Ve­szelkét) ujjat húzzunk ! Rózsa Sándor és Veszelka Imre össze­akasztanak. Ropognak az ujjak, Rózsa Sán­dor Veszelkát a falhoz pöndörüti. — No, most le, Imre ! S összeakaszt ezután Rádi Imrével. A haramiavezér sohase pirosodott el szégyen­­letében, csak most az egyszer. Jajt kiáltott, a mint Rádi Imre megfogta a kezét. S tovább folyik a játék, a mit a ha­ramiavezér tervezett az­ ellenség elvesztésére. Veszelka Imre végig vág az asztalon. — Csapláros, három darab kötőféket hozzon rend elő. Majd itt tűnik ki, ki a leg­erősebb­ ? Az is erőjáték : kötöféktépés. A­mit a betyárok sokszor produkáltak. Rádi Imre nevetve fogadta az indít­ványt. A „nagy paraszt“ is felkiáltott: — Hármat téptem szét a minap egy­folytában a Károlyi-pusztán, a „kutyanyaki“ csárdában. A paraszt­ Herkules kétkedően rázta meg a vállát. — Nem hiszi kend ? — Hát majd meglátjuk mindjárt! A csapláros előhozza a három kötőfé­ket. Mind a hárman vesznek egyet a kezekbe. Elsőnek Veszelka Imre áll ki az ivó közepére. Két keze fejére csavarja a kötőfék innenső s túlsó végét, megveti a lábát, na­ Decz. 12. A város törvényhatóságába a választó polgárság 53 új bizottsági tagot választ. Decz. 17. A kir. ítélőtábla meghozza a méregkeverők bünpörében az Ítéletet, mely­­szerint Jáger Mari 15 évi, Csordás Lidi, V­a­r­­g­a Lidi, S z a p p a n é­s Juczi, 11 Orv­á­t­h János és M­u­c­s­i Lidi életfogy­tiglani, Gulyás Kiss Sámuel 6 évi fegy­­házra ítéltetnek. Decz. 18. Az úri dalárda jól sikerült hangversenyt, rendez. — A ref. egyháznál megtörténnek a prezsbiter választások. Decz. 27. A fogyasztási adók bérleté­ért a város évi 70000 Irtot igér és aláírja a szerződést. Decz. 28. Szabó Sándor városi köz­­pénztárnoknak állásától való felfü­ggesztése és letartóztatása, a miért a közpénzekből 6500 Irtot sikkasztott. Az év nevezetesebb halottai: Riesz Ignácz, Bánfi János gazdál­kodó, Bern­á­t­s­k­y Mátyás, özv. S­c­h­é­n­e­r Imréné Pokomándy Mathild, S­e 11 m­­a­­n Dez­sőné Fógel Blanka, G­e­i­g­n­e­r Zsigmond, H­ergo­v­its Lajos, Zsarkó Péter, Pok­a Lajos, K­i­g­y­ó­s­i Ignácz tanár, J­u­h­á­s­z Mihály, K­ecs­k­e­m­é­t­i Pál, E­ng­e­lf­h­a­f­e­r Ferencz, Nagy Szabó Pál­né Zsarkó Juliánna, Oláh Miklós, Kulin Emánuelné, Aszta- I­o­s Amiuska, V­a­r­g­a Sándorné, Láz­á­r­­ Pálné, B­o­d­a­­k­­ Bertalanná, Félix Lajosné, Németh Józsefné, Weisz Sámuel, Ruh­m­a­n Jakab, Asztalos Sándor, M­a­t­ó­le­s Béla, H. M­ii­c­s­i Mihály, Zsarkó Péterné,­­ Jaeger Ödön, Böhm Sámuel lókereskedő, Ko­kovái Sándor, Holtsi István,­ S­ó­­s­f­a­l­v­y Ézsaiás, S­o­ó­s János, Kiss Sándor, K. M o í n á r István, özv. S o ó s Jánosné, j G a r c s i k Sallay Tivadar. — A hét. „Boldog uj évet!“ Mióta az első kalendárium megjelent a könyvpiaczon, az­óta az emberek — nem mindig igaz szívből — boldog új évet kivon­nak egymásnak; de sajnos, ez a „boldog uj esztendő nagyon keveseknek jut osztályrészül, akár jó szívből jött a jó kívánság, akár pe­dig csak a l­á­t­­s­z­a­t kedvéért. Így van az : az egyik boldog uj évet kíván szívből, a másik színből — ez nagyot lélekzik s megránditja teljes erejéből a kötelet. Az bizony épen maradt. — Rend­mán odébb állhat, nevetnek a többiek. Következik Rózsa Sándor. Nem szakadt el a kötőfék a kezében. A haramia vezér ekkor leharapott egy darab húst a szája széléből, a markába kapta és oda vágta a tamburás arczához. Ezalatt pedig Rádi Imre jószót neve­tett s elfoglalta a helyét az ivó közepén. A haramia-vezér és czimborája össze­néztek. Rádi Imre tréfálkozva csavarja jobb keze fejére a kötelet, azután a másik végét kezdi odafűzni a balkezére, miközben meg­reng a padló szétvetett lábainak dobbaná­sától. Még két karikát vet a kötélből a ke­ze fejére s mikor igy jól megkötözi magát, nevetve szívja teli arasznyira emelkedő mel­lét s nagyot kiált: — No most, m­egy, kettő ! Ez volt a jel. A haramiák szeme felvillan, elkapják a tehetetlen Rádi Imre megkötözött két karját. Mint egy megtámadott oroszlán ordít fel a paraszt-Herkules. Ez az utolsó hangja volt. Rózsa Sándor belejött a szivébe. Rádi Imre lebukott a padlóra. Elhul­lott, mint egy nemes vad s a nem méltó ellenfél, a „nagy paraszt“, a halálban vo­­naglótól igy vett búcsút: — Senkitől se akar félni Rózsa Sán­dor, vidd még föl ezt, komám ! S a hajnali szél a csárda kutágásan himbálta, ringatta a paraszt­ Herkules véres tetemét. * A torony alatt szomorúságot és meg­döbbenést hagyott hátra az eltávozó év. A tisztviselők leverten s komoran jönnek-men­­nek dolgaik után, mindegyiknek arcza egy­­egy kérdőjel. — Álom ez vagy való . Fájdalom : megtörtént! Megtörtént, hogy egy becsületesnek hitt ember örökre megfontolta saját családját, megrontotta jóakaróit, Liszttársait, a nagy­közönséget, — mert bár a városnak kára nem lesz, de a nagyközönség hitéből so­kat el­vett ez a szomorú eset. Szab­ó Sándor volt főpénztárnok — sikkasztott! Ezen nagymérvű sikkasztásnak szálai vájjon nem az Adamovic­s-féle pocso­lyából keltek ki ? .... . A főjegyző, a­ki az ily dolgokban nagyon szakért­ő, indítványozta is, hogy : Igaz ugyan, miszerint G­á­l­l Dániel nem a pénztárnál van alkalmazva, de te­kintve, hogy 11 év alatt a felfüggesztéshez úgy is hozzá­szokott: a városi pénztárban történt rendellenességekért felfüg­gesztendő. Nagyon természetes, a vizsgálat veze­tésével a főjegyző lenne ismét megbízandó!­­ * A szoc­ialisták is mozgolódnak újra. A legutóbb Budapesten általuk rende­zett nagy­gyűlésen, határozottan kitűnt, hogy kikből áll leginkább a díszes gyülekezet. Vadászni, halászni, pipálni, pálinkát inni, — ezek voltak a jelszavak. Munkáról egy szó sem volt, de minek is az ? A­mi az elősorolt dolgokkal való b­­­b­e­k­ö­d­é­s után megmaradt időt illeti, sokkal jobb azt munka helyett olvasással tölteni; azon mételyező lapok olvasásával, melyeket a lelketlen s a nép könnyen hivő­­ségéből élni akaró izgatók gyártanak. 1. szám: a legtöbb, — sokan szokásból, számo­san — pénzért. A­ki rendes könyveket szokott anyagi állapotáról vezetni, a január havi ki­adások közé mélhatlanul beveszi a „bol­dog uj évet“ társadalmi állásához aránylag. Van a ki levelet hordott, van a ki ké­ményt kotroll, van lámpagyujtogató, van a ki kontó-szállítással háborgatta, nyugalmun­kat s vannak még isten tudja hányan, a kiknek boldog új év kívánsága mind a ki­adások rovatába kerül. Van aztán eset rá, hogy még az is pénzbe kerül, ha magunk kívánunk mások­­nak boldog új évet. Aki Szilveszter estéjét otthon tölti, az a legelső „jó reggelt“ kívánsággal egyidejűleg kezd boszankodni. A­ki a vendéglőben várja meg az új év beköszöntését, az — habár boszankodik is, -- de mégis könnyebben veszi a kik­e­­r hihetetlen­t, mely sokszor még mu­latsággal is van egybekötve. A kedélyes be­szélgetést ugyanis egy kormosképű jövevény zavarja meg éjfél után, ki a vendéglő egy sötét sarkába várva az ó év elmúlását, az éjféli 12 óra elkongása után mosolyogva teszi le névjegyét a társaság elé. B. u. é. k. Fátyol Ferke bőgő-hurczoló és szívbajos.

Next