Vásárhely és Vidéke, 1903. január-június (21. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-01 / 1. szám
i-Vásárhely, 1903. Csütörtök, január 1. szám.XXL évfolyam. Politikai, helyi érdekű társadalmi lap. Megjelenik : vastenap és csütörtökön. Előfizetési díj: így évre 8 kor. Félévre 41 kor. Negyedévre 5 Egyes szám éra 10 fillér. Főszerkesztő: Dr. May Gyula. Felelős szerkesztő: Bibó Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker. Szent-Antal utcza 7. szám alatt a kiadóhivatal könyvnyomdájában. Újévi csalódások. Magyarországra nézve lehangolóbb, szomorúbb és válságosabb új esztendő nem igen köszöntött be, a mostaninál, mióta alkotmányos életet élünk. Minden fáradozás és minden törekvés, mely arra irányult, hogy az ország súlyos és már-már elviselhetetlenül nehéz közgazdasági helyzetéből kiszabadíttassék, csődöt mondott s ma, újév első napján egy olyan bizonytalan és kétséges jövő előtt állunk, mely a legnagyobb és legindokoltabb aggodalmat kelti politikusainkban. Mindenki azt várta, mert hiszen az ország érdekei azt követelték és mindenki azt hitte, mert hiszen a törvény világos magyarázata más értelmezést nem engedhet meg, hogy Széll Kálmán miniszterelnök legutóbbi bécsi útjáról az önálló vámterületre jön vissza s ezzel lepi meg újévi ajándék gyanánt a nemzetet, mely beleunt és belecsömörlött már az örökös és hiábavaló egyezkedésekbe, mivel ezek nemcsak a parlament munkaidejét kötik le s tevékenységét bénítják meg, hanem kimerítik az ország ellenálló erejét is és egy képtelen, egy tarthatatlan helyzetnek válnak előidézőivé. Azt vártuk, hogy mikor már az osztrákokkal való politikai közösség érdekében meghoztunk minden áldozatot, amit csak saját érdekeinknek a háttérbe szorításával meghozhattunk, akkor nem kivannak tőlünk újabb áldozatokat s maga a hatalom nem engedi, hogy állami önállóságunk utolsó foszlányaitól is megfosztassunk, hanem hozzájárul ahhoz, hogy a nemzet saját érdekeiben úgy járjon el, a mint ahhoz a törvények értelmében föltétlenül joga van. Azt hittük, hogy maga a hatalom is megelégeli már azokat az áldozatokat, melyeket a közösség érdekében hoztunk s nem fogja tőlünk azt kivánni, hogy függetlenségünk, önállóságunk és önrendelkezési jogunk feláldozása után még koldusok is legyünk, mert hiszen így is borzasztó a hazafiatlan engedékenységnek az a mértéke, melyet kormányaink immár a negyedik évtized óta tanúsítanak a haalom kegyeiben sütkérező osztrákokkal szemben. Sajnosan kell azonban konstatálunk, hogy feltevéseinkben, várakozásunkban és hitünkben csalódtunk. A jegyezés kérdésében végleges megálmodásokra jutni a kormánynak az utolsó terminusban, a sokszor hangozódott „tizenkettedik órában“ sem sikert s a magyar miniszterelnök legutóbbécsi tartózkodásából nem azzal üt vissza, hogy most már a törvény é telmében az önálló alapra hegedtünk s gazdasági dolgainkat jö,de a nemzet többségének óhajához ípest önállóan fogjuk intézni, nem a legkétségbeejtőbb bizonytaságot hozta magával, tág teret enélve annak a feltevésnek, hogy a gyár kormány még mindig hajlandó további alkudozásra, ami pedig rényletet képez az ország érdekein. A lapoknak az a híresztelése, ly a bécsi tanácskozások eredménymsége daczára is kormányváls: nincsen és talán nem is lesz, C‘ részben megnyugtató; ellenben i£ * „Vitást szülné* ha folytonosan ngomtatott válságot csupán és bizony a kiegyezés ügyére kellene 5 lehetne érteni, mivel ez részben -t jelentené, hogy valószínűnek látsa miszerint a két állam gazdasági csdósága tényleg bekövetkezhetik, s ez adott esetben bizonyára be is fogövetkezni. Hogygy lesz-e majd, azt a legközelebbiok fogják megmutatni, melyek elé Kitacsisággal tekint az ország egész közöségeiniszterválságot idéz elő, bár az udvar fölöslegesnek, helyesebben hiábavalónak tartja a a kabinetváltozást, arról azonban legfelsőbb helyen is meg vannak győződve, hogy a magyar parlament ez esetben is lojálisan fog viselkedni. Egyébként azok a beláthatatlanul fontos érdekek, melyek a kiegyezéshez gazdasági, kereskedelmi, ipari, kül- és belpolitikai tekintetben fűződnek, valószínűvé teszik, hogy még egy végleges egyezkedési kísérlet várható, már csak azért is, mert az uralkodó is végtelenül szeretné a differencziák elsimítását. Ez a végleges tanácskozás egyébként a legközelebbi napokban már csak azért sem várható, mert Lukács miniszter és Popovics miniszteri tanácsos már visszatértek Bécsből Budapestre. Széll még a tegnapi nap egy részét is Bécsben töltötte s csak este hagyta el az osztrák fővárost, hogy az újévi üdvözletek átvételénél jelen lehessen Budapesten, Budapest, december 31-én. A megoldt kiegyezés. Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László pénzügyminiszter vasnap óta Bécsben időztek, ahol az osztrák miniszterekkel tanácskoztak a kiegyezés ügyben, azonban, bár az uralkodó is többszö fogadta őket, a tárgyalások semmi eredményre nem vezettek. Isméteslláspontjából egyik fél sem engedett egy hajnyit sem s szerdán délután a két miniszerelnök eredmény nélkül vált el egymástó anélkül, hogy határidőt tűztek volna ki ujibb konferencziára. Gróf Széchenyi pedig a király személye körüli miniszter, a ki a király megbízásából hallgatta végig a skertelen egyezkedést, a konferencia utánonnal a Hofburgba hajtatott, jelentést tenni az uralkodónak az előre látott eredménytelenségről. S hogy ezek után mi történik, sekinek sincs róla sejtelme sem. Az nincs kizárva, hogy az élére jutott krízis Ausztriában mi ,ostrácsjonyi és újévi és hasznos áruczikkekből vásárt rendeztünk és e csoportokba tartozó tárgyakat, még a készlet tart, mélyen leszállított árban bocsátjuk a t.er. vevőközönség rendelkezésére. Tisztelettel: KOUSTAMTIM TESTVÉREK. A múlt év története. — Nevezetesebb események az 1902-ik évről. — — január 1-én. Az évforduló küszöbén, midőn bizalommal és reménynyel tekintünk a kétséges jövendő elé, régi szokásunkhoz képest, a már letűnt esztendőnek városunkra nézve fontosabb közéleti és társadalmi eseményeit öszszefoglaljuk az alábbi krónikában, hogy azokat részint az emlékezet, részint a tanulság okáért mindenki és könnyen áttekinthesse. Íme a krónika: Január. Jan. 7. A szanatórum-egyesület megalakítása czéljából a törvényhatóság által kiküldött bizottság felhívást bocsájt ki a közönséghez. — Lukács György dr. főispán szép ünnepély kapcsán átadja a városháza közgyűlési termében Ludányi István, Kaposi Péter, Csata Sándor és Vörös István gazdasági cselédeknek a földmivelésügyi miniszter jutalmát. — Jan 9. Hadady Endre dr. rendőrfőkapitányt kinevezik Kolozsvárra rendőrkapitánynak. — A számonkérőszéki bizottság gyűlést tart. — Jan. 15. Városi közgyűlés tartatott, mely alkalomnál a főispán bejelentette, hogy rendőrfőkapitánynyá dr. Szalay József volt orosházi szolgabirót nevezte ki. — Ugyanakkor a közgyűlés megállapította az aszfaltjárdák elkészítésére hirdetendő árlejtés pályázati feltételeit s elhatározta a „Szarvas“ vendéglő kiépítését. — Pákozdy László városi állatorvossá a főispán által kineveztetett. A földmivelésügyi miniszter a város határára a sertészárlatot elrendelte s a sertéspiaczok tartását betiltotta. — Jan 19. A községi iskolaszék 3 évre megalakul s elnökké dr. Wilheim Arnold ügyvédet megválasztja. — A levéltár selejtezését kimondó