Vásárhely és Vidéke, 1903. január-június (21. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-01 / 1. szám

1903. január 1. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. közgyűlési határozatot a belügyminiszter jóváhagyja. — Jan. 23. R­e­i­s­z-t­e­s­t­v­é­­r­e­k helybeli kereskedő czég ellen a szegedi kir. törvényszék a csődöt elrendelte. — Nagy Sándor napszámos feleségét, Posz­tós Juliannát az utczán agyonlőtte s azután önmagát is agyonlőtte. — Jan. 26. ma 1­­1­ó­s Ede szobrász bejelenti a Kossunh-szobor bizottságnak, hogy a mintázattal elkészült, mire a bizottság E­n­d­r­e­y Gyula, Juhász Mihály, Pap Imre, F­á­r­i Antal, Kovács József és Vékony József bizottsági tago­kat a mintázat megtekintése végett kiküldi. Február. Febr. 2. Kmetykó József fője­gyző elnöklete mellett egy uj róm kath. kör alakul. — A tüdőbetegek szanatóriuma javára Lukács György főispán és Keleti Adolf 100—100 kor. alapítványt tesznek. — H. Mucsi János az ev. ref. egyháztanács által építtető gondnokká megválasztatik. — Febr. 6. A vásárhely -m­a­kó-szentmiklósi vasút ügyében M­á­n­d­y Lajos kereskede­lemügyi miniszteri osztálytanácsos elnöklete mellett az engedélyezési tárgyalás megtarta­tott, mely teljes sikerre vehetett. — Az ipar­egylet dr. Endrey Gyula elnöklete mellett közgyűlést tart, melyen egy nagyobb szabású iparkiállitás rendezése elhatároztatott. — Febr. 9. A kardoskuti iskolánál a külterüle­ten postahivatal állittatik fel, melynek veze­tését Pia­ve­cz Gyula tanitó elvállalta. — A mérnöki hivatal az Erzsébet sétányban építendő Vigadó tervét és költségvetését be­terjesztette a városi tanácshoz. — Febr. 13. A váczi megyés püspök a róm. kath. egyházközségi választásokat jóváhagyja. — Gróf G­s­á­k­y Károly váczi püspök értesíti a róm. kath. egyház elnökségét, hogy meg­engedi, miszerint az apáczák vezetése alatt felállítani tervezett zárdát addig is, mig a zárda épülete felépíttetnék, esetleg egy ideiglenes helyiségben megnyithassa. — Kenéz Jó­zsef gazdálkodó és neje Pap Judit az épí­teni szándékolt tabáni ref. templom szószé­kének és urasztalának beszerzési költségeire 1000 koronát adományoztak. — A törvény­­hatósági közgyűlés az Erzsébet sétányban 20000 korona költség keretén belül egy Vigadó építését elhatározta. — a temetke­zés társulatok ügyeinek megvizsgálását el­rendelte. — Bernátsky Ferencz elnöklete mellett a róm. kath. ifjúsági egylet megala­kul. — Febr. 16. A szanatórium egylet 159 taggal Lukács György főispán elnök­lete mellett megalakul. — Dr. Bagarus András a szemkórházhoz segédorvossá , ispán által kineveztetett. — A városi tana a város kölcsönét S­z­i­k­s­z­a­y Dénes , nácsnok előterjesztése folytán a „Hazai és takarékpénztárinál felmondotta. — Dr. S­ej­lay Lajos árvaszéki elnök a szegedi­­ törvényszék által gondnokság alá helyez­­ett. — Febr. 20. A körös-tisza-marosi mentesítő társulat központi választmái városunkban gyűlést tart, melyen gróf I­r­o­­­y­­ Tibor társulati elnök lemondása­ fogadtatott. — Az állami polgári leányisk építése Vigh Pál vállalkozóra ruháztat — Az izr. szegénysegélyző egylet a „Kö ponti Szállodában“ sikerült halestélyt ren­dezett.. — Febr. 23. Juhász Mihály pj­gármester, mint a helybeli iparpártoló ssö vetség elnöke, az iparpártoló szöveg­­ alapszabályait a belügyminiszterhez ter­jesztette. — A temetkezési egyletek ös­­vonása tárgyában a városházánál Kmet ,­­ József főjegyző elnöklete mellett népes ai­­kéziót tartatott. — Géressy Kálmán P. kerületi főigazgató a ref. főgimnázium ré ■ vizsgálására városunkba érkezett. fa Marczius. '­ M­á r e­z. 2. Városunkban a sori Juhász Mihály polgármester elnöklete es lett kezdetét veszi. — A szeretetháznál r. tanítói lakás építését a városi tanács korona költség keretén belől elrendeli. A pénzügyminiszter az adótisztek jutalmazó 220 kor. utalványoz. — A kereskedelmi­niszter Varga Imre és társai folyatá­sára leiratban értesitette hatóságunkat,l­. a csirkekofáknak iparigazolványt nem, váltani. — Keresztes Mihály evn'; mellett a „Hódmezővásárhelyi földnak munkások önképző-egylete“ megalaku­l Márcz. 6. Endrey Gyula országgel képviselőnk vezetése alatt egy küld tisztelgett Széll Kálmán minisztereink, mely küldöttség tekintettel a munkásvisz­nyokra, a Kunvásárhely—mak­ó—asztria" vasút kiépítésére nézve a kivételes épitő engedély megadását kérte. — Márcz- A váczi megyés püspök Simkó Mihá­l •­nitót hosszas és buzgó szolgálatainak 6 méréséül a főtanitói czimmel­és tüntette ki. — Márcz. 13. A te­rnható­­sági bizottság igen látogatott köz fel­ ,ara­tott, melyen az aszfaltjárdák kiel­ő válla­­lata Kruzsi­cz Péterre ruháztatot­t vá­­ros adósságának konvertálása és e czélra 2 és fél millió korc.'^'ölcsön felvétele elhatároztatott. — A ga-’Gá.'i egY' részére csikódijazásokra 2000 kor. évi 'Slyt, 3 évi időtartamra megszavazott. — , községi iskolaszék előterjesztése folytán A iskolai gondnok részére 400, az óvodai Bidnok részére pedig 200 korona évi tisz- Aszdij megszavaztatott. — S­a­l­­­a­y Lajos ■iraszéki elnök és V­a­j­d­a Gyula jegyző nyug­­■aztattak. — Márcz. 15. A pusztai vad­­■zszabályozó társulat kebelében alakított ■íleményező bizottság dr. C­catricis Lajos ■trmánybiztos elnöklete alatt gyűlést tartott. *­ A református iskolaszék határozatilag ki­mondotta, hogy márczius 15-ét, mint nem­zeti ünnepet, iskolai ünnepély ívé teszi s erre a napra szünidőt engedélyez. — Márcz. 20. A földmivelésügyi miniszter a közvágó­híd kiépítését a városi tanácsnál megsür­gette. — D­é­t­á­r János helybeli kir. járás­­birósági szolgának a király ny­ugdíjaztatása al­kalmából a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — A vásárhely—makósszent­­miklósi vasút kiépítése a kereskedelmi mi­niszter által engedélyeztetett. — Márcz. 23. A város adósságainak konversziója és az uj kölcsön felvételének ügyében Juhász Mihály és Fári Antal biz. tag a fővárosba utaztak, a­hol dr. Endrey Gyula országgyű­lési képviselő is csatlakozván hozzájuk, a pénzintézetekkel tárgyaltak a felveendő köl­­csön ügyében. — Márcz. 27. A tejszövet­kezet megalakítása tárgyában előértekezlet tartott. — Bernátsky Ferencz apátple­­bános a róm. kath. templom két mellékhajó­jában két díszes uj oltárt állittatott fel. — Márcz. 30. Ternovszky Alajos p­énz­­ügyigazgatóvá kineveztetik. — A szanatórium egyesület alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyja. Április. Á­p­r. 3. Vajda Gyula nyugdíjazásá­val megüresedett árvaszéki jegyzői állásra Vajda Henrik helyettesittetik. — A betét­szerkesztés városunkba befejeztetik. — Kal­lós Béla írnok állásáról lemond. —Ápr. 6. A vásárhely-makó-nagyszentmiklósi vasút kiépítése városunk határában megkezdetik. — Ápr. 10. A törvényhatósági közgyűlés dr. Endrey Gyula indítványára 2 300.000 ko­rona kölcsön felvételét a „Pesti Hazai Első Takarékpénztáritól elhatározza. — Az is­­kolai rendről alkotott szabályrendelet a köz­gyűlés által elfogadtatik . — Koncz Ferencz rendőr nyugdíj­aztatik. — A vallás és köz­­oktatásügyi miniszter a tanyai iskolák álla­mosítására vonatkozó szerződést nem fogadta el, hanem pótlás végett visszaküldötte a rá- Jelentéktelen történetek. — A .Vásárhely és Vidékek tárczája. — Irta: Békefi Antal. Gyi te, Fakó! Végig a Boldogasszony-uton, azon túl is sok utczában minden háznál ismerték a becsületes Szabó Pétert. Munkás­ember, nem korcsma­járó, jó életű, de elérte a nyavalya és senkije se volt, aki vizet nyújtson neki. Rázta a láz, meg se ismerte már hirtelené­­ben a kenyeres pajtását, Tóbiás Istvánt, aki­vel az ártézi vizet szállította még a múlt héten, mikor az rátalált. — Gyűjjön kend át az én vaczkomra Szabó Péter. — Mennék, de nem bírnak már a lá­baim, úgy mondta ezeket a beteg munkás, mint aki már elfelejti a beszédet. Ekkor pe­dig Tóbiás, az embertestvér megrántotta, felültette a vaczkon és a hátára fölvontatta a beteget. — No, kapaszkodjon kend a nyakamba, jó megfogja kend, aki áldóját. A beteg akarta is. Átkulcsolta a két kezét Tóbiás István nyakán, de erőtlen volt, mert nem bírta magát. Az meg visszaszólt: — Induljon kend a hátamnak, magyar kend, nem német, az ebadtát! . . . Hát Szabó Péter nekkiindult újra a czimbora hátának, most aztán felküzdötte magát valahogy, úgy, hogy a czimbora a két karját az ina alá akasztotta és vitte. Hazavitte az ő vaczkára, ez melegebb volt, suba alatta, suba fölötte. Itt ápolgatta a czimborát jóideig. De nem használt már ez annak. Mikor pedig látta, h/ öreg czimbora hosszúra nyújtja a * Jól való bucsuzást, azt gondolta Tóbit, Áibertest­­vér, elviszi hát még jobb be , hogy a doktorok is föltekintsék, segit/a* rajta va­lami jó füvet. ]f — Legalább is sáfrányos meleg hús­levest öszöl, öreg czimbora, idennap, így búcsúzott Tóbiás a beteg Maiertől, aztán elment a polgármester ur, , akiről min­denki tudja, hogy a szegén embert nem hagyja. Beajánlotta hát aki a haldokló czimborát: „Vegyék föl a­­rházba, adjanak Péternek pölykös ágyat, artnak szögérnek tyúkhúslevest“. Attól gyógilnak a gazdagok is, vélte Tóbiás meggyőz­éssel. A polgármestert a htalmas protekczió meghatotta. Kiadta a renéletet. Szabó Pé­ternek helye legyen a kőházban. Koplalós­­kocsit fogadtak, azt küldik a nyomorúság betegéért, föl is tették rá és mikor emelték, Tóbiás István fogta a feét és nyugtatta le a subára. Miután idáig f­utottak, Tóbiás a spárgával kötözött gyepet megrántva, in­dított : — Gyi te, Fakó, gól — biztatta barát­ságosan a lovacskát Tóbiás és mentek. A sovány kis lovacska lépkedett elöl, a hű öreg munkás­ czinbora a szekér mö­gött, mélyen lebillent éjjel, olyképen, hogy a lajbi felső gombjai nyomták az állát. A szekér aljában így foltos, öreg suba volt végigterülve. Csak az öreg koplalós, aki a lábait a rúd mellett lelógatva a szekér elejében ült egykedvűen, meg hátul a vén czimbora, tudták, ki rejtőzik a suba alatt csendes megadással. Annak már ezentúl, kis félóra múlva, nagyon úri sora lesz, mert pölykös ágyba fektetik, ki se kell lépni be­­lőle, oda viszik helyibe a forró tyúkhúslevest minden nap. Egy kis borocska is jár hozzá. Azt pedig Szabó Péter félholtan is kedveli. Ugy­e, hogy úgy van, Péter? vetegette ide­­oda a gondolatait magában dünnyögve az öreg czimbora, miközben észrevette, hogy a sovány kis ló fáradozva, megint maradozik. — Gyi te, Fakó, gyi . . . De majd a Péter meg is gyógyul. Kutyaerős, ökörtérdű ember, az öreg három­szor is elgyültet érte, míg egyszer lebirja, véli felőle továbbá Tóbiás István. Ember lesz még abból. Hogyne gyógyulna meg. Csakhogy épen föl nem tud ülni, de az esze még helyin van. Világosan mondta, mikor a szekérre tették, osztán ott Tóbiás a feje al­ját igazgatta: — De jó helyre visztek-e, békás? Még a szemét is kinyitotta. Nagyon fé­nyesen csillogott a szeme. — Jó helyre hát, csak ne rezoniroz­zon kend. Ebbe oszt belenyugodott. Lehunyta a szemeit. Egy nagy kazános kocsi jött a menet­tel szemben. Fölvillant rá Tóbiás István: — Fordulj ki az útból ember, ládd-e, hogy beteget viszünk. A kazános kocsit bajusztalan, jó legény hajtotta, szó nélkül kitért a nehéz teherrel. A szekér szomorúan nyikorogva haladt a nagy után, a hepe-hupában egyet-egyet zökkenve. Az öreg, a báránybőr kövegét föl­tolva a homlokáig szólingatta a kis ló gaz­dáját : -- Az áldóját kennek, kerülje kéne körül a kátyút. 1. szám.

Next